Magyar Gyógypedagógia, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1-2. szám

4 Az erkölcsi fogyatékosok gyógyító nevelése, írta : KOLESZÁR JÓZSEF. A Magyar Gyógypedagógiai Társaság 1. országos értekezletének gazdag anyagából ezúttal csupán azt ragadom ki és teszem beha­tóbb megbeszélés tárgyává, mely a gyógypedagógiai nevelésnek az erkölcsi fogyatékosokra való kiterjesztésére vonatkozik. A gyógypedagógia a testi és értelmi fogyatékos gyermekek hibáinak lehető kiküszöbölése, az ilyenek lelki egyensúlyának, csök­kent munkaerejének helyreállítása vagy fokozása terén, közvetve pedig faji, gazdasági és kulturális életünk magasabb színvonalra való emelése tekintetében megbecsülhetetlen eredményeket ért el, de mindamellett hivatását csak akkor fogja betölteni, ha munkakörébe felveszi az összes fogyatékosok, így az erkölcsi fogyatékosok gyó­gyító nevelését is. A gyógypedagógia ezideig az erkölcsi fogyatékosok gyógyító nevelésével nem foglalkozott. Figyelemmel azonban a mai borzalmas szociális viszonyokra, melyek felette alkalmasak arra, hogy a rendes társadalmi viszonyok mellett az erkölcsi romlásra vezető alkalmak­kal szemben elegendő ellentálló képességgel bíró gyermekekből is kiváltsák a bűnözési hajlamot, nem is szólva az ab ovo terheltek­ről (pszichopátiások, erkölcsi elmezavarban szenvedők stb.), amilye­neket a szülők mostani idegélete s az általánosan leromlott erkölcsi élet amúgy is az átlagnál nagyobb számban termel: kell, hogy a gyógypedagógia érdeklődése ezekre is sürgősen kiterjedjen. Míg a társadalmon kívüli (testi- és értelmi fogyatékos) lények­kel szemben kezdettől fogva a gyógypedagógiai nevelést alkalmaz­zuk, addig a társadalomellenes (erkölcsi fogyatékos) lények ellen kezdetben csak büntető törvényekkel és büntető intézkedésekkel védekeztek s csak később jutottak annak megállapítására, hogy a gyermekbűnös nem csupán miniatűr kiadása a felnőttkorú bűnöző­nek, kivel szemben elegendő a megtorlás alkalmazása, hanem hogy a bűnöző gyermek az esetek túlnyomó többségében beteg, kit gyó­gyítani kell. Ennek a felismerése indította a tudományos köröket az erkölcsi fogyatékosok lelkiletének tanulmányozására, az állam­­hatalmat pedig arra, hogy a fiatalkorúak kriminalitása elleni küzdel­met teljesen elkülönítse a felnőttek bűnözése elleni védekezéstől. A tudományos kutatások eredményeinek figyelembe vételével alkották meg a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908 : XXXVI. törvénycikket. Ezen alapszik a 27,200/1909. I. M. számú miniszteri rendelet, mely az erkölcsileg fogyatékos gyermekek javítónevelését és új modern alapokra helyezi. A javítónevelés alapjai ebben a korszakalkotó és a külföldet is megelőző törvénycikkben s nyomában járó miniszteri rendeletben — röviden büntetőnovellában — helyesen vannak le­rakva, azonban a végrehajtás, maga a nevelőmunka hathatósabbá, szakszerűbbé teendő, hogy a novella szelleme által megkívánt eredmény elérhető legyen. A büntetőnovella 49. §-a kimondja, hogy: „A javítónevelésnek arra kell irányulnia, hogy ne csak a helyes családi nevelést pótolja, hanem a nevelés hiányával, vagy a helytelen neveléssel okozott erkölcsi fogyatkozásokat és jellembeli hibákat is megszüntesse.“ A 37—42. §-ok a javítónevelésre utalt fiatalkorúak megfigyelését,

Next