Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-11-21 / 276. szám

jó szerepet játszanak. — Már most azt is szükség hogy, bár röviden, megmagyarázzuk a nyájas olvasónak: mit értenek az ó porosz szellem és Poroszország hivatása alatt? Ezen országot, a história tanúsága szerint, ural­kodói személyes vitézsége és katonai szelle­me, valamint kormányzási talentuma szerez­te, gyarapította és emelte nagyon kicsiny kezdetből európai nagy­hatalom polcára. A porosz szellem tehát az uralkodó személyes kormányát, a had­sereg életbevágó fontossá­gát és büszke nemzeti érzését, meg történeti rendeltetését jelenti, hazája folyvást gyara­pítására és nagyobbitására. Ezen katonai szellemmel az ó germán szabadságnak bizo­nyos kiirthatlan érzése is párosult, mely ha, a bureaucratia nyűgeiben és a nagyon rend­­őriesen disciplinált társaságban igen nagy és terepélyes fává nem növekedhetett is, de a kedvező anyaföldben mindig vigan tenyészett. Ebből a következik, hogy a régens-herceg ka­tonai egyenes jellemétől olyan állás elfogla­lását várják, mely Poroszországnak Német­országon elsőséget biztosítson. Ily hangon beszél azon lap is, mely eddig az uj cultus­­minister vezetése alatt állott. De maga a kor­mánylap, a Pr. Corr.­oly communis locu­­sokban terjeszt elő valami programm-formát, hogy azt minden ministerium és minden párt aláírhatja. „Az egész nép, java, az ő anyagi segély­forrásainak gyarapítása, szellemi és erkölcsi javainak megőrzése és kiterjesztése, a porosz korona becsülete és hatalma minden kezességeinek szilárditása satá — mind oly phrasisok, melyek sem uj rendszert, sem egy elnyomva volt szellem újra felébredését nem hirdetik. Azonban ügyes diplomaták nem szok­ták azt beszélni a mit gondolnak. Inkább magá­nak az uj kabinetnek összealkotásából lehetne valami prognoszikont vonni, mely a nép­véle­mény hullámainak felduzzadását megfejthetné. Vessünk arra is egy futó pillantást: A minis­­terelnök Hohenzollern-sigmaringerni herceg Antal Károly uralkodó fejdelem volt 1849 dec. 7-ig, a mikor a porosz király javára lemondott és kicsiny országa a Hohenzollern-hechingeni hercegével együ­tt Poroszországba kebeleződött , a porosz kir. családtagja, annak előjogaival bir és „Fenség“ címet viseel, a régens-herceggel mindig meleg barátságos viszonyban állott; vallására nézve katholikus; birtoka déli Né­metországban fekszik Würtembergbe beékelve; magas miveltségü és liberális nagyurnak tart­ják. Utóbb mint porosz tábornok Düsseldorf­ban lakott, mint a 14-dik hadosztály parancs­noka. Napóleon császárral közel rokonságban van s híres szép leányát az idén vivé haza a portugálliai király II. Don Pedro. A má­sodik fontosságú minister a kabinetben Aud­erswald Rudolf, hasonlóképp régi, sőt gyer­mekkori ismeretsége a régensnek; liberális royalista, alkotmány­barát, ki a régens mellett fog minden körülmények közt állani. A for­radalom végén, mikor a hullámok már egy kissé csendesedtek volt, az addig hullámtö­­rőül szolgált Camphausen féle még igen de­­mocratikus ministerium után 1848 közepén rövid ideig minister­elnök volt, de még ak­kor is igen erőseknek találván az ellenkező oldalról ostromló hullámokat, csak hamar biztos révbe vezette hajóját, egy tartományi elnöki székbe. Nem nagy jellem, de népszerű ember; a parlamentben a baloldalon ült. Ő is mint a herceg-elnök, tárcanélküli minister s úgy látszik, arra van szánva, hogy a már 70 éves Flottwelltől a belügyeket vegye át, mihelyt egy kissé bele gyakorolta magát a kezelésbe. A külügyek ministere gr. Schleinitz is volt már minister 1849-ben s az akkor tervezett északi németországi porosz unió felállításában nagy munkásságot fejtett ki. Bonin abtb.