Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-08 / 28. szám

*7* *73 pályán a’ reményt, bizalmat ápoló becsületes kitürést, ’s nem szűnő munkálkodásra­ kedvet; ’s alig van in­tézmény, melly olly jótékonyan képes volna meghatni az emberi kedélyt, mint ez. — Általa az érdekek har­monikus eggyéolvadásra hangoltatak,’s minden szor­galom, fáradozás, mit következtében az elismerő tiszt olly szívesen ápol, siker koronázottan a’ tulajdonosra háramlik vissza jutalmazólag. — Ezt azonban, mint említem , csak olly nyugdíjak eszközölhetik, mellyek méltányosságuknál fogva azon remény’s bizodalommal éltetik a’ fáradozó tiszt egyént, hogy ez, öregsége nap­jait legalább a’ főbb szükségek ellen, előre 's bizonyo­san biztosítva tudhatja ; mert mennél inkább eltérnek a' nyugdíjak, csekélységük miatt, e' hatás eszközölhe­­tésétöl, befolyásuk annál kevesebb leszen; ’s van egy határ, mellyen alul adva, a’ földesurra bizonyos költ­séggé válnak csak a’ nélkül, hogy a’ tisztben törekvő hangulatot, ’s az ura javáérti természetes buzgalmat, csak megérinteni is képesek volnának; mert hiszen min­­denikünk tud nyugdíjakat, mellyeknek leglényegesb részök nevükből áll. Méltányosb nyugdíjak azonban, csak hazánk néhány nagylelkű ’s érdekeiket ismerő honfiainál adatnak; rosszak többeknél, és semminek a’ legna­gyobb számnál.­­ Utóbbi legszámosb esetben te­hát a’ szegény tiszt jövendője felőli gondoskodás kizá­rólag az istenre bizatik; arra, ki az égi madarakat is táplálja, fenntartja!! — Illy intézkedéseink mellett azután ne csudáljuk, ha a’jelennel küzdő, a’jövőtől rettegő tisztegyén hivatását hasznosan be nem töltheti; ne csudáljuk, hogy a’ jelenlegi tiszti jószágkezelés eredményben olly kopár, olly terménytelen; ’s tudjuk meg, hogy hasonló cselekvéseink által a’ legjobbak hangoltatnak le főleg; ’s hogy amazok erkölcsi érze­­ klovak tartásáról. Nemcsak jó ’s elegendő takarmány kívántatik a’ lovak tartásához, hanem tiszta ’s jó bánásmód is; ezek későbbi jóllétüknek mintegy forrásai gyanánt tekinten­dők, ’s olly nélkülözhetlen feltételek, mellyek nélkül kívánt sikerre nem számolhatunk. Ezt tanúsítják a’ tenyésztők éveken keresztül gyűjtött tapasztalataik. A’ lovak egyszerűbb tartást, ’s aránylag csekélyebb mennyiségű takarmányt kívánnak, mint a’kérődzők. Eledeleik: zab, széna, szalma, fű és viz. A’fű és széna inkább tápláló , a’ szem pedig erőt adó anyag­ként tekintendő. A’ zab tökéletesen érett, por ’s egyéb gaztól kitisztítva legyen, mielőtt nekik nyujtatnék. A’ jó zab nagy szemű, nehéz, száraz, vékony héjú, fehér sárga színű, ’s más idegen magvaktól tiszta; ellenben rósz, ha könnyű, nedves, penészes vagy keserű; illyen legalább nemesb fajú lovaknak czélszerűen nem tűri feláldoztával, főnökeik javának hátratételével ta­lálhatnak csak módot mind jövőjüket némileg biztosí­tani, mind jelenüket tűrhetővé tenni; mit a’szigorú jellem természetesen nem tehet, hanem ennek szenvedni kell mig szolgál, szenvedni, tán nyomorogni, ha nyu­galomba léptetett. Illy körülmények által sértett egyének kezeire bízott roppant urodalmai hazánknak , valljuk meg, csuda-e, ha olly rémitően keveset jövedelmez­nek!!... Részemről legjelentékenyebb okát jószágaink jövedelmetlenségének e’ körülményben találom. De lenne bár e’ s­z­á­z t­ó 1­i nélküli tiszti rend­szer minden alk részeiben a’lehető legtökéletesb, vagyis helyes fizetésen, czélszerű előléptetésen, nyugdíjakon alapuló, az mégis csak egy költséges tető nélküli épít­ményhez hasonlítana. Tető nélkül valamint az épület bevégzetlen marad, habár százezrekbe került legyen is, úgy a­ tiszti jószágkezelés is száztéli, vagyis siker­­arányos jutalom nélkül csak csonka, csak szerfelett tökéletlen rendszer marad. Igenis urak, sikerarányos jutalmat adjatok, ha a’ lehető legnagyobb jövedelmeket akarjátok venni jószágaitokból, mert csak egyedül e’ jutalom az, mellyért az ember a’ legterhesb erömeg­­feszítést is mindig szívesen és mindig kedv­ből végezi: e’ fizetés neme nélkül, önök édes földes­urak­­ sok olly költségeket tesznek, mellyek csak hiz­lalnak , de aránylagos értékeket nem szülnek. Te pedig hazám, e’ költségekben csak meddő kiadásaidat látod szaporodni, 's tétlenség­, tespedésre kárhoztatott munkáb­án tisztegyéneidben olly előállító erőösszeget veszítesz el, mellyre bizony nagy volna szük­séged, ’s mellynek okszerű körülmények közt — száztóli rendszer mellett—terménytelenül elpárologni sehogy sem volna szabad és lehetséges. Korányos, adathatik. Darált zab inkább csikóknak , mint öregeb­beknek való, mert a’ nem kérődzőknél a’nyál nem igen vegyül a’ darával, ’s ép ez oknál fogva adathetik csi­kóknak nagyobb haszonnal, minthogy ezek gyomrában több felolvasztó erővel biró nedv találtatik. Az árpa higabb ganajat okoz, gyengíti az emésztő részeket, gelesztákat nevel, ’s lankad lábbá teszi a’ lovat. A’ borsó, lencse, bab, bükköny, a’ hizékonyságot előse­gítik ugyan, de lassabban emésztetvén meg, magok­ban sok gőzt foglalnak, ’s török a’ has felpuffad ’s ki­feszül, a’ lélekzet különösen erőltetett testi mozgások­nál nehezítetik, hamarább elfáradnak ’s izzadnak ; rozs csak teherhordásra szánt lovaknál használható. — Angol- ’s Olaszhonban bab, Arábia ’s Ázsiában kuko­­ricza és árpa, Amerikában és Indiában rizs és czirok adatik közönségesen eledelül a' lovaknak. A’ széna ne legyen savanyu, sásas, ujkaszált, poros, iszapos, vagy

Next