Magyar Fórum, 2017. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-05 / 1. szám

. A 2002-ben választási csalásokkal, hazugsá­gokkal hatalomra került, majd 2006-ban még nagyobb hazugságokkal és fondorlatos csalá­sokkal uralmát folytatni képes balliberális rendszer kétségtelenül a fáradt, fogyatkozó, önmagát is emésztő nemzet végső leigázását, vagyonának maradékától, kultúrájának alap­elemeitől való megfosztását, a magyarság fel­számolását tűzte ki céljául. Ez a kormányzat idegen megbízást teljesít. Ahogyan ezt itt már elmondtuk és számtalan tény felsorakoztatá­sával bizonyítottuk, csonka hazánkat idegen népek lerakatává, Európai Unión belüli me­nedékházává és a magyar népet alantas mun­kát végző kiszolgálóivá akarja tenni. Kell a termőképes, egyedülállóan változatos földünk, kellenek élővízben gazdag természetvédelmi területeink, kellenek városaink, kell a végte­len és természetellenes türelmességünk, kell a fővárosunk és kell az a békés, nyugodt élet, amely még mindig osztályrésze lehet valaki­nek, akinek van rá pénze. Itt jó élni, de sajnos nem a magyarnak. Ezt a kérdést csak minden gyűlölködés, el­vakító indulat nélkül, a maga valójában sza­bad szemlélni, és az ellene való fellépést, a cse­lekvést, az ellenállás módját is így kell meg­választani. A vak indulatoktól való öntávoltartás, a történelem ezen folyamatának tárgyilagos szemlélete azonban egyet nem jelenthet: az ellenállásról való lemondást. Már nincs vá­lasztásunk, ma már csak az ellenállás tart meg bennünket. Végre észre kell vennie a magyar­ságnak, hogy az ellenállásról való lemondatás az ellenfél - vagy ellenség - legfontosabb har­ci eszköze. Nekünk nem lehet, nem szabad, nem törvényes ellenállni, sőt ellenállásról még csak beszélni is, mert demokrácia van - mond­ják a hatalombirtokosok. A lebeszélés, a kiáb­rándítás, a reménytelenség, a kishitűség ter­jesztése a leghatásosabb fegyverük- A félreve­zetés és a hazudozás minden eszközét alkal­mazzák, hogy az ellenállásról lebeszéljék a nemzet legjobb erőit. Végre észre kell vennie a magyar értelmiségnek, hogy ha tűr, ha meg­hajol, félreáll, segédkezik a népirtásban. Csí­rájában, gondolatban elfojtani mindent, ami megvédhet egy nemzeti közösséget, ami fel­világosít, ami feltárja magát a folyamatot - ez a módszer alkalmaztatik itt majd egy évszá­zad óta. Ha a nép nem veszi észre a nemzet­gyilkos kisajátításokat, a kultúra tönkretéte­lét, a középrész elszegényítésének okát és cél­ját, akkor eleve képtelen minden ellenszegü­lésre. Mindig csak a történet lényegét nem észrevenni - ez a nemzeti önsorsrontás és a sokszor gyáva önfeladás. Az ellenállás nem maradhat meg pártkere­tek közt, az egész rendszerrel szemben kell fel­állni, mert a nehézségek nem egy természeti csapássorozat végzetszerűségével borultak a nemzetre. A nehézségeket egy évtizedek óta fo­lyó rabló, kiárusító, eladósító politika okozta, amelyért a haszonélvező, gyarmati burzsoázia a felelős. Az sem igaz, hogy 2007 nehézségei mindenkire ráborulnak. Csak a népre borul­nak rá és a középrétegre, a vékony gyarmati burzsoáziára és a megszállókra egyáltalán nem. A kiárusítás és a tönkretétel politikája ma is folyik. A Magyar Írók Szövetségének fenn­maradására, miután a balliberális politikát tá­mogató,­ásokat kiszippantották belőle, a kor­­mánynak egy fillérje sincs jelenleg, a balaton­­aligai volt pártüdülőt, az ország egyik legcso­dálatosabb vízparti telkét viszont privatizál­ta egy idegen gazdag cég. A rendszernek te­hát most is vannak kárvallottjai és haszonél­vezői. A haszonélvezőkhöz és a privatizáto­­rokhoz alázatos kérést intézni, hogy