Magyar Fórum, 2015. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-05 / 10. szám

12 Magyar­ok fórum AKPN­ÓM____________ Magyar FortiM_____ Mindannyiunk lelkében ott rejtőzik a dal Czigány György előadása a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Február 23-án a Szent István Tár­sulat Társulati esték rendezvényso­rozatának keretében Czigány György író, költő, a hajdani Ki nyer ma? rá­diós műsor gazdája Úton Babiszhoz, Kodályhoz és utódaikhoz címmel tar­tott előadást a Pázmány Péter Ka­tolikus Egyetem dísztermében. Az előadó közölte, hogy nem tudomá­nyos előadást, hanem inkább él­ménybeszámolót tart. Hiszen évti­zedek óta foglalkozik zenével és költészettel. „A humanista nem azért nyúl vissza a régihez, mert so­kallja az újat, hanem mert kevesli” - írta Babits. Czigány György sze­rint a művészet jelen idejű, régi és új együtt él, változik benne, meg­őrizve és megújítva tartalmak, for­mák elvont világának életét, bár­mire visszaemlékezünk, az a jelen pillanat felfedezése. No, de mi a dolga a versnek, a művészetnek a világban? Ottlik Géza, Kosztolá­nyira hivatkozva meg is fogalmaz­za: „kiegyenesíti a derekunkat. Ha­lállal, romlással, bukással, vereség­gel szembenézni, füstbe ment re­ményekkel együtt élve rangot ad a nyomorúságnak, méltóságot a ka­tasztrófának, új, soha nem ismert s­zépségeket ad a boldogtalanság csúfságának.” Létünk elvesztésé­nek egyetlen lehetséges emberi re­habilitációja a művészet, ami részt vesz a teremtés aktusában, s elöl­ről kezdi a világot - fogalmazott az előadó. Úgy látszik, hogy a vers, a zene a mi élményeinket, vágyain­kat, szomorúságainkat tükrözi, s benne felismerni véljük magunk belső világát. Valójában sem a ze­nében, sem a versben nem tapasz­talhatjuk meg életünk mását. A ben­nük létrejött világ új valóság, mely­nek létrejöttében persze szerepe van az indulatnak, sorsunknak, szen­vedéseinknek és boldogságunknak, de nem azokat ábrázolja. Heideg­ger gondolatát idézve: „A remek­mű élvezésekor az eddig még el nem mondott létigazság derül ránk, meg­világítva minket.” A vers ilyen tü­nemény - mondta Czigány Györ­gy, majd folytatta: lehet értelmezhe­­tőbb, elbeszélhetőbb mondanivalója, de nem arról szól. Elvont lényegében, legbensőbb mivoltában a vers úgy mu­tatkozik meg, mint a zene. Nemes- Nagy Ágnes így nyilatkozott nekem: „Boldog pillanat, amikor az ember még azt hiszi, a szavak tárgyai szinte belemasíroznak a versbe, kifejezve a hozzá kapcsolódó sokfajta érzelmün­ket. Ez a boldogság később valahogy megcsökken, de nem lehet leszokni a szavakról. Nem csak azért, mert a szó az ember mesterségének eszköze, ha­nem mert valóban tárgya és közege. ” Arany János mondta, hogy a vers­nek belső formája van. Ezt sokan idézik, de a folytatását már ritkáb­ban: ez a belső forma, ami majd­nem azonos a tartalommal. A hegyi költő megzenésített versei Kodály Zoltán néhány hónappal volt idősebb Babits Mihálynál. Élet­útjuk alig érintkezett. Most, utó­lag, mégis műveik szellemiségének, tartalmának közelségét érezzük. Kodály Frigyes (Kodály Zoltán édesapja) 1853. február 9-én Pes­ten született Kodály Ferdinánd had­nagy és a