Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-02 / 1. szám
34 — tetteit 's botlásait naponkint az ész és szív’ birószéke elibe állítja, s azokból magának jövőre tanúságot, következtetést, és szabályokat alkot; jelszava : haladás; czélpontja : tökély! Hasonló pliásisokon mennek keresztül a nemzetek, s boldogok, ha a’ kifejlés szakában elkövetett botlásaikon okulni tudnak , s kétszer boldogok , ha más nemzetek’ élő példája s tapasztalásai világánál legalább egy részét a’ botlásoknak elkerülni tanulják. — Valamint pedig egyes ember leghamarább megtisztul, ha tökéletesedési vágyához azon szokást köti, hogy tehetségein s fogyatkozásain időnkint szemlét tart, úgy nemzetek is hamarébb és könnyebben jutnak rendeltetésükhöz , a közboldogsághoz , ha a nemzeti élet sokoldalú mezején, hiányaik, szükségük, tévedéseik, s tehetségük felett időnkint számot vetnek magukkal, s a teendőknek nemcsak számát, hanem sorát is kinyomozzák. — De melly időszakaszokban történjék a’ számvetés, s ki legyen egy alapos és igazságos szemle’orgánuma? — Mi azt hisszük, hogy erre minden idő alkalmatos, mellyben a’ statuspolgárok elméje elég nyugodt jó szándékú figyelmeztetésekre ügyelni; — a szemletartásra pedig minden haza polgárának egyiránt van joga és kötelessége , könnyítve lévén kinek kinek ebbéli szándéka a nyilvánosság által, melly józan kormányrendszer alatt a’ józan gondolatnak az időszaki sajtó utján engedtetik. Ezen eszme lánczolat nyomán jutott e lapok szerkesztősége is azon gondolatra, hogy (ámbár sokkal gyengébbnek érzi magát, mintsem hogy hazánk jelen állapotját, s ennek alapját, a múltat, összes hatásában felfogni, és abból az eredményeket következetesen síkra állítani képes lenne) azon mezőn, mellyet képvisel, t. i. a mezőgazdaság terén röviden és csak futólag szemügyre vegye a haza jelen állását, figyelmeztetésül azoknak, kik önelégültségükben minden haladást és javítást feleslegnek tartanak. — E czélra pedig épen az év fordulatát választók, hogy, midőn honi gazdáinknak, boldog uj esztendőt kívánunk, azaz boldogabbat, mint a’ lefolyt rész volt, — egyszersmind azon okokra is figyelmeztethessük, mellyek’ elhárítása által az év silányságát is, kivált számos egyes gazdákra nézve, sokkal tíírhetőbbé tenni lehetne. — Őrizkedni fogunk azonban részletesen ereszkedni e nagyszerű tárgyba; mi nemcsak e lapok határátlépőn túl, hanem az összes hazai értelemtömeg közremunkálását is igényelné , melly egyedül lenne képes e tárgyat egész terjedelmében alaposan széttagolni. Valamint minden mesterségben, úgy a’ gazdaságban is kétféle módon lehet a tiszta jövedelmet emelni; először az által, ha ugyanazon költséggel többet termeszteni, vagy pedig a’ rendes termesztményt kevesebb költséggel törekszünk előállítani. — A’ körülmények határozzák el, mellyiket kelljen az okos gazdának saját viszonyai között alkalmazni. — Egyes dicséretes példákat kivéve azonban, egyiket sem tartja szem előtt a’magyar gazda, hanem gondtalan s a jó szerencsére bízva végzi dolgait gazdasága körül, azt tartván legjobbnak, mi apáiról hagyomány képen rámaradt, s szomszédaitól lát. — Honi földmívelésünkben a’ hibák’ számát megolvasni sem lehet. — Első helyen áll itt a’ terjeszkedési vágy; kiki csak arra törekszik, mikép tágíthassa szántóföldeit, s a helyett, hogy keveset jól és sikeresen igyekeznék mívelni, szerencséjét és gazdagságát abban keresi, ha minél több holdra terjed birtoka, bár azt illő sikerrel mívelni nem képes is. — Az értelmes gazda csak annyi földet fordít élettermesztésre, mellyet illendően megmunkálni, s trágyázni képes; a többit pedig vagy legelőnek, vagy takarmánytermesztésre fordítja, így lassankint kifej ük gazdasági ereje , évről évre több marhát képes eltartani s ezzel nemcsak vonó-, hanem trágya-ereje is szaporodik, a’ földek’ javításával folyton terjeszkedhetik, mig végre erejét birtokával sulyegyenbe hozván, összes gazdaságát virágzásra emeli. De ekkor tökéletesb és haszonvehetőbb gazdasági eszközökre kell átalánosan szert tennünk, a trágyával takarékosban bánnunk, a’föld megmunkálását gondosabban végeznünk, a' tengerit ha nem is vetőgéppel, de az eke után sorba vetnünk, valamint a burgonyát is. A sovány erőtlen ökör helyett ‘1 izmos erős marhát fogni az ekébe; a sarló helyett kaszát alkalmazni, s a gabonán kivül más kereskedési növényekre, mint repczére, dohányra, lenre, komlóra, kenderre, sáfrányra stb. kiterjeszteni figyelmünket. Állattenyésztés dolgában, ha néhány nemes juhászatainkat kiveszszük, rendkívül alacson fokon állunk, mintha a természet jóságát, mellyel földünket tetézte, akarnék kigunyolni. — E’ részben hazánk a külföldet aránytalanul fölülmúlhatná ; a roppant legelőterek, olcsó, s takarmánytermesztésre alkalmatos föld, s a gabonának csekély ára, mellyet arányba sem lehet hozni az állat’ használatával, — mind megannyi kihívás gondos!) állattenyésztésre. De ökreinket, mellyeket a puszták’ rengetegei nevelnek, s néhány urodalmi csirászatainkat kivéve, van-e nálunk átalában véve nyoma okszerűbb szarvasmarha-tenyésztésnek? — Ha számos csordáinkat látja valaki, könnyen azt hihetné,