Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-04-08 / 211. szám

tál elfogadva, tehát a szerb váltók, — melyeket a nem ismerők bona fide, mint érvényeseket, vesz­nek el, — semmi egyebek, mint szokásos adóssági­­kötelezvények. Az áruk, az átvevő fenebb említett, éppen nem biztos váltójának fedezése mellett, 3 és 4 havi hitelre vásároltatnak, de a belgrádi nagy­kereskedő, vásárlójának, az ország belsejében, egy évi fizetési határidőt tartozik engedni. Eddig fő­ként a szomszédos Austria gondoskodott Szerbiá­ról és a bevásárlási helyek leginkább Triest, Bécs és Pest voltak. Triestben, mint szabad kikötőben, a gyarmati cikkek s némely schweizi gyártmányok bevásárlásának van helye.— Mig a szerb a gyári munkára nem bir fogékonysággal, addig a nem szerbnek csak nem lehetlen, az országban gyára­kat állítani, miután mostanig Szerbiában tiltva van idegennek földbirtokot szerezni. Az egyetlen gyár, mely még létezett, a 10 év előtt Jagodínában meg­indított üveggyár volt, de csak alig néhány évig állhatott fel, mert Austriából kellett munkáso­kat szerezni, kik követeléseiket mindig magasbra hágtatták és végre a gyár bukását idézték elő. Azon körülmény, hogy az országban nem lehet munkás kezeket találni, Szerbiában minden ipari vállalkozónak útját fogja állani. Minthogy Szerbiának sajátveretű pénze nincs, te­hát a számítás, részint austriai húszasok, részint — in natura alig látható — török piaszterek szerint, 5 forintjával pp. vagy­­ a porosz tallért 18 piasz­­ternek véve — történik. E pillanatban forgásban vannak: a cs. k. austriai aranyok, 4 ft 50 , 3 tal­lér, 6 e. g. és 8 fillér értékkel, — a mind ritkáb­ban mutatkozó austriai húszasok, melyeket az osz­trák kormány, a főconzulság által Szerbiában las­sanként beváltat; továbbá az orosz ezüst rubelek és ezeknek részei, ez utóbbiak azonban csaknem egészen eltűntek. A rubeleket 1 ft 40 kr vagy 20 plasztem 1 tallér, 3 e. garas és 4 f-nek számítják. Váltópénznek még mindig, az egész keleten an­nyira kedvelt, Austriában forgalmon kivnl helye­zett 1, 2, 3 és 6-os rézváltókrajcárokat használják. *(A prostit­utio Londonban). Néhány hónap óta az angol sajtó, többé vagy kevésbé lep­lezett modorban e „delikát kérdés“-sel foglalkozik. Az ösztönt, az úgynevezett Waterlook­­d-tragoedia adta (hol t. i. több hónapok előtt egy zsákban em­beri testet találtak fel, lábak és kezek nélkül) s egy újabb gyilkosság egy rosz-hítű házban a vitat­kozásnak új életet kölcsönzött. Minden nap más indítvány merül fel. Az egyik éppen kora házas­ságot ajánl az igen elterjedett prostitutio veszélye ellen. A „Times“ gyámolttá ezen indítványt és ha­sábjain komoly vitatás alá került: vájjon lehetsé­ges-e 500 vagy éppen 300 f. sterling jövedelemmel megházasodni. Bárha az angol családok többsége éven át még 50 f. sz. felett sem rendelkezhetik, a kérdés még­is eldöntetlen maradott. Hogy a kora házasság, az erkölcsi elaljasodást csökkentené, két­séget sem szenved; de a felsőbb osztályok bizo­nyosan nem fogják magukat oly veszély elhárítá­sára kényszeríteni, melynek káros következései nem egyenesen rájuk esnek. Mások minden idegen kéj hölgy eltávolítását ajánlják. Ezzel azonban még semmit sem