Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-11-21 / 276. szám
jó szerepet játszanak. — Már most azt is szükség hogy, bár röviden, megmagyarázzuk a nyájas olvasónak: mit értenek az ó porosz szellem és Poroszország hivatása alatt? Ezen országot, a história tanúsága szerint, uralkodói személyes vitézsége és katonai szelleme, valamint kormányzási talentuma szerezte, gyarapította és emelte nagyon kicsiny kezdetből európai nagyhatalom polcára. A porosz szellem tehát az uralkodó személyes kormányát, a hadsereg életbevágó fontosságát és büszke nemzeti érzését, meg történeti rendeltetését jelenti, hazája folyvást gyarapítására és nagyobbitására. Ezen katonai szellemmel az ó germán szabadságnak bizonyos kiirthatlan érzése is párosult, mely ha, a bureaucratia nyűgeiben és a nagyon rendőriesen disciplinált társaságban igen nagy és terepélyes fává nem növekedhetett is, de a kedvező anyaföldben mindig vigan tenyészett. Ebből a következik, hogy a régens-herceg katonai egyenes jellemétől olyan állás elfoglalását várják, mely Poroszországnak Németországon elsőséget biztosítson. Ily hangon beszél azon lap is, mely eddig az uj cultusminister vezetése alatt állott. De maga a kormánylap, a Pr. Corr.oly communis locusokban terjeszt elő valami programm-formát, hogy azt minden ministerium és minden párt aláírhatja. „Az egész nép, java, az ő anyagi segélyforrásainak gyarapítása, szellemi és erkölcsi javainak megőrzése és kiterjesztése, a porosz korona becsülete és hatalma minden kezességeinek szilárditása satá — mind oly phrasisok, melyek sem uj rendszert, sem egy elnyomva volt szellem újra felébredését nem hirdetik. Azonban ügyes diplomaták nem szokták azt beszélni a mit gondolnak. Inkább magának az uj kabinetnek összealkotásából lehetne valami prognoszikont vonni, mely a népvélemény hullámainak felduzzadását megfejthetné. Vessünk arra is egy futó pillantást: A ministerelnök Hohenzollern-sigmaringerni herceg Antal Károly uralkodó fejdelem volt 1849 dec. 7-ig, a mikor a porosz király javára lemondott és kicsiny országa a Hohenzollern-hechingeni hercegével együtt Poroszországba kebeleződött , a porosz kir. családtagja, annak előjogaival bir és „Fenség“ címet viseel, a régens-herceggel mindig meleg barátságos viszonyban állott; vallására nézve katholikus; birtoka déli Németországban fekszik Würtembergbe beékelve; magas miveltségü és liberális nagyurnak tartják. Utóbb mint porosz tábornok Düsseldorfban lakott, mint a 14-dik hadosztály parancsnoka. Napóleon császárral közel rokonságban van s híres szép leányát az idén vivé haza a portugálliai király II. Don Pedro. A második fontosságú minister a kabinetben Auderswald Rudolf, hasonlóképp régi, sőt gyermekkori ismeretsége a régensnek; liberális royalista, alkotmánybarát, ki a régens mellett fog minden körülmények közt állani. A forradalom végén, mikor a hullámok már egy kissé csendesedtek volt, az addig hullámtörőül szolgált Camphausen féle még igen democratikus ministerium után 1848 közepén rövid ideig ministerelnök volt, de még akkor is igen erőseknek találván az ellenkező oldalról ostromló hullámokat, csak hamar biztos révbe vezette hajóját, egy tartományi elnöki székbe. Nem nagy jellem, de népszerű ember; a parlamentben a baloldalon ült. Ő is mint a herceg-elnök, tárcanélküli minister s úgy látszik, arra van szánva, hogy a már 70 éves Flottwelltől a belügyeket vegye át, mihelyt egy kissé bele gyakorolta magát a kezelésbe. A külügyek ministere gr. Schleinitz is volt már minister 1849-ben s az akkor tervezett északi németországi porosz unió felállításában nagy munkásságot fejtett ki. Bonin abtb.a hadi minister, e tárcát már a keleti háború alatt viselte, de nyilvánosan rászallván a ministerium azon kérdésbeli politikáját, abból mint ellenség lépett ki; organizáló katonai talentumát dicsérik és muszka ellenség. 