Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-07-27 / 60. szám
947 948 tolja a levéllyillást; de a vörüsfenyő is gyantás, ’s mégis hullatja leveleit; ellenben a’ kthárs, fejértövis, zeller, s más fajok, mik nem foglalnak magokban gyantát, egész évben megtartják azokat. Vannak virágok, mellyek csak a verűfény lealkonyodása után ébrednek fel mély álmaikból; s noha nappal szagtalanok , éjjel a legédesb illatot lehellik ki. Az amerikai gyászfa őrködik éjjelen át, ’s elalszik, midőn a’ korány pirkadni kezd. A szomorú s magányos csudavirág (inirabilis jalapa) homályban nyitja ki illatozó kelyhét, s élvezni látszik az éj szépséget, a’ déli tartományi szulák, máskép fulák vagy folyó fű csak éj tájban nyílik, s e jelleme által tér el a nálunk termő szulákoktól, mik nappal nyiladoznak. A’ rózsaalaku növények, főleg a fejér szirmuak, minthogy nagyon ki vannak téve a’ verőfény hatásának, fölötte ritkán s csak a fák árnyaiban sikerülnek a nap térítők között. Illyenek a’ kökénytövis, cseregalagonya, szedercserje, szamócza, kökörcsin. Du Teltre észrevette, hogy az antillai szigeteken a’ csigacső, luczerna, kakukfű, szátorfa, csombor, borsfű, kerti basalikom, csalán, útifű, üröm, zsálya, nemes májfű, bársony virág’s minden füveseink fajai igen szépen nőnek , de nem magzanak, ebből következik, hogy sem a jég, sem a’ föld nem árt nekik , hanem a verőfény, melly nagyon élénken hat virágaikra, mik e növényfajokon kalászhalmaznak, miáltal a’ sugárok öszpontosulása nagyon üregből. Jamaikában a’ verőfény folytonos égetése kőkeménynyé teszi a’ földet, s minden növényétől megfosztja. De a természet irgalmas segélyt nyújt e vadonnak, brosimum alicastrum nevű fákkal hintvén be azt, mellyek levelei az ég tüze alatt sokasulnak. Ezek tehát régi legelők, az elfonnyadt földieket pótolok. Illyeneket látván és olvasván, önkénytelenül emlékezünk vissza a régiség ama bölcsészére, ki az akadémia kertjeiben sétálgatván, s e’világmindenségét a napfény által teremtettnek állítván, Plátónak egy fiatal tanítványától ekkép szólhatott meg : „oh bölcs! világosíts fel engem e’ titokmélyek körül : ha a' verőfény sugarai viaszra esnek, ez arany gyüngyökké olvad el; ha ellenben tüzes agyagot érintenek, kővé változtatják; az ember izzad miattok, s ugyanezek szikkasztják ki a forrásokat és csermelyeket; a napfény színezi a’ rózsát, festi a’tulipánt, feléríti a’ liliomot, s a’pásztornő arczát barnítja: mik lehetnek illy ellentétes tulajdonságok okai ?“ Plátó tanítványa hallgatott; de a’ bölcs nem tudott zavarában felelni; az, ki világokat akart teremteni, nem fejthette meg egy tanuló kérdését, s elpirulva sietett ki az akadémiából. Ne azon törjük tehát fejünket, miért, hanem mit mivel a természet? s lessük meg a körülményeket, viszonyokat, éghajlati fokozatokat, helyzeteket, fekvéseket, mik alatt működik, hogy szerencsés utánzói, s ha szükség, kényszerítői lehessünk , ’s csak ezen az uton juthatunk tán a rejtélyes okok tündérvárába is. Zima János. Meg egypár oka méhészetünk hanyatlásának, figyelemmel a’ Magy. Gazd. Egyesület kérdésére. Ki jelen soroktól, tudós Havasunk e’ tárgyban megjelent minapi népszerű értekezése, s mondhatni, kimerítő válasza után valami sokat vár, csalatkozni fog. Én csak mezgerelni vágyom a letarolt mezőn, ha rejlenek kalászimban még néhány ki nem csépelt szem, és beszélek, mivel tapasztaltabb férfiaink szólani testeinek. — Szerintem, ellenmondhatlanul igaz lévén, környékünkön legalább, méhészetünk hanyatlása , ennek legközelebbi okai közé számíthatók: 1. A méhlegelő szer feletti fogyása. Különösen : a) A juhok túlságos elszaporodása, mellyek a közlegelükön, ugarokon, erdőkön legázolják, elbüdösítik, legtöbbször gyökerestől kirágják a méhek kedves virágnövényit. — b) Békés napjainkban a föld népének nagy szaporodása, ’s ezáltal a földmivelés határinak terjedése. Öregeink szerint csak hatvan évvel is ezelőtt a sértetlen ugarföldek mellett, őszi és tavaszi vetések között, mindenfelé, sok parlag földek maradjanak, mellyek pedig, kivált jobb években, borítva voltak s vannak még ma is, a hol találtatnak, virágokkal. — c) A’ gabonanemű véleményeknek, mellyekben, kivált hol szorgalmatosan kigyomláltatnak, mint nálunk, igen kevés, a’ répának, kukoriczának, s kivált a’ burgonyának nagy terjedése, mellyekben — vizsgáltam és szántam őket — még kevesebb táplálékot talál a szegény méh. — Az erdőknek szembetűnő fogyása. Erdő volna a méhek eredeti hazája, melly ezeket legtisztább léggel, csöndes magánossággal, mézharmat- és virágüzennel szoptatja. Most elbetegesedvén az édes anya, mi csuda, ha a’ mostoha kezekre jutott szép lányka — méhészetünk — sinlik. Mindenki látja, hogy tekintve ezen okokat, méhészetünk hanyatlása természetes, ’s a dolgok mostani állásában — emelkedjék bár a’méz és viasz ára lehető legmagasbra — mennyiségre nézve legalább,