Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-05 / 36. szám
564 563 mennyi trágya kerül ki mindegyik nyájtól? holott pedig ha már előre megmutattatott, hogy mind a két nyájnak, — habár darabszámra nem egyeznek is, — ugyanannyi és épen egyenlő takarmány kell, trágyájoknak is mind mennyiségre mind minőségre nézve egyenlőnek kell lenni; minthogy miként tudva van, a trágya mennyisége nem a darab számtól , hanem inkább a’ takarmányozás, és aljazástól függ. • Van itt azonban egy más körülmény, melly megérdemli, a’ figyelembe vételt, és ez a hús súlya. Hogy habár ezen egybevető kísérletek alá veendő nyájaknak tökéletesen egyenlő testsulylyal kellene is birniók, még onnan nem következnék, mintha a’ két nyájnak húsa is ugyanannyit nyomna, aztán meg ha épen egyenlő lenne is a’ két nyáj hús súlya, még mindig kérdésben marad , ha valljon egyenlő áron el lehetne e mind a két nyáj husát adni vagy sem. Már Dombasle megjegyezte, (Mögliner Annalen Bd. 20. 46.) mikép különböző juhfajoknak test és lrissulyok közt rendkívül különböző arány létezik, úgy hogy némelly fajoknak tiszta hasbéli súlya a’ test súlyától 75% rúg, midőn a’ másik fajé gyakran 50% alól esik. Már pedig, ha csak ama ritka körülmény nem fordul elő, miszerint az egész nyáj együlegyig tenyésztés végett vásároltatik meg, évenkint bizonyos számú iriit és kimustrált juhot csakugyan a mészárosnak kell eladni. Ha már most a két eladó és egészen egyenlő testsúlyú nyájnak húsa tisztán súlyát, ízletességét, kövérségét, a csontnak a’ hushozi arányát és a’ bőr jóságát s használhatóságát illetőleg nagy volna a különbség, a körülményeket mind tekintetbe fogja venni a vevő, és nem fogja mind a két nyáját egy áron megvásárolni. Ha például mind a’ két nyájnak, egyenlő azaz 20,000 font testsúlya lévén, az egyik nyáj tiszta husbeli súlya 70% menne, mellyből egy font husért 2 garast és S porosz fillért adnának, a’ másik nyájnak pedig tiszta husbeli súlya csak 50% találtatnék, azonban silányabb tulajdonáért fontját csak két garason lehetne eladni, a’ különbség mindjárt 700 porosz tallérra fogna ütni. Ámbár e’ körülmények az életben és valóságban koránsem olly kézzel foghatók mint jelen esetben; a’ juh tenyésztőknek azonban mégis mindig figyelemmel kell rájok lenni, ha a’ réven el * nem akarják ismét veszteni azt, mit a’vámon, nyertek. 4. Azon juhászatoknál, mellyek már a’ tökély magasb poltzán állanak, és leginkább a’ tartani való juhok eladásával jövedelmeznek, úgy látszik, nem igen érdemel valami különös figyelmet a kérdéses test és gyapjúsuly közti arány; holott pedig, ha közelebbről vizsgáljuk, nyilván lesz, miképpen ezen juhászatoknak áll legfőbb érdekükben csupán olly jószág tenyésztésére törekedni, mellynek gyapjusulya testsúlyához kedvező arányban áll, minthogy ha egyszer ez kedvező arány határozottan kilévén mutatva, az okszerű juhtenyésztőktől megismertetik , tenyésztés végett természetesen csak ollyan jószágot fognak keresni és jó áron megvenni, mellynek test és gyapjú súlya közt ama kedvező arány valósággal jelen is van. Épen a’ legfinomabb juhászatoknak van tehát legtöbb okuk a tenyésztésben ezen elv szerint járni el, azaz a tenyésztésre szánt állatokat úgy megválogatni, s a’ párosítást akkép intézni, hogy a’ legcsekélyebb testsúly mellett mindig bizonyos gyapjúmennyiséget szolgáltassanak, és e végre azon kísérletekhez nyúlni, mellyekhez Körte professor fogott. Ezen próbatételek még azon juhászatoknál is igen czélszerük fognának lenni, mellyek még nem érték el a tökély magasabb fokát, minthogy itt a’ különböző tapasztalatoknak csak egy nagy tömege képes eléggé és határozottan megfejteni a kérdést. Ha már most a vigyázva és részrehajlatlanul tett sokoldalú próbatételek által bebizonyitatnék az, hogy két különböző nyájbeli eleven juhoknak, — feltéve, hogy egykoruak , — egy és ugyanazon testsúlyok lévén, egyenlő mennyiségű és minőségű takarmány szükséges, az állatok száma nem okozván semmi különbséget; ha továbbá a két nyáj húsértéke keveset vagy épen semmit sem különböznék; és végre sikerülne a juhtenyésztőknek czélszerű párosítás által a test és gyapjú súlya közt kedvező arányt idézni elő: ez egy nagy, és eddig elő nem is sejtett nyereség fogna lenni. Példával világosítsuk e dolgot, tegyük fel, hogy valamelly nyájnál még eddig a különféle korú és nemű juhoknak testsúlya egyremásra úgy állott a gyapjusulyához mint 30: 1; azonban czélszerí tenyésztési elvek követése által lassankint olly és egyenlőn jó gyapjúval biró faj (Race) képeztetett, mellynek testsúlya gyapjusulyához már úgy áll mint 24: 1; e szerint ugyanannyi takarmánynyal épen megfordított arányban több jeles gyapjú termesztetett, nevezetesen jászéi több, vagy más szóval, ugyanannyi takarmányfogyasztás és kezelési költség mellett, minden trágya *) Nálunk ez példa nem alkalmazható, mert mi — mikint az utolsó iskolás gyermek is tudja — ugyanazon árért vészük meg a’ jó mint a’ silány húst és e’ fonákságban , egy szó mint száz még is csak kell valakinek hasznának lenni, — de hogy miilyen e’ haszon, az ismét más kérdés! • Fordító,