csehországi Hel Magdol­na házasságából. A győri bencés gimnázium kitűnő eredményű di­ákja volt. 1870. augusztus 6-án lé­pett munkába először Kőbányán. A következő év márciusában került Kecskemétre. Itt látta meg Jalo­­veczky Paulinát (Kodály Zoltán édesanyját) akivel 1879. június 4- én házasságot kötött. Paulina 1857. április 5-én született Fehértemp­lomban Jaloveczky Ferenc és Arendt Paulina első­szülött gyermekeként. A messzi tájakról - Flandriából, Lengyelországból - eredő gyöke­rek végül is Kecskeméten, ebben a színmagyar városban kapaszkod­tak össze. Kodály Frigyest a vas­utas sors idevetette egy rövid idő­re. A kecskeméti Nagytemplom­ban tartott esküvő után azonban két évig Budapesten éltek, mivel az ifjú férj ekkor a MÁV egyik fővá­rosi irodájában dolgozott. Első gyer­mekük, Emília is itt született 1880. március 31-én. A következő évben azonban visszaköltözhettek Kecs­kemétre, mert Kodály Frigyest ide nevezték ki, s az állással szolgálati lakás is járt az állomás egyik épü­letében. Majd itt születik meg 1882. december 16-án, Kecskeméten az állomás egyik, azóta már lebontott épületében Kodály Zoltán. Ezt kö­vetően Galántán 1886. június 29- én megszületik Pál, a Kodály há­zaspár harmadik gyermeke. Kodály Zoltán 1905. februárjában ismerte meg Kodály Gruber Henrikné Schle­singer Emmát, a zenében jártas, roppant műveltségű asszonyt, aki a kor híres művészei számára sza­lont tartott fenn otthonában. Új ta­náraként került Emma asszony kö­zelébe. Kodály a tanárból lassan vá­lik szerelmes férfivá. Öt éves isme­retség után összeházasodtak. Bar­tók Béla nászajándéka az op. 9. Váz­latok zongoraciklus „Emmának és Zoltánnak” ajánlott 3. darabja volt. Emma asszony - tisztelői így ne­vezték - roppant műveltség, em­berismeret és tapintat birtokában segítette Kodály zeneszerzői, tudo­mányos és pedagógiai tevékenysé­gét. Bölcsessége valósággal legen­dás volt. Házasságuk, melyet 1910. augusztus 3-án kötöttek, negyven­kilenc éven át a tökéletes harmó­nia mintaképe maradt. Emma asz­­szony maga is nagy tehetségű zene­szerző, londoni és párizsi pályáza­tokon is díjat nyert műveivel. Egyes témáit Kodály, Bartók és Dohná­nyi dolgozta fel. Jeles műfordító is. Kodály számos vokális kompozíci­ójának szövegét ő fordította német­re. Kodály csaknem 48 éven át le­gendásan szép házasságban élt el­ső feleségével, Emma asszonnyal, és mikor meghalt, sokan úgy vél­ték, a 70 éves Kodály ezt a csapást nem éli túl. Szerencsére másként történt, a gyászév letelte után, 1959. december 18-án ismét házasságot kötött. Második feleség, Péczely Sa­rolta ekkor a Zeneművészeti Főis­kola másodéves növendéke volt; Kodály öt éves kora óta ismerte. Sárika valósággal bearanyozta Ko­dály utolsó éveit, Kodály utódai pe­dig a zene számára felfedezték Ba­bits Mihály verseit. Farkas Ferenc, Kodály Megkésett melódiák ciklusá­nak közvetlen ihletésére írta meg az Elfelejtett dallamokat Babits köl­teményeihez. Nagyszabású mű Pet­­rovics Emil oratóriuma, a Jónás könyve. Fülünkbe csenghet még Ré­ti József tenorja; ő énekelte Jónás imáját. Petrovics tanítványa, Vajda János a capella művet írt vegyes karra a