jótékony­kodásukkal segítsenek a szegényeken, most meglehetősen felesleges. Ezeket a kérdéseket tavaly karácsonyi írá­somban már felvetettem és lehetőségeim sze­rint végiggondoltam. Arra a megállapításra jutottam, hogy a nép felvilágosítása nélkül, a népi bázis megteremtése nélkül az ellenállás nem lehetséges. Mindenekelőtt a tömeget kell kiragadni a hazug liberális médiumok karma­iból. Az ellenállásnak nemzeti felvilágosítás­sal kell megkezdődnie. Mindenkit meg kell tanítani látni és hallani, mindenkinek a ke­zébe kell adni a kritika képességét, természe­tesen az ellenünk, a felvilágosítók iránti kri­tika képességét is beleértve. Lámpást kell gyúj­tani a sötétségben és a lámpahordozókat ki kell képezni. Világosan kell látni, hogy rend­szerváltozás, felszabadulás, s végső soron ma­gyar megmaradás csak a tömeg erejével, tett­­rekészségével, karjával és öklével lehetséges. Forradalmat megvívni csak az egy célra moz­duló tömeg képes, amely a felvilágosító mun­ka következtében öntudatos néppé vált. Itt azonban még nem tartunk, ettől még igencsak messzire vagyunk. Egyelőre a felvi­lágosítás munkájának elkezdése az egyetlen lehetőségünk. A felvilágosítás műveletében is sok veszély rejlik azonban. Vannak alapkér­dések, amelyeket a hozzáfogás előtt tisztába kell tenni, rendbe kell tenni a fejünkben. Ha a felvilágosítás nem teljesen szilárd, saját, nem­zeti alapon történik, ha nem veti el azokat a kliséket, a gondolkozásba mélyen benyomott liberális értékeket, a félrevezetéseket, a „ha­ladás” és a „modernitás” csábtanait, ha kétsé­ge van saját nemzeti küldetésében, annak meg­tartó érvényességében, azaz, ha nem elszán­tan és minden tekintetben elsősorban magyar, akkor a hatalom, a neoliberális beépülés, amely egy genetikailag kódolt hatalommegtartási módszer, zavarossá teszi a felvilágosító moz­galmat. Eltompítja a lámpások fényét. A liberalizmus is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung) kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberaliz­mus - az eszmék, de valójában csak a tőke sza­bad áramlása - még mindig ugyanaz, ami egy­koron volt, s ami a történelem egyik fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz ha­talmának ideológiája. Ha kell, egy kasztrend­szer kiszolgálója, megcsontosodott és ha szük­séglete úgy kívánja, diktatúrát is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus, amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi összetartozás szétol­dására játszik, mert a globális tőke érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes. Célja a hit nél­küli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember. A Lámpás Ember ezekben a kérdésekben nem köthet kompromisszumot. Leghelyesebb azonban, ha a Lámpás-tanfolyamok a magyar kompromisszumok átvilágításával kezdőd­nek. Itt most nincs sem idő, sem tér történel­mi fejtegetésekre, a 19. századi kiegyezés egyen­legének megvonására, avagy a Kádár-rend­szerrel kötött kompromisszum máig ható gyá­szos következményeinek a taglalásra, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a magyar­ság még soha nem nyert történelmi méretek­ben a kompromisszumain. A megalkuvásain pedig egyáltalán nem, még rövid távon sem. Azt azonban feltétlenül meg kell tárgyalni, mert az most aktuális, hogy miért áll elő a mai liberalizmus, a kormány az egyedül üdvözítő kompromisszummal. A Lámpás Embernek tudnia kell, hogy mi ez. Ez a sírgödör, amit kompromisszum címén ásatnak a magyarság­gal. Most, amikor a magyarságnak már sem­mije sincs, mert mindent elraboltak tőle, a rabló liberális hatalom viszont belsőleg és vi­lágméretekben