Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-04-08 / 211. szám

tál elfogadva, tehát a szerb váltók, — melyeket a nem ismerők bona fide, mint érvényeseket, vesznek el, — semmi egyebek, mint szokásos adósságikötelezvények. Az áruk, az átvevő fenebb említett, éppen nem biztos váltójának fedezése mellett, 3 és 4 havi hitelre vásároltatnak, de a belgrádi nagykereskedő, vásárlójának, az ország belsejében, egy évi fizetési határidőt tartozik engedni. Eddig főként a szomszédos Austria gondoskodott Szerbiáról és a bevásárlási helyek leginkább Triest, Bécs és Pest voltak. Triestben, mint szabad kikötőben, a gyarmati cikkek s némely schweizi gyártmányok bevásárlásának van helye.— Mig a szerb a gyári munkára nem bir fogékonysággal, addig a nem szerbnek csak nem lehetlen, az országban gyárakat állítani, miután mostanig Szerbiában tiltva van idegennek földbirtokot szerezni. Az egyetlen gyár, mely még létezett, a 10 év előtt Jagodínában megindított üveggyár volt, de csak alig néhány évig állhatott fel, mert Austriából kellett munkásokat szerezni, kik követeléseiket mindig magasbra hágtatták és végre a gyár bukását idézték elő. Azon körülmény, hogy az országban nem lehet munkás kezeket találni, Szerbiában minden ipari vállalkozónak útját fogja állani. Minthogy Szerbiának sajátveretű pénze nincs, tehát a számítás, részint austriai húszasok, részint — in natura alig látható — török piaszterek szerint, 5 forintjával pp. vagy a porosz tallért 18 piaszternek véve — történik. E pillanatban forgásban vannak: a cs. k. austriai aranyok, 4 ft 50 , 3 tallér, 6 e. g. és 8 fillér értékkel, — a mind ritkábban mutatkozó austriai húszasok, melyeket az osztrák kormány, a főconzulság által Szerbiában lassanként beváltat; továbbá az orosz ezüst rubelek és ezeknek részei, ez utóbbiak azonban csaknem egészen eltűntek. A rubeleket 1 ft 40 kr vagy 20 plasztem 1 tallér, 3 e. garas és 4 f-nek számítják. Váltópénznek még mindig, az egész keleten annyira kedvelt, Austriában forgalmon kivnl helyezett 1, 2, 3 és 6-os rézváltókrajcárokat használják. *(A prostitutio Londonban). Néhány hónap óta az angol sajtó, többé vagy kevésbé leplezett modorban e „delikát kérdés“-sel foglalkozik. Az ösztönt, az úgynevezett Waterlookd-tragoedia adta (hol t. i. több hónapok előtt egy zsákban emberi testet találtak fel, lábak és kezek nélkül) s egy újabb gyilkosság egy rosz-hítű házban a vitatkozásnak új életet kölcsönzött. Minden nap más indítvány merül fel. Az egyik éppen kora házasságot ajánl az igen elterjedett prostitutio veszélye ellen. A „Times“ gyámolttá ezen indítványt és hasábjain komoly vitatás alá került: vájjon lehetséges-e 500 vagy éppen 300 f. sterling jövedelemmel megházasodni. Bárha az angol családok többsége éven át még 50 f. sz. felett sem rendelkezhetik, a kérdés mégis eldöntetlen maradott. Hogy a kora házasság, az erkölcsi elaljasodást csökkentené, kétséget sem szenved; de a felsőbb osztályok bizonyosan nem fogják magukat oly veszély elhárítására kényszeríteni, melynek káros következései nem egyenesen rájuk esnek. Mások minden idegen kéj hölgy eltávolítását ajánlják. Ezzel azonban még semmit sem nyernének. Azon 50,000 nőszemély között, kik Londonban a prostitutio gyalázatos és ínséges kenyerén táplálkoznak, legfeljebb csak 6— 700 van külföldi. Visszaküldik ezeket hazájokba? akkor a hézag nem sokára benszülöttek által leszrágárus leányokat. — És valóban itt az idő gyorsabban telt el, mint Eugenia gondolta, mivel a szó teljes értelmében folytonos ostromnak voltak kitéve, s kivált a szép szőke hegyesnek — mint Eugéniát még ez este elkeresztelték — elég dolga volt, hogy magát a gavallérok hizelgései ellen védhesse. Végre csendesebb jön, a zene megszólalt, a lánykák ez alatt megmaradott virágaikat rendezték, hogy azoknak kellemesebb külsőt adjanak, vagy a bevett pénzt számlálták. Eugenia a lépcsőre ült, mivel a szokatlan lxoszszas egy helyenállástól meglehetősen el volt fáradva. Mindenki magával foglalkozott. A színház belsejéből az ének egyes hangjai néha kihatottak az előcsarnokba, különben mély csend volt. — Eugenia hirtelen lépteket hallott háta megött s visszatekintve férjét pillantá meg gr. Z. ... társaságában. Azonnal felugrott, hogy helyet adjon a közeledőknek, kik egy „köszönöm szépen“-nel tovább haladtak a nélkül, hogy egy pillantásra is méltatták volna. A két gróf hevesen járt alá s fel a márvány oszlopok között, végre Eugéniától két lépésnyire megállották úgy, hogy ő minden szavukat hallhatta. — De mondja ön kérem — kérdé Alfréd — tulajdonképp mi joga van önnek Stefániához, hogy ennyire magán kívül van, ha őt kisérem és körében betöltve. — Ismét mások, kik az elcsábitást, az elaljasodás fokntfejének tekintik, azt kívánják, hogy a „csábitó“ vagy vegye nőül áldozatát, vagy biztosítson annak szilárd jövedelmet, vagy pedig pár évre sétáljon a börtönbe. Itt ellenvethetni, hogy ehez hasonló törvény már létezik és— a legközelebbről érdekletteken kívül — semmi jó gyümölcsöt nem hozott. Ami, a bűn borzasztó hadi sergének újoncokat szerez, az — egyes kivételi eseteket leszámítva — nem az elcsábítás, hanem az alsóbb osztályok női népességének szomorú helyzete. Mindaddig, míg London népességének egyötöde szűk, gőzös pincék és szobákban nő fel, hol férfiak, nők és gyermekek együtt laknak és alusznak, nem csodálkozhatunk, ha a leányok százezrei, minden erkölcsi érzést nélkülözve, a prostitutioban semmi visszataszítót nem látnak. A vészt azonban mindenek előtt leginkább előmozdítja: a női munka csekély ára. Például: a varró és himzenök naponként, átalán véve 5—6 percet (10—12 pkrt) keresnek, mi nyilván elégtelen az élet fentartására. Röviden, a prostitutio eltörlése most még csak philantropikus álom. *(A róm. kath. egyház Statistikájához.) A római kath. püspökségek száma, ide értve a 12 patriarchátust, melyek közül 3 Európában (Velence, Lissabon és Stambulban), 7 Ázsiában (Jeruzsálem-, Antiochia-, a melchiták Antiochiája-, a maroniták Antiochiája-, a syriaiak Antiochiája-, Babylon- és az örmények Ciliciájában), 1 Afrikában (Alexandriában) és 1 Amerikában (spanyol Nyugat-Indiában), jelenleg 830. Ezekből 620 Európában van. Olaszországban aránylag legtöbb van, t. i. 275. Ha Olaszország összes népességét 25,061,988 lélekre tesszük, miből 4,916,084 Szardiniára, 5,024,117 a lombardvelencei királyságra, 495,840 Parmára, 598,996 Modenára, 1,783,279 Toscanára, 3,124,668 a pápai birodalomra, 9,089,004 a két Siciliára esik, úgy a püspökségek aránya a népességhez 1:418,000, Franciaországban pedig 1:448,000. Az egyes olaszországi államok közül Szardiniában 41, Lombardiában 20, Parmában 4, Modenában 5, Toscanában 21, a pápai birodalomban 70, a két Siciliában 114 püspökség van. A pápai államokban, hol 3 milliónál valamivel több lélek van, majdnem annyi püspökség van mint a 36 millió léleknél többet biró Franciaországban, hol 79 püspökség van. Belgiumban 7 püspöki megye van; Hollandiában 4; Portugáliában az azori szigetekkel és Madeirával 20; Spanyolországban a baleári szigetekkel 55; Nagy-Britanniában 44, ezekből Izlandban 30; Austriában az olasz tartományokon kívül 62, ezekből Magyarországban 24; Schweizban 5; Németországban 25, ezekből Poroszországban 8; Lengyelországban 15; európai Muszkaországban 10; europ. Törökországban, Görögország és a roniai szigetekben 20. Ázsiában van 65; Afrikában 11, Amerikában 124, ezekből Észak-Amerikában 70, Közép-Amerikában 11, Dél-Amerikában 124 és Óceániában 10. A „Congregatio de Propaganda Fide“től függő apostoli vicariatusok és delegátusok száma: Európában 22, Ázsiában 63, Afrikában 17. Ezeken kívül az e Propaganda vezetése alatt álló missiók száma: Északamerikában 5, Dél-Amerikában 4, Óceániában 10, melyek mindegyike külön házakkal és collegiumokkal bir. * (L i és K o t). A chinaiak lord Elgint az mulatok. — Mi jogaim vannak, azt kérdi én uram? Csak annyi, hogy ő az én tulajdonom. — A gyalázat! — viszonzá Alfred s elfojtott haraggal téve hozzá. —Tudja meg ön, nekem szentebb jogaim vannak hozzá, mert én szeretem Stefániát és mostantól fogva megtiltom; egy szóval is a tulajdonjogot említeni. Ért ön engem? — Jót állok önnek, hogy Stephanie mindaddig tulajdonom lesz, míg én akarom és higyye ön, csak ami nekem felesleges, azt dobom önnek oda, természetesen, mint alamizsnát. — Uram! kiálta Alfréd. — Csak türelem! hadd beszéljem ki magam. Hogy bebizonyítsam: mily nyomorult teremtmény ön, büntetésül átengedem Stephaniet egészen, mert az, aki oly nőt, mint az öné, oly gyalázatosan megcsal, megérdemli, hogy lakoljon. E lesz az erkölcsi büntetés. De a physikai sem fog elmaradni. Ezennel kihívom önt holnap délutáni öt órára, válasszon fegyvert! — Alfredot majd megfojtotta dühe, fogait csikorgatá, — azonban igyekezett magát mérsékelni s oly hidegen, mint csak tőle kitelhetett, válaszold: holnap délután pontban ötkor, pisztolylyal. Hol találkozunk? — A boulognei erdőben, felelte gróf Z.... Ezzel kölcsönösen meghajták magukat s kiki páholyába tért vissza.