Magyar Hang, 2018. július (1. évfolyam, 8-11. szám)
2018-07-13 / 9. szám
2018. JÚLIUS 13-19. Amikor a világ még segíteni akart a rászorulókon... Harmincnyolc évvel ezelőtt rendezte meg Bob Geldofa valaha volt legnagyobb jótékonysági rendezvényét a Live Aid szuperkoncertet B. MOLNÁR LÁSZLÓ Ebben a gyűlölettől átfűtött világban, ahol a katolikus egyházfőt, Ferenc pápát is támadják csak azért, mert szót mer emelni a rászorulók védelméért, szinte elképzelhetetlen, hogy létre lehetne hozni egy olyan kontinenseken átívelő szuperkoncertet, mint amilyet Bob Geldof harmincnyolc esztendeje. Ugyanis 1985. július 13-án Londonban és Philadelphiában ikerkoncerten vonult fel a nemzetközi zeneipar színe-világa egy nemes ügy érdekében hogy segítsenek Afrika éhezőin. Ez volt a Live Aid, ami máig megismételhetetlen, és minden szempontból hivatkozási alap, ha jótékonysági vagy segélykoncert szervezése egyáltalán felmerül. Ez a szuperkoncert a mai napig az az esemény, amelyen a könnyűzenei ipar a legszebb és legemberibb arcát mutatta a világnak. De ki is ez a Bob Geldof, és honnan jött a Live Aid ötlete? Nos, a Boomtown Rats punkegyüttes frontembere 1984-ben látott egy televíziós riportot az éhező etiópiai gyermekekről. A látvány annyira megindította, hogy az Ultravox énekesével, Midge Ure-rel közösen megírta a Do they know it’s Christmas? című számot, majd híres előadókkal felénekeltette lemezre, a bevételből pedig élelmiszer-szállítmányokat indított Afrikába. A kislemez nagy sikernek bizonyult, a Band Aidre keresztelt alkalmi csapat felvételéből csak Angliában hárommilliót adtak el, összegyűjtve így 70 ezer fontot. Nagyjából párhuzamosan Amerikában is hasonló módon fogtak össze Lionel Ritchie és Michael Jackson We are the worldjével, amelyet amerikai sztárokból összeállt US For Africa nevű formáció adott elő. Innen már „könnyen ment” a szervezés, és aki csak számított a zenei életből, ott akart lenni a szuperkoncert két helyszínén, Londonban a Wembley-ben, és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban. Az európai színpad előtt mintegy 72 ezer, az amerikain 90 ezer ember gyűlt össze. A program a Wembley-ben helyi idő szerint délben kezdődött a Status Quo Rockin all over the World című dalával, a JFK Stadionban két órával később lépett színpadra az első előadó. Londonban este 10-ig, Philadelphiában helyi idő szerint 11-ig tartott a koncert - ez összesen 16 órát jelent. Mindkét helyszínen a fent említett közös dallal, Londonban a Do they know it’s Christmas?-szel, Amerikában a We are the worlddel zárult a teljes program. Minden fellépő tudása legjavát nyújtotta, ám azzal mindenki egyetértett, hogy a szuperkoncert vitathatatlan csúcspontja a Queen programja volt - Bohemian rhapsody, Radio Ga Ga, Hammer to fall, Crazy little thing called love, We will rock you, We are the champions -, és Freddie Mercury élete legnagyobb „alakítását” nyújtotta. Madonna és a U2 ezen a napon vált igazi globális szupersztárrá. Phil Collins pedig az egyetlen volt, aki mind a Wembley Stadionban, mind a JFK stadionban fellépett. Saját dalai mellett ő dobolt Eric Clapton - пак és az újra összeállt, még élő Led Zeppelin-tagoknak is. A Live Aid műsorát tévécsatornák százai közvetítették élőben, és bármilyen hihetetlen, és még a hazai, pártállami televízió is egyenesben adta. Akkor, 1985-ben globális ügy lett Afrika, és ügy és divat lett a nélkülözők megsegítése, a rászorulók gyámolítása. Sok országban élő telefonvonalakkal tették lehetővé az azonnali adományozást, minden idők legnagyobb összege gyűlt össze. Noha a korrupció itt is sok kárt okozott, Geldofék a fellépő zenészekkel együtt ráirányították a figyelmet Földünk globális problémájára. Live Aid Hungary A Live Aid mintájára Magyarországon is óriáskoncertet rendeztek a hazai rock- és popene legjelentősebb alakjainak szereplésével. Az esemény két napon zajlott: 1985. december 26-án a rock-, 28-án a popzene képviselői léptek fel a Budapest Sportcsarnokban, és mintegy 200 zenész közreműködött a produkcióban. A rocknapot Presser Gábor szervezte, a popért Sztevanovity Zorán felelt. Az Egy falat kenyér című számot a segélykonceren az LGT és a Hobo Blues Band tagjaival adták elő, az esemény kapcsán megjelent hanglemezen Hobó, Presser