Magyar Hang, 2019. június (2. évfolyam, 23-26. szám)

2019-06-07 / 23. szám

4 I INTERJÚ Neoliberális politikát folytat a Fidesz Pogátsa Zoltán: Oligarchák nem szoktak középosztályt létrehozni ■ Orbán nem törődik a humán területekkel Facsinay Kinga i­e szavazott az európai parlamenti választásokon? - A Kétfarkú Kutya K Pártra. - Sokatmondó, hogy közismert közgazdászként és szociológusként egy vicceskedő pártra adta le a voksát. - A kutyapárt a voksok 2,63 százalékával megelőzte például azt az LMP-t, amely a tavalyi or­szággyűlési választáson listán még 7 százalékot kapott. Ez is sokat­mondó. Szerintem arról árulkodik, hogy sok szavazó számára nincs alternatíva, és így próbálják jelez­ni, hogy valami újat szeretnének. - Miről árulkodik az LMP ösz­­szeomlása, valamint az MSZP és a Jobbik megrendülése? - Arról, hogy a magyar ellenzék jó része nagyon erős hitelességi válsággal küzd, és ezt eddig nem volt hajlandó belátni. Most végleg bebizonyosodott, hogy a karakter nélküli pártok, a kampányban fel­mutatott, jórészt levitézlett politi­kusok nem működnek. De attól óva intenék, hogy az EP-választások­­ból elhamarkodott következtetése­ket vonjunk le: a részvételi arány 43,26 százalékos volt, miközben a tavalyi országgyűlési választáson a szavazásra jogosultak csaknem 70 százaléka nyilvánított véle­ményt. Közel harmincszázaléknyi polgárról tehát - akik tavaly még szavaztak - nem tudjuk, hogy most mit gondol. Azt se felejtsük el, hogy ilyenkor az Európa-párti erők kapnak nagyobb figyelmet, márpedig a Momentum és a DK állt ki leginkább az erős, közös Eu­rópa gondolata mellett. Viszont az fontos, hogy Cseh Katalin, Donáth Anna vagy Dobrev Klára személyé­ben ők mutattak fel új arcokat, sőt női politikusokat a kampányban.­­ Lehet, hogy torz a tükör, de a De­mokratikus Koalíció akkor is elhúzott a többi ellenzéki párttól. Nekünk Orbán Viktor mellett Gyurcsány Ferenc kell? Az elmúlt években jóval többet kellett volna költeni az oktatásra, az egészségügyre, a kutatás-fej­lesztésre, a technológiaváltásra vagy a kis- és középvállalati szektor támogatására, mert ezek nélkül nem lehet kitörni a közepes fejlettség csapdájából. A kormány azonban alapvetően a nagyvállalatokba pumpálta a pénzt, ezért imádja a német tőke Orbán Viktort. S ezért va­gyunk továbbra is multinacio­nális cégek alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzeme - mondta a Magyar Hangnak Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-magyar­országi Egyetem docense. - A DK pusztán azzal meghá­romszorozta a szavazatarányát, hogy a kampányban Gyurcsányt lecserélte Dobrev Klárára. A vá­lasztópolgárok ki vannak éhezve az új arcokra, még egy levitézlett politikus felesége is előrelépés. Elegük van abból, hogy olyan po­litikusok, akiknek a szereplése 10- 20 éve is kínos volt, még mindig próbálkoznak. Miért is voksolna valaki a szocialista Szanyi Tiborra vagy Újhelyi István Jurassic Park­jára csak azért, mert­ Jávor Benedek a negyedik helyen be van lengetve, ha a momentumos Cseh Katalinra és Donáth Annára a lista elején is lehet? Dobrev Klára pedig kemé­nyen kampányolt, ez meglátszik az eredményeken. Fontos, hogy elvé­gezte a lábmunkát, elment vidék­re is. Az persze vicces volt, hogy Dobrev Klára behúzott egy csomó szavazatot, majd az eredményvá­rón már Gyurcsány Ferenc értékelt hosszasan. A lényeg azonban vál­tozatlan: bármely politikai rend­szerben időnként le kell cserélni a politikailag elhasználódott arco­kat, ezt itthon is be kellene látni. - Az ellenzéki összefogás sem segít? - Egyesek állandóan arra