Magyar Gazdák Szemléje, 1938 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
lésére lehetőséget nyújtanak. Milyen intézkedések történtek már eddig is ebben az irányban s hogy milyenekre lehetünk elkészülve a jövőben. Előre kell bocsátanom, hogy a vásárlóerőnek csak relatív értelemben vett növelése szükséges ahoz, hogy a megnövekedett igények kielégíthetők legyenek, vagyis a tömegfogyasztási cikkeknek olcsóbbítására is törekedni kell, mert az olcsóság máris több vásárlást tesz lehetővé. Amíg a termelés okszerűsítésének még tág tere volt, az egyes elmaradottabb termelő üzemek a verseny útján lenyomott árakhoz okszerűsítés által könnyebben alkalmazkodhattak. Ez az út a termelési technika és egyéb okszerűsítési rendszabály újabban történt széleskörű kihasználása következtében egyre nehezebben járható. A termelés nemzetközi decentralizációja által lehetővé vált olcsóbbítást pedig a régi termelő központok hátrányosabb természeti adottságaik miatt tisztán okszerűsítési módszerekkel egyáltalában nem voltak képesek nyomon követni. A régi termelő központokat tehát az újak versenye ellen meg kellett védeni s ezért az egységes világpiaci árszintet meg kellett szüntetni. A termelés költségeiben lényeges szerepet játszó természeti monopóliumok előnyével szemben való védekezés a hátrányban lévő termelők védelme céljából a világpiactól elszigetelt átalakítást tett szükségessé. Az egyes termelővidékeken különböző módon alakult jövedelemeloszlás is különböző árszintet alakított ki, illetve tett lehetővé s így vidékenként a fogyasztás támogatása is más-más szempontok szerint volt megítélendő. Végeredményben a régi termelő központok kénytelenek voltak a termelési költségek csökkentésére a legszigorúbb rendszabályok életbeléptetéséhez folyamodni. Ilyenek voltak a technikai tökéletesítések, vegyi- és mechanikai találmányok s a munkaerőt és anyagot megtakarító eljárások fokozottabb alkalmazása, olcsóbb nyersanyagokról való gondoskodás, továbbá az anyagbeszerzés, a munka, a szállítás és az értékesítés tökéletesebb szervezése s általában az egész folyamatból az improduktív költségszaporító elemeknek kérlelhetetlen kiirtása. Tudjuk, hogy ez az eljárás sok tekintetben társadalomellenes mellékhatásokat is váltott ki, miért is a termelés olcsóbbítására történt rendszabályoknak közgazdasági és társadalmi kölcsönhatásában megnyilvánuló szempontok mindig komolyan mérlegelendők lesznek. A vásárlóerő relatív fokozása ezek szerint egyrészt az árszint leszorítása, másrészt a széles fogyasztórétegek keresetének emelése által érhető el. Az árszint leszorítása a termelésnek említett védelme és okszerűsítése mellett a vállalkozói nyereségnek csökkentése, a tömegek vásárlóerejének fokozása pedig a munkadíj emelése által érhető csak el. Az előadottakból következik, hogy a gazdasági élet mai fejlődésében s a jelen idő világgazdasági helyzetében mindkét cél csak hatósági szabályozás útján valósítható meg. Az előbbit főként a nyerészkedésre alapított vállalatokra vonatkozó törvények reformjával s a limitált haszonra dolgozó szövetkezeti vállalati alak felkarolásával, — az utóbbit a munkadíjak minimálására vonatkozó rendszabályok életbeléptetésével s a népies jövedelemeloszlást elősegítő általános gazdaságpolitikai intézkedések!,,,— lehet megközelíteni. Tudjuk, hogy hazánkban mindkét irányban történtek már alkalmas