Magyar Fórum, 2018. július-szeptember (30. évfolyam, 27-38. szám)

2018-07-26 / 30. szám

2018. július 26. Magyar Fórum 1456. július 22. nándorfehérvári diadal A hazafis­ágnak, az önfeláldozásnak, a kereszténységnek máig élő példaképe A nándorfehérvári diadal a magyar-oszmán háborúk egyik legjelentősebb eseménye. 1456. július 4-21. között a keresztény katonák Szil­ágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár várát II. Mehmed szultán hatalmas túlerőben lévő seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével a vár melletti csatában győzelmet arattak az oszmánok felett. A diadalt a magyar hadtörténelem - tekintettel kihívásainak körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére - az egyik legjelentő­sebb győzelemként tartja számon, amely körülbelül 70 évre megállította az oszmánok további európai terjeszkedését és Magyarország meghó­dítására irányuló próbálkozásait. A törökök helyzete a Balkán-félszigeten megszilárdult, miután 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, „Európa kulcsát”. A vá­ros elestének híre a törökök irányába fordította Európa államai­nak figyelmét. II. Mehmed török szultán közben Nándorfehérvár meghódítását tervezte. A pápai székben beállt változás kedvezett a törökök elleni háború ügyének. V. Miklóst a pápai trónon III. Callixtus pápa váltotta, aki lelkesen támogatta a keresztes háború ügyét. Megválasztása után feleskü­dött, addig nem nyugszik, míg a törököket ki nem űzi Európá­ból, s erre az egyház minden kincsét, sőt, ha kell, az életét is felál­dozza. A törökök kiűzése céljából az új pápa keresztes hadjáratot hirdetett, s a háború költségének fedezésére tizedadót vetett ki. Ezt követően V. László király is kivetette az egyfontos hadiadót. A hadjárat szervezője Hunyadi János mellett egy ferences rendi szerzetes, Kapisztrán János volt, kinek lelkesedése, szuggesztív jellegű szónoklatai tömegesen mozgósították a társadalom alsóbb rétegeit. A szultán tudta, hogy csak akkor lehetnek biztonságban a törö­kök észak-balkáni hódításai, ha Nándorfehérvár erődítményét is uralma alá helyezi, és ezzel Magyarországgal szemben is biztos támaszpontra tehet szert. A török szultán Magyarország és egész Európa elfoglalására készült. Azt hirdette, hogy „amint csak egy Isten van az égben, úgy a földön is csak egy úr lehet, és az Moha­med, a törökök szultánja.” Miután Európa államaiban értesültek a szultán elhatározásáról, hamarosan megkezdődtek a törökök elleni előkészületek. A pápa hatalmas flottát szereltetett fel, és felszólította a keresztény fe­jedelmeket, hogy 1456 tavaszán támogassák a muzulmánok ki­szorítására szervezett keresztes hadjáratot. A keresztes háború iránti buzgalom felkeltésére a pápa új déli imát rendelt el, amit a keresztény fegyverek győzelméért kellett délben elmondani, s amelyre minden délben harangszó figyelmeztette a híveket. Carvajal pápai legátus III. Frigyes német-római császárt is meg akarta győzni a keresztes hadjáratban való részvételének szüksé­gességéről. A császári ígéretet azonban nem követték tettek. V. László magyar király összehívta az országgyűlést, amelyen sze­mélyesen is megjelent. Kíséretében volt Carvajal pápai legátus és Kapisztrán János is. Itt kijelölték a hadiutat, a vezéreket, a hadba szállás időpontját. A király elrendelte az általános nemesi felke­lést, azután Bécsbe távozott. Budára 1456. április 7-én érkezett a hír: II. Mehmed Nándorfehérvár