pró­bálják nyomni az ellenzéki párto­kat, hogy az DK-tól a Jobbikig be­zárólag fogjanak össze, mert úgy le lehet váltani az Orbán-kormányt. A Fidesz csak röhög a markába. Ha valahogy nem lehet megverni Or­bánt, az épp az összefogósdi. Nem jön ki a matek: 2 + 2 nem egyenlő 5-tel, de még 4-gyel sem, hanem itt 3. Ez olyan, mintha összeönte­nénk a levest, a főételt és a desz­­szertet. Élő ember nincs, aki meg akarná enni. Az egyes irányzatok kioltják egymást. A szélsőjobb és a liberálisok, a szocdemek és a liber­­­tariánusok együtt masírozása maga a vegetáriánus steak. Csak a nons­top civakodás jön ki belőle immáron kilenc éve. A baloldalon először arra lenne szükség, hogy létrejöjjön, il­letve megerősödjön egy valódi szo­ciáldemokrata, egy liberális és egy zöldpárt. Akkor lehetne válogatni közöttük, megerősödhetnének, és akkor lehetne szó együttműködés­ről. A jelenlegi identitás nélküli, hiteltelen politikusokkal feltöl­tött pártokkal nem lehet nyerni, ők az első számú támaszai az Or­bán-rendszernek. Ezért fulladnak ki a kormányellenes tüntetések: ki­mennek az emberek néhányszor az utcára, majd azt tapasztalják, hogy nincs hiteles ellenzék, amire sza­vazni lehetne. A kormányváltáshoz nem elég a „tüntetés”, új politiku­sok is kellenek.­­ Egyesek szerint azért vannak ilyen szerencsétlen politikusaink, mert ezt érdemeljük.­­ Hagyjuk már az olyan okos­kodásokat, hogy a magyarok ilye­nek meg olyanok. Egyfelől azt halljuk Orbán Viktortól, hogy mi­lyen különleges nép vagyunk. Majd a liberálisok elmondják az ellenté­tét: a magyarok alkalmatlanok a demokráciára, a kapitalizmusra, a versenyre. Amíg kulturalizmussal próbálunk magyarázni társadalmi folyamatokat, addig nem jutunk előre, mert ez harmadik világbeli színvonal. Ha a magyarok istení­­tése vagy ostorozása helyett nem tudunk arról beszélgetni, miért kellene jobb oktatás, egészségügy, kutatás-fejlesztés vagy erősebb középvállalati szektor, akkor bele­ragadunk az öngyarmatosító peri­fériális országok táborába.­­ És ha valóban értékválságban vagyunk? Tanulmányok szólnak arról, hogy minél inkább hátra sorolódik a hagyományos társadalom polgári ér­tékrendje egy országban, annál rosz­­szabbul áll a szénája.­­ Pont fordítva látom az ösz­­szefüggést. Az emberek érték­rendje valójában attól függ, van-e esélyteremtő jóléti állam, újrael­osztó közösség. Csepeli György és Prazsák Gergely néhány éve A ve­lünk élő feudalizmus című tanul­mányukban vette górcső alá az európai értékeket. Ebből az derült ki, hogy például a társadalmi bi­zalom tekintetében Magyarország és Románia rosszul teljesít, míg a fejlett nyugati államok, élükön a skandináv országokkal, jól állnak. Tényleg baj van nálunk, de szerin­tem ez a következmény, és nem az ok. Vajon a svédek, norvégok, fin­nek, dánok miért bíznak meg sok­kal jobban az államban és általában az emberekben, mint mi? Azért, mert olyan társadalmat érzékel­nek maguk körül, ahol az állam, a közösség komolyan segít a pol­gárainak. Dániában aki epilepsziás betegségben szenved, lakást kap az államtól. Nálunk még a kiemelt ápolási díj összege is megalázóan alacsony, nem éri el a havi bruttó 60 ezer forintot. Elképzelhetetlen különbségekről beszélünk.­­ Szóval igaza van Marxnak, és „a lét határozza meg a tudatot”?