nyernének. Azon 50,000 nőszemély között, kik Londonban a prostitutio gyalázatos és ínséges kenyerén táplálkoznak, legfeljebb csak 6— 700 van külföldi. Visszaküldik ezeket hazájokba? akkor a hézag nem sokára benszülöttek által lesz­rágárus leányokat. — És valóban itt az idő gyorsabban telt el, mint Eugenia gondolta, mivel a szó teljes értelmében folytonos os­tromnak voltak kitéve, s kivált a szép szőke hegyesnek — mint Eugéniát még ez este el­keresztelték — elég dolga volt, hogy magát a gavallérok hizelgései ellen védhesse. Végre csendesebb jön, a zene megszólalt, a lány­kák ez alatt megmaradott virágaikat rendez­ték, hogy azoknak kellemesebb külsőt ad­janak, vagy a bevett pénzt számlálták. Eu­genia a lépcsőre ült, mivel a szokatlan lxosz­­szas egy helyen­állástól meglehetősen el volt fáradva. Mindenki magával foglalkozott. A színház belsejéből az ének egyes hangjai né­ha kihatottak az előcsarnokba, különben mély csend volt. — Eugenia hirtelen lépteket hal­lott háta megött s visszatekintve férjét pil­­lantá meg gr. Z. ... társaságában. Azonnal felugrott, hogy helyet adjon a közeledőknek, kik egy „köszönöm szépen“-nel tovább ha­ladtak a nélkül, hogy egy pillantásra is mél­tatták volna. A két gróf hevesen járt alá s fel a márvány oszlopok között, végre Eugé­niától két lépésnyire megállották úgy, hogy ő minden szavukat hallhatta. — De mondja ön kérem — kérdé Alfréd — tulajdonképp mi joga van önnek Stefániához, hogy ennyire magán kívül van, ha őt kisérem és körében betöltve. — Ismét mások, kik az elcsábitást, az el­­aljasodás fokntfejének tekintik, azt kívánják, hogy a „csábitó“ vagy vegye nőül áldozatát, vagy biz­tosítson annak szilárd jövedelmet, vagy pedig pár évre sétáljon a börtönbe. Itt ellenvethetni, hogy eh­ez hasonló törvény már létezik és— a legköze­lebbről érdekletteken kívül — semmi jó gyümölcsöt nem hozott. A­mi, a bűn borzasztó hadi sergének újoncokat szerez, az — egyes kivételi eseteket le­számítva — nem az elcsábítás, hanem az alsóbb osztályok női népességének szomorú helyzete. Mind­addig, míg London népességének egy­ötöde szűk, gőzös pincék és szobákban nő fel, hol férfiak, nők és gyermekek együtt laknak és alusznak, nem cso­­dálkozhatunk, ha a leányok százezrei, minden er­kölcsi érzést nélkülözve, a prostitutioban semmi visszataszítót nem látnak. A vészt azonban min­denek előtt leginkább előmozdítja: a női munka csekély ára. Például: a varró és himze­nök na­ponként, átalán véve 5—6 percet (10—12 pkrt) keresnek, mi nyilván elégtelen az élet fentartásá­­ra. Röviden, a prostitutio eltörlése most még csak philantropikus álom. *(A róm. k­a­t­h. egyház Statistik­á­­jához.) A római kath. püspökségek száma, ide értve a 12 patriarchátust, melyek kö­zül 3 Európában (Velence, Lissabon és Stambul­­ban), 7 Ázsiában (Jeruzsálem-, Antiochia-, a mel­­chiták Antiochiája-, a maroniták Antiochiája-, a syriaiak Antiochiája-, Babylon- és az örmények Ciliciájában), 1 Afrikában (Alexandriában) és 1 Amerikában (spanyol Nyugat-Indiában), jelenleg 830. Ezekből 620 Európában van. Olaszországban aránylag legtöbb van, t. i. 275. Ha Olaszország összes népességét 25,061,988 lélekre tesszük, mi­ből 4,916,084 Szardiniára, 5,024,117 