Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-10-14 / 265. szám

lálásával szerencséssé a helybeli kisdedóvodát,hol a kisdedek néphymnus énekléssel s üdvözlő verseze­­tekkel fogadták, a felügyelő bizottmány jelenlétében. Október 7-én reggel a helybeli cs. k. lóte­nyésztő és ujoncló szedő intézetet, a maglovakat, a cs. k. csendőrlaktanyát megvizsgálván, 9 óra­kor Besztercére indulni méltóztatott, a városi lo­vascsapat a határszélig kisérvén. r. 1. *F. h. 12-kére virradólag két órakor ismét égés zaja riasztott fel álmunkból. Az u. n. déz­­macsár mellett özv. B-né és V. J. ur majorh­ázai lángoltak, a vész az utóbbiban ütött volt ki. Mi­képp? nem tudható, de gonosz szándékú gyújto­gatásra van gyanú. Az oltás a kolozsváriak elis­mert­ebbéli ügyességével folyván, csak ama két épület teteje égett el, és az egésznek rövid idő alatt vége volt. * Halmágyi Sándor ifjú beszélyírónk a K. Köz­lönyben mint díjazott pályamunkát közlött „Sa­­phira“ című­ regényére előfizetést hirdet, és a fel­szólítást az aláírási ívekkel a „K. K.“ mellett szét is küldötte. A kérdéses regény mindenképpen er­délyi, a­mennyiben szerzője, a benn elbeszélt e­­semények színhelye és a nyomatás helye mind er­délyiek, és már csak azért is érdemli a szépiro­dalom ilynemű terményei barátjainak pártolását. * Albrecht főherceg , cs. kir. fensége f. hó 6-kán este 5 órakor érkezett körútjában Brassó­ba, a­hol a helyőrség, a közigazgatási s helyi ha­tóságok a szokásos tisztelgésekkel fogadták. 7-én ő fensége díszszemlét tartott az ott és a környé­ken állomásozó hadcsapatok felett, 8-án reggel e hadcsapatok ő fensége előtt tüzeléssel egybekötött hadgyakorlatot tartottak, ugyanaz­nap délután 2 órakor indult ő fensége tovább Szeben felé, a­hová 9- kén d. u. 2 órakor szerencsésen megérkezvén a katonai és polgári hatóságok valamint az egyházi főméltóságok a szokásos tisztelgésekkel fogadták. 10- kén a szebeni helyőrség felett szemlét tartott, aztán dél felé a cs. k. katonai intézeteket meg­szemlélni kegyeskedett. A délutáni órákban ő fen­sége fényes ebéden volt jelen, a melyben az egy­házi és világi főméltóságok részt venni szerencsé­sek voltak. Estve ő fensége a színházat szeren­cséltette magas jelenlétével. K­is . cs. k. ap felsége f. év sept. 23-ki legfel­sőbb határozatával a Szenterzsébeti ágost. ev.köz­­ség lelkészét Ackner Mihály urat ötven éves jubileuma alkalmából minden oldali s különösen a tudomány terén szerzett érdemei elismeréséből cs. k. tanácsos címmel díj­mentesen felruházni ke­gyeskedett. * A bécsi egyetem jövő évi martius hóban fogja ülni 500 éves fennállásának örömünnepét. Ez alkalomra szándékoznak kiadni egy az egyetem történelmét tárgyaló művet. sAz uj pénz behozatalával a postadijak kö­­vetkezőleg lesznek fizetendők: Egyszerű levél 10 mföldnyi távolságig 5 ujkr.; 10—20 mföldre 10 ujkr.; 20 mflden túl 15 ujkr.; keresztketés alatt feladott nyomtatványok latja 2 ujkr.; felülfizetés bérmentetlen levelekre latonként 5 ujkr. Helybeli dij 16 latig 3 ujkr.; Recommendatio helybeli le­veleknél 5 ujkr., másoknál 10 ujkr.; Re.tourrece­­pisse 10 ujkr.; kihordási dij levélért és lapokért 1 ujkr. Sürgönyökért Bécsben 35 ujkr.; a külvá­rosokban 52 ujkr.; másutt 26 ujkr. Újság posta bé­lyeg száza 1 ft. 5 kr., Lapmellékletek száza 42 ujkr. Egy hozzánk érkezett körlevélből értesü­lünk, hogy Jármay Gusztáv úr, Pesten a papnö­velde utca sarkán létező „oroszlánhoz“ címzett gyógyszertár tulajdonosa egy külön„hasonszen­­vi gyógyszertárt“ nyitott meg. A tulajdonos vállalkozó jó hangzású és elismert hitelű