Magyar Hang, 2018. augusztus (1. évfolyam, 12-16. szám)

2018-08-03 / 12. szám

2 VILÁGKÉP A kormányfő kinőtte Magyarországot Kérdés, hogy az európai parlamenti választás elhozza-e azt az áttörést, amit Orbán Viktor remél SZERETŐ SZABOLCS H­osszú utat tett meg a miniszterelnök a budapesti Andrássy Gyula Egyetemtől a Székelyföldig, a Helmut Kohl emlé­kének szentelt júniusi konferencián elmondott beszédétől a bálványosi sza­badegyetemen tartott múlt szombati elő­adásáig. Előbbi alkalommal így fogalma­zott: „Magyarország, mint európai uniós tagállam nem vágyik európai politikai sze­repre. Nekünk Magyarország az első, sem az országban, sem bennem nincs és nem is lesz ilyen ambíció.” A szerénységet muta­tó kijelentéssel kapcsolatos szkepszisünk­nek már hangot adtunk (Egy pofon, és ami mögötte van - Magyar Hang, június 22.). Ehhez képest Orbán Viktor a Tusványoson a jövő évi európai parlamenti (EP-) választá­sok tétjét és lehetséges kimenetelét meg­kapó tömörséggel foglalta össze: Most mi jövünk! Vagyis vége szakadhat a ’68-as elit korszakának, a helyükbe léphetnek a 90- esek, bármit jelentsenek is pontosan ezek a kategóriák. A magyar miniszterelnöknek tehát immár nemcsak gondolatai vannak Európa, az Európai Unió jövőjéről, hanem ambíciója is annak formálására. Soha nem volt még ennyire világos, mint most, hogy a hazai politikát uraló kormányfő igenis eu­rópai politikai szerepre tör. Számomra a 2014-es európai parlamenti választások idején vált egyértelművé, hogy Orbán Viktor egyszerűen kinőtte Magyar­­országot. Itthon igazi kihívást nem talált már magának, s elérkezettnek látta az időt, hogy az addigi inkább védekező alapállást a támadó váltsa fel a magyar kormány és az unió („Brüsszel”) viszonyrendszeré­ben. A miniszterelnök nem a hazai ellen­feleivel volt elfoglalva, hanem megpró­bált Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökké választása ellen egy szövetséget létrehozni. Akkor nem járt sikerrel, a tag­államok közül csak azok a britek szavaztak a luxemburgi politikus ellen, akik aztán ha­marosan - Orbán Viktor újsághirdetés for­májában küldött figyelmeztetése ellenére - kinépszavazták magukat az EU-ból. Az­óta a kormányfő a 2015-ös menekültválság ügyes kihasználásával feljátszotta magát az európai politika nagyszínpadára, miköz­ben kapcsolódási pontokat keres azokhoz a globális szereplőkhöz, akik a jelenlegi EU gyengítésében, megosztásában érdekeltek, s tagadják annak értékeit (Trump, Putyin, Netanjahu, Erdogan). Orbán úgy érzi, itt a visszavágás lehetősége, most az ő ideje kö­vetkezhet egész Európában. A bevándorlás Soha nem volt még ennyire világos, mint most, hogy a hazai politikát uraló kormányfő igenis európai politikai szerepre tör kérdését tenné a jövő évi EP-választás té­májává, ami a belpolitikában is bevált már, s miután az uniós elit valóban nem áll a helyzet magaslatán, borítékolható az elége­detlen, elbizonytalanodott európai válasz­tók szavazataira hajtó radikális, illiberális pártok térnyerése. Korántsem biztos azon­ban, hogy ez elegendő lesz ahhoz az áttö­réshez, ami a miniszterelnök tervének vég­rehajtásához szükséges. Vagyis egy olyan összetételű Európai Bizottság és Parlament létrejöttéhez, amely nem foglalkozik annyit a magyar jogállamiság helyzetével vagy az uniós források felhasználása körüli gyanús ügyletekkel. Nem erőlteti sem az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, sem Em­manuel Macron reformterveit. Orbán Viktor mozgásterét itthon lényegében már semmi és senki nem korlátozza, nyilván szívesen szabadulna az uniós eljárások és a kilátásba helyezett büntetések terhétől is. (Ez eset­ben persze új ellenség után kellene nézni.) A korszakváltást emlegető miniszterel­nök a Kárpát-medence újjáépítését, azon túl Közép-Európa mint önálló térség meg­erősítését hirdette meg, amely célokkal ne­héz lenne vitába szállni. A kérdés csak az, hogy ki állná az újjáépítés költségeit, illetve a térség országai miért is követnék a ma­gyar kormányfő forgatókönyvét. Ráadásul Magyarországot gazdasági teljesítménye és súlya jelenleg biztosan nem jogosítja fel a régiónkban egy ilyenfajta vezető szerepre. Jól látható ugyanakkor, hogy az orbáni poli­tika az itthon roppant mértékben felhalmo­zott és koncentrált vagyont tudatosan állítja a térségi befolyásszerzés szolgálatába. Aki korszakot szeretne építeni, már a jövő történelemkönyveinek játszik. Orbán Viktor vízióit, lépéseit mostantól ennek tu­datában érdemes szemlélnünk és értékel­nünk. Orbán Viktor előadása július 28-án Tusnádfürdőn. Szeptembertől új világ? FOTO: MTI/VÍRES NÁNDOR 2018. AUGUSZTUS 3-9.

Next