Gábor, Révész Sándor és Somló Tamás előadásában is hallható. süllyedt el a Carpathia Száz éve BALOGH ROLAND Közel két napja volt úton a Carpathia, amikor feltűnt Wilhelm Werner német tengeralattjáró-kapitány periszkópjában. Az akkor már tizenöt éve szolgálatba állított óceánjáró gőzhajó egy konvoj tagjaként 1918. július 15-én indult el Liverpoolból Boston irányába. A hajót az első világháborúban a kanadai és amerikai csapatok szállítására fogta be a brit haditengerészet. Akkor szinte üresen tartott az Egyesült Államok felé, a 166 fős legénység mellett a telt háznak számító 2550 helyett mindössze 57 utassal a fedélzetén. A harmincéves Werner nem számított zöldfülűnek, az akkor Írországtól délkeletre, a Kelta-tenger térségében portyázó U-55 kapitánya 1916 tavasztól összesen 58 hajót szedett le legénységével(további hármat, köztük a Patagonia csapatszállítót még korábban az UB-7-tel). Ebben a helyzetben sem teketóriázott, 9 óra 15 perckor két torpedót lőtt ki a hajóra, amelyek közül az egyik a gépházba hatolt, három tűzoltó és két gépész halálát okozva. A Carpathia teste balra fordulva az orra irányában megsüllyedt. William Prothero kapitány ezért a fedélzet elhagyására adott ki parancsot, így a hajó sorsát megpecsételő, harmadik torpedó akkor csapódott be az altiszti kantin közelében, amikor már mindenki mentőcsónakokban távolodott a gőzöstől, amely berobbant ettől a találattól. A 170 méter hosszú Carpathia mintegy másfél óra alatt süllyedt el. A legénység életét egy brit tengeri aknatelepítő hajó, a Snowdrop mentette meg. Az U-55 ugyanis a harmadik lövésnél felszínre jött, és állítólag végezni akart a túlélőkkel, ami csak azért nem történt meg, mert a Snowdrop gépágyútüzet zúdított a német tengeralattjáróra, így az kénytelen volt elmenekülni. Az U-55 még további öt hajót süllyesztett el a háború végéig, majd november 26-án a japánoknak adta meg magát. Wernert háborús bűncselekményekkel vádolták, mert több alkalommal támadásai után úgy merült le tengeralattjárójával, hogy a kilőtt hajók legénységét a fedélzeten hagyta, hadd fulladjanak meg a szerencsétlenek. Ezt három gőzös, a szintén a Kelta-tengeren kilőtt Torrington és Того, valamint a Belgian Prince esetében is megjátszotta, miközben a második hágai konvenciót felrúgva 1918. január 4-én a Rewa nevű kórházhajót is elsüllyesztette. A felelősségre vonás elől 1919-ben Brazíliába menekült, de 1924-ben hazatért, részt vett a háborús bűnöket tárgyaló lipcsei persorozatban, ám többekkel együtt őt is felmentették. Igazhithű náci lett belőle, 1930-ban csatlakozott az NSDAP-hez, majd egy évre rá az SS kötelékéhez, 1938-tól pedig Himmler belső köréhez tartozott, a náci uralom legvégéig a Reichstag képviselője volt. A hajót üzemeltető, a mai napig óceánjárókban utazó Cunard Line vállalat pokoli időszakot élt át 1918 nyarán, az azt megelőző hetekben elvesztett négy nagygőzöse - Ascania, Ausonia, Dwinsk és Valentia - után a Carpathiát is hullámsírba küldték. Közben érdemes megjegyezni az utóbbi magyar vonatkozásait is. A Cunard volt ugyanis az a cég, amely az első világháború előtt a belügyminisztérium megbízásából a magyar kivándorlókat szállította Amerika és Fiume között, így a Carpathia legénységének több magyar tagja is lett, ápolók, utaskísérők, szakácsok, Ráth Gusztáv hajótiszt és dr. Lengyel Árpád hajóorvos. Utóbbinak komoly szerep jutott a Titanic túlélőinek mentésében. Az épp New Yorkból Fiumébe tartó Carpathia volt az, amely a segélykérésután, 1912. április 15-én a helyszínre érkezve felvette a pórul járt óriás 705 túlélőjét. S mivel csak Lengyelnek volt mentőorvosi gyakorlata, őt bízták meg a mentés irányításával, így az összes hajótöröttel találkozott, megvizsgálta vagy épp kezelte őket, többek között a Titanic után a Britannic elsüllyedését is túlélő utaskísérőt, Violet Constance Jessoppal is összefuthatott. A magyar orvost egyébként annyira megviselte a tragédia, hogy utána soha többé nem szállt tengerre. A hajót az amerikai író és búvár, Clive Cussler és roncskutató szervezete, a Nemzeti Víz Alatti és Tengerészeti Ügynökség találta meg 1999-ben 190 kilométerre nyugatra az Írország legdélebbi pontjának számító Fastnet szigetétől. A Carpathia süllyedés közben. WIKIMEDIA COMMONS/ISMERETLEN SZERZŐ MAGAZIN .