is gyengül és fél az összeom­lástól, a kompromisszum legfeljebb csak fegy­verszünet. A magyar nép, ha most kiegyezik, szentesít minden eddigi rablást, beletörődik, és kap ugyan néhány ideiglenes engedményt, de végül is elvérzik. A kompromisszum most nekik kell, mert félnek. A közhiedelem azt tartja, hogy a tavaszi éh­séglázadástól félnek, amely a megszorító in­tézkedéseik nyomán törhet ki. Éhséglázadás azonban nem lesz, és jobb is, ha nem követ­kezik be, mert semmi haszna nem volna. Ők ezt már tudják, és már meg is tartották a le­­verési gyakorlatokat, meg is rendelték az új viperákat. Nem, ők csak a szervezett, előké­szített, tudatos magyar ellenállástól félnek, a nép nagy ráébredésétől. Egy éhséglázadás so­ha nem tudja kicsavarni a hatalmat a kezük­ből, mert nincs programja. Ezért inkább mel­lette beszélnek, mintsem ellene. Felcsiholják a várakozást egy nagyméretű tavaszi újrakez­dés, egy forradalom iránt, aztán amikor majd nem következik be, mert nincsen is még, aki komolyan akarná, még szemtelenebbek lesz­nek. Most egyszerre folyik a kompromisszum­­istenítés és a forradalmi várakozások felcsi­­holása. Mert ők mindig két vasat tartanak a tűzben. Ezért aztán a komoly erőknek tuda­tosan fel kell készülniük egy akármilyen és akármikori forrongásra, de sokkal jobb, ha a felvilágosítással és a nemzeti szolidaritással törődnek. A rendszerváltoztató, rendcsináló mozgalomnak akkor kell elkezdődnie, ami­kor mi akarjuk, amikor minden erő készen áll. Ha odább lesz, hát odább lesz. Ez nem pártügy. Nem lehet egyéni érvényesülések­hez, egy jobboldalinak látszó, de valójában kompromisszumos kormány megrendelései­hez, állásajánlataihoz kötni. Ha azonban a Lámpás Ember is kompromisszumot köt, ak­kor soha nem lesz változás. A kompromisszum­ajánlatuk most lefegyverzés. A magyarságnak pedig éppenséggel fel kell fegyverkeznie. Állapítsuk meg tehát összegzésül, hogy en­nek a néhány évnyitó hónapnak két nagy ve­szélye van. Az egyik a csodavárás, hogy majd magától felkel a nép, mert nem tűrhet tovább, a másik pedig a fegyverszüneti ajánlat, a komp­romisszumkínálás elfogadása. Mindkettőben benne van az, amit karácsonyi írásomban át­hárításnak neveztem. Fejezzük be az áthárí­tást. Ez a legközvetlenebb teendő. Ha mi ma­gunk, a lámpásnak jelentkezők megértettük, értessük meg mindenkivel, hogy mi a valódi célja az életünk megnehezítésének, az árdrá­gításoknak és a jövedelemcsökkentéseknek. A magyarság tönkretétele. Mondjuk ki nyíl­tan, hogy a konvergenciaprogram is népirtás. Kegyetlen, nemzetközi népirtás, helyfoglalás, egy kiürítési parancs. Ellenünk való nemzet­politika. Ha most abbahagyjuk az ellenállást és kompromisszumot kötünk, szentesítjük ezt a nemzetpolitikát. A felvilágosítást tehát azonnal el kell kez­deni. Ne a pártokkal törődjünk, hanem a rend­szerrel. Ellenállásunk a rendszerrel szemben nyilvánuljon meg. Mindennap, minden hé­ten, minden évszakban tegyünk valamit. A li­berálisok leleplezése legyen folyamatos. Az el­lenállás: állandó cselekvés. Csak aki cselek­szik, az él. Csurka István Lámpás A liberalizmus is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung) kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus - az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása - még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója, megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus, amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes. Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és istenitől meg­­fosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember. Magyar ForiíM 2017. január 5.

Next