Magyar Grafika, 1965 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / 1. szám
összevethessék az öt világrész könyvtáraiban őrzött, ugyanebben a korban létrejött kódexekkel. * Az év egyik legszebb kiadványának kivitelezésénél kiváló munkát végzett a Kossuth Nyomda ofszet-előkészítő csoportja, ahol az ismert kamara-maszk eljárást tovább fejlesztették, és a tökéletes színjavítás mellett magas színvonalú árnyalatjavítást értek el. Az új eljárás tökéletes terméket eredményezett. Ugyanakkor az eddig szokásos retusidőt jelentős mértékben sikerült csökkenteniük. A könyvet gondozó Helikon Kiadó a próbanyomatok korrekciója során alig-alig talált lényeges javítanivalót. A gondos nyomdai munkát jelzi az a tényező is, hogy az ofszet-előkészítést irányító Nagy Ferenc és Herceghalmi Emma — aki a retusmunka zömét végezte — a nyomógép mellett ellenőrizték a nyomatok egységes és a helyesbített próbanyomatok árnyalatainak megfelelő minőségét. Nem kis jelentőségű az a munka sem, amelyet a Kossuth Nyomda magasnyomó részlege végzett, amidőn a hasonmás kiadás II. (tanulmány) kötetét az I. kötet magas színvonalához méltó módon nyomtatta. A mindvégig féltő gonddal kísért munka könyvkötészeti kivitele is magas színvonalú. A bőrkötésű példányok bibliofil igényű, megmunkálása mellett az új könyvborító anyagnak, a svéd Con-Bit (műanyag borítású) papírnak könyvkötészeti felhasználásánál példamutató eredményt ért el. Legelsőbb kellett volna említeni, hogy az elmúlt év valóban legszebb könyvének tipográfiáját, kötéstervét és védőborítóját Lengyel Lajos Kossuth-díjas készítette. (Szántó Tibor) 1 Alexander Domanovszky, Chronici Hungarici Compositio Saeculi XIV. SSRH, Budapestini 1937. 2 Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szt. Istvántól Mohácsig. Budapest 1944. 3 Dercsényi Dezső. Bécsi Képes Krónika. Magyar Helikon 1964. * Hoffmann Edit. Régi magyar bibliofilek. 1939. 5 Dercsényi Dezső. Bécsi Képes Krónika. Magyar Helikon 1964. KÉT FONTOS MŰNK A SZABÁLYZATOT JELENTETETT MEG A NYOMDAIPARI TRÖSZT A nyomdaipari szakemberek bizonyára osztatlan örömmel fogadják a szedés és korrigálás munkáját szabályozó két füzetet, melyek a Nyomdaipari Tröszt kiadásában most jelentek meg. Ezek a szabályzatok fontos technológiai utasításokat is tartalmaznak, tehát nemcsak megkönynyítik, hanem biztonságosabbá, egységessé teszik az érdekelt dolgozók munkáját, megszüntetik a kétségeket, a bizonytalanságokat. Mindez hozzájárul majd a nyomdatermékek minőségi színvonalának emeléséhez és az oly fontos technológiai fegyelem megszilárdításához. KÉZISZEDÉSI ÉS TÖRDELÉSI SZABÁLYZAT Ezt a szabályzatot ismert, kiváló szakembereink állították össze: Molnár László, Nagy Zoltán, Nádas István, Radnóti István, Sütő László és Vértes Jenő. A füzet két részből áll: I. A könyvszedés legfontosabb szakmai szabályai. II. A könyvszedési szabályok betartásának ellenőrzésére szolgáló szervezeti intézkedések és szabályok. Az első rész az egyszerű szövegszedés és képletszedés szabályait tárgyalja, előírásokat ad az olyan szedésről, amelyben képek szerepelnek, továbbá foglalkozik a versszedés, a könyvtáblázatok, címoldalak és címek szedésének szabályaival. Minthogy szabályzatról és nem valamilyen kézikönyvről vagy tankönyvről van szó, az egyes pontok megfogalmazása a szabályzati jellegnek megfelelően tömör. A füzet tanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy azt szerzői a legapróbb részletekre kiterjedő gondossággal és alapossággal állították össze. Ez a szabályzat is arról tanúskodik, hogy ilyen esetben a kollektív munka eredményesebb, mint az egyéni feldolgozás. A munkából az is kitűnik, hogy összeállítói gondos figyelemmel kísérték a szedés-előállítás terén jelentkező hibákat, esztétikai és szedéstechnikai vétségeket, és a szabályzat kidolgozásával mindezeknek a hiányosságoknak a megszüntetésére törekedtek. Az is természetes, hogy egy csapásra, már az első kezdeményezéssel nem lehet megjavítani a gyakorlati munka során előforduló összes szedéstechnikai problémákat. A füzet különben is csak a könyvszedés problémáit tárgyalja. Ez persze a „csak” szó ellenére sokat jelent, mert hiszen a hazai nyomdaipart túlnyomórészt a könyvelőállítás foglalkoztatja. A szabályzat fontosságát és értékét jelzi a bevezetőben olvasható utalás, amely szerint: „A szabálygyűjtemény azokat a szabályokat foglalja össze, amelyek alkalmazása kötelező. Ahol csak ajánlatos előírást tartalmaz, az külön, kifejezetten így szerepel.” A szedési szabályzat legnagyobb értékét abban látjuk, hogy a II. részben gondoskodik a szabályok betartásának ellenőrzéséről. Különösen hasznos a szedés korrigálásának ellenőrzéséről szóló rész. Ezen a téren eddig a megfelelő ellenőrzés hiányában súlyos mulasztások fordultak elő. Mint ismeretes, a szedés korrigálása közben gyako