Magyar Gazdák Szemléje, 1940 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
JUHOS LAJOS. Meghalt Juhos Lajos dr., a keszthelyi gazdasági akadémia nagynevű tanára, a debreceni gazdasági akadémia nyugalmazott igazgatója, a magyar mezőgazdasági számtartásstatisztika megteremtője. Életét a szakadatlan, önfeláldozó, csöndes-elmélyedő munka jellemezte. Kifogyhatatlan szellemi értékeit, amelyet hanyatló korában is fiatalos rugalmassággal gyarapított, két kézzel szórta a magyar ugarra. És erről az önfeláldozó, termékenyítő, hazánk mezőgazdaságát óriási léptekkel előrevivő áldásos munkáról, közvetlen munkatársain és az illetékes szakkörökön kívül, hazájában, sőt szűkebb környezetében is alig tudtak, bár alkotásainak nagysága és értéke nem állt meg a magyar határon, hanem eljutott a legtávolabbi tudományos körökig is. A XIX. század második felében Európára nehezedő gazdasági válság a mezőgazdasági üzemtant fejlődésében lendületes iramban vitte előre. Új irányzatok csiráit vetette el, a megváltozott újkor, s ezek a csirák úgyszólván máról-holnapra hatalmas törzsekbe szöktek. A háború és az azt követő válságciklus a fejlődés tempóját csak gyorsították. Minden másnál fontosabb lett a termeléstechnikai vívmányoknak a gyakorlati életbe való észszerű átültetése. Hazánkban Juhos volt az, aki az új szelek irányát észrevette, az új idők szavait megértette, annak elsőnek itt hangot adott. Évtizedek meddőségét pótolta alkotóereje, amidőn megírta 1923-ban két kötetben az újkor üzemtanát, majd megvetette alapját a számtartásstatisztikában SZEMLE, 67 gazda munkakörével. A végből azonban, hogy ez az áttekintés ne vezessen merő rutinszerű, elszigetelt féltudásra, az előadásnak ki kell mutatnia e különleges intézményeknek az egész jogrendszerrel való kapcsolatát. Különösen az általános magánjogból kisarjadzó ú. n. szakjogok tekintetében szükséges azoknak a gyökérszálaknak a feltárása, amelyekkel e szakjogok az általánosabb jogelvekkel összefüggnek. Ez lenne egyúttal az előadások e részének önálló tudományos feladata szemben az egyetemi jogi oktatással, mely a szakjogok nagy részére nézve azoknak a rendszerbe való tudományos beosztását elhanyagolni kénytelen. A gazdasági akadémiai előadások rendszere — az eddigiekből önként adódik — a jog rendszeres enciklopédiája lenne, amely a jog alaptanai mellett a jognak a közgazdaságban való kapcsolatát is feltüntetné, kiegészítenék ezt a rendszerbe beleillesztett exkurzusok, melyek a gazdasági élet egyes ágazatainak jogi szabályozását részletesen tárgyalják. A magánjognak és szakjogainak a gazda szempontjából jelentős részeit kellő részletességgel kell előadni. Ezenkívül mellőzhetetlen a mezőgazdasági közigazgatás szervezetének, valamint a mezőgazdasági jognak a maga szerves egészében gazdasági látókörben tárgyalása. A gazdasági akadémiák jellegüknél fogva nem törekedhetnek jogászok képzésére, hanem arra, hogy a közgazdaságtannak s a jognak széles mezején a gazdát minden hivatása körében felmerülő kérdés gyakorlati, közgazdasági és jogi hatásának megértésére, az alkalmazandó jogszabályok feltalálására és helyes értelmezésére képesítsék. ;w-~ Polgár Imre dr.