Magyar Gazdák Szemléje, 1941 (46. évfolyam, 1-9. szám)
1941-10-01 / 8. szám
jazási módok, a tudomány modern vívmányai, a gazdaságok önellátó jellegének feladása, hazánk mezőgazdaságának a világkereskedelembe való intenzív bekapcsolása, vagyis közgazdasági életünknek gyökeres átalakulása új helyzetet teremtett, ami a mezőgazdaság fejlődését sürgette és a mezőgazdálkodásnak rugalmasságot követelt. „Megszűnt a zárt sablonokhoz való ragaszkodás, tér nyílott az egyéniségnek.“ A fejlődés eme menete már régen megindult, írja Juhos, tudatosan, vagy utánozva, de gazdasági üzemeink lényegesen átalakultak. Ekkor már nem tekintették a már egyszer megalkotott üzemformát oly féltve őrzött mimózavirágnak, melyhez nyúlni nem szabad, mert megtanulták, hogy bizonyos fontos alapvető szabályok szem előtt tartásával azon a folytonosan változó viszonyokhoz való alakítás mindig előnyösen eszközölhető. „A régi, zárt sablonokhoz való ragaszkodás üzemtani ismereteinket megbénította. Lehetetlen a lényegesen eltérő viszonyoknak megfelelő formákat tanítani. Aki erre törekszik, céltalan és megoldhatatlan feladatot tűz maga elé.“ Szabad, verőfényes levegőre van szükség, mert csak így nőhet és fejlődhet nagyra a Thünen által elvetett mag cskája. Hosszú idők üzemtani irodalma nem más, mint önmagának folytonos ismétlődése, melyben semmi újat találni nem lehet, melyet unottan dob félre a tanulni vágyó elme. Jövő üzemtani irodalmunk fontos feladata, írja Juhos, hogy az elméleti fejlődés eme terméketlenségét gyorsan pótolja s hogy a shaer-iskola szerinti módszerek alkalmazásával felépített mai tudásunkat a Thüneni iskola felé terelje. A régi üzemtan úgyszólván csak szabályok és utasítások közlésében merült ki és ezáltal szükségszerűen egy önmagával beérő szaktudomány szűkebb keretei közé süllyedt le és a tudományok ranglistáján az utolsó helyet foglalta el. Az új üzemtani irány a maga szerves gondolkodásával a legszebb és legnehezebb szaktudománnyá rukkolt elő, amelynek eredőjét számos faktor összműködése és kölcsönhatása után vonhatjuk csak meg, mert az új üzemtan minden kérdést a szerves gondolkodás megfigyelési síkjában bírál el. Ha a többnyire ideálisan elkészített sablonok helyét, írja Juhos, szisztematikusan felépített gyakorlati értékkel fogjuk pótolni, azonnal megszűnik az elmélet és gyakorlat között tátongó hézag. Az ellentétek elsimítása mindkét fél egyenlő érdeke. Ez az ismeretkör csakis ilyen alapon hajthat tovább. Sok szépen alkotott szabály omlik majd össze ezen új szemlélet kapcsán, de ez nem baj, hisz ez a fejlődés útja. Thünen szerint az igazság kedvéért feledni kell azt, amit már egyszer megtanultunk. Hensch értékéből tehát nem von le semmit, hogy a régi iskola Thünen nyomán tovább haladt, mert ez a tudomány sorsa. Duceaux mondja: A tudomány fejlődik, mert sohasem biztos semmiben sem. Juhos új üzemtanának a megírásával üzemtani irodalmunk meddőségét ragyogóan pótolta és az új induktív és deduktív irányzatokat — melyeknek egyik részről Laur, a másik részről pedig Aereboe voltak a legelőkelőbb reprezentánsai — megismertette velünk. Míg Aereboe tagadhatatlanul zseniálisan, de még mindig személyes tapasztalataira támaszkodó dedukciós-spekulatív gondolkodásmóddal keresi a mezőgazdasági üzemszervezés, üzemvezetés, gazdaságfejlesztés alapvető szabályait, addig Laur a tömegjelenségeknek és tömegmegfigyeléseknek segítségével egzakt úton keresi a mezőgazdaság törvényszerűségeit. Aereboe az üzem szerves egységéből indul ki, Laurnál a szintézist az analízis előzi meg. A két nagy ellenlábas új tanát Juhos szerencsés összhangolásban úgy hasonlítja át a mi viszonyaink közé, hogy felfedi mindegyiknek a lényegét, fontosságát, de árnyoldalait is és ezzel megveti az új üzemtannak az alapját, megjelölve benne a síkot, amelyen ezt az irányt fejleszteni lehet. Vállalt feladatát Juhos úgy oldotta meg, amelyre csak egy elméletileg és gyakorlatilag akadémikusan képzett nagyvonalú szakember képes, aki ment a szubjektivitás, illetve az elfogultság zavaró momentumaitól. Juhos új üzemtanának a megírásával nagy hézagot pótolt és a számtartásstatisztikában megvetette alapját a modern üzemi tanácsadásnak, gazdaságfejlesztésnek és a korszerű mezőgazdasági és árpolitikának. Mi, az ittmaradt követők és utódok a gazdag örökségért mély kegyelettel és az őszinte hála érzetével adózunk emlékének. Beható kutatásai alapján felismerte a magyar parasztságban szuny-