Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-08 / 11. szám

MAG­Y­AR­ GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Negyedik év 2-ik fele. Pesten, augusztus­ban IS 14. 1­1. SKám­. TARTALOM: JUá­llicl "j*.— Töredék­eszmék a’baromtenyésztés köréből. (Vályi) — Bihari gazdas. hírek. (Érmenti.) — Középponti egyes, munkálódások. (Folyt. ) (Fényes Elek.) — Kérelem az iparegyesület által felállitatni szándéklott természeti gyűjtemények ügyében. (Csanády.)—Hirdetések. —Gabonaár. Minél nehezebb a’polgári társaság jelen demokizált, ferde irányú,’s ingatag viszonyai között független, szilárd, tiszta jellemnek kifejlődni, annál érezhetőbb az országos veszteség, mellyel néhány nemesbjeinknek egymásután gyors elenyészte egy idő óta árva nemzetünkre van! — így a’ fájdalmak legkeservesbikével kénytelen é letünk jelenteni, hogy CSAPÓ DÁNIES, a’ hum­anitás és polgári erények ideálja, ki mint ember és polgár, mint férj és atya, mint köztisztviselő és országgyűlési követ, ’s igy a’ köz- és magánélet mindennemű viszonyaiban ’s érintkezéseiben olly ős jellem gyanánt tűnt fel közöttünk, minőket az isteni gondviselés nemtőkül látszik ébreszteni időnkint hanyatló nem­zetünkben,—rövid betegeskedés után f. é. augustus 5-kén estve 7 órakor Pesten jobb létre szenderült, hazájának szentelt élete 66-ik évében. Benne egy tántoríthatatlan hű magyart, 's minden áldozatra kész , fáradhatatlanul munkás polgárt vesztett a’ hon; rokoni, baráti és kedveltjei pedig, úgy az ínséggel küzdő gyámoltalanok, a’ legjobb ’s legnemesb atyát, barátot és jóltevőt. — Minden közhasznú honi vállalat, ’s intézet egyenlőn kesergi kora halálát; de a’ legnagyobb ’s legérezhetőbb csapás érte a’Magyar Gazda­­s­ág­i E­gy­esül­e­tet, mellynek egyik főalapitója, jelenleg szeretett másod-elnöke, ’s folyton leg buz­góbb ’s legerősb támasza és lelke volt­ — Önmaga is legjelesb honi gazdáink egyike, legédesb vágyainak többike vala földmivelő hazáját a’mezőgazdasági felvirulás lehető legmagasb fokára, mint a’nem­­zeti jóllét legállandóbb alapjára vezetni, ’s e’ nemes törekvésének a’ jelen országgyűléshez felterjesztett egyesületi „Emlékiratba“ örök zálogát tette le, ’s az ut, melly vészes megbetegedését okozá, nagy részben az egyesület czéljainak Pozsonyban vala szentelve. Adja az ég, hogy az üdvözöltnek halhatatlan szellemét örököljék azon polgártársaink, kik viszonyaik­nál ’s értelmüknél fogva hivatva vannak nemzetünknek erkölcsi és anyagi jóllétre uj’s az eddiginél boldogabb korszakot nyitni! — Ez volna a’ legméltóbb emlék, mellyel valódi hála és tisztelet az amúgy is felejhetetlen nagy férjfiúnak emelhet! Örök áldás édes emlékezetére!

Next