Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-07-24 / 59. szám

KIADJA M­A­G­YAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Másod év. Pesten . Julius 2 Ikén 184­2.________________ 59. frZi­lliB. TARTALOM : A’ német gazdák 1. évi gyülekezete Stuttgárdban és Thacr emléke.­­Török János). —• Borjunevelés és szarvasmarhatenyésztés átalában. — A’ bárányvérhas. (//. A tolnai sze< er-se sem ég) * ura,­­,mun­kálódásai. _ Rövid válasz a’ M. Gazda 13 számában tett néhány kérdésre. {Cool József). — Hirdetések. A* német gazdák 1. évi gyü­lekezete G­uttgar­dban és Th­aer emléke. Hatodik eve már, mióta Németország összes gazdái között azon nagyszerű eszme megtestesült, melly őket évenkint valamellyik érdekes pontján Né­metországnak összegyűjti. Harmadéve szomszédsá­gunkban, Brünn­ben, láttuk őket, tavai Dobo­vá­n­b­a­n , s itt is, amott is láttunk közöttük magyart, tanúságául annak, hogy ma már nem­csak fényűzésből, ’s nemcsak két vadászat­ból , hanem a’ tudomány és tapasztalás kedvéért is látogatja a külföldet. — Az érintett gyülekezet he­lyéül a’ 1. évre Wü­rtembergának fővárosa, Stutt­­gárd, van kitűzve, s a’ gyűlések megnyitása nap­­jául sept. 21be van határozva. Európának történeteiben és statistikájában leg­­kevésbbé jártas hazánkfiai előtt is bizonyosan isme­retes azon magas polcz, mellyen a’ szabad alkot­mányi­ Würtemberg a német testvérei között mind szellemi, mind gazdasági tekintetben áll, s melly ötét kisdedsége mellett is a’ legnagyobb státusokkal szemközt ritka jelentőségre emelé. — Wü­rtember­gának királyát, kit szeretett Nádorunk által egy­szersmind a’ rokonság lánczai csatolnak hazánkhoz, — Európa szerte a’ „mezőgazdaság királyá­nak“ czimével tisztelek meg, mert valamint értel­miség és szabad institutiók bölcs kormánya alatt akadálytalanul fejlődtek szép országában, úgy min­denek felett a’ mezei gazdaság érdekében 25 év le­forgása alatt Wü­rtemberg mostani királya annyit tett, mint előtte soha egy fejedelem. — Az ország egy nagy park, mellyben egy talpalattnyi föld mű­veletlenül nincsen, s mellyben az elszórt virágzó iparvárosok, mint kertben a kéj paloták, állanak, mellyekhez a’ legviritóbb gyümölcs- és egyéb faso­rok között vezetnek a’ mac­adamizált utak, mint megannyi csatornái az iparnak és kereskedésnek. A’ nép maga, mint a’ méh, munkás és iparkodó, de ér­telmes is, és józan, nemes szivü és honszerető ; a’ törvényt tiszteli, ’s fejedelméhez mint atyjához ra­gaszkodik; földjeit a’ hűbériség bilincseiből, szak­­mánytól, dézm­ától is a’ t. hitelbankja segedel­mével megszabadító , s igy tiszta szent tulajdon lé­tezvén az országban, magáét és másét kiki becsüli; — elszaporodván a’ nép az országban, kettőztetett szorgalommal m­iveli a’ földet, hogy az ország a’ kül­földnek ne adózzék első szükségeiért; innét a’ he­lyes gazdasági eszközök, a’ tájviszonyoknak meg­felelő állatok választása és nevelése, a’ takarmány gondos termesztése, rétöntözés, a’ trágyának taka­rékos kezelése és gyarapítása, és a’ t. Mind ezeknek

Next