Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-12-06 / 98. szám

1612 1611 amott iszappal tele ’s a’ t., m­elly rendetlenségen csak a’ a’ szabályozás segíthet, a’ mi tán —a’ Tiszával — nem sokára meg is történik. így van a’ gazdálkodás is ; — egyik egyszerre akar mindent, a’ másik egyszerre semmit sem tesz; ez sokat épit, amaz összedőlni en­gedi minden épületeit ’s a’ t. Ezen zavarba rendet hoz­ni a’ Gazdasági Egyesület magának feladatul tűzte ki; van is i­iitt amott látszatja komoly ’s megfeszített fára­dozásinak a’ józan gondolkozásuaknál, de ezek számát ujjal kimutatni nem nagy mesterség. Legboldogabb sor­sa van csekély belátásom szerint a’ nagyobb uraságok jobbágyainak; ezek nem cserélnek meg akármelly kö­­zépbirtoku nemes emberrel, mert még ennek pinczéje üres, addig azé jó ó borral kinálgatja a’ fáradt vándort, mig a’ t. kortes ura’ megye házában szeszes italok esztelenitő erejétől hetvenkedik , addig az elégedéshez szokott jobbágy fütyörézve szántogatja istentől bő ter­méssel megáldott földeit. Egy szóval mig a’ kortesek (és mások) a’ demoralisatio utján sebesen vágtatnak ha­ladás nélkül előre, addig a’ jó és tiszta lelkiismeretű parasztgazda megbecsülhetlen hasznot hoz az ötét csaknem árván hagyott hazájának; ez ugyszóllván ön­tudatlan becsüli és erősíti honát; amaz sokszor tudva és készakarva lealacsonitja azt. Minő ellentét! — Vagy tán igen is komor színekkel festem képemet! Meglehet, de ezen árnyék még csak fele sem annak, melly szükséges egy tökéletes kép elkészítéséhez. Van­nak e’ képnek világos oldalai is, ’s az azon sugár, melly sok birtokosnak házfödelein és padlásán által a’ szobába világit, vagy a’ fűtött kályha repedésén látszik, melly szagos füsttel vegyitve törődik a’ padlás felé. Szép szint mulatnak azon tarka tengeliczék tarka tollai is, mellyek a’ tcvns ur udvarán évtizedek óta ki nem irtott bojlorjányok magvait élvezik; kellemes nézni azon gyönyörű kácsákat is, mellyek a’ levásott kastély­előtti bűzös mocsárban vígan szárnyukat lebegtetve hang­versenyt kácsognak. Hát az a’ tömött kerítés, mellyen a’ számos majorság csak ott nem búvik által, hol nem akar; bájoló hallani a’legjobb vetéseken a’falu biká­jának hangos böm­bölését; minő öröm az, ha a’ plé­­bánus úr udvarán a’ csordás tinaja egész éjjen át a’ leg­jobb szénát kénye szerint eszi! Ez és több illyesek mind a’ képnek világos részeihez tartoznak, ezek mind költői oldala a’ falusi gazdaságnak. Parancsolhatja-e a’ Gazd. Egyesület, hogy a’ bojtorjány kiirtassék, a’ csor­ba kerités kijavitassék , a’ mocsár elháritassék ; hogy a’ falu bikáját, a’ csordás pedig szilaj tinaját kötve tartsa? -------0 békelürés, minő erős szálakból kell fonatva lennie részeidnek, hogy a' türelem­ próbára tett órában el ne szakadhasson. *) — B—y. Egy-két szó a’ mértékekről. Mezőgazdaság, ipar és kereskedés, minden nem­zet közjóllétének , boldogságának , sőt miveltségének is talpköve; mi magyarok is megvagyunk már erről győ­ződve jobban mint valaha, mióta t. i. a’ nagy hazafi e’ nemzetet tespedő álmából harsogó szavaival, mint haj­dan vezérei tárogatók által felébresztvén, nem ütközet­re , hanem a’ tevékenység mezejére vezette, maga menvén elő jó példával. A’ miért a’ nagy férfiút a’ késő utókor a’ jelennél jobban ’s igazabban fogja ismerni, becsülni, nevét emlékezetben tartani, mert hiszen jól mondja Velejus : Vivorum ut magna admiratio,­ita et censura dificilis. Továbbá tagadni nem lehet, hogy az érintett té­nyezőknek , mik által a’ nemzetek közjólléte , felvirág­zása eszközöltetik, főrugója az anyagi érdek legyen ; a’ mezőgazdát szorgalomra, újabb újabb kísérletek tételé­re, fáradozásának jutalma ösztönzi; az iparűzőt, ke­reskedőt vállalatokra am­a nyereség serkenti, mit mun­kája, szorgalma, pénze után a’ már megkezdett válla­lataiban méltán ’s igazságosan várhat; bizonyos tehát ’s tagadhatatlan , hogy a’ státusnak érdekében , de kö­telességében is áll azon eszközökről is gondoskodni, mik a’ kitűzött czél könnyebb elérésére szükségkép szolgálnak, ’s mindazon akadályokat, mellyek a’ czélra vezető eszközök használatát gátolhatják elhárítani. Úgy vélem nem csalatkozom, ha a’mértékek egyenlő­ségét, ’s az egyszer törvényesen megalapítandó ’s or­szágszerte egyenlő lábra állítandó mindenféle mértékek szigorú megtartását egyik illy eszköznek nevezni bá­torkodom. Hogy mennyi zavar, viszálkodás, csalás, ’s követ­kezőleg igazságtalanság történt ’s naponként történik a’ mértékek kü­önböző és hamis voltánál fogva, — ezeket előszámlálni feleslegesnek tartom, mert meg vagyok győződve, hogy minden hazámfia, ki kisebb nagyobb mennyiségben kiadó vagy vevő, termesztő vagy kereskedő, s’ fogyasztó, ezen állításnak ’s tételnek igazságát, fájdalom! sajnosan önmaga tapasztalhatta. Eleink ezt már több egy század elött átlátván, igye­­keztek a’ bajon segíteni; az 1729-ik évi országgyűlés a’ 14-dik t. czikkely értelmében a’ n. m. m. k. helytartó­tanácsnak hagyta meg, hogy az országban mindenütt egyenlő mértékek hozattassanak létre; az 1807-ik év­ben tartatott országgyűlés pedig a’ XXII. t. czikkelyben egyenlő mértékeket rendelt, ’s azoknak mennyiségét is megalapította ; sőt élő törvényeink léteznek , mellyek a’ mértékekben visszaélések meggátlására ’s a’ hamis mértékek megsemmisitéseért bírót rendelnek. — Mind­azonáltal tudva vagyon, hogy hazánkban több vidéke­ken különböző mértékek vannak használatban, u. m. *)Igen tiszteli beluildeurnak gazdasági viszony­unkat sokban szintolly elmés humorral, mint jellemzi) hűséggel festő sorait lapjainkban minél gyakrabban olvashatni óhajtanak. E’ téren tehát mielőbbi találkozást kér a’ szerk.

Next