Magyar Gazda, 1844. január-június (4. évfolyam, 1-44. szám)

1844-05-12 / 37. szám

586 585 gazdákat öncsalódásukat belátni, minek sűrű fohászok közt elegendő tanujeleit adták. Notton nő ezen aggály, mert— noha havunk bőven volt — a’ tartós meleggel párosult szél bő takarmányra nézve még reményt is igen csekély adagban nyújtogat. — E’ szárazságot eléggé érzik vetéseink is; nevezet szerint a’ rozs, melly maholnap fejét hozandja, ’s igy túl a’ gyarapulhatási reményen, rendkívül ritka’s ha valaha, most bizonnyal karózható — sok helyen ki sem kelt; innét nem kevesen rozstáblájukat felszánták ’s tavaszival takaríták el; ez szinte részint igen gyér, részint egészen hátra van ; buzavetésink középszerűek nagyobbadán; némelly részen ebből bő aratást ígérő dűlőkre is akadhatni. *S igy vetésink ’s kaszálóink jelen állapotából indulva bőségre épen nincs kilátás; az arany középszerűség iránti reményről azonban a’legbölcsebb isteni gondviselésben tántoríthatlanul bizó okos földi lény még nem mond le. Hiszen tekintsünk vissza a’ múlt évre, nemde száraz tőlünk ’s mégis gazdag aratásunk ’s bő szükségbeli gyűjtésünk volt; ha a’gondos mennyei atya egy két jó esővel megáldandja vidékünket, a’ múlt évi bőség után még könnyen kijöhetünk a’ dűlőre; különben a’ hanyag vagy pazar önvétke terhének érzetével legkeserűbb fájdalmak közt bizonnyal nyugtalanul leend; no de bizzunk lám sok verébnél jobbak vagyunk.— A’ mi a’ szöllőt illeti: az erőltetve tett hajtásból ítélve bő termést nem jóslanak gazdáink ; csak jót adjon az isten, fizetve leend némileg a’ míves költséges fáradsága és szorgalma. — Gyümölcsöseink jelenleg leginkább virágzanak, de szilva és almára nézve a’ tavasi bőség után csekély a’ kilátás. Cseresnye és meggyfáink kitünőleg dús viráguak; óhajtható, hogy ez utóbbiból azon nemesitett faj különösen ismertetnék meg honosinkkal, melly éghajlatunkat szeretvén, szokott meddőséggel nem boszantaná a’ szorgos gazdát.—Ama veszedelmes hernyófaj, melly néhány év óta hazánk nagyobb részén a’ gyümölcskobzáson kívül igen sok ezer fának kora halálát okozá, hála az égnek, nem mutatkozik. De gyümölcsfáink még sem egészen vésznélküliek ; virágzásnak indult körtvefáinkról tapasztalván igen nagy mennyiségben leégni a’ már szépen kinőtt termő bimbókat, néhányat megtekinték ’s találtam mit? egy kis fehér kukaczot. Ennek elhárítására ismét kémlelődő gazdáinktól kérek tanácsot.—A’ méhek a’ gondos méhész felügyelése alatt szerencsésen teleltek, múlt hó közepe óta vígan sürögnek ’s nagyon terhelten térnek vissza kaptáraikba; tán a’méhészetnek is látandjuk már egyszer sikerét.—Jelenleg mindennemű baromról kedvező tudósításokat veszünk; de a’ múlt tél juhászatunkban legnagyobb kárt ’s aggodalmat nemzett. Némellyeknél az ellelés igen szerencsétlen volt, sok a’ meddő; másoknál métely, ’s legtöbb helyen szőrféreg ’s májrothadás tevének iszonyú pusztítást; e’ szerencsétlen körülményt a’múlt évi gyakori esőnek, nevezetesen a’ lekaszált takarmány többszöri ázásának kell tulajdoniínunk; nem kételkedem, hogy igen sokaknál a’ félig ganajjá vált szükség rakaték kazalba, mi természetesen a’ szegény birkasereg veszedelme ’s koczkáztatásával történt! Szolgáljon e’ gyászkörülményrel eszmélet a’ M. Gazdában máskoron ismertetett ’s eléggé nem is ajánlható luczerna- vagy lóherszáritó falábak gyakorlatba vétele iránt ébresztő rugóul.—Noha bő aratáshoz csekély a’ remény, mégis a’ termesztők igényekint magtáraink nem igen ürülnek, vagyis szerintüki áron gabona nem vetelik. — Jelen hó 26-án heti vásárban piaczunkon következő ár mellett történt az adás-vevés; búzának mérete 4 ft. 30—4 ft. 45 kr., rozs 3 ft. 12 kr., árpa 2 ft. 24 kr., tengeri 3 ft. 6 kr., zab 1 ft. 45 kr.—2 ft. Szombathelyen, tavaszhó 27-én 1844. Simon Vincze. Gazdasági hírek Csongrádból. Az idei tél nálunk bár nem igen kemény, de mégis mostoha volt, mert a’ martiusi hideg esők, aprilban pedig folyton tartott éjszaki dermesztő szelek ’s közbe kemény fagyok a’ föld nedvét haszontalanul fogyasztva, legelőinket megrontották, úgy, hogy gondosabb gazdáink birkáikat csak ápril 10-ke körül bocsáthatták ki, ekkor is csak reggeli takarmányozás után. A’szarvasmarha még most egész napi legelése után sem kap elegendő táplálékot, mert a’ bitangolt közlegelőn ősi szokás szerint sz. György napig lovak’s juhok legeltek, —’s most mégis azon a’marhát gőbölyökké szeretnék javítni. Szénás kerteink kiürültek, de szalmánk a’ tavali dűlt vetések után még van, minek azonban juhtenyésztőink nem igen örülnek.Előbb a’ Kőrös, azután a’ Tisza rendkívül feláradott, ’s nem csak nálunk, de szomszéd Békés, és Csanád megyékben is 50—60 ezer holdnyi magán birtokokat, számos jobbágyi földek ’s legelőket, továbbá Szentes városa iparos lakosainak majd minden legelőjét ’s váltsági terheinek könnyítésére haszonbérleti ’s kaszálóul használt 20,000 holdnak is igen nagy részét elborították*). Békés megyének több városaiban,’s helysé g) A’ nemzetnek ez ügyben is a’ positivitása a’ cselekvés mezejére fordulása, mi valahára meghozná honi folyóink átalános szabályozásának malasztos idejét, — lehet csak azon egyedüli biztositék, melly kisebb, nagyobb folyóinknak, mondhatni, évenkinti hulásait fékezheti a’ földmivelés, ipar és kereskedés nem csekély javára. Szerk.