ostromára készül, s ennek megszerzése után Magyarország elfoglalását tervezi. Mehmed minden eddiginél nagyobb hadjáratra készült: ágyúkat öntetett, hadigályákat, ostromgépeket építtetett, s élelmiszert gyűjtött. A Nyugat cserbenhagyta a magyar sereget A török veszély a magyarokat gyors hadi készületekre serken­tette. Hozzáláttak Nándorfehérvár s a körülötte elterülő többi végvár és a dunai átkelők megerősítéséhez. Carvajal arra kérte a pápát, hogy rendelje el a pápai flotta és Alfonz hajóhadának támadását a törökök ellen. Az egyházfő felszólította Kasztrióta Györgyöt, hogy Albániából induljon hadba. Kérte az itáliai vá­rosok - Velence, Milánó, Genova, Firenze - segítségét is, mert úgy vélte, Magyarország hadiereje nem elég a törökök feltartóz­tatására, miközben a német-római birodalom császára és a többi keresztény fejedelem nem küldött segítséget. Török remények A szultán 1456 júniusának végén indult el Drinápoly mellől az egész birodalomból együvé parancsolt hatalmas török hadsereg­gel, amely körülzárta az ország legfontosabb déli végvárát, Nán­dorfehérvárt. A csatába indulás előtt II. Mohamed kijelentette: ha elesik a vár, további két hónap alatt az övé lesz Magyarország. Konstantinápoly meghódítója nemcsak kiváló hadvezér volt, ha­nem az Oszmán Birodalom újkori megszervezése is az ő nevéhez kötődött. A hadsereg átszervezésével létrehozta a török tüzérséget, ennek a tökéletesített haderőnek köszönhette Konstantinápoly bevételét, s ettől remélte Nándorfehérvár elfoglalását is. Hunyadi János elszántan készülődött a törökök visszaszorításá­ra. A török szultán július 3-án fejezte be az ostrom előkészítését. Kétszáz török hadigálya Zimony felé elzárta a Dunát, majd július 4-én megkezdte a vár ágyúzását. Nándorfehérvárt mindössze né­hány ezren védelmezték, a Dunán pedig egymáshoz láncolt török hadigályák próbálták megakadályozni az erőd védőinek külső megsegítését. A várkapitányi tisztséget Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály látta el. A török ágyúk, ostromgépek szakadatla­nul ontották a kő- és vasgolyókat Nándorfehérvár külső falaira, a védők azonban helytálltak. Egy szemtanú szerint „az első, na­gyobbik vár falai majdnem a földdel lettek egyenlővé, bár néhány toronyból itt-ott még állva maradt valami. A többi vár tornyai - noha az ágyúgolyók súlyosan megrongálták - még nem dőltek össze”. Miután a török gályák a Duna felől ostromgyűrűvel vet­ték körül az erődítményt, a védők teljesen magukra maradtak, így a folyó északi partján hiába gyűltek a felmentő hadak, nem juthattak át az erődítményhez. Hunyadi János ekkor kétszáz saj­káját rakta meg fegyveresekkel, és ráúsztatta a török hadihajókra. A törököket felkészületlenül érte a támadás, mert arra számítot­tak, hogy az ellenük induló sajkák gyönge kis tákolmányok az ő gályáikhoz képest. Hunyadi sajkái és a várőrség a török hajóhadat ötórai küzdelemben győzte le, és ezzel helyreállították Nándor­fehérvárnak a magyarokkal való összeköttetését. Hunyadi katonái áttörték a blokádot, és ezzel katonai utánpótlást juttattak a várba. A csatát eldöntő kirohanás A törökök általános nagy rohama 1456. július 21-én kezdődött. Az oszmán hadsereg már a belső vár falait ostromolta, s a győzelem jeléül csaknem kitűzték a lófarkas zászlót, amikor egy Dugovics Titusz nevű katona megragadta a török zászlótartót, s magával rántotta a mélybe. Hajnaltájban már a magyar védők újabb el­szánt támadása