Magyar Hang, 2018. július (1. évfolyam, 8-11. szám)

2018-07-13 / 9. szám

2018. JÚLIUS 13-19. Amikor a világ még segíteni akart a rászorulókon... Harmincnyolc évvel ezelőtt rendezte meg Bob Geldofa valaha volt legnagyobb jótékonysági rendezvé­nyét a Live Aid szuperkoncertet B. MOLNÁR LÁSZLÓ E­­bben a gyűlölettől átfűtött világban, ahol a katolikus egyházfő­t, Ferenc pápát is támadják csak azért, mert szót mer emelni a rászorulók vé­delméért, szinte elképzelhetetlen, hogy létre lehetne hozni egy olyan kontinenseken átívelő szuperkon­certet, mint amilyet Bob Geldof harmincnyolc esztendeje. Ugyan­is 1985. július 13-án Londonban és Philadelphiában ikerkoncerten vonult fel a nemzetközi zeneipar színe-világa egy nemes ügy ér­dekében hogy segítsenek Afrika éhezőin. Ez volt a Live Aid, ami máig megismételhetetlen, és minden szempontból hivatkozási alap, ha jótékonysági vagy segélykoncert szervezése egyáltalán felmerül. Ez a szuperkoncert a mai napig az az esemény, amelyen a könnyűzenei ipar a legszebb és legemberibb ar­cát mutatta a világnak. De ki is ez a Bob Geldof, és hon­nan jött a Live Aid ötlete? Nos, a Boomtown Rats punkegyüttes frontembere 1984-ben látott egy televíziós riportot az éhező etiópi­­ai gyermekekről. A látvány annyi­ra megindította, hogy az Ultravox énekesével, Midge Ure-rel közösen megírta a Do they know it’s Christ­mas? című számot, majd híres előadókkal felénekeltette lemezre, a bevételből pedig élelmiszer-szál­lítmányokat indított Afrikába. A kislemez nagy sikernek bizonyult, a Band Aidre keresztelt alkalmi csapat felvételéből csak Angliában hárommilliót adtak el, összegyűjt­ve így 70 ezer fontot. Nagyjából párhuzamosan Amerikában is ha­sonló módon fogtak össze Lionel Ritchie és Michael Jackson We are the worldjével, amelyet amerikai sztárokból összeállt US For Africa nevű formáció adott elő. Innen már „könnyen ment” a szervezés, és aki csak számított a zenei életből, ott akart lenni a szuperkoncert két helyszínén, Londonban a Wemb­­ley-ben, és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban. Az euró­pai színpad előtt mintegy 72 ezer, az amerikain 90 ezer ember gyűlt össze. A program a Wembley-ben helyi idő szerint délben kezdődött a Status Quo Rockin all over the World című dalával, a JFK Stadion­ban két órával később lépett szín­padra az első előadó. Londonban este 10-ig, Philadelphiában helyi idő szerint 11-ig tartott a koncert - ez összesen 16 órát jelent. Mindkét helyszínen a fent említett közös dallal, Londonban a Do they know it’s Christmas?-szel, Amerikában a We are the worlddel zárult a teljes program. Minden fellépő tudása legja­vát nyújtotta, ám azzal mindenki egyetértett, hogy a szuperkoncert vitathatatlan csúcspontja a Queen programja volt - Bohemian rhap­sody, Radio Ga Ga, Hammer to fall, Crazy little thing called love, We will rock you, We are the cham­pions -, és Freddie Mercury élete legnagyobb „alakítását” nyújtotta. Madonna és a U2 ezen a napon vált igazi globális szupersztárrá. Phil Collins pedig az egyetlen volt, aki mind a Wembley Stadionban, mind a JFK stadionban fellépett. Saját dalai mellett ő dobolt Eric Clapton - пак és az újra összeállt, még élő Led Zeppelin-tagoknak is. A Live Aid műsorát tévécsator­nák százai közvetítették élőben, és bármilyen hihetetlen, és még a hazai, pártállami televízió is egye­nesben adta. Akkor, 1985-ben glo­bális ügy lett Afrika, és ügy és di­vat lett a nélkülözők megsegítése, a rászorulók gyámolítása. Sok or­szágban élő telefonvonalakkal tet­ték lehetővé az azonnali adomá­nyozást, minden idők legnagyobb összege gyűlt össze. Noha a kor­rupció itt is sok kárt okozott, Gel­­dofék a fellépő zenészekkel együtt ráirányították a figyelmet Földünk globális problémájára. Live Aid Hungary A Live Aid mintájára Magyarországon is óriáskoncertet rendez­tek a hazai rock- és popene legjelentősebb alakjainak szerep­lésével. Az esemény két napon zajlott: 1985. december 26-án a rock-, 28-án a popzene képviselői léptek fel a Budapest Sport­­csarnokban, és mintegy 200 zenész közreműködött a produkció­ban. A rocknapot Presser Gábor szervezte, a popért Sztevanovity Zorán felelt. Az Egy falat kenyér című számot a segélykonceren az LGT és a Hobo Blues Band tagjaival adták elő, az esemény kap­csán megjelent hanglemezen Hobó, Presser Gábor, Révész