Magyar Hang, 2018. június (1. évfolyam, 3-7. szám)

2018-06-01 / 3. szám

Polgári hetilap 2018. június 1­7. I. évfolyam 3. szám www.magyarhang.org Ára: 490 forint Előfizetőknek: 450 forint З A BŰZ MARAD Megkeseríti a környék életét a király­­szentistváni hulladékfeldolgozó­­ Riport: NINCS MAGYAR ÁTOK Spéder Zsolt a népességfogyásról, a Rat­­kó-gyerekekről és a családpolitikáról • A PÓCSPETRI RENDŐRHALÁL /­I Koholt vádak és az egyházi iskolarendszer szétverése Lassan elfogy a kárpátaljai magyarság 2001 óta mintegy 21 ezer fő­­vel csökkent a kárpátaljai magyarok száma, így a terü­leten a sokat emlegetett 150 ezer helyett körülbelül 131 ez­ren élhetnek. Ebben a szám­ban már szerepel 5500 magát magyarnak valló cigány is, de azok az ukránok nem, akik az uniós útlevél reményében nevezték csak magukat ma­gyarnak. M­ivel legutóbb 2001-ben volt hivatalos népszám­lálás Ukrajnában, ezért hosszú évek óta izgatja az embereket a kérdés: ponto­san hány magát magyarnak val­ló személy élhet ma Kárpátalján? A téma pedig már csak azért is kulcsfontosságú, mert a kijevi ka­binet tavaly szeptemberben olyan új oktatási törvényt fogadott el, amelynek értelmében elvileg a nemzeti kisebbségek anyanyel­vű oktatása - az ukrán mellett - csak az első négy osztályban lenne engedélyezett, és csupán az ön­­kormányzati fenntartású tanin­tézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban. Az ötödik osztálytól pedig az anyanyelvi tárgyak kivé- t­­elével minden tantárgyat ukrá-­­­­ul kellene oktatni. Ha tehát ez az elképzelés - amelynek alkalma­zását egyébként azóta kitolták - I megvalósul, annak beláthatatlan I következményei lehetnek a­kár- I­pátaljai magyarságra nézve. Ha a magyar nyelven és irodalmon kívül más tárgyakat nem lehet magyarul tanulni az iskolákban, az néhány év alatt katasztrófához vezethet az amúgy is leghánya­­tottabb sorsú határon túli magyar közösségben. Az ott- és a meg­­s­maradás szempontjából szinte­­ biztosan. Ráadásul az a szerenc­s­csétlen helyzet is előállhat, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek - ahelyett, hogy a kitűzött „cél” szerint mindkét nyelvet megta-­­­nulnák - emiatt sem a magyart. Tizenöt év után végre átfogó demográfiai felmérés készült sem az ukránt nem tudják majd tisztességesen elsajátítani. A problémára - főként, mert az az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvé­nyét, nemzetközi egyezmények­ben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit - sokan felhívták a figyelmet. A magyar diplomácia pedig az első néhány nap inakti­vitása után keményen beleállt az­­ ügybe. Többek között Magyar­­ország blokkolja a NATO-Ukraj­­na-bizottság miniszteri szintű találkozóját, illetve - miként azt korábban Szijjártó Péter leszögezte - a magyar kormányzat csak akkor támogathatja újra Kijev európai, euroatlanti integrációs törekvése­it, ha visszavonják vagy hatályon kívül helyezik a kárpátaljai magyar - egy friss magyar ajánlás alapján a minden ott élő NATO-tag - nem­zeti közösség érdekeit sértő javas­latokat, törvényeket. Budapest és Kijev között ez­­ ügyben lezajlott egy adok-kapok a kárpátaljai magyarok száma mi­att is, míg ugyanis a külgazdasági és külügyminiszter a 2001-es 152 ezres lélekszámot emlegette, ad­dig ukrán kollégája azzal tromfolt, hogy már rég nincs annyi magyar Kárpátalján. A demográfiai mu­tatók így a kutatók és a szakér­tők mellett a politika számára is kulcsfontossággal bírhatnak. Amit személyes tapasztalata­imból is láttam, éreztem, az már évek óta azt sejteti, hogy az elmúlt tizenöt, de kifejezetten az elmúlt pár év eseményei a kárpátaljai magyarság