szorította ki a törököket a várból. A Száván túl­ról időközben több ezres török utánpótlás érkezett. Hunyadi János megtiltotta, hogy bárki is kitörjön a várból, mert újabb török rohamra számított. A hadi helyzet azonban másképpen alakult: a keresztesek közül már egyre többen tódultak ki a vár­ból. Kapisztrán János, a ferences barát kétezer katonával indult el a török ágyúállások felé. Szilágyi Mihály hiába kiabált utána: „Ne menjetek, atyám, ne menjetek, mindnyájan elvesztek!” Azonban a török ágyúk nem voltak készek a tüzelésre, kezelő­ik megfutamodtak. Az első kétezer keresztes után újabb ezrek tódultak a török tábor felé. Hosszas, válságos, ide-oda ingadozó küzdelem után a várból kirohanó Hunyadi János a keresztények javára döntötte el a csata sorsát. A várkapun kirontó védősereg a keresztes sereg támogatásával teljesen megsemmisítette a hatal­mas török hadat. A véres küzdelem belenyúlt az éjszakába, s mire megvirradt, az oszmán sereg táborát hátrahagyva elmenekült. Hunyadi János egyik levelében az eseménnyel kapcsolatban ezt írta: „Végül kirontottunk rájuk a váron kívül, és estig harcoltunk velük. (...) A törökök császárának minden ágyúját és hadieszkö­zét elnyertük, ő pedig azokkal, akik megmaradtak, elmenekült.” A legyőzött, demoralizált török sereg ágyúit, felszerelését hát­rahagyva menekült II. Mohamed szultánnal együtt Szófia felé. Negyvenezer török holttest maradt a Nándorfehérvár körüli csa­tatéren. ★ ★★ 2011. július 7-én a Magyar Országgyűlés, az 58/2011. (VII. 7.) OGY határozatával a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója tiszteletére július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjá­vá nyilvánította. Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének emléknapja. Ez a nap a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, európai összefogásnak és a ke­reszténységnek máig élő példaképe. Erre a győzelemre emlékezik azóta minden keresztény templom déli harangszója. (a nandorfehervaridiadal.komany.hu nyomán összeállította, írta: M.A.) „A törökök császárának minden ágyúját és hadi­eszközét elnyertük, ő pedig azokkal, akik megmaradtak, elmenekült” (részlet Hunyadi leveléből) Az ostrom Kapisztrán János és keresztesei elfoglalják a török tábort (forrás: wikimedia commons) Czuczor Gergely: Hunyadi (1833) Ki áll amott a szirttetőn, Hunyad magas falánál, S körültekint a sík mezőn Az esti fénysugárnál? Hunyadi ő, az ősz vitéz, Hazáját most nem űzi vész, Várába szállt nyugodni. De hírnök jő, s pihegve szól: „Uram, hatalmad eldült, Hazádon nem kormánykodol, A polczra már Ulrik ült.” „Ha úgy akarta a király, Hunyadi akkor félre áll.” Mond és marad nyugodtan. Más hírnök is jó csakhamar: „Törnek reád, uram, félj, A főnemesség nyelve már, Előlök, mint lehet, térj.” „Hogy törnek rám, hihetni bár, De úgy nem, mint török, tatár.” Mond és marad nyugodtan. „Uram, hős vajda, véredet Szomjúzza egy gonosz szív; S hogy oltsa fényes éltedet, Külföldre álnokul hív.” „Rám czélra már nem egy halál, S ha isten hagyja, eltalál.” Mond, és marad nyugodtan. S a­mint fennáll, a­mint lenéz Nyugalmasan szivében, Habos lovon fut egy vitéz, Vérlobogó kezében, S kiált: „édes hazánk oda, Nyakunkon a török hada, Siet kivívni Nándort.” „Pogány jő? hah! nem tűrhetem, - Mond, és tűnik nyugalma, - Magyar hazán és nemzeten Nem dúl pogány hatalma!” S aczélt ragad, lovára kap, Csatát, vív, izzad éj és nap, S míg nem győz, nincs nyugalma. 17

Next