Bénára mint a megfagyott tag költemény szövegére, Szek­­szárd és Esztergom városának fel­kérésére, a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Szokolay Sándor A zene hatalma című alko­tása, mely narrátorra, vegyes kar­ra, gyermekkara, zenekarra ké­szült, Babits költeményeit vonta be énekes muzsikájába, többek közt ezt a sort is : mindegyik em­bernek a lelkében dal van. A hegyek poétái Babits Mihály a hegyi költő­­ leg­szebb esszékötetének címe által így nevezte őt Nemes-Nagy Ágnes. Ko­dály Zoltán pedig a hegyek poétá­ja, hiszen a Hegyi éjszakák kórus­sorozatában a szavakon túlivá abszt­­rahált énekszólamokkal a termé­szeti élményt érzékien, akusztiku­san teremtette meg. Babits az esz­tergomi Előhegyen találta meg ott­honát, benne Szekszárd dombjai­nak világát is „megőrizve”. Kodály a filozófiában és a zenében fogant gondolatainak keresett hazát a Mát­rában. Az alkotó ember lelkigya­korlatai számára ez lett a kegyel­mek helye. Czigány György az 1922- ben született Káldi János költő Ko­dályról írt versének sorait idézte: „megy előttünk a Hold hófúvásai­ban / sohasem járt világban / utat tipor a mélységek fölött, és a szo­morúság fölött. Az iszonyat süvítő bozótjai közt / a legnagyobb hegyek testvére ő / édesapja a hangoknak / pásztora a reménynek.” Szabolcsi Bence zenetörténész utolsó reme­ke az Úton Kodályhoz. Mint Kodály, Szabolcsi is az irodalom élményé­vel fedezte fel a zeneművek életre szóló vonzását, erejét. Szabolcsi Bence sokszor találkozott Kodállyal hegyi sétáikon. Babits és Kodály hegyi világa szó szerinti volt, és szimbolikus maradt. Mindkét ki­emelkedő nagyság a XX. század ele­jén ugyanazon egyetem hallgatója volt, egyikük magyar-latin, mási­kuk magyar-német szakon, s mind­ketten a görög-római művészet el­kötelezettjeiként. Babits Homérosz szonettjében tetten érhető Bergson hatása, alcíme XX. század. Kodály­ra pedig nagy hatással voltak a pá­rizsi élmények. Azt írja Emmának, későbbi feleségének 1907-ben: „Je­gyezze meg ezt a nevet, Monet. Ő a világ legnagyobb tájképfestője.” Párizs a szem világa, még a franci­ák muzsikája is sokszor a szemnek szól, a látható világra vonatkozik. S bizony Kodály zongoradarabjá­ban meditál egy Debussy-motívum felett. Babits pedig képzeletbeli Pá­rizsáról ír fantáziát „messze szőke Szajna mellett feketül egy híres vá­ros”. Babits más égtáj felé kél útra, Velencébe indul. 1908-ban megszü­letik Itália című költeménye. Ak­kor még nem is sejtette, hogy Dan­te Divina Commediáját ő fordítja magyar nyelvre, különös költői erő­vel. Babits a legzeneibb magyar köl­tők egyike, holott, mint Illyés Gyu­lától tudjuk, jellegzetesen botfülű volt. De mégis, fiatalkori illatimp­rovizációjában „szívem magába szí­vott ezer illatot / ezerjó illat engem hogy elkábított!” szinte egy szim­fóniát vázol fel. Nem véletlen, hogy Babits verseit énekelte a kor nagy dizőze, Medgyaszay Vilma Eszter­gomban is, a költő jelenlétében. Még járhattam a sanzon nagyasszo­nyánál, a Benczúr utcában. Beszélt életéről, Nagy Endre kabaréjáról, s ar­ról, hogy Ady verseit Reinitz sanzon­jaiként is énekelte. Medgyaszayt az interjú közben én kísérhettem