Magyar Grafika, 1976 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

Nyomdában állítják elő a 100 és az 50 koronás bank­jegyeket. Közben a pénzügyminiszter engedélyt adott a Budapesten beépítetlenül hagyott egy 1200 négy­szögöl nagyságú telekrész eladására. Ez a telek már előzőleg a pénzügyi tárca kezelésében volt és a mai nyomdaépület helye, így 1923-ban a Pénzjegynyomda építkezése elkez­dődött, és nagy iramban folyt. Év végére tető alá hozták, és megkezdődött a belső berendezés elké­szítése is. Rövidesen megkezdték Németországból a gépek beszállítását, majd a Rockstroh tipógépeket, kőnyomású gépeket, a galvánosztály gépeit állították üzembe. A próbanyomások már javában folytak, amikor 1924 májusában létrehozták a Magyar Nem­zeti Bankot, mely az államtól független részvény­­társaság volt, és fel volt ruházva a bankjegykibocsá­tás monopóliumával. Új szervezetben, a bank kezelésében, annak nyomda­üzemeként folytatódott a magyar bankjegygyártás. A legnagyobb fordulat az 1925-ös év, amelyben a Magyar Nemzeti Bank megszerezte az Orell-Füssli cégtől és a magyar államtól a Magyar Pénzjegy­­nyomda Rt. összes részvényeit. Megvásárolta azt a jogot, hogy az Orell-Füssli-féle nyomtatási eljárást alkalmazza. A Pénzjegynyomda 1925. május 26-án tartott köz­gyűlésén a részvénytársaság felszámolását kimondta, és így a nyomda a Magyar Nemzeti Bank birtokába jutott. Ekkor a Pénzjegynyomda ingatlanai és beren­dezésének értéke 41 600 000 000 korona volt. 1925. május 27-én már új elnevezésű és szervezeti rendben dolgozott a Magyar Nemzeti Bank Pénzjegynyom­dája. Neves külföldi szakértők szerint a nyomda be­rendezése és technikai felszerelése elismerésre méltó volt, a szükséges igények kielégítését szolgálta. A nyomdában a kisalakú ezerkoronásoknak az elő­állítása, megfelelő banki ellenőrzés mellett már meg­kezdődött. Teljes üzemmel a nyomda 1925 áprilisá­ban indult meg, nyolc magasnyomó és két ofszet­géppel. Kezdetben a létszám az ipari és irodai dol­gozókkal együtt 264 fő magyar és 8 külföldi. A nyom­da felszerelésének egy része az Állami Nyomdában már ezt megelőző években üzemelt. Az új üzem be­indításával ezeket a gépeket leszerelték, és a jelenlegi üzembe szállították. A bankjegynyomás az akkor még korszerű, Naderly gyártmányú gépeken történt. A személyzet egy része az Állami Nyomdából jött át, és főleg azokból alakult ki, akik ott már a Pénzjegy­­nyomda Rt. részére bankjegyet nyomtattak. A Pénzjegynyomda vezetője Németországból jött, aki előzőekben a Magyar Pénzjegynyomda Rt. mű­szaki igazgatója volt. A nyomdában 1925-ben alkal­mazták a 36 éves Pretsch Ernőt, aki megelőzően a Műszaki Egyetem adjunktusa. Nevét azért is érde­mes kiemelni, mert kezdettől fogva részt vett a nyom­dánk világviszonylatban is elsőrendű bankjegynyomó üzemmé való kifejlesztésében. Itt dolgozott 1925-től Horváth Endre grafikusművész, kinek művészete a Pénzjegynyomdában eltöltött évtizedek alatt teljese­dett ki. Szinte valamennyi bankjegy tervezése az ő nevéhez fűződik, ezenkívül foglalkozott értékpapírok és egyéb szigorú elszámolású termékek és rézmetszésű bélyegek tervezésével. A művezetők Ausztriából, Németországból, Svájcból jöttek. A kiváló szakem­berek irányításával hamar és szervezetten folyt a munka. Az MNB és a nyomda vezetősége sokat tett a szociális, kulturális és sporttevékenység kiszélesí­tése terén. Kultúrhelyiség épült, megalakult a Pénz­jegynyomda Sportklub. A nyomda a beindulást követően nagy feladatot ka­pott, ugyanis az 1925. évi XXXV. tc.-be foglalt va­lutareform szerint 1927. január 1-től új pénzt, a pen­gőt kellett kibocsátani. Ez három irányú feladatot jelentett. Hogy az emberek hozzászokjanak a pengő számításához, ezért a korona egy részét pengőér­tékre szóló felülbélyegzéssel kellett ellátni, koronát és az új pengőt kellett nyomtatni. A bankjegycsere zökkenőmentes lebonyolítására nyomdánk jól fel­készült, új gépek, berendezések beállításával, embe­rek betanításával megoldották feladatukat, így lehe­tővé vált, hogy forgalomba kerüljön az új, értékálló pénz: az 5, 10, 20, 50, 100 pengős, majd később az 1000 pengős. Az értékálló pengőből 1926 és 1944 kö­zött 21 címletet nyomtattunk, de a forgalomba csak 18 került. Nem érdemes a 21 címlet teljes tervezési és készítési eljárásait leírni, de mivel új, értékálló pénz került forgalomba, ezért az első megjelenésű bank­jegyekkel - melyet már a mai Pénzjegynyomdában készítettek - szükséges részletesebben foglalkozni. Az 1926. március 1. keltezésű bankjegyek valamennyi címletét Helbing Ferenc grafikustanár tervezte. Az ötpengős előoldali képét Helbing Ferenc és Georg Müller rajzolta, a közismert osztrák festőművésznek (Friedrich Amesling) Széchenyi István portréjáról készített egyik másolata alapján. A tízpengős előlapján levő Deák Ferenc portrét Ferdinand Schirnböck metszette rézbe. Hátlapon az országgyűlés épülete látható, Georg Müllertől szár­mazó kőgravúra. A húszpengősön Franke Ruppert rézmetszete van, mely Kossuth Lajost ábrázolja. A hátoldali kép, amely Mészöly Géza „Balaton táj” című festménye után készült, Georg Müller kőgravúrája. Az ötvenpengős II. Rákóczi Ference Mányoki Ádám festménye után készült, és Franke Ruppert metszette rézbe. A hátoldal Lotz Károly festménye: „Ménes a zivatarban” Arthur Schuhricht rézmetszete. A százpengős Mátyás király a Boltraffio híres művé­nek másolata alapján készült. A rézmetszet minden valószínűség szerint Ferdinand Schirnböck munkája. Az 1927. július 1-i keltezésű ezerpengős bankjegyet Egri Zoltán tervezte és rajzolta. A Hungária fejet Ferdinand Schirnböck, Benczúr Gyula „Vajk meg­­keresztelése” című festményét pedig Franke Ruppert metszette rézbe. 1928-ban a Pénzjegynyomda vezetésével dr. Heinrich Frigyest, az addigi Osztrák Nemzeti Bank mérnökét bízták meg. Ez nagy fordulatot jelentett, mert el­

Next