neve feleslegessé tesz minden ajánlást; az illetők bi­zonyosan nem fogják elmulasztani a figyelmezte­tés tudomásra vételét. K­. h. 6-kán halt meg Döblingben Bécs mellett Zsadányi és Török Szt. Miklósi gróf Al­­másy József, cs. k. kamarás és titkos tanácsos. A temetés e hó 8­kán délután ment végbe. * Ischl környékén e napokban nagyszerű ud­vari vadászatok kezdődnek. * Egy angol üzér a Pyrenacokban utazván egy különc földijét egy veszedelmes hegyre mász­ni látott. Azonnal utána iramodott, és utolérte, a­mikor éppen egy kevésbbé veszedelmes helyen pi­hent. „Nem tagadhatja uram“, így szólította meg, „hogy ön itt minden lépten nagy veszélyben fo­rog, és hogy ily körülmények közt sokat ér egy életbiztosítás. Én az X. féle biztositó társulat ügy­nöke vagyok, papiros és tenta­ van nálam , nem szíveskednék én aláírni ?“ Az utazó bámulva át­látta az ajánlat hasznos voltát és aláirt. ífA minap egy párisi híres vendéglőben ült egy angol és ebédelt; egy francia oda jő az asz­talhoz és futólag kérdi: „Szabad ?“ a­mire az an­gol némán intvén, a francia leül és kezd hozzá­látni, így némán folytatva az ebédet, végre elköl­tik az utolsó tál ételt is. Ekkor az angol azt kér­di: „tetszik-e még valami?“ — „Nem“ felel cso­dálkozva a francia és hívja a pincért, hogy fizes­sen. Uram, mond az angol határozottan, ön az én asztalomnál ebédelt, és így engem illet a fize­tés. — Uram, kiált fel a francia haragosan, nem vagyok az az ember, a­ki akármely jött ment e­­bédjét elfogadja. — Erre az angol egy ökölcsa­pással felel, mire a francia kettővel válaszol, és úgy összekaptak, hogy alig lehetett őket egymás­tól elválasztani. Akarva nem akarva kénytelen volt a vendéglős mind a kettő fizetését elfogadni; uj bizonysága annak, hogy: duobus litigantibus ter­­tius gaudet. *A „Dorfzeitung“ ékeskedik: „A porosz hercegnek Varsóban bemutatták a kaukazusi kozákokat, és megmutattatták velök kápráztató ü­­gyességeket a lovaglásban. A herceg azonban hi­deg maradt és azt gondolta: „ mind semmi, én el vagyok kényeztetve, látnák csak a mi berlini keresztlovagaink mesterfogásait, ha felülnek vesz­­szőparipáikra!“ '"'Az időbb Dumas Sándor, mint hírlik,Fran­ciaországot Oroszországgal cserélte fel, s most mindent elkövet hogy a petersburgi francia szín­ház igazgatóságát elnyerhesse. *Az orosz birodalomban 1857-ben 1,425 e­­redeti mű és 201 fordítás jelent meg. Ez a szám három akkora, mint volt ezelőtt néhány évvel. 1857-ben bevittek 1,613,862 kötetet, ebből 3,547-et mint tiltott könyvet ismét kiküldöttek. * Új-Yorkban Rochesterben él jelenben egy 106 éves ember, neve John Shenadoah­ O'Brien, született Bostonban 1752-ben. Apja izlandi, anyja egy indián nő volt az Oneida törzsből. Tizenkét éves korában Franciaországba küldötték s itt or­vosnak nevelték. Visszatért Amerikába és szolgált a szabadsági háborúban; azután Franciaországba ment s nőül vette a marokkói császár leányát, ki­től volt nyolc gyermeke; vele élt az egyesült ál­lamokban egy darabig. Majd egy amerikai német származású hölgyet vett nőül, ennek halála után pedig egy néger nőt, ki ötven évvel volt ifjabb nálánál s a kitől négy gyermeke lett. Ennek az öreg urnák gyermekeiben egyesülve van a kelták, teutonok, afrikaiak és észak-amerikai indiánok vére. Gyergyó-Szt.