Magyar Hang, 2019. április (2. évfolyam, 14-17. szám)

2019-04-05 / 14. szám

2 VILÁGKÉP Bezavart a bohóc A két hét múlva esedékes második forduló az ukrán demokrácia próbája is lesz „Legyen az elnök bárki, csak ne Poro­­senko!” Ennek az elmúlt öt év telje­sítménye miatt érzett kiábrándulással vegyes haragnak a hullámán emelke­dett fel, és győzött hatalmas fölénnyel az elnökválasztás első fordulójában az egyébként népszerű stand-upos Volodimir Zelenszkij. Sokan gondolják mégis úgy, hogy a verseny még nem ért véget, és az óriási hátrányban lévő jelenlegi államfő Petro Porosenko akár még győzhet is. Igaz, tisztességes esz­közökkel aligha. STIER GÁBOR­ obb híján egy szatirikus tévésorozat hő­sében látják a reményt az elmúlt évti­zedekben rengeteg megpróbáltatáson átesett ukránok. Legutóbb öt éve, az Euromajdan győzelme és Viktor Janukovics elnök megbuktatása után bíztak a válto­zásokban, ám a várakozásaik csak részben teljesültek. Az ország ugyan éles külpolitikai fordulattal közeledik az euroatlanti világhoz, ám a gazdaság összeomlott, és a politikai rendszer sem újult meg. Visszatért a hata­lomba az első Majdan után egyszer már le­szerepelt politikai elit, a velük felemelkedett populisták és nacionalisták pedig szépen be­épültek a korrupt rendszerbe. Az ukránoknak ismét csalódniuk kellett, így aztán a szívük­ből szólt a népszerű politikai szatíra hőse, a semmiből elnök lett Holoborodko (így hívják a műsor fiktív elnökét), aki lerántotta a lep­let a korrupt, elfáradt elitről. Az élet közben ugyanolyan szegényesen csordogált, mint A nép szolgája 2015-ös indulása előtt. Egé­szen addig, amíg a bosszúra éhes oligarcha, a show-nak teret adó tévécsatorna gazdája meg nem látta figurában a lehetőséget. Holoborodko kilépett a virtuális világból, és az őt megszemélyesítő komikus mint „nép szolgája” elindult a választásokon. Volodimir Zelenszkijjel az év elejétől egyre inkább kel­lett számolni, a kampány utolsó hónapjára pedig már minden ellenfelénél népszerűbb volt. A valamivel 30 százalék feletti ered­ménye tehát nem meglepetés a tekintetben, hogy tökéletesen tükrözi a néphangulatot. Mint ahogy Petro Porosenko 16 százaléka is jól mutatja, mit gondol elmúlt ötéves tel­jesítményéről a többség. Ha hozzávesszük még, hogy ezt a második kört biztosító ered­ményt is csak erős hatalmi hátszéllel tudta hozni, akkor kétség nem férhet ahhoz, hogy a gazdasági, szociális gondokba, a háborúk­ba, az elit korruptságába és cinizmusába be­lefáradt országban a regnáló elnöknek esélye sem lehet a rendszeren kívülről jött új arccal, a magát a globális populista trendnek meg­felelően a nép szolgájaként pozicionáló Ze­lenszkijjel szemben. Csakhogy Ukrajnában vagyunk, ahol már az is kisebb meglepetésnek számított, hogy az eredmény megfelel az előzetes közvéle­mény-kutatásoknak. Ennél jobban már csak azon lepődtek meg a régi sémákban gondol­kodók, hogy Zelenszkij képes volt szavaza­tokká konvertálni a kétségkívül kiugróan magas népszerűségét. A 25 ukrán megyéből 20-ban győzött, míg Porosenko csak kettő­ben. A legjobban a Dél- és Közép-Ukrajná­­ban szerepelt, ami jól mutatja, hogy a ha-A hagyományosan nacionalista Galícián kívül az ukránok már belefáradtak a hazafias szóla­mokba, a háborúba és a harsány oroszgyűlöletbe­gyományosan nacionalista Galícián kívül az ukránok már belefáradtak a hazafias szóla­mokba, a háborúba és a harsány oroszgyű­löletbe. Élni szeretnének, méghozzá jobban, mint most. A második fordulóval azonban új verseny kezdődik, amelyben az állam összes lehet­séges adminisztratív eszközét bevetve Po­rosenko a fordításra készül. Már csak azért is, mert ellenkező esetben nemcsak a poli­tika szemétdombjára kerül, de nagy esély­­lyel el kell számolnia korrupciós ügyeivel is. Ráadásul nem csupán Porosenko, mások is örülnének - az eddig vezető Zelenszkij mögött sejtett - Ihor Kolomojszkij viszony­lagos bukásának. Hiszen egyik oligarcha sem akarja, hogy közülük egyiknek a kezé­be kerüljön a hatalom, így aztán a háttér­ben könnyen összefoghatnak az oligarchák Kolomojszkij ellen. És valószínű, hogy ösz­­sze is fognak, mert ez a befolyásuk bizto­sítéka. Emellett Zelenszkij ellen szól, hogy a választók közül sokan - főleg a kiesettek táborából - arra gondolnak, hogy jobb a biz­tos, mint a bizonytalan. A politikában gya­korlatlan, de egyébként szimpatikus játékos helyett a rossz, de bejáratott Porosenko. Ennél is fontosabb talán azonban az, hogy mit szól az eddig kiszorított oligarcha jelölt­jéhez a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok. Megegyeznek-e az elkövetkező két hétben az új esélyessel, pontosabban a tartó­jával, avagy úgy gondolják, hogy jobb a régi megbízhatóan kezelhető elnök. Mert illúzió­ink ne legyenek. A baj az, hogy a különbség már akkora, hogy ennek eltüntetését nehéz lenne a demokrácia győzelmeként bemutat­ni, így aztán a legfőbb kérdés nem is az, hogy győz-e a bohóc, hanem nyer-e a demokrá­cia. Főképp az, hogy hol a cinizmus határa. J 99 2019. ÁPRILIS 5-11. Magyar Hang

Next