13. Patow Robert a pénzügyminister is a Camphausenféle forradalmi ministeriummak ugyanazon minőségben tagja volt és a lovagi birtok adómentességének eltörlésében az érdem nagy részét magának vívta ki. Határozott baloldali tagja a parlamentnek, az urákkal politikai párviadalt is vívott. Bethmann-Hollweg a cultusminister a bal centrumhoz tartozik, vallásos érzésű ember, különösen megjegyzendő róla, hogy az új „evangélikus szövetségnek“ egyik legfőbb előmozdítója. Simons az igazságügyi és Von der Heydt a kereskedelmi ministerek az előbbi minisztériumból jöttek át. A gazdasági minister gr. Pücklerről nem mondhatunk többet, mint, hogy becsült és értelmes főhivatalnok és az előbbi ministerium határozott ellenfele volt. Ezen névsorból legelőbb is a tetszik ki, hogy a porosz régens kabinetje alkotásában először is a gyűlöletességbe jött, „urpak“ pártját igyekezett nagy gonddal kikerülni s annak ismeretes ellenfeleivel venni körül magát, hogy népszerűsége előre biztositva legyen. Innen a népvélemény örvendező zúgása, melyet egy berlini csizmadia naivitása illustrál legjobban, ki ősválasztói jogát menvén gyakorolni, azt ily oratioval tette: „kötelessége most minden jó polgárnak alkotmányos jogával élni, hogy lássa a régens, miként az egész nemzet mint egy ember áll mellette, hogy vezesse ő, ahová akarja.“ — De midőn oly magas rangú személyre bízta ministeriuma vezetését a régens, egyúttal a tetszőleg mellőzött aristokratiának is garantiát akart nyújtani az iránt, hogy túlságoktól és méltatlanságoktól nem tarthat; ugyanakkor a Rajna vidéken túlnyomólag katholikus népességnek is biztosítást akart nyújtani a katholikus kabinetelnök személyében, hogy az országgyűléseken is nem egyszer hangoztatott mellőzés és elnyomás miatti panaszokra ok nem leszen ezután. Ezen szorgos gondoskodás minden oldalra s főleg a specifikus porosz szellem kifejezése a porosz kabinetben sejthetőleg nem annyira belügyi tetemes változásokra, mint inkább a küleseményekre látszik számítva lenni. Poroszország még ifjú állam, még mindig növekedésben van és illőleg ki sincs kerekítve. Ha nem megszűnne, a szétbomlásnak indulna elébe. Qui vivra veim rr *0 cs. k. Apostoli felsége f. u. nov. 7-diki legf. elhatározása által b. Lebzelter erdélyi helytartósági alelnököt, szolgálati érdemei különös elismeréséül, a vaskorona-rend második osztályával legkegyelmesebben megajándékozni kegyeskedett,, .0 cs. kir. apostoli felsége f. é. nov. 4-diki legfelsőbb határozása által a kolozsvári seborvosi tanintézetnél megürült tanszékét a speciális orvosi pathologiának, therapiának és orvosi klinikának, továbbá az ugyanezen tanszékkel egybekötött directori és első orvosi helyet a kolozsvári kórháznál, a nevezett tanintézetnél bábászat tanára orvos dr. Szabó József arra legkegyelmesebben ruházni méltóztatott. Herceg Liechtenstein Alajos, a hercegi család főnöke i. h. 12-kén délután eisgrubi kastélyában meghalálozott. Utódja a jövendőbeli családfőnök hg. Liechtenstein János oktob. 5-kén töltötte be 18 éves korát. *(A földtehermentesítési ügy állásain. October 31-dikén következő volt: a kárpótlási bejelentések száma volt 5175; ebből megvizsgáltatott helybehagyatott és az illetőszékekhez további tárgyalás és utalás végett kiküldetett 2943. A folyóvá tett összegek tettek 1) rendes előlegekben 6 részletben, 3,588,559 ft 9 krt; 2) rendkívüli 3 éves előlegekben 1,080,467 ft 58*/4 krt; 3) 8 éves kamathátralékokban 2235 jogosítottnak 3,662, 321 ft 55 krt; 4) tőkésített kamathátralékokban az 1, 2, 3 alatt kivettek levonásával 1369 jogosítottnak 2,560,347 ft 34 kr; 5) ugyan efféle tőkésített kamath. 92,991 ft 133/4 kr; 6) kárpótlási tőkékben törvényszéki utalás után 1117 jogosítottnak 6,198,811 ft 323/4 kr. — öszszesen tehát 17,181,499 ft 223/4 krt. ’'•‘A „Sieb. Bote" következő hírt közöl Szebenből e h. 17-röl: „A cs. k. helytartóság intézkedése folytán a főváros tanácsától kibocsátott rendelet következtében, tegnap reggel 7 óra előtt, a közönség a zsemlésektől 1 usáros süteményt követelt. A zsemlések azonban többféle ürügyekkel mentegetvén magukat, világos jelét adták, hogy e rendeletnek nem akarnak engedelmeskedni. — Nekünk nincs jogunk, a zsemlések ilyetén eljárása felett bíráskodni, de figyelmeztetjük őket, nem csak a bekövetkezhető büntetésre , hanem saját érdekek szemmel tartására is. Ugyanis a sok huzavona elkerülése végett, már több családban a legjobb sikerrel kezdik a reggelire való süteményt otthon készíteni." *A pesti szak.kereskedelmi társulat e hó 14-kén egy körjegyzéket bocsátott közre, amelyben a csalások és panaszok megszüntetése