Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-07-10 / 55. szám

869 870 Az anyagi elemek­ befolyása az állati alakulatra. (Folytatás.) Szalma. Szalmaetetés az, mi aránylag a’ gazdának legtöbb hasznot hajt. Kétszeresen használja a’ gazda a’ növényt, leveszi a’ magot, és megeteti a’ marad­ványt. Azon tenyésztő, ki állatjait legalább­­ 3 rész­ben nem eteti szalmával, nem érte el a’ tenyésztés legnagyobb hasznát. Értetik ez alatt, hogy az öszves szénaértéknek a része tiszta szalma legyen. A’ szalma extensiv táplál, nagy tömegben kevés valódi tápszert nyújt, azért a’ vegyületben inkább azon tápszereket kell neki mérsékelni, mellyek kis tö­megben nagy táperőt foglalnak magokban ; p. o. ha széna nincs, azt gabonanemmel kell pótolni, ennek felettébbi ingerlékeny hatását pedig szalmával le­het mérsékelni. — A’ szalmának haszna tagadhatatlan, de nagyon különböző, mert értéke nagyon függ a’ gabonaara­tás idejétől. Ha akkor arattatott le a gabona, mi­dőn a’ mag átment tejelő állapotából arra, h­ol meg­­állapodottságot, ’s tümöttséget nyert, ha annak ide­jében takarhatott be, ha feleslegesen nem érett el, mi ritka eset, akkor a’ mag rendszeresen a’ legjobb lisztet adja, ’s a’ szalmában is marad annyi élet­nedv, mellynek haszna az állatnál szembetűnő. Lé­nyeges különbséget szül a szalmára nézve annak eltételmódja, és felhasználási ideje. Mentül közelebb esik megetetése letakaritásához, annál több táp­erő lesz benne. Ha tehát minden munka úgy tör­tént a’ szalma körül, mint történnie kellett; ak­kor a’ szalma 50, és egynéhány percentet ér a’ széna értékéből. — Ezen hatóság felfogása egy olly or­szágban , melly főleg állattenyésztő , nem csekély­ség. — Különböző továbbá a’ szalma értéke a’ ga­bonanemek különbségéhez képest; a’ tavaszi hasz­nosabb , mint az őszi. A’ tavasziak közt első az ár­­paszalm­a, azután a zabszalma.­­ Az árpaszalma értéke néha annyira megy, hogy hasonló a’ középszerű szénához, sőt vagynak az állati életnek fokozatai, mellyekben az árpaszal­ma hasznosabb, mint a’ széna. Ott, hol intensiv aka­runk hatni gabona által, azt némileg árpaszalmá­val eszközölhetni; ez leginkább a’ lovaknál lehet, mert igy kaphatnak legkevesebb húst, és a’ kevés hús mellett, legtöbb rugékonyságot. A’ juhok is igen szeretik, ’s ha egyéb takarmánynyal tu’ságosan el nem láttatnak, az árpaszalmát, hajó, tökélete­sen felemésztik. A’ zab szalma feltéve azt, hogy nem ter­mett búja földben, vagy lecsapolt mocsárak helyein, hatóságára nézve közelit az árpáéhoz; ellenben ha buján nőtt, az őszi szalmához. A’ jó köles szalma az árpaszalmához hason­lítható. — Az őszi szalma közt legjobb a’ buzaszalma , utána az árpa, végre a’ rozsszalma; egyébiránt mind a’ három kevés táplálékot ád s inkább gyo­mor kitömésre, mint tápszernek használható. Legelő). A házi állatok egyes tápszerei közé tartozik még a’ legelő; ez a’ házi állatjaink legjobb táp­szere, ha a’fíínemek az állat egyéniségének, és azon czélnak, mellyre az állat tartatik, megfelelnek. A’ legelő annyiféle, mint az éghajlat és föld minősége; a meleg száraz televényes föld más legelőt terem, mint a’ nedves, hideg sovány föld. E’ szerint meg­kell a’ legelőt különböztetni az éghajlat, föld mi­nősége szerint; s ha ezek arra hatnak, hogy a’ növények extensiv táplálnak (mint az a’ lapályos helyeken szokott történni), akkor nem kell az illy legelőn olly állatokat tartani, mellyek intensitást kí­vánnak; óvakodjunk például arabs lovat illy lege­lőn legeltetni, s­t.­b. Ha az ebbeli különbségekre elegendő figyelemmel vagyunk, ha olly állatokat tartunk, mellyeknek éghajlatunk 's földünk minősé­ge megfelel, akkor kétségkívül ezen táplálási mód lesz hazánkban a legczélirányosb és legolcsóbb, mert az őrzésen kivü­l egyebet nem kíván, semmi más tápszer nem pótolja ki a legelőnek hatását az organismusra; ennek következésében, ha azon le­gelői minőséget, mellyel az állat egyénisége kivan, vetés által érheti el a tenyésztő, ezt tenni ei ne mu­lassza, mert állatjaira nézve ennél jobbat nem tehet. Ezen előkelő haszna a’ legelőnek főleg a’ sza­bad levegőben való mozgásban áll. Nézzük meg azon állatokat, mellyek mindig istállóban tartattak, és nézzük meg azokat, mellyek legelőre járnak; bi­zonyos hizékonyságot veszünk észre amazokban, és testi elneh­ezedést. Azért az istállón tartással, kivált honunkban, nem kell hirtelenkednünk. Az angol, ki aránylag legdrágábban fizeti földjét, s ez által in­gerelve vagyon állatjainak egész éven át szabatosan tartására az istállóban, azért még­is bármelly kis legelőn inkább legelteti azokat, mint istállón tartsa, s nem törődik azon, hogy drágább a jó tenyészté­se , mert jól tudja, hogy a’ szabadbani mozgás ál­tal fejlik ki az állat tökéletesben. Angliában, hol nem szokott olly nagy hideg uralkodni, a’ légmér­séklet még is különböző, ennek bátran kiteszik ál­latjaikat , s a’ répát (turnips) télen át szabad ég

Next