Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-12-25 / 52. szám
8 voltak, álladalmi költségen- az átvágások kiadásai a kincstár által fedeztetvén- meg nem ejtethetett: most, midőn a vasúti töltések felépültek, és 800,000 frt kárpótlás követeltetik, avagy a Szeged vidéki szabályozási töltések magasítása, és erősbítése kívántatik, és e kivánat, még Szeged városára nézve, alig 2700 folyó el töltést igényel, addig a vidékre nézve, legalább is húsz mérföldnyi hosszú töltésnek újra átalakítását foglalja magában ; méltányos-e, jogszerű-e hogy Szeged város ellenszegülése, mulasztása, sőt ellenténye, és a vasút alapja építésekor elhanyagolt felszóllalás miatt, az összes Csongrád-, Csanád-, Torontál és Bácsmegyék, milliók feláldozdoztával büntettessenek, és még milliók feláldozása mellett is, minden nagyobb víz alkalmával, megmaradhatás bizonytalanságából eredő folytonos aggodalom kínjainak is alávettessenek ? Mert ha szinte helyesnek látszik is lenni első tekintetre azon elv, hogy vízszabályzásnál, ott hol a vízmennyiség lefolyásának kellő térség nem adathatik, a szélesség hiánya, a töltések erősbitése és magasabbitása által kipótolható; mind az által ez elv gyakorlati alkalmazása csak bizonytalan védelmet szolgáltat. Mivel egy az, hogy a magas állású összeszorított víz, a töltések ellenében nagyobb sebességgel, súrlódással és nyomással hat, más az, hogy oly erdőtlen síkon mint Szeged vidéke, a tavaszi időszakban, midőn a víz legmagasabb felváltva folytonosan dühöngő északi és déli szelek, habveréseikkel, a magasabb töltésekben az alacsonyabbaknál tetemesebb rombolásokat okoznak, s a vonalt, oly néptelen vidéken, mint a kérdéses Marozs tiszai, költségesebb és nagyobb erőfeszítést igénylő védelem mellett is, az átszakadás folytonos veszedelemnek bizonyosabban kiteszik. Azért a folyamok szabályozásának biztossága tekintetéből ismert két mód szerint, vagy kellő tért kell a vízás mennyiség lefolyására, más szóval kellő szélességet a két parti töltés felállítására engedni, vagy pedig, a vizár mennyiség megoszlatását kell eszközölni. Mennyi tér legyen elégséges a két parti töltésekre nézve a Tisza vizár mennyiségének ütközés nélküli levezetésére? azt Paleocapa a tapasztalás igazolása szerint, a Tiszára nézve, 300—400 ölig helyesen megállapította. A szegedi vár és Uj-Szeged közti Tisza folyam szélessége 70 ölet tévén, e körülmény, valamint egyfelül kétségteleníti azt, hogy ennyi térség ott, hol a szabályozás kellő szélességére 400 öl igényeltetik, a Tisza árjának duzzadás nélküli levezetésésére nem elegendő, úgy másfelül kitünteti azt is, hogy a szabályozás által kívánt szélesítés csak Uj-Szeged minden házainak elenyésztével állíttathatnék elő. Ez okból Szeged és vidéke vízszabályozásának czélszerű eszközlése végett nem marad fen más mód, mint a Paleocapa által ide kitűzött utat választani, tudniillik a vizár megoszlatásának elvét alkalmazni, az az, a vár és aj szegedi szorulaton felül eső Maros vizet a szorulaton alul a Boszorkány-szigethez levezetni. Azt mondja ugyan ellenvetésül Szeged városa, hogy épen ezen vízmegoszlatási elvet kívánja alkalmazni, midőn vizár alkalmával ujszegedi marosi töltései elvágatásának megengedését és a temesvári vasúton kétszáz öles nyílásnak hagyatását, a szegedi Híradó folyó évi 52-ik számában foglaltak szerint, annyira szorgalmazza, hogy annak létrejövését a város területének biztosítására, maga is nélkülözhetetlen feltételnek, és életkérdésnek vallja Azonban a Szeged városa által sürgetett és Paleocapa által tervezett szegedi vár feletti vízmegosztás közt igen lényeges különbség létezik. Mert a Szeged által óhajtott vízmegosztás nem csak bizonyos időhöz kötött és rendkívüli részről feltételezett, a Paleocapa által javaslatt pedig, minden körülmények közt folytonos és állandó: a Szeged által szorgalmazott vízmegosztásnál vízmeder csak nem képeztetik, de sőt inkább a víznek az uj szegedi ártér veszéllyel eresztése által az ottani ártérfenéknek feliszapolása, és így felemelése, annálfogva a védő töltéseknek évről évre magasabbra vétele elkerülhetlenül okoztatik ; a Paleocapa által tervezett utón pedig, egész és tökéletesen kimélyített Marozs meder eszközöltetik, és azon kívül, hogy a javaslott mód mellett a Marozs és Tisza vize levezetésére kellő térség engedtethetik, és így az ezelőtti vizduzzadás eltávolittatik, a vedresházi tiszai átvágás is, a Marozs-szegedi ut medrének némileg folytatása lévén, a víz emésztés könnyebbé, és bizonyossá tétetik. E nézetektől vezéreltetve, Szeged város ellenző okainak, melyek a Szegedi Híradó 52. szá-