a lombard­­velencei királyságra, 495,840 Parmára, 598,996 Modenára, 1,783,279 Toscanára, 3,124,668 a pá­pai birodalomra, 9,089,004 a két Siciliára esik, úgy a püspökségek aránya a népességhez 1:418,000, Franciaországban pedig 1:448,000. Az egyes olasz­­országi államok közül Szardiniában 41, Lombar­diában 20, Parmában 4, Modenában 5, Toscaná­ban 21, a pápai birodalomban 70, a két Siciliá­­ban 114 püspökség van. A pápai államokban, hol 3 milliónál valamivel több lélek van, majdnem an­nyi püspökség van mint a 36 millió léleknél töb­bet biró Franciaországban, hol 79 püspökség van. Belgiumban 7 püspöki megye van; Hollandiában 4; Portugáliában az azori szigetekkel és Madei­rával 20; Spanyolországban a baleári szigetekkel 55; Nagy-Britanniában 44, ezekből Izlandban 30; Austriában az olasz tartományokon kívül 62, ezek­ből Magyarországban 24; Schweizban 5; Németor­szágban 25, ezekből Poroszországban 8; Lengyel­­országban 15; európai Muszkaországban 10; europ. Törökországban, Görögország­ és a roniai szi­getekben 20. Ázsiában van 65; Afrikában 11, A­­merikában 124, ezekből Észak-Amerikában 70, Kö­­zép-Amerikában 11, Dél-Amerikában 124 és Óceá­niában 10. A „Congregatio de Propaganda Fide“­­től függő apostoli vicariatusok és delegátusok szá­ma: Európában 22, Ázsiában 63, Afrikában 17. Ezeken kívül az e Propaganda vezetése alatt álló missiók száma: Északamerikában 5, Dél-Ameri­­kában 4, Óceániában 10, melyek mindegyike kü­lön házakkal és collegiumokkal bir. * (L i és K o t). A chinaiak lord Elgint az mulatok. — Mi jogaim vannak, azt kérdi én uram? Csak annyi, hogy ő az én tulajdo­nom. — A gyalázat! — viszonzá Alfred s elfojtott haraggal téve hozzá. —Tudja meg ön, nekem szentebb jogaim vannak hozzá, mert én szeretem Stefániát és mostantól fogva megtiltom; egy szóval is a tulajdon­jogot említeni. Ért ön engem? — Jót állok önnek, hogy Stephanie mindaddig tulajdonom lesz, míg én akarom és higyye ön, csak a­mi nekem felesleges, azt dobom önnek oda, természetesen, mint alamizsnát. — Uram! kiálta Alfréd. — Csak türelem! hadd beszél­jem ki magam. Hogy bebizonyítsam: mily nyomorult teremtmény ön, büntetésül átenge­dem Stephaniet egészen, mert az, a­ki oly nőt, mint az öné, oly gyalázatosan megcsal, megérdemli, hogy lakoljon. E lesz az erkölcsi büntetés. De a physikai sem fog elmaradni. Ezennel kihívom önt holnap délutáni öt órára, válasszon fegyvert! — Alfredot majd meg­fojtotta dühe, fogait csikorgatá, — azonban igyekezett magát mérsékelni s oly hidegen, mint csak tőle kitelhetett, válaszold: holnap délután pontban ötkor, pisztolylyal. Hol ta­lálkozunk? — A boulognei erdőben, felelte gróf Z.... Ezzel kölcsönösen meghajták ma­gukat s kiki páholyába tért vissza.—Eugenia képzelhető felindulásban volt; egyetlen szót angol biztost Li-nek, báró Gront a francia biztost, Kot-nak nevezik. Az utóbbit fontosabb személynek tartják s hihetőleg azért is adtak neki egygyel több betűt. * (Kertészeti haladás). A magdebur­­giak dicsekedtek, hogy ott egy zöldségárus már spárgát és kárfiolt árul; erre Berlinből azt írják mart. 30-dikán, hogy ott már 8 nap óta fris pi­tyókát, zöld fuszulykát és kárfiolt jóval olcsóbban árulnak, mint Magdeburgban, spárgát pedig olyant, melyből négy szál­­ fontot nyom —persze nem a kofák, hanem a finom ízlés boltosai. Valljon mi­kor írhatunk ily kellemes konyhatudósítást Ko­lozsvárról ? * (Színház,­ krónika.) Ápr. 5. „Vak Béla“ történeti szinmű, 5 felv. irta Berényi A. Az előadáson szép számú közönség volt jelen.