­a hadi minister, e tárcát már a keleti háború alatt viselte, de nyilvánosan rászallván a ministerium azon kérdésbeli po­litikáját, abból mint ellenség lépett ki; orga­nizáló katonai talentumát dicsérik és musz­ka ellenség. 13. Patow Robert a pénzügy­mi­nister is a Camphausenféle forradalmi mi­­nisteriummak ugyanazon minőségben tagja volt és a lovagi birtok adómentességének eltörlésében az érdem nagy részét magának vívta ki. Határozott baloldali tagja a parla­mentnek, az ur­ákkal politikai párviadalt is vívott. Bethmann-Hollweg a cultusminister a bal­ centrumhoz tartozik, vallásos érzésű em­ber, különösen megjegyzendő róla, hogy az új „evangélikus szövetségnek“ egyik legfőbb előmozdítója. Simons az igazságügyi és Von der Heydt a kereskedelmi ministerek az előbbi minisztériumból jöttek át. A gazdasági minis­ter gr. Pücklerről nem mondhatunk többet, mint, hogy becsült és értelmes főhivatalnok és az előbbi ministerium határozott ellenfele volt. Ezen névsorból legelőbb is a tetszik ki, hogy a porosz régens kabinetje alkotásában először is a gyűlöletességbe jött, „urpak“ pártját igyekezett nagy gonddal kikerülni s annak ismeretes ellenfeleivel venni körül magát, hogy népszerűsége előre biztositva legyen. Innen a népvélemény örvendező zú­gása, melyet egy berlini csizmadia naivitása illustrál legjobban, ki ősválasztói jogát men­­vén gyakorolni, azt ily oratioval tette: „kö­telessége most minden jó polgárnak alkot­mányos jogával élni, hogy lássa a régens, miként az egész nemzet mint egy ember áll mellette, hogy vezesse ő, a­hová akarja.“ — De midőn oly magas rangú személyre bízta ministeriuma vezetését a régens, egyúttal a tetszőleg mellőzött aristokratiának is garan­­tiát akart nyújtani az iránt, hogy túlságoktól és méltatlanságoktól nem tarthat; ugyanak­kor a Raj­na vidéken túlnyomólag katholikus népességnek is biztosítást akart nyújtani a katholikus kabinet­elnök személyében, hogy az országgyűléseken is nem egyszer hangoz­tatott mellőzés és elnyomás miatti panaszokra ok nem leszen ezután. Ezen szorgos gon­doskodás minden oldalra s főleg a specifikus porosz szellem kifejezése a porosz kabinet­ben sejthetőleg nem annyira belügyi tetemes változásokra, mint inkább a küleseményekre látszik számítva lenni. Poroszország még ifjú állam, még mindig növekedésben van és il­­lőleg ki sincs kerekítve. Ha nem­ megszűn­ne, a szétbomlásnak indulna elébe. Qui viv­­ra veim rr *0 cs. k. Apostoli felsége f. u. nov. 7-diki legf. elhatározása által b. Lebzelter­ erdélyi helytartósági alelnököt, szolgálati érdemei különös elismeréséül, a vaskorona-rend második osztályá­val legkegyelmesebben megajándékozni kegyes­kedett,, .0 cs. kir. apostoli felsége f. é. nov. 4-diki legfelsőbb határozása által a kolozsvári seborvosi tanintézetnél megürült tanszékét a speciális orvosi pathologiának, therapiának és orvosi klinikának, továbbá az ugyanezen tanszékkel egybekötött di­­rectori és első orvosi helyet a kolozsvári kórház­nál, a nevezett tanintézetnél bábászat tanára orvos dr. Szabó József arra legkegyelmesebben ruház­ni méltóztatott.