Sándor és Somló Tamás előadásában is hallható. süllyedt el a Carpathia Száz éve BALOGH ROLAND K­özel két napja volt úton a Carpathia, amikor feltűnt Wilhelm Werner német ten­geralattjáró-kapitány pe­riszkópjában. Az akkor már tizenöt éve szolgálatba állított óceánjáró gőzhajó egy konvoj tagjaként 1918. július 15-én indult el Liverpoolból Boston irányába. A hajót az első vi­lágháborúban a kanadai és ameri­kai csapatok szállítására fogta be a brit haditengerészet. Akkor szinte üresen tartott az Egyesült Államok felé, a 166 fős legénység mellett a telt háznak számító 2550 helyett mindössze 57 utassal a fedélzetén. A harmincéves Werner nem számított zöldfülűnek, az akkor Ír­országtól délkeletre, a Kelta-ten­ger térségében portyázó U-55 kapitánya 1916 tavasztól összesen 58 hajót szedett le legénységével­­(további hármat, köztük a Patago­nia csapatszállítót még korábban az UB-7-tel). Ebben a helyzetben sem teketóriázott, 9 óra 15 perc­kor két torpedót lőtt ki a hajóra, amelyek közül az egyik a gépházba hatolt, három tűzoltó és két gépész halálát okozva. A Carpathia teste balra fordulva az orra irányában megsüllyedt. William Prothero ka­pitány ezért a fedélzet elhagyására adott ki parancsot, így a hajó sor­sát megpecsételő, harmadik tor­pedó akkor csapódott be az altisz­ti kantin közelében, amikor már mindenki mentőcsónakokban tá­volodott a gőzöstől, amely berob­bant ettől a találattól. A 170 méter hosszú Carpathia mintegy másfél óra alatt süllyedt el. A legénység életét egy brit tengeri aknatele­pítő hajó, a Snowdrop mentette meg. Az U-55 ugyanis a harmadik lövésnél felszínre jött, és állítólag végezni akart a túlélőkkel, ami csak azért nem történt meg, mert a Snowdrop gépágyútüzet zúdított a német tengeralattjáróra, így az kénytelen volt elmenekülni. Az U-55 még további öt hajót süllyesztett el a háború végéig, majd november 26-án a japá­noknak adta meg magát. Wernert háborús bűncselekményekkel vá­dolták, mert több alkalommal tá­madásai után úgy merült le tenge­ralattjárójával, hogy a kilőtt hajók legénységét a fedélzeten hagyta, hadd fulladjanak meg a szeren­csétlenek. Ezt három gőzös, a szin­tén a Kelta-tengeren kilőtt Torri­­ngton és Того, valamint a Belgian Prince esetében is megjátszotta, miközben a második hágai kon­venciót felrúgva 1918. január 4-én a Rewa nevű kórházhajót is elsül­lyesztette. A felelősségre vonás elől 1919-ben Brazíliába menekült, de 1924-ben hazatért, részt vett a há­borús bűnöket tárgyaló lipcsei per­sorozatban, ám többekkel együtt őt is felmentették. Igazhithű náci lett belőle, 1930-ban csatlakozott az NSDAP-hez, majd egy évre rá az SS kötelékéhez, 1938-tól pedig Himmler belső köréhez tartozott, a náci uralom legvégéig a Reichstag képviselője volt. A hajót üzemeltető, a mai na­pig óceánjárókban utazó Cunard Line vállalat pokoli időszakot élt át 1918 nyarán, az azt megelőző hetekben elvesztett négy nagygő­zöse - Ascania, Ausonia, Dwinsk és Valentia - után a Carpathiát is hullámsírba küldték. Közben ér­demes megjegyezni az utóbbi ma­gyar vonatkozásait is. A Cunard volt ugyanis az a cég, amely az első világháború előtt a belügymi­nisztérium megbízásából a magyar kivándorlókat szállította Amerika és Fiume között, így a Carpathia legénységének több magyar tagja is lett, ápolók, utaskísérők, szaká­csok, Ráth Gusztáv hajótiszt és dr. Lengyel Árpád hajóorvos. Utóbbinak komoly szerep jutott a Titanic túl­élőinek mentésében. Az épp New Yorkból Fiumébe tartó Carpathia volt az, amely a segélykérés­­után, 1912. április 15-én a helyszínre ér­kezve felvette a pórul járt óriás 705 túlélőjét. S mivel csak Lengyelnek volt mentőorvosi gyakorlata, őt bízták meg a mentés irányításával, így az összes hajótöröttel találko­zott, megvizsgálta vagy épp ke­zelte őket, többek között a Titanic után a Britannic elsüllyedését is túlélő utaskísérőt, Violet Constan­ce Jessoppal is összefuthatott. A magyar orvost egyébként annyira megviselte a tragédia, hogy utána soha többé nem szállt tengerre. A hajót az amerikai író és búvár, Clive Cussler és roncskutató szerve­zete, a Nemzeti Víz Alatti és Ten­gerészeti Ügynökség találta meg 1999-ben 190 kilométerre nyugat­ra az Írország legdélebbi pontjának számító Fastnet szigetétől. A Carpathia süllyedés közben. WIKIMEDIA COMMONS/ISMERETLEN SZERZŐ MAGAZIN .

Next