Magyar Hang, 2018. június (1. évfolyam, 3-7. szám)

2018-06-01 / 3. szám

2018. JÚNIUS 1­7. A bűz a választás után is maradt Megkeseríti a környék életét a királyszentistváni hulladékfeldolgozó RIPORT SZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ B­alatonfűzfő legszebb és leg­büdösebb balatoni panorá­mája a Mária-tetőről „él­vezhető”. A négyezer lakosú település „rózsadombja” ez, ahol némelyek még a kerítést is arany karláncban festik. Az idilli­ hangu­latot azonban gyakran teszi tönkre a közeli királyszentistváni hulla­déklerakó kavargó bűze. - A múlt heti nagy eső utáni hajnalon majd’ megfulltunk. Amikor kijöttem a kertbe, vissza kellett mennem, annyira émelyítő volt - magya­rázta egy, a kertjében locsoló férfi. Balatonfűzfőn általában nem itt - vagy a parthoz közeli üdülőknél - a legrosszabb a helyzet: a helyiek szerint a legtöbbször a gyártelepi részen lehetetlen ablakot nyitni, ez pedig az ottani lakások értékesíté­sét is jelentősen nehezíti. Különben az ezúttal silószagra emlékeztető bűzfelhőt Királyszentistvánon ta­láltuk meg - korábbi látogatásaink alkalmával inkább erjedt kukasza­got éreztünk. Az éppen a szeme­tesét az utcára húzó Ferenc ha­mar emlékeztetett Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő választás előtti bejelentésére, mi­szerint bezárják a Királyszentist­­ván mellett Papkeszi, Vilonya, Litér és Balatonfűzfő - nyaralók nélkül - tízezer lakójának életét megke­serítő szemétfeldolgozót és lerakót. Apró bökkenő - hívta fel a fi­gyelmet Ferenc -, hogy gyanúsan választási ígéretnek tűnt a beje­lentés. Az újraválasztásáért küzdő Kontrát ugyanis két héttel a sza­vazás előtt tette közzé a bezárás­ról szóló értesítést. Ebben viszont nem közölt részleteket az ezt el­rendelő Nemzeti Hulladékgazdál­kodási Koordináló és Vagyonkeze­lő (NHKV) elnök-vezérigazgatója, Weingartner Balázs, így nem tud­ni, mikor lélegezhetnek fel a kör­nyéken élők. Miután Kontrát Ká­roly a bezárás elrendelését a saját sikereként igyekezett bemutatni, a képviselőt telefonon hívták fel, de új információval nem tudott szol­gálni. Weingartner - aki időköz­ben államtitkár lett - azt mondta neki, tájékoztatni fogják a lakoso­kat a folyamatról. Ennyit árult el. Mindenesetre a bezárásról szó­ló döntés körülményei és időzítése hű képet rajzol a magyar hulladék­­gazdálkodásban uralkodó áldatlan állapotokról. Az NHKV ugyanis március 23-án úgy hozta meg a döntését, hogy arról három nap­pal korábban a lerakót 2010-ben megvalósító Észak-balatoni hul­ladékgazdálkodási társulás elnöke (Czaun János, fideszes veszprémi képviselő) és projektvezetője, Far­kas László sem tudott. A lépéssel a társulást és a lerakót üzemeltető ÉBH Kft.-t is kellemetlen helyzet­be hozták, mivel foggal-köröm­mel ragaszkodnak ahhoz, hogy a bűz nem tőlük származik. Furcsa módon - noha már rég kész volt - csak jóval a bezárásról szóló be­jelentés után ismerhették meg a megrendelő balatonfűzfői képvi­selők is azt a közpénzből fizetett szakértői jelentést, ami igazol­ta: az elviselhetetlen bűz forrása egyértelműen a Királyszentist­vántól egy kilométerre felhúzott feldolgozó és lerakó. A jelentést készítő cég vezetője, Latorczai Já­nos mellesleg politikus is, a KDNP veszprémi elnöke. Ez a jelentés megerősíti azt, amit forrásaink mondtak. Nevezetesen hogy ugyan a lerakóról szóló népszavazás ide­jén a társulás akkori szocialista vezetése azzal győzködte embere­ket, hogy a környező településeket már a nyugati technológia és tá­volság miatt „sem érheti szagha­tás”, a tervezők csúnyán elkalku­lálták magukat. A lerakót ugyanis eleve rossz helyen építették meg, mivel magasabban fekszik, mint a környező falvak. Emiatt és a széljárás okán valamelyik község mindig bűzölög a szemétszagtól. Noha az NHKV kérdéseink­re lapzártánkig nem válaszolt, az ügyről név nélkül beszélő infor­mátoraink szerint nem egyik nap­ról a másikra kerül lakat a depóni­­ára. Ha ez - hívták fel a figyelmet­­, meg is történik, leghamarabb november-december tájékán zár­hatják le a telepet. A szemét vég­leges elhelyezése viszont nincs megoldva. A legnagyobb bűzzel járó biológiai hulladék esetében viszont - állítják - megindult a lezárás előkészítése: később ta­karóanyaggal fedik be, egyébként pedig a biológiai hulladék nagy ré­szét már ebben az üdülőszezonban sem itt helyezik el. A környező településeknek azonban nem csak a lakosok életét megkeserítő bűzből van elegük. A társulás ugyanis több évre vissza­menőleg tartozik az önkormány­zatoknak azzal a kompenzációval, amit a lerakóhoz való közelsé­gük okán még az üzembe helye­zés előtt alkudtak ki maguknak. Balatonfűzfő, Papkeszi bírósági útra terelte az ügyet, és első fo­kon nyertek. Előbbinek 35 milliót, utóbbinak pedig 14 millió forintot ítéltek meg. Királyszentistvánnak 17 millióval tartoznak, ott is kilá­tásba helyezték a