-Miklós, sept. 25. Ismét egy nyári évszak folya le az enyészet örök tengerébe, s a „bér“ végzetű hónapok már áthúzták mezőin­ken és réteinken az őszi bér hervasztó leplét, s csak a minket környező bércek fenyvesein nem oly múlékony a remény és virulat szép zöld szí­ne. Borszéken is a fürdő­vendégek zaja elnémult, s a víg zenék és kedélyes dalidók által táplált é­­lénkség helyébe a csendesség ütötte fel tanyáját; pedig jelenleg is — az eddigi néhány hideg éjsza­kák kivételével — folyvást derült és meleg időink járnak, minek leginkább a fürdői élvezetnek len­nének kedvezők. Egyébiránt ezen fürdői hely — habár lassú lépéssel is — mindinkább közeledik azon cél felé, minél fogva egykor rendeltetésének megfelelend. Lassú lépéssel, mondom, mert az évi jövedelemnek egy­harmada közvetlen a két tulaj­donos községek majorsági pénztárába foly, — a fenmaradó két harmadnak pedig a két utóbbi év­ben nagy részét fölemésztették a különbféle út- s más építések, földásások, többféle sikerült, és nem sikerült munkák s még sok egyebek. Az úgyne­vezett Szent-Jánoskút is, melynek jóize édes vi­ze — a távolabb lévő lobogó melletti társával e­­gyütt — annyi sok borvíz-források között nem csak szép, de egyszersmind igen nagy hasznú a­­jándéka a természetnek, — egy a tulajdonosok ál­tal 6­oftból álló napi­díjjal fizetett, s már csaku­gyan el is bocsátott idegen mérnök költséges mű­­tétele alatt — az előpatakival ellenkezőleg­ — szá­razon maradt vala, — a tulajdonosok azonban a fövenyes mészszel kirakott téglakutat elvontatván, bizonyos Tóth Ferenc nevű egyszerű — Gyószt­­miklósi — mesterember által kevés költséggel még a nyár folytán annyira helyreállították, miszerint most még gazdagabban látja el Borszéket édes vi­zével, mint ezelőtt. Azért ajánljuk ezen igénytelen embert más helyre is, hol hasonló szükség fordu­­land elő. Iskolaügyeink is kedvező lendületet nyertek, s itt el kell ismernem, hogy ő lesz való legelső helyen említendő, mert nemzeti művelődésünk lát­ T­ÁRCA. Képek Amerika Kél, VH, Down town, kereskedelmi krízis és szalona verekedés. (Vége.) Ekkor hirtelen egy jártas kéz tüzes üszköt vet a raktárba, mely minden kártya­házat halomra dönt és eléget; az európaiaknak azonban, kik hi­teleztek azokra oly véleményben, hogy azok va­lódi, szilárd házak, e tévedést a legdrágábban kell megfizetni. Amerika — e véleményt velem együtt mások is osztják — magát fizetni nem tudónak nyilvánította, nem mivel fizetni nem tudó volt, ha­nem mert fizetni nem tudó akart lenni — és ő lehet végre a pénz és kereskedelmi krízis ke­letkezése és kiterjedésének egész titka. A „He­rald“, „Times“ és más itteni lapok ugyan ezt azon gaztetteknek akarják tulajdonítani, melyek itt a kereskedő világban szünet nélkül elkövettetnek és igazuk lehet, de egyetértve más jártas nyerészke­dőkkel nyíltan éppen ők azok, kik a raktárba ve­tették a tüzes üszköt, mely a tűzvészt támasztotta. Ők tudták: az európai tőkepénzesek esztelenül mily sok pénzt dugtak az idevaló vállalatokba és hogy az európai gyáraknak a szállított árucikkek­ért sat. mily sokkal tartoztak és azért kiválasz­tották a legkedvezőbb percet, hogy a rettegést mesterségesen előidézzék, s a minden nemű ame­rikai papírokat az európai börzéken először ekként elértéktelenítsék és aztán jó olcsón felvásároltassák. Ez úgynevezett wall streeti buli és bear pénzügyi flibustier hadjárat gyümölcsei oly szembetű­nőek voltak, hogy a „Herald“-nak septemberben a le­­szakasztásra azonnal jelt kellett adnia. A következések azonban, melyeket e flibus­­tiercsiny az országban eléidézett a valóságban csak a rettenetes ordításban állottak, melyet itt a krízis felett hangoztatni kezdettek, míg Európára nézve természetesen nagyon komolyak lettek. Azért mai­napig itt csaknem eltűnt azok a kiáltó bajok ame­lyeket ez „üzlet“ okozott, míg Európában folyvást