­­ Herceg Liechtenstein Alajos, a her­cegi család főnöke i. h. 12-kén délután eisgrubi kastélyában meghalálozott. Utódja a jövendőbeli családfőnök hg. Liechtenstein János oktob. 5-kén töltötte be 18 éves korát. *(A földtehermentesítési ügy ál­lása­­in. October 31-dikén következő volt: a kár­pótlási bejelentések száma volt 5175; ebből meg­vizsgáltatott helybehagyatott és az illető­­székek­­hez további tárgyalás és utalás végett kiküldetett 2943. A folyóvá tett összegek tettek 1) rendes e­­lőlegekben 6 részletben, 3,588,559 ft 9 krt; 2) rendkívüli 3 éves előlegekben 1,080,467 ft 58*/4 krt; 3) 8 éves kamathátralékokban 2235 jogosí­tottnak 3,662, 321 ft 55 krt; 4) tőkésített kamat­hátralékokban az 1, 2, 3 alatt kivettek levonásá­val 1369 jogosítottnak 2,560,347 ft 34 kr; 5) u­­gyan efféle tőkésített kamath. 92,991 ft 133/4 kr; 6) kárpótlási tőkékben törvényszéki utalás után 1117 jogosítottnak 6,198,811 ft 323/4 kr. — ösz­­szesen tehát 17,181,499 ft 223/4 krt. ’'•‘A „Sieb. Bote" következő hírt közöl Sze­­benből e h. 17-röl: „A cs. k. helytartóság intéz­kedése folytán a főváros tanácsától kibocsátott ren­delet következtében, tegnap reggel 7 óra előtt, a közönség a zsemlésektől 1 us­áros süteményt kö­vetelt. A zsemlések azonban többféle ürügyekkel mentegetvén magukat, világos jelét adták, hogy e rendeletnek nem akarnak engedelmeskedni. — Nekünk nincs jogunk, a zsemlések ilyetén eljárá­sa felett bíráskodni, de figyelmeztetjük őket, nem csak a bekövetkezhető büntetésre , hanem saját érdekek szemmel tartására is. Ugyanis a sok huza­vona elkerülése végett, már több családban a leg­jobb sikerrel kezdik a reggelire való süteményt otthon készíteni." *A pesti szak.­kereskedelmi társulat e hó 14-kén egy körjegyzéket bocsátott közre, a­mely­ben a csalások és panaszok megszüntetése tekin­tetéből felszólítja tagjait, szüntessék meg a p­énzben való árulást, és tegyék fel áraikat csak ausz. értékben, illető­leg csak­is e pénznemben áruljanak, annyival is inkább, mert felsőbb helyen éppen a kereskedők, mint a nép alsó rétegeire legnagyobb befolyású , osztálya értelmiségétől várják az új pénznem terjesztését és népszerűsítését. * Nagy óragyűj­temény van most a pozsonyi takarékpénztárnál. Ez intézet t. i. mint zálogház is működik és jelenleg ott nem kevesebb mint 5000 db. óra van elzálogosítva. * Berlinben jövő évi január 1-től fogva egy „Új evangélikus egyházi újság" fog megjelenni, mely az a lutheranismust képviselő Hengstenberg-féle egyházi lappal ellentétben fog állani és az „Evangélikus szövetség" (Evangelical alliance) irányainak fog közvetítőül szolgálni. E vállalatra bizonyára az a nevezetes körülmény adta az ösztönt, hogy az új cultus-mi­­nister, Bethmann-Hollweg, ezen új „evan­gélikus szövetség" tagja és főbb előmozdítója. Mint t. olvasóink lapjainkból tudni fogják, e szö­vetség célja és feladása: minden protestáns fele­­kezeteket ugyan­­azon egy hitforma alatt egyesíte­ni s az eddigi szakadozottság és tehetetlenség he­lyébe, az egységes katholikus egyházzal, egyetlen erős protestáns egyházat alkotni. Mennyiben sike­­rülene az uj lapnak a theologiai tudományokat az uj idő felvilágosultságával összeegyeztetni s a nö­vekedő bomlást az uj evang. szövetség megalapí­tásával fentartóztatni — az idő fogja megmutatni.