jogi utat. Az állami szervezeteken belü­li lánctartozás okozója különben éppen az állam - a helyzet sú­lyosságára pedig Farkas László, a 158 megyei települést tömörí­tő hulladékgazdálkodási társulás projektvezetője mutatott rá már­ciusban Papkeszi képviselőinek. A kompenzációt ugyanis abból a bérleti díjból fedeznék, amelyet a feldolgozót és a lerakót működte­tő, illetve a szemétszállítást végző ÉBH. kft. fizetne nekik az eszkö­zökért. Ha lenne pénze... A Fidesz csodafegyverének számító rezsi­csökkentéssel azonban az állam előbb befagyasztotta, majd csök­kentette a hulladékszállítási díja­kat. Közben az NHKV létrehozásá­val újabb „eltartandó” cég került a rendszerbe, amely ráadásul nem kapkod a bevétel továbbutalásával. Farkas szavaiból kiderült: ha ele­get akarnak tenni a bírósági ítéle­teteknek, behajtást kell indítani­uk a nonprofit kft.-ként működő ÉBH-val szemben. Ez azonban a projektvezető szerint könnyen a szemétszállítás összeomlásához vezetne. A társulás ezért peren kí­vüli megállapodást forszíroz. A le­rakó bezárása azonban a települé­seknek kifizetendő kompenzációt nem érinti. Lerakó a Balaton közelében. Nem a legszebb panoráma fotó: székelyhídi Balázs BELFÖLD 3 Tovább vizsgálja a GVH a reptéri kartellt BODACZ PÉTER B­ár az eredeti határidő má­jus 26-án lejárt, további két hónappal meghosszabbí­totta annak a kartellgyanús ügynek a vizsgálatát a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), amelynek érintettjei a török Celebi Ground Handling, az állami tulajdonú Malév Ground Handling (Malév GH), de rávetül a gyanú árnyéka a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezér­­igazgatójára, Szivek Norbertre is. Mint a GVH lapunk megkeresésére közölte, a bejelentés nem volt elbí­rálható az eredeti ügyintézési ha­táridőben, a tényállás feltárásához az eljárás folytatására van szükség. A repülők földi kiszolgálását el­látó két társaság piacfelosztási kí­sérletéről először a Magyar Nem­zetben számoltunk be március végén, mint megírtuk, a verseny­­hivatalhoz a Transparency Inter­national (TI) fordult. A beadvány alapján a két társaság vezetői 2014 végén, 2015 elején, és vélhetően később is egyeztettek a Liszt Fe­renc nemzetközi repülőtéren meg­forduló légitársaságok által kiírt pályázatokról. Fontos előzmény, hogy az ügyben már érkezett egy feljelentés a GVH-hoz 2016 októ­berében; ezt Kisvári János, a Malév GH akkor leköszönő vezérigazga­tója tette, ám a hatóság akkor nem indított eljárást. A márciusi beadványhoz a TI három hangfelvételt is csa­tolt. Ezek egyikén Szivek Norbert MNV-vezér és Kisvári János, az MNV fennhatósága alá tartozó MGH 2016 októberében leköszönő vezérigazgatója beszélget. A másik két felvétel 2014 végén és 2015 ele­jén készült, a magyar és a török cég vezetőinek egyeztetését rögzíti. A hanganyagon valószínűleg való­ban az MNV vezérének és a Malév GH leköszönő vezérigazgatójának 2016. október 17-ei beszélgetése hallható, ezt támasztja alá a pár­beszéd témája, a szereplők alá-fölé rendeltségi viszonyáról árulkodó, jellemzően durva hangnem és a több elhangzó keresztnév. Szivek számonkéri Kisvárin, miért fordult a GVH-hoz, sőt az is elhangzik az MNV vezérének szájából, hogy a Malév GH csak nyert volna azzal, ha együttműködik a Celebivel. Szi­vek azt a véleményét is kifejtette, hogy a kartellezéssel kapcsolatos bejelentéssel Kisvári súlyos hibát követett el. A Magyar Nemzet többször is beszámolt A Malév GH pocsék gazdasági helyzetéről - amin te­hát az MNV vezére valószínűleg törvénytelen módon enyhített volna. A csődközeli állapot annak következménye, hogy a társaság működésének racionalizálása az anyacég Malév 2012-es csődje óta nem történt meg. A társaság leg­utóbbi, 2016-os évre vonatkozó mérlege szerint az üzemi ered­mény mínusz 471 millió forint, a veszteség 513 millió forint volt. A társaság ellen fennálló követelé­sek pedig elérték az 1,6 milliárd forintot. Ilyen körülmények között az állam önti a cégbe a pénzt, ami ugyanakkor azért aggályos, mert az uniós szabályok szerint piacon működő állami társaság nem kap­hat működési támogatást. Akad is gond belőle, hiszen az Európai Bizottság már vizsgálatot folytat egy korábbi, hitelnek álcázott 260 milliós juttatással összefüggésben. Az állami vállalatnak az adó befizetésével is gondjai vannak: a Cégközlönyben közzétett végzé­sek szerint a Malév GH ellen május 8-án végrehajtást rendelt el a NAV. A végrehajtást 9 nappal később tö­rölték. A behajtott összeg nagysá­gáról nincs nyivános információ. Mindezek mellett kilátásban van egy felszámolási eljárás is: a társaság ellen versenytársa, a ha­zai tulajdonú BudPort Zrt. adott be keresetet a cégbíróságra még tavaly nyáron egy százmilliós nagyságrendű, nem rendezett kö­veteléssel összefüggésben. Ebben az ügyben a napokban hirdetik ki a jogerős bírósági döntést.

Next