Magyar Grafika, 1976 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Nyomdában állítják elő a 100 és az 50 koronás bankjegyeket. Közben a pénzügyminiszter engedélyt adott a Budapesten beépítetlenül hagyott egy 1200 négyszögöl nagyságú telekrész eladására. Ez a telek már előzőleg a pénzügyi tárca kezelésében volt és a mai nyomdaépület helye, így 1923-ban a Pénzjegynyomda építkezése elkezdődött, és nagy iramban folyt. Év végére tető alá hozták, és megkezdődött a belső berendezés elkészítése is. Rövidesen megkezdték Németországból a gépek beszállítását, majd a Rockstroh tipógépeket, kőnyomású gépeket, a galvánosztály gépeit állították üzembe. A próbanyomások már javában folytak, amikor 1924 májusában létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot, mely az államtól független részvénytársaság volt, és fel volt ruházva a bankjegykibocsátás monopóliumával. Új szervezetben, a bank kezelésében, annak nyomdaüzemeként folytatódott a magyar bankjegygyártás. A legnagyobb fordulat az 1925-ös év, amelyben a Magyar Nemzeti Bank megszerezte az Orell-Füssli cégtől és a magyar államtól a Magyar Pénzjegynyomda Rt. összes részvényeit. Megvásárolta azt a jogot, hogy az Orell-Füssli-féle nyomtatási eljárást alkalmazza. A Pénzjegynyomda 1925. május 26-án tartott közgyűlésén a részvénytársaság felszámolását kimondta, és így a nyomda a Magyar Nemzeti Bank birtokába jutott. Ekkor a Pénzjegynyomda ingatlanai és berendezésének értéke 41 600 000 000 korona volt. 1925. május 27-én már új elnevezésű és szervezeti rendben dolgozott a Magyar Nemzeti Bank Pénzjegynyomdája. Neves külföldi szakértők szerint a nyomda berendezése és technikai felszerelése elismerésre méltó volt, a szükséges igények kielégítését szolgálta. A nyomdában a kisalakú ezerkoronásoknak az előállítása, megfelelő banki ellenőrzés mellett már megkezdődött. Teljes üzemmel a nyomda 1925 áprilisában indult meg, nyolc magasnyomó és két ofszetgéppel. Kezdetben a létszám az ipari és irodai dolgozókkal együtt 264 fő magyar és 8 külföldi. A nyomda felszerelésének egy része az Állami Nyomdában már ezt megelőző években üzemelt. Az új üzem beindításával ezeket a gépeket leszerelték, és a jelenlegi üzembe szállították. A bankjegynyomás az akkor még korszerű, Naderly gyártmányú gépeken történt. A személyzet egy része az Állami Nyomdából jött át, és főleg azokból alakult ki, akik ott már a Pénzjegynyomda Rt. részére bankjegyet nyomtattak. A Pénzjegynyomda vezetője Németországból jött, aki előzőekben a Magyar Pénzjegynyomda Rt. műszaki igazgatója volt. A nyomdában 1925-ben alkalmazták a 36 éves Pretsch Ernőt, aki megelőzően a Műszaki Egyetem adjunktusa. Nevét azért is érdemes kiemelni, mert kezdettől fogva részt vett a nyomdánk világviszonylatban is elsőrendű bankjegynyomó üzemmé való kifejlesztésében. Itt dolgozott 1925-től Horváth Endre grafikusművész, kinek művészete a Pénzjegynyomdában eltöltött évtizedek alatt teljesedett ki. Szinte valamennyi bankjegy tervezése az ő nevéhez fűződik, ezenkívül foglalkozott értékpapírok és egyéb szigorú elszámolású termékek és rézmetszésű bélyegek tervezésével. A művezetők Ausztriából, Németországból, Svájcból jöttek. A kiváló szakemberek irányításával hamar és szervezetten folyt a munka. Az MNB és a nyomda vezetősége sokat tett a szociális, kulturális és sporttevékenység kiszélesítése terén. Kultúrhelyiség épült, megalakult a Pénzjegynyomda Sportklub. A nyomda a beindulást követően nagy feladatot kapott, ugyanis az 1925. évi XXXV. tc.-be foglalt valutareform szerint 1927. január 1-től új pénzt, a pengőt kellett kibocsátani. Ez három irányú feladatot jelentett. Hogy az emberek hozzászokjanak a pengő számításához, ezért a korona egy részét pengőértékre szóló felülbélyegzéssel kellett ellátni, koronát és az új pengőt kellett nyomtatni. A bankjegycsere zökkenőmentes lebonyolítására nyomdánk jól felkészült, új gépek, berendezések beállításával, emberek betanításával megoldották feladatukat, így lehetővé vált, hogy forgalomba kerüljön az új, értékálló pénz: az 5, 10, 20, 50, 100 pengős, majd később az 1000 pengős. Az értékálló pengőből 1926 és 1944 között 21 címletet nyomtattunk, de a forgalomba csak 18 került. Nem érdemes a 21 címlet teljes tervezési és készítési eljárásait leírni, de mivel új, értékálló pénz került forgalomba, ezért az első megjelenésű bankjegyekkel - melyet már a mai Pénzjegynyomdában készítettek - szükséges részletesebben foglalkozni. Az 1926. március 1. keltezésű bankjegyek valamennyi címletét Helbing Ferenc grafikustanár tervezte. Az ötpengős előoldali képét Helbing Ferenc és Georg Müller rajzolta, a közismert osztrák festőművésznek (Friedrich Amesling) Széchenyi István portréjáról készített egyik másolata alapján. A tízpengős előlapján levő Deák Ferenc portrét Ferdinand Schirnböck metszette rézbe. Hátlapon az országgyűlés épülete látható, Georg Müllertől származó kőgravúra. A húszpengősön Franke Ruppert rézmetszete van, mely Kossuth Lajost ábrázolja. A hátoldali kép, amely Mészöly Géza „Balaton táj” című festménye után készült, Georg Müller kőgravúrája. Az ötvenpengős II. Rákóczi Ference Mányoki Ádám festménye után készült, és Franke Ruppert metszette rézbe. A hátoldal Lotz Károly festménye: „Ménes a zivatarban” Arthur Schuhricht rézmetszete. A százpengős Mátyás király a Boltraffio híres művének másolata alapján készült. A rézmetszet minden valószínűség szerint Ferdinand Schirnböck munkája. Az 1927. július 1-i keltezésű ezerpengős bankjegyet Egri Zoltán tervezte és rajzolta. A Hungária fejet Ferdinand Schirnböck, Benczúr Gyula „Vajk megkeresztelése” című festményét pedig Franke Ruppert metszette rézbe. 1928-ban a Pénzjegynyomda vezetésével dr. Heinrich Frigyest, az addigi Osztrák Nemzeti Bank mérnökét bízták meg. Ez nagy fordulatot jelentett, mert el