Magyar Grafika, 1979 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám
években tovább emelkedett, a nyelvi megoszlás aránya azonban, úgy látszik, később is jellemző maradt. Az ifjú János Tamás működésének közel egy évtizede alatt a Tudományos Gyűjtemény 108 füzetén kívül 310 magyar, 259 latin, 127 német, 11 szlovák, 6 görög, 5 szerb és horvát, 1 francia művet nyomtattak. Maradjunk azonban az alapító-szervező Trattner Mátyás korszakában. Őt az egykorú tudósítások, kortársak (Kazinczy, Batsányi, Vörösmarty és mások leveleikben, sűrűn elejtett megjegyzéseikben) jól felkészült, nagy tudású nyomdász-iparosnak, reálisan számító, de olykor a zsugoriságig fukar üzletembernek jellemzik. Vele szemben a már Pesten született, fővárosi művelt körökben nevelkedett fia az irodalom nagylelkű barátja volt, akinek háza, szalonja a jól honorált költők, írók, tudósok rendszeres gyülekezőhelye volt. Az apa udvarias üzleti kapcsolatait jól illusztrálja egy Csokonaihoz írt levele. Csokonai Vitéz Mihályról tudjuk, hogy írásainak kiadására készülve időnként egyszerre több nyomdászhoz, kiadóhoz is kérdést küldött, érdeklődve árajánlat, a kiadás feltételei felől. Ilyen alkalommal kaphatta Trattner Mátyástól a következő választ: Pesten die 8° Sept. 1802. Nagy Erdemü Drága Ur! Kezemhez vettem ugyan az Urnák levelét, mellyből azt értettem, hogy nálam ki akarja az Ur nyomtattatni a’ Munkáját, mellyet én szivessen felválalom, ha az alku sok nem tetszeni fog az Urnak; mert most itt minálunk Pesten nagyon drága a’ papiros és még nem is kaphat az ember, mindazon által a’ legalsó árján ( az az árkussát 8 forintért) ki nyomtatom; az Exemplárok száma lészen, a’ mint az Ur határozta, az az 500, mellyek közzül 6 Hollandiai, 6 pedig Postapapirosra lészen; ha evvel az alkúval meg elégszik az Ur, tehát betsületemnek tartom, ha most és jövendőben is szolgálhatok az Urnák. Én ugyan előbb válaszát adtam volna az Urnák, ha a’ Vásár benne nem hátráltatott volna. Mellyet maradok az Urnák kész szolgája Trattner Mátyás k. pr. könyvnyomtató Az Urnák Csokonay Mihály Urnák tisztelettel adassék Debretzen (A levél eredetije a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában K 4/69 jelzettel. A költő feltehetően a Lilla-versek kiadására készülhetett. Az ügynek azonban Trattnernál nem lett folytatása. Csokonai életében nála 1803-ban, Amaryllis címmel egy alkalmi füzete jelent csak meg.) A nyomda első három évtizedének kiadványai között keresgélve azonban arra is következtethetünk, hogy Trattner Mátyást, a világlátott és nagy műveltségű tipográfust az üzleti kapcsolatokon kívül a kortárs írókhoz, tudósokhoz, a szellemi élet vezetőihez közvetlenebb szálak is kötötték. Elsőnek talán Batsányi Jánoshoz fűződő kapcsolatát említhetnénk, amely levelezésük tanúsága szerint is egész életükön át tartott. Kezdetét és végét egy-egy nyomtatvánnyal is jelezhetjük. 1785-ben Trattnernál jelent meg a 22 esztendős pesti jogászhallgató Batsányi első nyomtatott munkája: A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágosítva. Ugyancsak ő adta ki 1827-ben a forradalom után meghurcolt, Kufsteint járt költőnek összegyűjtött verseit is. Úgy tűnik, hogy Batsányi is, de a jakobinus mozgalom más tagjai is bizonyos rokonszenvvel viseltettek a Párizst járt kiadó iránt, így például a Martinovicsper egyik vértanújának, Szentjóbi Szabó Lászlónak költeményes munkái 1791-ben nála jelentek meg. Kapcsolatot tartott azonban az irodalmi élet majd minden kiválóságával, így a szelídebb babérokra vágyó Virág Benedek versei (1799), horátiusi poétikája (1801) és egy Cicero-fordítása (1802) szép klaszszicizáló címlapjával a Trattner-műhely legszebb darabjai közé tartozik. Verseghy Ferenc 1793-tól rendszeresen, és Révai Miklós - hogy csak a legnagyobb tudósokat emlegessük - ugyancsak Trattnernál nyomatták nyelvújító irataikat. Többen, mint például Fáy András (Bokréta 1807) vagy Vörösmarty Mihály (Zalán futása 1825, Salamon 1827), írói-költői pályafutásukat Trattnernál kezdték. Kiadói működésének irodalmi jelentőségét, súlyát bizonyítja, hogy 1813-ban a litterátorok atyjának, Kazinczy Ferencnek szerkesztésében Dayka Gábor versei és Báróczy Sándor Minden művei nyolc kötetben, a legmerészebb nyelvújítónak, Helmeczy Mihálynak gondozásában pedig a klasszikus Berzsenyi Dániel költeményei a Trattner-nyomdában jelentek meg. Az irodalomtörténet szempontjából jelentős példák sorát még hosszasan folytathatnánk. De emlegethetnénk a nyomda más természetű, „kelendőbb” kiadványait is, mint a Magyarországi vagyis pesti Kalendárium sorozatát, vagy a vásári ponyvára szánt füzeteket, olyan kiadványokat, amelyekkel a vidéki kis nyomdák is szívesen foglalkoztak és amelyek - az egykorú hirdetések szerint - Pesten az Országút 531. szám alatt, a mai Madách tér és Majakovszkij utca sarkán az egykori „Báró Orczy Házában” és „minden Könyv-Áros és Könyvkötőknél” árultattak. Helyettük inkább még két kiadványcsoportot említünk: az újságokat és a színjátszással kapcsolatos nyomtatványokat. A pesti Trattner-nyomdában készült a XVIII. század végének két pesti német lapja, havonta a Merkur von Ungarn (1786-1787) és hetenként háromszor a Neuer Kurír (1788-1799). Itt nyomtatták a korszak legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratát, a Kazinczy, Batsányi és Baróti Szabó Dávid által alapított Magyar Múzeum nyolc füzetét (1788-1792). A századforduló után, 1806-tól hetenként kétszer jelent meg a Hazai Tudósítások (1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások) című pesti magyar újság Kultsár István szerkesztésében. Ezeknek kiadása az 62 MAGYAR GRAFIKA