Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)
1845-12-06 / 98. szám
1612 1611 amott iszappal tele ’s a’ t., melly rendetlenségen csak a’ a’ szabályozás segíthet, a’ mi tán —a’ Tiszával — nem sokára meg is történik. így van a’ gazdálkodás is ; — egyik egyszerre akar mindent, a’ másik egyszerre semmit sem tesz; ez sokat épit, amaz összedőlni engedi minden épületeit ’s a’ t. Ezen zavarba rendet hozni a’ Gazdasági Egyesület magának feladatul tűzte ki; van is iiitt amott látszatja komoly ’s megfeszített fáradozásinak a’ józan gondolkozásuaknál, de ezek számát ujjal kimutatni nem nagy mesterség. Legboldogabb sorsa van csekély belátásom szerint a’ nagyobb uraságok jobbágyainak; ezek nem cserélnek meg akármelly középbirtoku nemes emberrel, mert még ennek pinczéje üres, addig azé jó ó borral kinálgatja a’ fáradt vándort, mig a’ t. kortes ura’ megye házában szeszes italok esztelenitő erejétől hetvenkedik , addig az elégedéshez szokott jobbágy fütyörézve szántogatja istentől bő terméssel megáldott földeit. Egy szóval mig a’ kortesek (és mások) a’ demoralisatio utján sebesen vágtatnak haladás nélkül előre, addig a’ jó és tiszta lelkiismeretű parasztgazda megbecsülhetlen hasznot hoz az ötét csaknem árván hagyott hazájának; ez ugyszóllván öntudatlan becsüli és erősíti honát; amaz sokszor tudva és készakarva lealacsonitja azt. Minő ellentét! — Vagy tán igen is komor színekkel festem képemet! Meglehet, de ezen árnyék még csak fele sem annak, melly szükséges egy tökéletes kép elkészítéséhez. Vannak e’ képnek világos oldalai is, ’s az azon sugár, melly sok birtokosnak házfödelein és padlásán által a’ szobába világit, vagy a’ fűtött kályha repedésén látszik, melly szagos füsttel vegyitve törődik a’ padlás felé. Szép szint mulatnak azon tarka tengeliczék tarka tollai is, mellyek a’ tcvns ur udvarán évtizedek óta ki nem irtott bojlorjányok magvait élvezik; kellemes nézni azon gyönyörű kácsákat is, mellyek a’ levásott kastélyelőtti bűzös mocsárban vígan szárnyukat lebegtetve hangversenyt kácsognak. Hát az a’ tömött kerítés, mellyen a’ számos majorság csak ott nem búvik által, hol nem akar; bájoló hallani a’legjobb vetéseken a’falu bikájának hangos bömbölését; minő öröm az, ha a’ plébánus úr udvarán a’ csordás tinaja egész éjjen át a’ legjobb szénát kénye szerint eszi! Ez és több illyesek mind a’ képnek világos részeihez tartoznak, ezek mind költői oldala a’ falusi gazdaságnak. Parancsolhatja-e a’ Gazd. Egyesület, hogy a’ bojtorjány kiirtassék, a’ csorba kerités kijavitassék , a’ mocsár elháritassék ; hogy a’ falu bikáját, a’ csordás pedig szilaj tinaját kötve tartsa? -------0 békelürés, minő erős szálakból kell fonatva lennie részeidnek, hogy a' türelem próbára tett órában el ne szakadhasson. *) — B—y. Egy-két szó a’ mértékekről. Mezőgazdaság, ipar és kereskedés, minden nemzet közjóllétének , boldogságának , sőt miveltségének is talpköve; mi magyarok is megvagyunk már erről győződve jobban mint valaha, mióta t. i. a’ nagy hazafi e’ nemzetet tespedő álmából harsogó szavaival, mint hajdan vezérei tárogatók által felébresztvén, nem ütközetre , hanem a’ tevékenység mezejére vezette, maga menvén elő jó példával. A’ miért a’ nagy férfiút a’ késő utókor a’ jelennél jobban ’s igazabban fogja ismerni, becsülni, nevét emlékezetben tartani, mert hiszen jól mondja Velejus : Vivorum ut magna admiratio,ita et censura dificilis. Továbbá tagadni nem lehet, hogy az érintett tényezőknek , mik által a’ nemzetek közjólléte , felvirágzása eszközöltetik, főrugója az anyagi érdek legyen ; a’ mezőgazdát szorgalomra, újabb újabb kísérletek tételére, fáradozásának jutalma ösztönzi; az iparűzőt, kereskedőt vállalatokra ama nyereség serkenti, mit munkája, szorgalma, pénze után a’ már megkezdett vállalataiban méltán ’s igazságosan várhat; bizonyos tehát ’s tagadhatatlan , hogy a’ státusnak érdekében , de kötelességében is áll azon eszközökről is gondoskodni, mik a’ kitűzött czél könnyebb elérésére szükségkép szolgálnak, ’s mindazon akadályokat, mellyek a’ czélra vezető eszközök használatát gátolhatják elhárítani. Úgy vélem nem csalatkozom, ha a’mértékek egyenlőségét, ’s az egyszer törvényesen megalapítandó ’s országszerte egyenlő lábra állítandó mindenféle mértékek szigorú megtartását egyik illy eszköznek nevezni bátorkodom. Hogy mennyi zavar, viszálkodás, csalás, ’s következőleg igazságtalanság történt ’s naponként történik a’ mértékek küönböző és hamis voltánál fogva, — ezeket előszámlálni feleslegesnek tartom, mert meg vagyok győződve, hogy minden hazámfia, ki kisebb nagyobb mennyiségben kiadó vagy vevő, termesztő vagy kereskedő, s’ fogyasztó, ezen állításnak ’s tételnek igazságát, fájdalom! sajnosan önmaga tapasztalhatta. Eleink ezt már több egy század elött átlátván, igyekeztek a’ bajon segíteni; az 1729-ik évi országgyűlés a’ 14-dik t. czikkely értelmében a’ n. m. m. k. helytartótanácsnak hagyta meg, hogy az országban mindenütt egyenlő mértékek hozattassanak létre; az 1807-ik évben tartatott országgyűlés pedig a’ XXII. t. czikkelyben egyenlő mértékeket rendelt, ’s azoknak mennyiségét is megalapította ; sőt élő törvényeink léteznek , mellyek a’ mértékekben visszaélések meggátlására ’s a’ hamis mértékek megsemmisitéseért bírót rendelnek. — Mindazonáltal tudva vagyon, hogy hazánkban több vidékeken különböző mértékek vannak használatban, u. m. *)Igen tiszteli beluildeurnak gazdasági viszonyunkat sokban szintolly elmés humorral, mint jellemzi) hűséggel festő sorait lapjainkban minél gyakrabban olvashatni óhajtanak. E’ téren tehát mielőbbi találkozást kér a’ szerk.