­­Börzei éle. A párisi börzén Rothschild bárót a lombardok királyának, Mires urat pedig a rómaiak királyának nevezik. * A „Reforme Agricole" szerint egy gazda Fran­­­ciaországban magtárában történetesen elhagyott egy­néhány gyapjat természetes zsíros állapotban, a­mely rövid idő múlva egészen megtelt zsizsikkel. Figyelmessé lett, és ismételve a gabnarakásokra ily zsíros gyapjút tett, ezek is megteltek, hihető­leg a szag vonzván a zsizsiket rájuk. E szerint nagyon egyszerű és olcsó zsizsikfogó volna felta­lálva, a­mely nem egy gabnaraktárt menthetne meg. *Heppignies mellett Belgiumban egy vadász egy hollót lőtt, a­melynek szárnya alatt egy per­­gamentszeletet talált e felirattal: 1787 — Abbaye de Soleilmont. * Egy angol városban e napokban kihirdette egy borbély, a­ki magát Carodas „tanár"-nak ne­vezte, hogy ő 60 perc alatt le fog borotválni 70 szakállat, a­melyek mindegyike egy hetes. Erre hetven borotválatlan munkás jelentette magát, ő egy emelvényen felállította őket tizivel lépcső for­mában és kisérve 3 fiútól szappantálcákkal és 5 fiútól törlőkendővel lépett Carodas „tanár" az e­­melvényre, és roppant tetszés-kiáltás közt elkezdte a borotválást pontban 7 órakor. A munka roppant sebességgel folyt, és a tetszés is növekedett, a­mint közeledett az utolsó 10 emberhez. Még 4 perc híja volt a 8 órának és a 70 szakáll le volt vakarva. Színházi krónika. Szerdán nov. 17. „Jean Claude.“ Nem akarván ez ismert darab bí­rálatába avatkozni, csak egy észrevételt említünk fel, a­melyet ugyan már rég tettünk, de a­mely történetesen et darab előadásában különösen éle­sen tűnt fel. Átalános vélemény, hogy a színház nem csupán mulatóhely, hanem egyszersmind­e­­gyik főintézete a nemzeti nyelv mivelésének, jól értve, hogy ez a nyelvmivelés korántsem a színé­szek feladata, de ők közvetítői annak, a­mennyi­ben a drámai irodalomban fejlesztett nyelvet a nagy­közönségnek bemutatják, és helyes, szabatos szavalással megkedveltetvén, utat nyitnak neki az életbe. Erre természetesen okvetlenül szükséges, hogy az előadandó drámai mű nyelve a mértéket megüsse, azaz nem csak költőileg szép , hanem nyelvtanilag helyes is legyen. Ámde itt van éppen a nagy bökkenő, ki mondja meg ma, hogy me­lyik magyar nyelv helyes a nyelvtani szabályok értelmében, ma, mikor maguk a nyelvészek sin­csenek önmagukkal tisztában ez iránt? Mi a vi­lágért se tulajdonítunk magunknak e tekintetben oly alapos tudást, hogy átalában mértéket adó, el­döntő ítéletet mondhassunk erre , de tán még­se tévedünk, ha egy elvet határozottan kívánunk itt elfogadva látni. A­nélkül, hogy valaki a nyelvú­jításnak egyenesen ellensége legyen, mégis átlát­hatja, hogy ott, a­hol mint nálunk is, annyi ava­tatlan kéz dolgozik nyelvépületünk díszítésén, sok sikerült újítás mellett még több értetlen és fonák

Next