Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-04-17 / 31. szám
Másod év. Pesten, április’ 17-én 1843. 31. Sziíll. MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM : Puszták népesitése. (Ifj. Bezerédy István). — Gazdasági baromorvosi értekezések.(Zlámál Vilmos). — Egy eszme az üszög, és zsizsikről, és felszólítás egy próbára. (Sibrik Bálint). — A’ festő czikszár szaporítása. —• Literatura. — Gazdasági hírek. (V.) — Gabona ára. Puszták népesítése. Harmadik közlés. A’ népesítést gazdasági tekintetből ellenző saphismák közül ahhoz, mellyről a’ „Magyar Gazda“ 26ik számában mondottam, hogy,a’ földbeni telhetetlenségnek neveztethetnék, és mellynek magyar hazánkban úgy látszik, némi a’ vándor gazdaság viszonyait túl élő nomád fogalmak és ösztönök különösen kedveznek, igen jól sorozhatunk egy másikat, melly annál fogva ellenzi a’ megszállitást, hogy ne legyen kénytelen a’birtokos másokkal osztani meg földjének hasznát, miután azt pusztai birtoka alatt egészen és kizárólag önmagának lehet szednie ’s élveznie. E sophisma azok közül is , kik amaz, a’ telhetetlenségröl’ nevezettnek hamis voltát elismerik, sokat mintegy újra elámit, és illyek előtt is tulajdonunk minél teljes haszonvételének, e’ saját állapotunk minél inkábbi javításának, tökéletesítésének , és más illyeneknek szép színe alatt, mintegy újra felállítja azon szabályt, hogy kinek pusztája van , azt ne impopulálja. Ha azonban az erre nézve fennforgó eszméket egy kissé taglaljuk ; itt is csakhamar kitűnik az álokoskodás , melly az által ferdíti el a’ következtetést, hogy az azt alapitó fogalmak sorából, egyik, bárminő földbirtoki viszonyoknak, igen lényeges tulajdonságát általán kihagyja. Értem azt, mellyet ezer tény és állapot hirdet, bizonyít, és úgy szólván, mint természet törvényét állít elünkbe, hogy t.i. embernek földje gyümölcsét másokkal megosztania egyátalán mellőzhetlen szükséges kénytelenség; és nincs birtokrendszer, nincs törvény, melly ezen kénytelenség alól a föld urát felszabadítani képes volna. Ki előtt ezen tettleges igazság önmagában nem világos, szemlélje csak akár az országok terjedelmével majd felérő uradalmakat, akár a’ legkisebb földesúri birtokot, tapasztalni fogja, hogy a föld urának, akárelly viszonyok között, csak egyik vagy másik mód közül lehet választania , melly szerint fogja t. i. földje gyümölcsét másokkal megosztani; de osztoznia mulhatlanul kell, ugyannyira, hogy ha szinte emberektől teljesen elkülönözött helyzetben képzelné is magát, és a’ puszták állatait is képes volna ezen osztályra megjelenéstől eltiltani, az elvesztegetődés, a’ haszon nélküli elromlás, az enyészet fogná végre ő ellenében képviselni ama hatalmat, melly ezen osztozkodást kényszeritőleg követeli. Ezen osztozási kénytelenség , mellyben, közbenvetőleg mondva, bizonyos társasági viszonyokra nézve talán foganatos!) biztosítás foglaltatik, mint mellyet ez vagy ama „lex