Magyar Hang, 2018. október (1. évfolyam, 21-24. szám)

2018-10-05 / 21. szám

A BELFÖLD Felcsillant a remény a devizahitelesek előtt HAJDÚ PÉTER F­ontos döntést hozott szep­tember 20-án az Európai Unió Bírósága (EUB), többek között rögzíti: a magyar bíróságok vizsgálhatják, hogy a devizahi­­teles-szerződésekben jogszerű volt-e az árfolyamkockázatot az ügyfélre terhelni. Az állásfoglalás alapján az ilyen szerző­dési fel­tételeket akár tisztességtelennek is nyilváníthatják, amennyiben azok nem átláthatók a hitelfelvevő számára. Vagyis a szerződés sem­missé válhat, ami annyit jelent, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot, így az adósnak kamat és egyéb költségek fizetése nélkül a felvételkori árfolyamon kell visz­­szafizetnie a hitelt. Az EUB azt követően hozta döntését, hogy a Fővárosi Tör­vényszék egy konkrét ügyben kér­déssel fordult a testülethez: a ma­gyar devizahiteles törvények nem zárják-e ki az árfolyamkockázat áthárításának bíróság általi vizs­­gálhatóságát. E törvények ugyanis nem kifogásolták, hogy a bankok a forint gyengüléséből adódó árfo­lyamveszteséget teljes egészében az adósra terhelték.­­ Valóban nagyon fontos a mostani döntés, azonban felhív­nám a figyelmet, hogy ez nem je­lent automatikus segítséget a de­vizahiteles ügyekben, hiszen csak annak lehetőségét adja meg, hogy a magyar bíróságok vizsgálják a konkrét eseteket, vajon a bankok megfelelően feltárták-e a deviza­­hitelezés kockázatait a hitelfelvevő előtt - mondta lapunknak Bihari Krisztina ügyvéd. - Nem számítok azonban arra, hogy újabb deviza­hiteles-törvény születik, ezért aki pénzt követelne vissza a hitelin­tézettől, annak pert kell indítania, vagy perújítást kérnie. Az ügyvédnő felhívta a figyel­met arra, hogy nem feltétlenül érdemes pert indítani az érintet­teknek, hiszen a perköltség a pe­relt összeg 6, illetve másodfokon 8 százaléka, amelyet elbukhat az ügyfél. Ezért azt tanácsolja, in­kább igyekezzenek peren kívül megegyezni a hitelezővel. Ennek esélye a mostani döntést követően nagyobb, mint korábban volt. Kérdésünkre elmondta, egy kö­zösségi fogyasztóvédelmi irány­elv kimondja, hogy a fogyasztó a szerződés semmisségére határidő nélkül hivatkozhat. Vagyis azok is pert indíthatnak, akik már vég­törlesztettek, vagy egyéb, öt évnél régebbi ügyről van szó. Jól mutatja az EUB döntésének jelentőségét, hogy már a kihir­detés utáni napon erre hivatkoz­va utasította el egy banknak az adós ellen benyújtott keresetét a bíróság. Falus Zsolt, a Bankcsapda Egye­sület vezetője arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a döntés kimondja, a bíróság vizsgálhatja a devizahi­teles-szerződések azon „egyedi­leg meg nem tárgyalt szerződési feltételeit”, amelyet a magyar e témára irányuló törvények szabá­lyosnak mondtak ki.­­ Az „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” ál­láspontom szerint annyit jelent, hogy arról az ügyfél nem tudott, azaz nem egyezett bele. A magyar devizahiteles-törvények teljes egészében az adós nyakába varr­ták az árfolyamkockázatot, majd a forintosítással a forinthitel ka­matkockázatát szintén az adósok­ra terhelték. Márpedig ez utóbbi nem volt része az eredeti szer­ződésnek. