Magyar Futár, 1941 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1941-05-29 / 1. szám
AZ ÚJ EURÓPA A nagy férfiak világosan és erőteljes haladást, új szükségletek gyúrták új létben, fanatikus hittel, férfias bátorsággal formákba az emberi életet: a pogány hőst és ösztönös egyszerűséggel képviselik a felváltotta a keresztény lovag, a rabszolgakorszükségleteket és a mélységekből feltörő tartót a várúr, a várurat a bankár és a vágyakat. Az eszmék, a vezető gondolatok gyáros, a társadalmi rend átalakult, osztá-és az életformák, a fejlődés titokzatos torlyek születtek új és új formákban, betörvényének nyomása alatt, időnként országoni rendeltetésüket, de minden megméregekat és világrészeket megrázkódtató válvedett, megállott formát és rendet kóságba jutnak s ezekben a kihűlő és újra nyörtelenül felváltott a történelmi tavasz, forrón buzgó korszakokban, csak a nagy vezető személyiségek szerencsés felbukkanása és élretörése mentheti meg a világot a lelketlen számítás és, a vak indulat minden értéket elpusztító küzdelmétől. Évezredes alapjai vannak az emberi kultúrának! Nem igaz, hogy minden rossz, ami régi, nem igaz, hogy minden jó, ami új és fordítva sem igaz ez a válságba belebódult, korlátolt állásfoglalás; — de a történelem hatalmas tanuságtételével igaz, hogy vannak idők és korok, amikor a mult, a régi összetételében halált jelent s amikor a salaktól megtisztított emberi értékeket új rendszerbe kell összefogni, erélyes, gyors, tervszerű alkotásokkal, a fejlődőképes, dolgozó népek boldogulására. Vannak elhanyatló korok, amikor a régi, dicsőséges jelszavak egyszerre csak üresen konganak s az élet értelmébe és nagyságába vetett hit hulló falevelek módján szétpereg az őszi avarba. A történelmi tél megcsúfítja az emberi kultúra dús lombozatát, s hiába sírják a vének az öncsalás énekét arról, hogy nyár van és áldott, meleg napsütés... Hiába tolonganak az udvaroncok a mesebeli király körül s dicsérik hangosan remekbe készült díszruháját, mert előrekerül valahonnan a nyíltszemű inasgyerek, aki elkiáltja, hogy nincs is ruha a mesék királyán s abban a pillanatban mindenki látja az eltitkolt valóságot. Mély bölcsesség szülte a legendákat a hitnek és a látásnak változásairól. Hősök harcoltak hűséggel a pogány istenekért, a rabszolgaságért, a hűbériség uralmáért s a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért És fejlődött tovább a világ, új hitek forrósága lendítette előre A nagy emberek hivatása felismerni a múlt menthetetlenségének pillanatát s előkészíteni új világszemlélettel és életszervező akarattal a jövendőt. Irtózatos felelősség terheli a kor irányát és a végső döntést elhatározó hősök vállait. A kaland és a történelmi hivatás között keskeny és mély a szakadék s csak a zseniális ösztön és az ezerszer megvizsgált lelkiismeret óvja a lépést... És mégis vállalni kell a bukás vagy a dicsőség nagyságát, népek, országok, nemzetek nevében, mert ha már valóban kihűlt a múlt, ha úrrá lesz emberek és viszonyok fölött a tanácstalanság, a kétkedés s a lelketlen veszett harc a koncert, akkor nincs többé lehetőség visszamenekülni a megromlott múltba s felgyújtani az áldozatosság tüzét a porbahullott bálványok körül, akkor csak előre vezet az út, az új hitek, erők és hűségek új világa felé!... Európa lelki, gazdasági, politikai és társadalmi életében, már a világháború előtt ott kísértett a történelmi válság a fényben, a ragyogásban, a fegyverkezésben és az osztályharcok földalatti morajában. Az okok és a következmények romboló erejét, — ahogy azt a legnagyobb élő angol író mondotta, — nem a királyi hatalom és a demokrácia összeütközése váltotta ki, hanem az a szégyenteljes tény, hogy a királyi erőt megbénította s a demokráciát felfalta a plutokrata világhatalom!... Az arany és a pénz beszélt, rendelkezett, parancsolt, sajtót teremtett és dirigált, ellentmondott az előrelátásnak, az észnek és az erkölcsnek,* megcsúfolta a tömegek hitét, lenézte vágyakat, siralmassá tette életüket s felverte mély álmából a láza-todás szellemét. A világháborúban a reakciós mult, a plutokrácia győzött s a levert nemzetekre rákényszerítette útit és erkölcstelen hatalmát. A páriskörnyéki békeparancsok szégyenteljes kihirdetése óta, egy negyedévszázados kínlódás és vergődés volt az európai nemzetek élete! Nemcsak határokat diktáltak a győztes demokráciák, hanem reakciós idejétmúlt gazdasági és társadalmi rendet, tőkés kizsákmányolást, tisztességtelen versenyt, népi gyűlölködést, örökös bizonytalanságot s áldatlan életet a dolgozóknak! Szuronyok hegye védte a védhetetlent, külpolitika segítette a nemzetközi kapitalizmust, álhírek. Szervezett bandák rontották a nemzeti pénzrendszerek értékét s a munka díját elrabolta a spekuláció. Európa feltartóztathatatlanul csúszott lefelé a lejtőn s csak az általános elszegényedés vámszedői ragaszkodtak görcsösen a Versailles rendszerhez...