Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-10-09 / 41. szám
638 1802: 21 (3. §.)-diktörvényczikkelyekben már e tárgyra vonatkozólag is fel lehet rala találni a kellő útmutatást. Ez okból történik aztán, hogy bármily reálhitele s birtoka ember legyen is nálunk valaki, pénzt kamatra kölcsön nem kap, ha megfeszül is, hanem kap terményre, gabnára s egyéb ilyesmire, olyformán, hogy még midőn lábán áll a termés, a zsidó szerződést köt a megszorulttal, potom áron megveszi minden termését, kitűzi a beszállítás végső határnapját s biztosításul leköti az eladót, hogy ha kötelezettségének eleget nem tenne, vagy a folyó árt fogja megfizetni (persze, mikor legdrágább minden), vagy a folyó áron fölül egy forinttal még többet is pótoland! Ily föltétel mellett aztán van pénz, van hitelező Ung megyében is. De milyen pénz ez, s mily hitelezők ezek! Valóban alig tudnék hozzájuk hasonlóbb állatot megnevezni, mint a krokodilust, mely mérges nyála folyadékával előbb bevonja áldozatát, — s aztán elnyeli! Ők nem szeretnek már most körlevelek- s váltókra kölcsönzött pénzzel uzsoráskodni, mivel ez úton egynéhány már hurokra került közűlök; de kifoghatja meg őket a gabmauzsora mellett, s az eladósodott földbirtokos, ha egyszer üstökét átengedte, szabadulhat-e az ördögtől ? Valóban, ily dolgon pátensszerü foltozgatással segítni nem lehet; ily ügyekben biztos és állandó orvoslást csupán korszerű hitel- és kereskedelmi törvények nyújthatnának, melyeknek pedig mindez ideig híjával vagyunk. S ezen eszméket nem én pengetem legelőször, s nem is egyedül Ungmegye viszonyain alapulnak azok. A budapesti iparés kereskedelmi kamara már 1854—56-iki évi jelentésében szőnyegre hozta azokat, s mint az ország közviszonyaiból s szükségeiből származott kívánalmakat tüzetesen tolmácsolta volt. Azóta öt-hat teljes év pergett le, s bár ez időszak változatos folyama alatt a magyar gazda sorsa nem javult, közohajtásunk zaja a törvényhozás figyelmét magára vonni nem bírta. Mit tegyünk tehát addig is, míg alkalmas hiteles kereskedelmi törvényeink születendnek ? Ez a főkérdés, melyet minmagunknak kell egyedül megoldani. Én nem tudom, eltalálandom-e ily kivételes állapotban s ily abnormis körülmények között a kisegítés útját, de mégis alkalmat veszek magamnak a következő indítványt megtenni: álljon össze valamint Ungvárott, úgy a haza minden emporiális székhelyén az előkelőbb földbirtokosokból egy gabnakereskedői társulat, s a zsidók, vagy ezekhez hasonló spekulánsok helyett igyekezzék magához ragadni a kereskedést és hitelt. Négy-öt ily ember, ha heverő pénze nem volna is előlegekre, tetemes földbirtokára kaphat azt in solidum — kötelezettség mellett bárhol s bárkinél a birodalomban. A becsületes és reális hitelű vállalkozók ily egyesülete, csak jót szülhetend minden vidékre, de új mezejét is fogja megnyitni az eszmesurlódásnak, a gyakorlati fogásoknak s az önerőveli teremtésnek. Bölcsőjét képezni azon szellemnek, melynek ihletése alatt más nemzetek túlnyomó nagyságra vívták föl magukat, s mely egyedül ruházhat a nemzetekre állandó fényt s nagyságot, mivel az magában a nemzet életrevalóságában gyökerezik. És így eljö a Noé bárkája, s új eget, új földet fogunk még egykor üdvözölhetni ! . . . MÉSZÁROS KÁROLY. A FÖLD BECSÉRŐL. (Vége.) Ha a fennebb elősorolt mostoha körülményeket higgadt megfontolásra vesszük, el kell ismernünk, hogy alig van okunk legkevesebbé is csodálni,ha a földnek nincs kellő becse, nincs értéke, kelendősége. Lehet ily körülményekben azt fűnek, fának kínálgatni, bizony nem akad reá vevő. Fog tőle fázni, idegenkedni még az is, kinek talán elég módja, kedve is lenne földvásárlásra. De irtózik, nehogy beleverve készpénzét, ennek illő kamatját is nélkülöznie kelljen. Ezek szerint azután van ingadozó, határozatlan ára, becse, értéke a földnek, amihez a közterhek és részmivelések is nagy nyomatékot nyújtanak. A vevő sem akarja belátni, hogy a földnek becsét szorgalom s értelem által lehet növelni, de nem is bízik magában, hogy képes legyen azt jövedelmezőbbé tenni, így nem is tapasztalni azután, hogy a földet nagyon keresné a vevő, mint más áruczikket, p. o. gabonát,