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a kamat bármikor jelentősen emel­kedhet, s ezzel az adósok kamat­terhei is nőhetnek - fejtette ki Falus. Ha pedig ez így van, vagyis az adós nem egyezett bele a törvény által rákényszerített feltételbe, akkor azonnal le kell állítani min­den végrehajtást, illetve kilakolta­tást, amíg ezek a feltételek, illetve azok hatása nem tisztázott teljes egészében. Kilakoltatás a VII. kerületben FOTÓ: REUTERS 2018. október 5-11. | Magyar Hang Leállították a kilakoltatást HAJDÚ A­lig egy héttel kilakoltatása előtt rendelt el nyomozást a kecskeméti ügyészség egy devizahiteles olvasónk ügyé­ben, mert felvetődött a gyanú, hogy hitelezői kétszeresen szeret­nék behajtani rajta tartozását, így a kilakoltatást is leállították. A hatvanas évei közepén járó férfi 3,8 millió forintnyi sváj­­cifrank-hitelt vett föl, és most a hitelezők még mintegy 23 millió forintot követelnek rajta úgy, hogy éveken keresztül fizette a részle­teket, és két korábban elárverezett ingatlan árából mintegy 5,6 millió forintot már megfizetett. Akkor kerültek bajba, amikor daganatos betegséget diagnoszti­záltak a családban, a felesége be­tegállományba került, s képtelenek voltak tovább törleszteni. Tárgyal­tak a hitelezővel, aki nem mutatott hajlandóságot a megegyezésre, és 2013-ban végrehajtást kezdemé­nyezett ellenük. Az eljárás mosta­nában jutott odáig, hogy szeptem­ber 15. után bármikor számíthattak volna a kilakoltatásra. Miután minden próbálkozása zátonyra futott, feljelentést tett a kecskeméti ügyészségen, amely­nek eredményeként öt nappal a ki­látásba helyezett kilakoltatás előtt nyomozást rendelt el az ügyész, és felfüggesztették a kilakoltatást is. Kérdésünkre a férfi elmondta, tudott ugyan arról, hogy a hitelt egy másik pénzintézet refinanszí­rozza (vagyis a hitelt nyújtó inté­zet számára forrást ad), mégsem érti, miként emelkedhetett a tar­tozásuk csaknem a hétszeresére. Hitelezési szakértők szerint a forint gyengülése miatti árfo­lyamveszteség adósra terhelésén túl a tartozás azért emelkedett a sokszorosára, mert egy jogsza­bály-változtatás hiányosságait kihasználva mindkét bank az adó­son követeli a pénzt. A módszer a következő: a jog­szabályváltozás eredményeként a hitelfelvételkor az ingatlant ter­helő zálogjogot önálló zálogjog­ként le lehet választani az ingat­lanról egy újabb biztosítékként. De csak ebből a célból. Tehát szó sem lehet arról, hogy az erede­ti hitelnyújtó és a refinanszírozó bank egyaránt az adóstól követelje a tartozás teljes összegét. A refinanszírozó bank és az eredeti hitelnyújtó között létrejött szerződésben ugyan szó van arról, hogy az adós fizetésképtelensége esetén a hitelt nyújtó banktól kéri a refinanszírozó a követelés ki­­egyenlítését, de erre általában nem kerül sor, hanem mindkét bank az ügyféltől követeli a teljes összeget. A csalást úgy lehet leleplezni, hogy amikor a refinanszírozó bank a hitelt nyújtóval kötött szerző­désre hivatkozva kéri a bíróságtól. A tartozás azért emel­kedett a sokszorosára, mert egy jogszabály­változtatás hiányossá­gait kihasználva az eredeti hitelnyújtó pénzintézet és a szá­mára forrást biztosító bank egyaránt az adóson követeli a pénzt hogy csatlakozhasson a végrehaj­táshoz, akkor kérni kell a hivatko­zott szerződés bemutatását. Annak birtokában a bíró azonnal látja, hogy alap nélküli a bank követelé­se, ezért azt el fogja utasítani. 