zongo­rán. 1911-ben jelenik meg Babits Lao­­dameia drámai költeménye, melynek „kórusaiban szinte orgiát ül a ritmus”. Sík Sándor szerint ez a görög dráma ízig-vérig modern költemény. Másfél évtized múltán Dienes Valéria arkesz­­tikai iskolájának remek zongorakísé­rője, Kósa György komponál belőle lí­rai szimfóniát. Kodály párhuzamot vont Kreon és Sztálin között Kodály többször pihent a Mátrá­ban. De nemcsak a Mátra szépsé­ge, hanem fellelhető gazdag népze­nei emlékei is vonzották. (Mátrai képek, vegyes kar.) 1942-ben koráb­bi vázlatai felhasználásával itt fe­jezte be az orgonára írt Csendes mi­sét. Ebből az orgonamiséből író­dott a Missa brevis orgonás (1942-1944) és zenekari változata. Kodály már diákként „eljegyezte” magát a liturgikus zenével, amikor a nagyszombati székesegyház kó­rustárában keresett érdemes dara­bokat, s már maga is komponált egy kis korást, a Stabat Matert. Nádasi Alfonz bencés szerzetes visszaem­lékezéseiből tudjuk, hogy az ifjú Kodály hitvalló életében a minist­­rálás nem jelentett „romantikus szerepet”, hanem a szentség mély­ségében élő lélek részvétele a litur­gikus cselekményben. Nádasitól tudjuk, hogy mikor az Antigonét ta­nulmányozták, akkor Kodály pár­huzamot vont Kreon és Sztálin kö­zött. Rádióriporterként háromszor is jártam Kodály otthonában. A zene­szerező a fölösleges udvariaskodást nem tűrhette. Jól tudtam ezt, s mikor tele­fonon jelentkeztem nála, annyit kér­deztem tőle: „tanár úr, beszélne Bach­­ról?”. „Jöjjön holnap ötkor” - vála­szolta. Megjelentem köröndi lakásá­ban. Azt gondoltam, Kodály éppen dolgozik vagy zongorázik, de megle­petésemre éppen túrós tésztát vacsorá­zott. Intett nekem, s leültetett az asz­talhoz. Ültem, és vártam, míg befeje­zi tanár úr a vacsoráját. Kodály egy­szer csak letette a villát, s azt mond­ta: „na, mi az, nem kérdez semmit?” S így vacsora közben beszélt nekem Bachról. „Első találkozásom Bach műveivel véletlenül történt. Nagyszom­batban alig ismerték Bachot. Történt, hogy egy volt zenetanár özvegye elad­ta a kottáit. Azok között két Bach mű­vet találtam. Azután azokat tanulmá­nyoztam. S mikor megismerkedtem na­gyobb műveivel, rádöbbentem, hogy Bachot csak a legnagyobbakhoz lehet mérni, Homéroszhoz, Daniéhoz vagy Shakespeare-hez. ” Czigány György Versről, zenéről című sorozatának másik fontos alanya volt, Weöres Sándor. A költő szövegszerzői pá­lyafutása azzal kezdődött, hogy 15 évesen váratlanul levelet kapott Kodálytól, s értesítette, hogy Öre­gek című versét feldolgozta kórus­ra. Kodály azért zenésítette meg ezt a verset, mert szerinte ritkán olvasni ennyire őszinte szavakat, főleg egy fiatalember tollából. Mind Kodály, mind Babits hitt a testvé­riségben, s hittek a nemzeteken felül álló, egész világnak szóló ka­tolikus igazságban - fejezte be elő­adását Czigány György. A rendez­vény sikeréhez nagymértékben hozzájárult Győrffy Gergely hege­dűművész impozáns játéka. A ha­zánkban és külföldön egyaránt is­mert művész Bach szerzeménye­it játszotta. Czigány György MAGYAR FÓRUM KIADÓHIVATAL Nyitvatartás: szerda: 830-1530 Cím: Budapest IX., Ráday u. 32., I. em. 3. 2015. március 5.

Next