Magyar Hang, 2018. október (1. évfolyam, 21-24. szám)
2018-10-05 / 21. szám
A BELFÖLD Felcsillant a remény a devizahitelesek előtt HAJDÚ PÉTER Fontos döntést hozott szeptember 20-án az Európai Unió Bírósága (EUB), többek között rögzíti: a magyar bíróságok vizsgálhatják, hogy a devizahiteles-szerződésekben jogszerű volt-e az árfolyamkockázatot az ügyfélre terhelni. Az állásfoglalás alapján az ilyen szerződési feltételeket akár tisztességtelennek is nyilváníthatják, amennyiben azok nem átláthatók a hitelfelvevő számára. Vagyis a szerződés semmissé válhat, ami annyit jelent, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot, így az adósnak kamat és egyéb költségek fizetése nélkül a felvételkori árfolyamon kell viszszafizetnie a hitelt. Az EUB azt követően hozta döntését, hogy a Fővárosi Törvényszék egy konkrét ügyben kérdéssel fordult a testülethez: a magyar devizahiteles törvények nem zárják-e ki az árfolyamkockázat áthárításának bíróság általi vizsgálhatóságát. E törvények ugyanis nem kifogásolták, hogy a bankok a forint gyengüléséből adódó árfolyamveszteséget teljes egészében az adósra terhelték. Valóban nagyon fontos a mostani döntés, azonban felhívnám a figyelmet, hogy ez nem jelent automatikus segítséget a devizahiteles ügyekben, hiszen csak annak lehetőségét adja meg, hogy a magyar bíróságok vizsgálják a konkrét eseteket, vajon a bankok megfelelően feltárták-e a devizahitelezés kockázatait a hitelfelvevő előtt - mondta lapunknak Bihari Krisztina ügyvéd. - Nem számítok azonban arra, hogy újabb devizahiteles-törvény születik, ezért aki pénzt követelne vissza a hitelintézettől, annak pert kell indítania, vagy perújítást kérnie. Az ügyvédnő felhívta a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül érdemes pert indítani az érintetteknek, hiszen a perköltség a perelt összeg 6, illetve másodfokon 8 százaléka, amelyet elbukhat az ügyfél. Ezért azt tanácsolja, inkább igyekezzenek peren kívül megegyezni a hitelezővel. Ennek esélye a mostani döntést követően nagyobb, mint korábban volt. Kérdésünkre elmondta, egy közösségi fogyasztóvédelmi irányelv kimondja, hogy a fogyasztó a szerződés semmisségére határidő nélkül hivatkozhat. Vagyis azok is pert indíthatnak, akik már végtörlesztettek, vagy egyéb, öt évnél régebbi ügyről van szó. Jól mutatja az EUB döntésének jelentőségét, hogy már a kihirdetés utáni napon erre hivatkozva utasította el egy banknak az adós ellen benyújtott keresetét a bíróság. Falus Zsolt, a Bankcsapda Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a döntés kimondja, a bíróság vizsgálhatja a devizahiteles-szerződések azon „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeit”, amelyet a magyar e témára irányuló törvények szabályosnak mondtak ki. Az „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” álláspontom szerint annyit jelent, hogy arról az ügyfél nem tudott, azaz nem egyezett bele. A magyar devizahiteles-törvények teljes egészében az adós nyakába varrták az árfolyamkockázatot, majd a forintosítással a forinthitel kamatkockázatát szintén az adósokra terhelték. Márpedig ez utóbbi nem volt része az eredeti szerződésnek. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a kamat bármikor jelentősen emelkedhet, s ezzel az adósok kamatterhei is nőhetnek - fejtette ki Falus. Ha pedig ez így van, vagyis az adós nem egyezett bele a törvény által rákényszerített feltételbe, akkor azonnal le kell állítani minden végrehajtást, illetve kilakoltatást, amíg ezek a feltételek, illetve azok hatása nem tisztázott teljes egészében. Kilakoltatás a VII. kerületben FOTÓ: REUTERS 2018. október 5-11. | Magyar Hang Leállították a kilakoltatást HAJDÚ Alig egy héttel kilakoltatása előtt rendelt el nyomozást a kecskeméti ügyészség egy devizahiteles olvasónk ügyében, mert felvetődött a gyanú, hogy hitelezői kétszeresen szeretnék behajtani rajta tartozását, így a kilakoltatást is leállították. A hatvanas évei közepén járó férfi 3,8 millió forintnyi svájcifrank-hitelt vett föl, és most a hitelezők még mintegy 23 millió forintot követelnek rajta úgy, hogy éveken keresztül fizette a részleteket, és két korábban elárverezett ingatlan árából mintegy 5,6 millió forintot már megfizetett. Akkor kerültek bajba, amikor daganatos betegséget diagnosztizáltak a családban, a felesége betegállományba került, s képtelenek voltak tovább törleszteni. Tárgyaltak a hitelezővel, aki nem mutatott hajlandóságot a megegyezésre, és 2013-ban végrehajtást kezdeményezett ellenük. Az eljárás mostanában jutott odáig, hogy szeptember 15. után bármikor számíthattak volna a kilakoltatásra. Miután minden próbálkozása zátonyra futott, feljelentést tett a kecskeméti ügyészségen, amelynek eredményeként öt nappal a kilátásba helyezett kilakoltatás előtt nyomozást rendelt el az ügyész, és felfüggesztették a kilakoltatást is. Kérdésünkre a férfi elmondta, tudott ugyan arról, hogy a hitelt egy másik pénzintézet refinanszírozza (vagyis a hitelt nyújtó intézet számára forrást ad), mégsem érti, miként emelkedhetett a tartozásuk csaknem a hétszeresére. Hitelezési szakértők szerint a forint gyengülése miatti árfolyamveszteség adósra terhelésén túl a tartozás azért emelkedett a sokszorosára, mert egy jogszabály-változtatás hiányosságait kihasználva mindkét bank az adóson követeli a pénzt. A módszer a következő: a jogszabályváltozás eredményeként a hitelfelvételkor az ingatlant terhelő zálogjogot önálló zálogjogként le lehet választani az ingatlanról egy újabb biztosítékként. De csak ebből a célból. Tehát szó sem lehet arról, hogy az eredeti hitelnyújtó és a refinanszírozó bank egyaránt az adóstól követelje a tartozás teljes összegét. A refinanszírozó bank és az eredeti hitelnyújtó között létrejött szerződésben ugyan szó van arról, hogy az adós fizetésképtelensége esetén a hitelt nyújtó banktól kéri a refinanszírozó a követelés kiegyenlítését, de erre általában nem kerül sor, hanem mindkét bank az ügyféltől követeli a teljes összeget. A csalást úgy lehet leleplezni, hogy amikor a refinanszírozó bank a hitelt nyújtóval kötött szerződésre hivatkozva kéri a bíróságtól. A tartozás azért emelkedett a sokszorosára, mert egy jogszabályváltoztatás hiányosságait kihasználva az eredeti hitelnyújtó pénzintézet és a számára forrást biztosító bank egyaránt az adóson követeli a pénzt hogy csatlakozhasson a végrehajtáshoz, akkor kérni kell a hivatkozott szerződés bemutatását. Annak birtokában a bíró azonnal látja, hogy alap nélküli a bank követelése, ezért azt el fogja utasítani. 99 Minimálbér-emelés: egyszerre sok és kevés FACSINAY KINGA Minden jel arra mutat, jövőre is folytatódik a drasztikus minimálbér-emelés, amely az elmúlt két évben valósággal letérdeltette a hazai tulajdonú, vidéki kisvállalkozók jó részét. Hivatalosan persze még el sem kezdődtek a bértárgyalások a kormány, a munkaadók és a munkavállalók között, de már felröppent a hír, hogy 2019-ben a havi bruttó minimálbér 8,7 százalékkal (138 ezer forintról 150 ezerre), a garantált bérminimum pedig 11,9 százalékkal (180 500 forintról 202 ezerre) nőhet. Ez éppoly erőltetettnek tűnik, mint az utóbbi két évben végrehajtott emelések, amikor a minimálbért 15 és 8, a garantált bérminimumot pedig 25 és 12 százalékkal tolta feljebb a kormány. Nem mintha indokolatlannak tartanák szakértők a kötelező legkisebb bér emelését, hiszen hazánk adja az egyik legkevesebbet az Európai Unióban. Havi 460 és 500 euró közötti összegekkel még Horvátország, Szlovákia, Cseh- és Lengyelország is megelőzi a magyar 430 eurós szintet. Ugyanakkor hazánk toronymagasan az első helyen áll a minimálbért, illetve általában a fizetéseket terhelő adó- és járulékelvonások mértékét illetően. Idén is a havi 138 ezer forintból csupán közel 92 ezer forint marad a dolgozók zsebében, miközben a kifizetés a vállalkozónak csaknem 167 ezer forintjába kerül. - A nettó bérek mindaddig ilyen szégyenletesen alacsonyak is lesznek, amíg száz forint bruttó bér a munkáltatónak 121 forintjába kerül, és a dolgozó csak 66,5 forintot kap kézhez - hívta fel a figyelmet Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) októbertől leköszönt főtitkára. Ami az idei bértárgyalásokat illeti, szerinte addig nem lehet konkrét számokról beszélni, amíg az alapvető adózási feltételek sem tisztázottak. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a kormány az érdekképviseletek rendelkezésére bocsátott egy rendkívül részletes hatáselemzést. Ebből ki lehetett indulni, de most nem ismert az összes fontos paraméter, többek között az sem, hogy jövőre mikortól enyhülhetnek tovább a munkáltatók. A kormány ugyanis - bár korábban más volt a terv - egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy csak 2019 második felében csökkenhet a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke újabb 2 százalékponttal, 17,5 százalékra. Márpedig ennek időzítésétől is függ, hogy mekkora mértékű minimálbér-emelést tartanának elfogadhatónak a munkáltatók. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy két év alatt közel 40 százalékkal nőtt a garantált bérminimum - amely közvetlenül 800 ezer dolgozót érint -, miközben az átlagos éves gazdasági növekedési ütem csupán 3,5-4 százalék körüli, és a magyar cégek többségét adó kisvállalkozások bevétele, termelékenysége sem bővül évi 10-20 százalékkal. A falusi boltos, vendéglős és szolgáltató kisiparos nem tud 30-40 százalékkal több bért fizetni például egy olyan borsodi faluban, ahol a lakosok zöme közfoglalkoztatott, munkanélküli vagy nyugdíjas, hiszen ugyanezen idő alatt, ebben a körben a vevők elkölthető pénze alig nőtt - tette hozzá Dávid Ferenc. Úgy látja, amennyiben a kormány elvárja a vállalkozásoktól, hogy az emelt fizetéseket jogkövető módon kifizessék, akkor nagyobb adó- vagy egyéb engedményeket kellene tenni. Már csak azért is, mert a minimálbér emelése azt jelenti, hogy tetemesen nőnek a költségvetésbe befolyó járulék- és adóbevételek is. Nem csoda, ha sokan úgy vélik: a kormány ezzel a lépéssel nem is annyira az alacsony jövedelműeknek segít, hanem inkább a saját bevételeit gyarapítja.