99 Minimálbér-emelés: egyszerre sok és kevés FACSINAY KINGA M­inden jel arra mutat, jövő­re is folytatódik a draszti­kus minimálbér-emelés, amely az elmúlt két év­ben valósággal letérdeltette a ha­zai tulajdonú, vidéki kisvállalkozók jó részét. Hivatalosan persze még el sem kezdődtek a bértárgyalá­sok a kormány, a munkaadók és a munkavállalók között, de már felröppent a hír, hogy 2019-ben a havi bruttó minimálbér 8,7 száza­lékkal (138 ezer forintról 150 ezer­re), a garantált bérminimum pedig 11,9 százalékkal (180 500 forintról 202 ezerre) nőhet. Ez éppoly eről­­tetettnek tűnik, mint az utóbbi két évben végrehajtott emelések, amikor a minimálbért 15 és 8, a garantált bérminimumot pedig 25 és 12 százalékkal tolta feljebb a kormány. Nem mintha indokolat­lannak tartanák szakértők a köte­lező legkisebb bér emelését, hiszen hazánk adja az egyik legkevesebbet az Európai Unióban. Havi 460 és 500 euró közötti összegekkel még Horvátország, Szlovákia, Cseh- és Lengyelország is megelőzi a ma­gyar 430 eurós szintet. Ugyanak­kor hazánk toronymagasan az első helyen áll a minimálbért, illet­ve általában a fizetéseket terhelő adó- és járulékelvonások mértékét illetően. Idén is a havi 138 ezer fo­rintból csupán közel 92 ezer forint marad a dolgozók zsebében, mi­közben a kifizetés a vállalkozónak csaknem 167 ezer forintjába kerül. - A nettó bérek mindaddig ilyen szégyenletesen alacsonyak is lesz­nek, amíg száz forint bruttó bér a munkáltatónak 121 forintjába kerül, és a dolgozó csak 66,5 fo­rintot kap kézhez - hívta fel a fi­gyelmet Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövet­sége (VOSZ) októbertől leköszönt főtitkára. Ami az idei bértárgya­lásokat illeti, szerinte addig nem lehet konkrét számokról beszélni, amíg az alapvető adózási felté­telek sem tisztázottak. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a kormány az érdekképviseletek rendelke­zésére bocsátott egy rendkívül részletes hatáselemzést. Ebből ki lehetett indulni, de most nem is­mert az összes fontos paraméter, többek között az sem, hogy jövő­re mikortól enyhülhetnek tovább a munkáltatók. A kormány ugyanis - bár korábban más volt a terv - egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy csak 2019 második felében csök­kenhet a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke újabb 2 szá­zalékponttal, 17,5 százalékra. Már­pedig ennek időzítésétől is függ, hogy mekkora mértékű minimál­bér-emelést tartanának elfogad­hatónak a munkáltatók. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy két év alatt közel 40 százalékkal nőtt a garantált bérminimum - amely közvetle­nül 800 ezer dolgozót érint -, mi­közben az átlagos éves gazdasági növekedési ütem csupán 3,5-4 százalék körüli, és a magyar cé­gek többségét adó kisvállalko­zások bevétele, termelékenysége sem bővül évi 10-20 százalék­kal.­­ A falusi boltos, vendéglős és szolgáltató kisiparos nem tud 30-40 százalékkal több bért fi­zetni például egy olyan borso­di faluban, ahol a lakosok zöme közfoglalkoztatott, munkanélküli vagy nyugdíjas, hiszen ugyan­ezen idő alatt, ebben a körben a vevők elkölthető pénze alig nőtt - tette hozzá Dávid Ferenc. Úgy látja, amennyiben a kormány el­várja a vállalkozásoktól, hogy az emelt fizetéseket jogkövető mó­don kifizessék, akkor nagyobb adó- vagy egyéb engedményeket kellene tenni. Már csak azért is, mert a minimálbér emelése azt jelenti, hogy tetemesen nőnek a költségvetésbe befolyó járulék- és adóbevételek is. Nem csoda, ha sokan úgy vélik: a kormány ez­zel a lépéssel nem is annyira az alacsony jövedelműeknek segít, hanem inkább a saját bevételeit gyarapítja.

Next