létszámcsökkenése irányába mutatnak (ahogy egyéb­ként az ukrán és a magyarországi mutatók is). Folytatás a 7. oldalon BALOGH ROLAND Ételhordós Csonkapajfiban. A beregszászi­­ járási településen egyre több ház­­ marad üresen, a fiatal családok már csak^ * a nagyszülők miatt látogatnak néhol­­p_faluba FOTÓ: VÉGH LÁSZLÓ . * * KÖZÖny FARKAS MELINDA A legalapvetőbb erkölcsi és viselkedési normák sem épültek be a fiú értékrendjébe. Ezért ami izga­lom lehet az életében, azt a saját maga elképze­lése szerint éli meg, így alakult ki benne az ölési ösztön. Az ilyen embereket hívják szociopatáknak - így jellemezte a 24.hu-nak Rusz Edit pszichológus a sólyi gyermekgyilkost. A 16 éves F. Ferenc együtt indult el ját­szótérre egykori osztálytársa húgával. A 8 éves Adriennt aztán brutálisan bántalmazta, és a még élő gyermeket egy patakba dobta. Borzalmas mondatok, amelyeknek még papírra ve­tése is fájdalmas. Ám bármennyire is nehéz, foglalkozni kell az okokkal, boncolgatni kell a miérteket, mert egy súlyos, évtizedek óta kezeletlen társadalmi problémára világítanak rá. A gyilkos a szakember szerint szociopata volt. Míg a pszichopátia genetikai eredetű, vagyis az agy bizonyos részei alulfejlettek, addig a szociopátia pusz­tán környezeti hatások miatt alakul ki. A szociopaták viselkedése általában valamilyen gyermekkori trauma, fizikai vagy lelki bántalmazás következménye. Vagy­is olyan gyilkosról beszélünk, aki hosszú évek alatt, a környezete szeme láttára vált szörnyeteggé, akinek sze­mélyiségét borzalmas gyermekkora, a mélyszegénység, valamint a stabil otthon, a szeretet és a nevelés hiánya tette torzzá. Pedig ez a gyermek is járt óvodába, isko­lába, és a gyermekvédelem látókörében is benne volt, hiszen a hírek alapján - legalábbis papíron - családse­gítők foglalkoztak vele. A magyar társadalom jó része az elmúlt években egy­re inkább közönyössé vált közvetlen környezete iránt, igyekszik minél kevesebbet észrevenni a körülötte lévő problémákból. Sajnos ez a szemlélet uralkodik sok intéz­ményben is. A magyar iskolarendszer a legtöbb esetben megpróbálja azonnal - még egészen kicsi korban - ki­vetni magából a problémás gyerekeket, és kisegítő is­kolába küldeni, illetve magántanulóvá tenni őket. A gyermekvédelmi rendszer állapota pedig kétségbeej­tő. A megalázóan alacsony fizetések, a jövőkép hiánya miatt szinte havonta cserélődnek a családgondozók, akiknek sokszor még a gondozottak nevét sincs idejük megjegyezni, nemhogy egy gyerek életkörülményeit fel­térképezni. Pedig jó lenne, ha kicsit tovább látnánk az orrunknál: azzal, hogy a problémás, de még formálható személyiségű kisgyermeket már alsó tagozatban elül­dözzük az iskolából, vagy azzal, hogy becsukjuk az ab­lakot, ne halljuk, amikor a szomszéd veri a gyerekét, a probléma nem szűnik meg. Az a gyerek továbbra is itt él majd a közelünkben, csak éppen segítség és remény nél­kül, és egyre nagyobb lesz az esélye, hogy szociopatává váljon, aki egyszer majd kezet emel, kést ránt valakire. Abban persze, hogy a társadalom jelentős része ide jutott, hatalmas szerepe van annak a politikának, amely évek óta zúdítja az emberekre a gyűlöletpropagandát. A félelem és a gyűlöletkeltés egyetlen célja, hogy elvonja a figyelmet a valódi gondokról. És a siker óriási: rette­günk a migránsok állatias millióitól, akiket még soha az életben nem láttunk, de ha egyszer idejönnek, megerő­szakolják és legyilkolják lányainkat. Mindeközben észre sem vesszük, hogyan lett a szomszéd Ferikéből szocio­pata gyerekgyilkos. I S S2 6 3 9­ 772630 825001 - 8 2 5 8 18003

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék