Magyar Grafika, 1965 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / 1. szám

összevethessék az öt világrész könyvtáraiban őr­zött, ugyanebben a korban létrejött kódexekkel. * Az év egyik legszebb kiadványának kivitele­zésénél kiváló munkát végzett a Kossuth Nyom­da ofszet-előkészítő csoportja, ahol az ismert ka­mara-maszk eljárást tovább fejlesztették, és a tö­kéletes színjavítás mellett magas színvonalú ár­nyalatjavítást értek el. Az új eljárás tökéletes ter­méket eredményezett. Ugyanakkor az eddig szo­kásos retusidőt jelentős mértékben sikerült csök­kenteniük. A könyvet gondozó Helikon Kiadó a próbanyomatok korrekciója során alig-alig ta­lált lényeges javítanivalót. A gondos nyomdai munkát jelzi az a tényező is, hogy az ofszet-elő­készítést irányító Nagy Ferenc és Herceghalmi Emma — aki a retusmunka zömét végezte — a nyomógép mellett ellenőrizték a nyomatok egy­séges és a helyesbített próbanyomatok árnyala­tainak megfelelő minőségét. Nem kis jelentőségű az a munka sem, amelyet a Kossuth Nyomda magasnyomó részlege végzett, amidőn a hasonmás kiadás II. (tanulmány) kötetét az I. kötet magas színvonalához méltó módon nyomtatta. A mind­végig féltő gonddal kísért munka könyvköté­szeti kivitele is magas színvonalú. A bőrkötésű példányok bibliofil igényű, megmunkálása mel­lett az új könyvborító anyagnak, a svéd Con-Bit (műanyag borítású) papírnak könyvkötészeti fel­­használásánál példamutató eredményt ért el. Legelsőbb kellett volna említeni, hogy az el­múlt év valóban legszebb könyvének tipográfiá­ját, kötéstervét és védőborítóját Lengyel Lajos Kos­­suth-díjas készítette. (Szántó Tibor) 1 Alexander Domanovszky, Chronici Hungarici Compositio Saeculi XIV. SSRH, Budapestini 1937. 2 Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szt. Istvántól Mohácsig. Budapest 1944. 3 Dercsényi Dezső. Bécsi Képes Krónika. Magyar Helikon 1964. * Hoffmann Edit. Régi magyar bibliofilek. 1939. 5 Dercsényi Dezső. Bécsi Képes Krónika. Magyar Helikon 1964. KÉT FONTOS MŰNK A SZABÁLYZATOT JELENTETETT MEG A NYOMDAIPARI TRÖSZT A nyomdaipari szakemberek bizonyára osz­tatlan örömmel fogadják a szedés és korrigálás munkáját szabályozó két füzetet, melyek a Nyom­daipari Tröszt kiadásában most jelentek meg. Ezek a szabályzatok fontos technológiai utasí­tásokat is tartalmaznak, tehát nemcsak megköny­­nyítik, hanem biztonságosabbá, egységessé te­szik az érdekelt dolgozók munkáját, megszünte­tik a kétségeket, a bizonytalanságokat. Mindez hozzájárul majd a nyomdatermékek minőségi színvonalának emeléséhez és az oly fontos techno­lógiai fegyelem megszilárdításához. KÉZISZEDÉSI ÉS TÖRDELÉSI SZABÁLYZAT Ezt a szabályzatot ismert, kiváló szakembere­ink állították össze: Molnár László, Nagy Zoltán, Nádas István, Radnóti István, Sütő László és Vértes Jenő. A füzet két részből áll: I. A könyvszedés leg­fontosabb szakmai szabályai. II. A könyvszedési szabályok betartásának ellenőrzésére szolgáló szervezeti intézkedések és szabályok. Az első rész az egyszerű szövegszedés és kép­letszedés szabályait tárgyalja, előírásokat ad az olyan szedésről, amelyben képek szerepelnek, to­vábbá foglalkozik a versszedés, a könyvtábláza­tok, címoldalak és címek szedésének szabályaival. Minthogy szabályzatról és nem valamilyen ké­zikönyvről vagy tankönyvről van szó, az egyes pontok megfogalmazása a szabályzati jellegnek megfelelően tömör. A füzet tanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy azt szerzői a legapróbb részletekre kiterjedő gondossággal és alapos­sággal állították össze. Ez a szabályzat is arról tanúskodik, hogy ilyen esetben a kollektív munka eredményesebb, mint az egyéni feldolgozás. A munkából az is kitűnik, hogy összeállítói gondos figyelemmel kísérték a szedés-előállítás terén jelentkező hibákat, esztétikai és szedés­technikai vétségeket, és a szabályzat kidolgozá­sával mindezeknek a hiányosságoknak a meg­szüntetésére törekedtek. Az is természetes, hogy egy csapásra, már az első kezdeményezéssel nem lehet megjavítani a gya­korlati munka során előforduló összes szedés­technikai problémákat. A füzet különben is csak a könyvszedés problémáit tárgyalja. Ez persze a „csak” szó ellenére sokat jelent, mert hiszen a hazai nyomdaipart túlnyomórészt a könyvelő­állítás foglalkoztatja. A szabályzat fontosságát és értékét jelzi a bevezetőben olvasható utalás, amely szerint: „A szabálygyűjtemény azokat a­ szabályokat fog­lalja össze, amelyek alkalmazása kötelező. Ahol csak ajánlatos előírást tartalmaz, az külön, kifeje­zetten így szerepel.” A szedési szabályzat legnagyobb értékét abban látjuk, hogy a II. részben gondoskodik a szabá­lyok betartásának ellenőrzéséről. Különösen hasz­nos a szedés korrigálásának ellenőrzéséről szóló rész. Ezen a téren eddig a megfelelő ellenőrzés hiányában súlyos mulasztások fordultak elő. Mint ismeretes, a szedés korrigálása közben gyako

Next