­­ Tegnapelőtt Bulyovszkinénak­ első fellépte volt az ismeretes „Gautier Margit“ címsze­repében, fényes sikerrel és nagy közönség előtt. Külföldi szemle. Parisban nem kis sensatiot okozott, hogy a törvényhozó-test pénzügyi bizottmánya, az 1855-diki számadások vizsgálatánál, az állí­tott 40 millió fölösleg helyett, a háttérben 80—100 millió hiányt fedezett fel. Az ügyet közölték a császárral és az illető minister azon parancsot hozta volna fel mentségül, mely a készítendő budgetnél a „tartozik“ és „követel“-nek (soll u. haben) egyenlő össze­gekkel befejezését rendeli. Ennek következ­tében a pénzügyi minister Magne­ur le- és helyébe Éould államminister fellépéséről be­szélnek s bár a „Moniteur“ minden minister­­változási hírnek ellentmond, azért azt csak­nem bizonyosnak tartják. A városi tanács 160 millió frankot sza­vazott meg a Párisban megkezdett szépíté­­si és javítási munkák folytatására. A törvény­hozó testben az illető törvényjavaslat erős ellenzékkel fog találkozni. A­4 nemességi törvény felett kinevezett választmány ki­hallgatta mind­azon követeket, kik e kér­désben szólni akarnak. Miután a francia ne­messég oly sokszor volt említve, nem lesz érdektelen tudni : hány címmel biró tagot számít a senatus és a törvényhozó­ test? Az elsőben van: 16 herceg, 20 marquis, 38 gróf, 2 vicomte és 20 báró; a másodikban : 3 her­ceg , 14 marquis, 31 gróf, 8 vicomte és 36 báró. [A legitimismus hajtása Napóleon felől. A közelebbről Párisban megjelent „La France sous la 4me. Dynastie“ című röpirat a csá­szárságra nézve egy neme a diadalnak. Szer­zője, Daniel de Granges, egy legitimista, azon eszmét viszi keresztül, hogyha V. Hen­rik meghalna, a legitimisták, III. Napoleon sem vesztett el a párbeszédből. — Vedd a pénzt és világaimat, — mondá Mártonhoz fordulva — s kövess, mert tovább itt nem tudom kiállani. Mindketten köszönték a leá­nyokat — kik előtt Márion távozásukért ro­konának roszullétét hozta fel mentségül — s azután kün egy bérkocsiba ülve, szállásukra hajtattak. Eugenia, zokogva egy karszékbe hanyatlott. Marion elébe térdelt, kezeit csó­kolta és vigasztalni iparkodott. — O Marion, én nagyon boldogtalan vagyok! Oly külön­böző érzések váltogatják egymást bennem, hogy azt sem tudom, melyik a túlnyomó: a szerelem, a gyalázat, vagy a boszu? Ah a boszu! ez az! És székéről felugorva, egy eszmét látszott élénken megragadni. — Igen ennél maradok! — mondá mintegy önma­gának s azután Marionhoz fordult — vet­kőztess le, már egészen nyugodt vagyok, mivel határozatom kész. — Én félek e ha­tározattól, rebegő félig hallhatólag a leány. — Ej csekélység az egész ! Mily kedves gondolat! egészen jól érzem tőle magamat. E szavak után Eugenia theát és ahoz való frisstőket hoza­tott. A két nő asztalhoz ült, de jól esni sem­mi sem akart. Mindketten nagyon szótlanok voltak és csak önmagukkal társalkodtak. (Folyt. köv.)

Next