Magyar Fórum, 2016. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

2016-05-12 / 19. szám

2016. május 12. o, iniDcCTRc a Magyarság Háza Deák termébe aLTUArco­­­ne (Budapest, I., Szentháromság tér 6.} 2016. május 21-én­­szombati 16.00 órára A RENDSZERVÁLTÁS TÖRTÉN­­ETÉT KUTATÓ INTÉZET ÉS ARCHÍVUM, az ANTOLÓGA KIADÓ, a NEMZETPOLiTIKAI ÁLLAMTITKÁRSÁG és a BETHLEN ALAP, egyben a kötet, valamint a bemutató támogatói és szervezői tisztelettel meghívják Önt és Barátait, érdeklődő ismerőseit Király Ibolya Király Károly igazsága című könyvének bemutatójára.­­ A helys üínök Kft. a bemutató előtt egy órával már megvásár­olható és dedikált átható a kötet. Magyar FérfiM A MÚZSÁK GYERMEKE tartozik az életemhez. S nem is tud­nék „visszamenni” például a „Bács­kai-sorozathoz”, mert már mással foglalkozom. Amin most dolgozom, az lesz a patkányos sorozat befeje­ző darabja. A 2x2 fes képemet na­gyon szeretem, s ezeknek a motí­vumait finoman beépítem az utol­só patkányos képembe. Ez is mu­tatja, hogy teljesen más aspektus­ból többször visszanyúlok egy-egy képemhez. Aki akvarellel fest, szinte eljegyzi magát a szegénységgel Ön a Magyar Vízfestők Társaságá­nak alapító elnöke. Milyen helyet fog­lal el jelenleg a társaság a művészeti életben? - Mint általában a művészeti tár­saságok, a miénk is a rendszervál­tással jött létre, akkor vált ugyan­is lehetővé az önálló művészeti tár­saságok megalapítása. Társaságunk legfontosabb meghatározója, hogy műfajilag determinált, tehát az ak­varellel és a közvetlenül hozzá kap­csolódó technikákat, illetve azok alkotóit támogatjuk. Amennyiben jó kiállításról van szó, a nézők ér­zik, hogy az akvarellel mindent ki lehet fejezni, sok mindent meg le­het festeni. Olyan alapműfajról van szó, melynek nem csupán a kép­zőművészetben, hanem az iparmű­vészeti és az építészeti tervezésben is jelentős szerepe van. Ráadásul a festők vázlataikat akvarellel készí­tették; nagyon meglepett, mikor egy aukción láthattam Benczúr Gyula Budavár visszavétele című képének briliáns akvarellváltoza­­tát. Hazánkban az akvarelleket ol­csóbban árulják a galériák, mint az olajfestményeket. A német mű­tárgypiacon viszont nincs ekkora eltérés az árban. Az expresszionis­ta stílusban készült akvarelleknek külföldön magasabb az ára, mint Magyarországon. Ezért aki itthon akvarellel fest, szinte eljegyzi ma­gát a szegénységgel. Említette a díjakat. Egy Kossuth-, vagy Munkácsy-díjas alkotó művét könnyebben és drágábban el tudják ad­ni a galériák? -Tudjuk, általában idősebb mű­vészek kapják meg a nagy állami kitüntetéseket. Azokat egy hosszú életpálya jutalmául adják. De mind­ez nem jelenti azt, hogy egy kitün­tetett művész alkotását minden eset­ben drágábban árulják. Ez egy igen bonyolult viszonyrendszer, amiből szinte doktori disszertációt lehet­ne írni... Az sem biztos, hogy egy Kossuth-díjas alkotó egyéni kiállí­tását tömegek tekintik meg. Sokat számít az is, hogy az illető művészt mennyire teszik ismertté a médiu­mokban. Ám ha valaki azt látja, hogy az olaj­­festmények kelendőbbek, többet fizet­nek értük, akkor nem pártol át a víz­festékről az olajra? - Minden képzőművész kipróbál különböző technikákat. De nem biztos, hogy annál az anyagnál köt ki, ami üzletileg számára megéri, inkább annál, amivel a legjobban kifejezi önmagát. A Magyar Vízfestők Társasága ér­dekképviseleti szervezet is? - Nem, hanem olyan képzőmű­vészeti szakmai társaság, amely sze­repléshez, kiállításokhoz segíti az akvarellel foglalkozókat. A tárlato­kon vagy meghívott művészek sze­repelnek, de szervezünk szabad be­­küldéses kiállításokat is. Azokkal az új művészekkel, akiket felve­szünk társaságunkba, általában a beküldéses kiállítások alkalmával találkozunk. Azt tudni kell, hogy nagyon nagy munka egy kiállítás megszervezése, ahogy ideájának megfogalmazása is. A Vízfestők Tár­sasága öntevékeny művészeti cso­port, így tagjaik társadalmi mun­kában végzik feladatukat. A legna­gyobb szervezésem az Ernst Múze­umbeli kiállításunk volt, amikor közép-európai művészek alkotása­it mutattuk be. Ez egy nagyon bo­nyolult munka