érezhetők. Mindez pusztán azért történt, hogy a külföldi hitelezőket rászedjék, és a kommunistikus botrány az úgynevezett munkás tömegek között csak­hamar az expolgármester, Fernando Wo­­o­d művének bizonyult be, ki ismét elválasztá­­sát az által vélte biztosítani, hogy Fine Point leg­elvetemültebb pórnépét a szószékből beszédek és ígéretek által fellázítani és maga részére megnyerni iparkodott, mialatt többek között így szólott: „An­nyi igazság, hogy New­ Yorkban azok, kik mindent szereznek, semmit sem­ bírnak, és azok, kik mit sem szereznek, mindent bírnak. Az elsők dolgoz­nak, a­nélkül, hogy nyernének, körülöveztetve e­­zerek által, kik fényűzés és hőségben élnek és mindent bírnak, a­nélkül, hogy dolgoznának sót.“ Hogy azonban különösen Németországot a krízis érzékenyen érintette, annyival inkább kép­zelni lehet, ha megfontoljuk, hogy — nem számítva a gőzösöket — azon 3908 hajó közül, mely 1857- ben az idegen kikötőkből New-Yorkba érkezett, 234 a német szövetségi államokból jött. Azért is a tengerentúli kereskedésben ezek közvetlenül Anglia után következnek, mely 715 kereskedelmi hajót küldött volt, minden mást és főképp Fran­ciaországot, mely csak 16 hajót küldött, messze maguk után hagyják. Míg tehát, mint mondva volt a krízis itt inkább szinleg, mint valóban létezik, vagy létezett, és inkább a­­yall streeti számtalan szédelgő és flibustier csinyja volt, addig Európá­ban az valódi csapás lett még a rendes emberek­re nézve is, a­kiknek most az amerikaiasság iránti gondatlan előszeretetük miatt súlyosan kell bűn­hődni. Legyenek azért jövőre okosabbak és előre­látóbbak, hogy a mock-árverésben, melyet fennebb leírtam előre tanulják meg az amerikai kereske­dés morálját: óvd magadat! A fennebbi annyira­­ igaz, hogy az itteni „Herald“ dec. 26-ról, elég szemtelen volt fenhangon elismerni: „Minden em­beri hihetőség szerint úgy látszik, hogy minden kereskedő nemzet között mi leszünk az elsők, kik ismét fel fogunk üdülni, és hogy a csapások, me­lyeket a pénzszükség miatt szenvedtünk reánk nézve legkevésbbé sem lesznek aggasztó követke­­zésüek, mivel mi oly nemzet vagyunk, mely adós és semmi résztől nem fél­hetünk, ha adósságainkat nem fizetjük és még a mellett az idegen árucikke­ket me­gt­ar­j­u­k, melyeket hitelbe vá­­s­á­r­o­ll­u­n­k.“ Mielőtt elhagynék down townt, lehetlen, hogy egy kis látogatást ne tegyünk a tammany hall­ban, a democrata párt főszállásán, hol ez éppen egy meetinget tartott. Democraták itt és demo­­craták túl, tudomás szerint egészen különböző em­berek. A democraták itt a rabszolgaság to­vábbi fennállását, sőt némelyek annak kiterjeszté­sét akarják. A whigek, t. i. az ország ildomos embereinek elenyészése óta a demokrata párt túl­súlyban van. Belőle választották a két utolsó el­nököt is. E percben most a kínzási területnek, mint államnak, az unióba való felvétele forog szóban. Valahányszor egy új terület, mint állam, az unióhoz csatoltatik, mindig véres viszálkodás ke­letkezik a felett: váljon annak mint szabad, vagy rabszolga-államnak kell belépni. Az embereknek, kik a területet lakják, egyedül van ugyan joguk e kérdés felett határozni, és a jelen esetben azt határozták, hogy Kanzás, mint szabad­ állam lép­jen az unióba. A demokrata párt és a dél azon­ban e felett nagy bánatba esnek és sikerül ne­kik a határozatot a washingtoni congressus részé­ről törvénytelennek nyilváníttatni és megsemmi­­síttetni, hogy egy újat, a rabszolgaság elvének kedvezőt eszközöljenek ki. Most az ország külön­böző pártjai elkezdették a terület lakóit körülven-

Next