—Eugenia képzelhető felindulásban volt; egyetlen szót angol biztost Li-nek, báró Gront a francia biztost, Kot-nak nevezik. Az utóbbit fontosabb személynek tartják s hihetőleg azért is adtak neki egygyel több betűt. * (Kertészeti haladás). A magdeburgiak dicsekedtek, hogy ott egy zöldségárus már spárgát és kárfiolt árul; erre Berlinből azt írják mart. 30-dikán, hogy ott már 8 nap óta fris pityókát, zöld fuszulykát és kárfiolt jóval olcsóbban árulnak, mint Magdeburgban, spárgát pedig olyant, melyből négy szál fontot nyom —persze nem a kofák, hanem a finom ízlés boltosai. Valljon mikor írhatunk ily kellemes konyhatudósítást Kolozsvárról ? * (Színház, krónika.) Ápr. 5. „Vak Béla“ történeti szinmű, 5 felv. irta Berényi A. Az előadáson szép számú közönség volt jelen. Tegnapelőtt Bulyovszkinénak első fellépte volt az ismeretes „Gautier Margit“ címszerepében, fényes sikerrel és nagy közönség előtt. Külföldi szemle. Parisban nem kis sensatiot okozott, hogy a törvényhozó-test pénzügyi bizottmánya, az 1855-diki számadások vizsgálatánál, az állított 40 millió fölösleg helyett, a háttérben 80—100 millió hiányt fedezett fel. Az ügyet közölték a császárral és az illető minister azon parancsot hozta volna fel mentségül, mely a készítendő budgetnél a „tartozik“ és „követel“-nek (soll u. haben) egyenlő összegekkel befejezését rendeli. Ennek következtében a pénzügyi minister Magneur le- és helyébe Éould államminister fellépéséről beszélnek s bár a „Moniteur“ minden ministerváltozási hírnek ellentmond, azért azt csaknem bizonyosnak tartják. A városi tanács 160 millió frankot szavazott meg a Párisban megkezdett szépítési és javítási munkák folytatására. A törvényhozó testben az illető törvényjavaslat erős ellenzékkel fog találkozni. A4 nemességi törvény felett kinevezett választmány kihallgatta mindazon követeket, kik e kérdésben szólni akarnak. Miután a francia nemesség oly sokszor volt említve, nem lesz érdektelen tudni : hány címmel biró tagot számít a senatus és a törvényhozó test? Az elsőben van: 16 herceg, 20 marquis, 38 gróf, 2 vicomte és 20 báró; a másodikban : 3 herceg , 14 marquis, 31 gróf, 8 vicomte és 36 báró. [A legitimismus hajtása Napóleon felől. A közelebbről Párisban megjelent „La France sous la 4me. Dynastie“ című röpirat a császárságra nézve egy neme a diadalnak. Szerzője, Daniel de Granges, egy legitimista, azon eszmét viszi keresztül, hogyha V. Henrik meghalna, a legitimisták, III. Napoleon sem vesztett el a párbeszédből. — Vedd a pénzt és világaimat, — mondá Mártonhoz fordulva — s kövess, mert tovább itt nem tudom kiállani. Mindketten köszönték a leányokat — kik előtt Márion távozásukért rokonának roszullétét hozta fel mentségül — s azután kün egy bérkocsiba ülve, szállásukra hajtattak. Eugenia, zokogva egy karszékbe hanyatlott. Marion elébe térdelt, kezeit csókolta és vigasztalni iparkodott. — O Marion, én nagyon boldogtalan vagyok! Oly különböző érzések váltogatják egymást bennem, hogy azt sem tudom, melyik a túlnyomó: a szerelem, a gyalázat, vagy a boszu? Ah a boszu! ez az! És székéről felugorva, egy eszmét látszott élénken megragadni. — Igen ennél maradok! — mondá mintegy önmagának s azután Marionhoz fordult — vetkőztess le, már egészen nyugodt vagyok, mivel határozatom kész. — Én félek e határozattól, rebegő félig hallhatólag a leány. — Ej csekélység az egész ! Mily kedves gondolat! egészen jól érzem tőle magamat. E szavak után Eugenia theát és ahoz való frisstőket hozatott. A két nő asztalhoz ült, de jól esni semmi sem akart. Mindketten nagyon szótlanok voltak és csak önmagukkal társalkodtak. (Folyt. köv.)