volt, kezdve a meg­hívásokkal, majd a kiállítók repü­lőtéri, vagy pályaudvari fogadásá­val. Szállást is kellett nekik szer­vezni. S még nem is beszéltünk a PR-tevékenységről, a katalógus összeállításáról. Koromra való te­kintettel a szervezőmunkáról és az elnökségről le szeretnék mondani. Azért tudtam az Ernst Múzeum­ban megrendezni a kiállítást, mert féléves fizetett szabadságot kaptam a főiskolától. Különben nem tud­tam volna végigvinni a munkát... Remélem, hogy fiatal utódom majd remekül végzi el a kiállítások meg­szervezését. Társaságuk jó kapcsolatot ápol ha­sonló közép-európai szervezetekkel? - Természetesen. Olaszország­ban két vízfestő-csoportosulás is lé­tezik, velük nagyon jók a kapcso­lataink. 2002-ben rendeztünk Esz­tergomban művésztelepet, ahová olaszokat és németeket is meghív­tunk, majd a Keresztény Múzeum­ban állítottuk ki az alkotásokat. Mi is nagyon sok olaszországi kiállítá­son vettünk részt. Közép-Európában a hazai vízfes­tők milyen mezőnybe tartoznak? - Szégyenkezésre nincs okunk. A magyar vízfestészet minőségé­ben megközelíti az olaszországit vagy a németországit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a jó magyar vízfestőket mind ismernék Euró­pában. De ez minden művészeti ágra jellemző. Tudjuk, léteznek felfuttatott sztárzenekarok, s van­nak nagyon jó zenekarok, akik­ről keveset hallani, holott minő­ségileg nem rosszabbak. A jelenből lépjünk vissza 70 évet az időben. Mikor döntötte el, hogy kép­zőművész szeretne lenni? - Minden gyermekben él az a vágy, hogy valamiből kitűnjön. Fi­atalon ezért sportolni kezdtem, s abban bíztam, kiváló atléta lesz be­lőlem. Majd rájöttem, hogy sosem leszek nemzetközi hírű sportoló. Szerettem rajzolni, festeni... S mi­vel középiskolás koromban nem voltam kiváló tanuló, így számom­ra a művészet maradt mint önki­fejezési eszköz. Miért az Iparművészetire, s miért nem a Képzőművészeti Főiskolára je­lentkezett? Tudjuk, és egy előítélet, hogy azokat a festőket kissé lenézik, akik nem a Képzőművészetit végezték el. - Ezzel az előítélettel akkor is ta­lálkoztam, s bizony nem egyszerű, hogy később egy Iparművészetit végzett festőt elfogadjanak. Ahhoz bizonyítani kell. Mielőtt elhatároz­tam, hogy művészeti pályára me­gyek, elvégeztem a Kirakatrende­ző Iskolát. Utána dekoratőrként dolgoztam. Mivel nem rendelkez­tem erős alapképzéssel, nem mer­tem a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezni. Az Iparművészeti bel­sőépítész szakára vettek föl. Majd átjelentkeztem a murális festő szak­ra, így lettem festő. S bizony hosszú ideig tartott, míg az „iparművésze­tis hátrányomat” sikerült ledolgoz­nom. A festők nem mehetnek nyugdíjba Hajdani főiskolai tanárként hogyan látja, mennyire nehéz a hallgatókban meglévő talentumot napvilágra hozni? - Tanárképző főiskolán tanítot­tam, s hosszas munkával elértem azt, hogy a növendékeimben meg­erősítsem azt a belső vágyat, kész­tetést, hogy minél tökéletesebben tudják kifejezni magukat. Miután ez sikerült, a hallgatók egyre minő­ségibb alkotásokat hoztak létre. Ez­által sok növendékem felvételt nyert a Képzőművészeti Egyetemre. A különböző társművészetek hatnak alkotói folyamatára? - Természetesen. Nemrég a Ze­neakadémián hallgattuk meg a dzsessz tanszék 50 éves megalapí­tása alkalmából rendezett hangver­senyt. Nagyon élveztem ezt a pro­dukciót, s remélem, hogy ennek közvetlen hozadéka lesz művésze­temben. Mennyire lényeges, hogy képes le­gyen a folyamatos változásokra? - A festők nem mehetnek nyug­díjba. Addig élünk ennek a hiva­tásnak, míg egészségünk megenge­di. Örülök, hogy még nyitott va­gyok a világra, és képes vagyok a folyamatos változásra, arra a válto­zásra, amely eddigi festészetemből fakad. A király (Gyűrűk Ura utánérzés) MÉG KAPHATÓ AZ ÁRPILISI HAVI MAGYAR FÓRUM Csurka István Németh László TISZA ISTVÁN Dr. Kovács Zoltán Grezsa Ferenc Márai Sándor Köröndi F. János Vass Krisztián Dr. Kiss Lajos Pósa Zoltán dr. Horváth László Czére Béla Dr. Koós Ferenc Dr. Diószegi György Antal Dr. Sebestény Sándor Keresse az újságárusoknál és a Magyar Fórum kiadóhivatalában! 11

Next