tekintetéből felszólítja tagjait, szüntessék meg a pénzben való árulást, és tegyék fel áraikat csak ausz. értékben, illetőleg csakis e pénznemben áruljanak, annyival is inkább, mert felsőbb helyen éppen a kereskedők, mint a nép alsó rétegeire legnagyobb befolyású , osztálya értelmiségétől várják az új pénznem terjesztését és népszerűsítését. * Nagy óragyűjtemény van most a pozsonyi takarékpénztárnál. Ez intézet t. i. mint zálogház is működik és jelenleg ott nem kevesebb mint 5000 db. óra van elzálogosítva. * Berlinben jövő évi január 1-től fogva egy „Új evangélikus egyházi újság" fog megjelenni, mely az a lutheranismust képviselő Hengstenberg-féle egyházi lappal ellentétben fog állani és az „Evangélikus szövetség" (Evangelical alliance) irányainak fog közvetítőül szolgálni. E vállalatra bizonyára az a nevezetes körülmény adta az ösztönt, hogy az új cultus-minister, Bethmann-Hollweg, ezen új „evangélikus szövetség" tagja és főbb előmozdítója. Mint t. olvasóink lapjainkból tudni fogják, e szövetség célja és feladása: minden protestáns felekezeteket ugyanazon egy hitforma alatt egyesíteni s az eddigi szakadozottság és tehetetlenség helyébe, az egységes katholikus egyházzal, egyetlen erős protestáns egyházat alkotni. Mennyiben sikerülene az uj lapnak a theologiai tudományokat az uj idő felvilágosultságával összeegyeztetni s a növekedő bomlást az uj evang. szövetség megalapításával fentartóztatni — az idő fogja megmutatni.Börzei éle. A párisi börzén Rothschild bárót a lombardok királyának, Mires urat pedig a rómaiak királyának nevezik. * A „Reforme Agricole" szerint egy gazda Franciaországban magtárában történetesen elhagyott egynéhány gyapjat természetes zsíros állapotban, amely rövid idő múlva egészen megtelt zsizsikkel. Figyelmessé lett, és ismételve a gabnarakásokra ily zsíros gyapjút tett, ezek is megteltek, hihetőleg a szag vonzván a zsizsiket rájuk. E szerint nagyon egyszerű és olcsó zsizsikfogó volna feltalálva, amely nem egy gabnaraktárt menthetne meg. *Heppignies mellett Belgiumban egy vadász egy hollót lőtt, amelynek szárnya alatt egy pergamentszeletet talált e felirattal: 1787 — Abbaye de Soleilmont. * Egy angol városban e napokban kihirdette egy borbély, aki magát Carodas „tanár"-nak nevezte, hogy ő 60 perc alatt le fog borotválni 70 szakállat, amelyek mindegyike egy hetes. Erre hetven borotválatlan munkás jelentette magát, ő egy emelvényen felállította őket tizivel lépcső formában és kisérve 3 fiútól szappantálcákkal és 5 fiútól törlőkendővel lépett Carodas „tanár" az emelvényre, és roppant tetszés-kiáltás közt elkezdte a borotválást pontban 7 órakor. A munka roppant sebességgel folyt, és a tetszés is növekedett, amint közeledett az utolsó 10 emberhez. Még 4 perc híja volt a 8 órának és a 70 szakáll le volt vakarva. Színházi krónika. Szerdán nov. 17. „Jean Claude.“ Nem akarván ez ismert darab bírálatába avatkozni, csak egy észrevételt említünk fel, amelyet ugyan már rég tettünk, de amely történetesen et darab előadásában különösen élesen tűnt fel. Átalános vélemény, hogy a színház nem csupán mulatóhely, hanem egyszersmindegyik főintézete a nemzeti nyelv mivelésének, jól értve, hogy ez a nyelvmivelés korántsem a színészek feladata, de ők közvetítői annak, amennyiben a drámai irodalomban fejlesztett nyelvet a nagyközönségnek bemutatják, és helyes, szabatos szavalással megkedveltetvén, utat nyitnak neki az életbe. Erre természetesen okvetlenül szükséges, hogy az előadandó drámai mű nyelve a mértéket megüsse, azaz nem csak költőileg szép , hanem nyelvtanilag helyes is legyen. Ámde itt van éppen a nagy bökkenő, ki mondja meg ma, hogy melyik magyar nyelv helyes a nyelvtani szabályok értelmében, ma, mikor maguk a nyelvészek sincsenek önmagukkal tisztában ez iránt? Mi a világért se tulajdonítunk magunknak e tekintetben oly alapos tudást, hogy átalában mértéket adó, eldöntő ítéletet mondhassunk erre , de tán mégse tévedünk, ha egy elvet határozottan kívánunk itt elfogadva látni. Anélkül, hogy valaki a nyelvújításnak egyenesen ellensége legyen, mégis átláthatja, hogy ott, ahol mint nálunk is, annyi avatatlan kéz dolgozik nyelvépületünk díszítésén, sok sikerült újítás mellett még több értetlen és fonák