­­ És aztán a tudat is visszahat a létre, de egy társadalmat lecserélni nem lehet, az állam az ösztönzők­kel tud hatni az emberek értékvi­lágára. Az elmúlt évtizedekben a magyarok 30-40 százaléka élt a létminimum alatt. A háztartások négyötödének nem volt megtakarí­tása. Az emberek jó része még min­dig nincs rendesen megfizetve, ez a jövedelemszint pedig nem motivál semmire sem. Ez lehet az egyik magyarázata a nagy migránsgyűlö­­letnek is. Miért nem akar segíteni a magyar még a valódi menekültek­nek sem? Mert itt nincs jóléti állam, és ő maga sem kapott szinte semmi támogatást az államtól, a közös­ségtől. Most meg azt várnák el tőle, hogy segítsen például a szír mene­külteken, miközben jogosan érzi, hogy az ottani problémákat nem ő okozta. A klímaváltozás, a nagyha­talmak fegyverexportja, a diktáto­rok nyugati támogatása vezetett az évek óta tartó menekültválsághoz, hazánknak ebben semmi különö­sebb szerepe nincs. Akkor miért neki kellene megoldani egy másik szerencsétlen ember sorsát? Őt ki segíti? - Erre azért mondhatjuk, hogy ön­zők és kicsinyesek vagyunk.­­ Én a fentiek miatt megértem a magyarokat, bár szerintem így is segítenünk kellene. A görögök sincsenek jobb anyagi helyzetben nálunk, hiszen gazdasági válságot élnek át, mégis tömegesen fogad­tak, illetve fogadnak be menekül­teket. Talán az a dolog nyitja, hogy mélyen vallásos társadalomról van szó, akiknek még vannak élmé­nyeik arról, hogy ők is menekültek voltak. Bár Trianon és ’56 miatt a magyaroknak is van. Ráadásul Gö­rögországban van kultúrája a szoli­daritásnak. Annak, hogy ha baj van, segítsünk egymáson. A magyar családoknak viszont az a tapasz­talatuk, hogy ebben az országban őket sem segítették. Meglátásom szerint ezen a szemléleten az állam tudna változtatni: a kormány dolga lenne segíteni, hogy a társadalom aktív és együttműködő legyen.­­ Ha akarna. Már a negyedik Or­­bán-kormánynál tartunk, és sok min­dennel foglalkozik, csak ezzel nem. Viszont újra és újra megszavazzák Miért? - Mert nincs baloldal. A Fidesz nyolcmillió szavazóból 2,5 milliót kap. Ez jó eredmény, de európai jobboldali összehasonlításban nem kiemelkedő. A kulcs az, hogy a bal­oldal elvesztett 1,5 millió szavazót. Tudom, sokan nevetségesnek tart­ják, ha 2019-ben még mindig visz­­szautalok a Gyurcsány-kormány tevékenységére, de a 2004-től 2009-ig tartó korszak volt a ma­gyar gazdaság Hirosimája. Ezt az időszakot az állam és a magánszfé­ra gyors eladósodása, az összeom­lás, majd a GDP húsz százaléká­ra rúgó nemzetközi hitelcsomag felvétele, óriási munkanélküliség, a 13. havi nyugdíj elvétele, illet­ve bérzuhanás jellemezte. Az Or­bán-kormány többek között azzal az ígérettel került hatalomra, hogy ők nem folytatják a Gyurcsány-féle neoliberális politikát. A felszínen most minden rendben lévőnek tű­nik, épp öt százalékkal nő a gazda­ság, sok éve 4-5 százalékkal a re­álbérek, szinte megvalósult a teljes foglalkoztatás. A lényeget illetően viszont semmi sem változott. To­vábbra is a külföldi - elsősorban a német - tulajdonú multinacionális cégek alacsony hozzáadott értékű beszállítói, összeszerelő üzeme va­gyunk. A német tőke imádja Orbánt rabszolgatörvényestül, mindenes­tül. Óriási mázli, hogy már tíz éve nincs válság, és a nemzetközi fel­tételek igazán kedvezőek voltak, az amerikai és az európai jegybank önti ránk is a pénzt, özönlenek be az uniós támogatások és a nyu­gaton élő magyarok hazautalásai. Érdemi gazdaságszerkezeti váltást az Orbán-kormány sem hozott, a folyamatok nem fenntarthatók, de a szavazók szubjektív életszínvonal érzete érthetően sokkal jobb. - Az átlagpolgár nem lát át a szi­tán? - A hétköznapi ember közgaz­dasági tudása nagyon korlátozott, az iskolákban nem tanítják meg a gazdasági összefüggések átlátá­sára, így nem veszi észre, hogy az elmúlt kilenc évben sem történt semmi olyan, ami segítene kitörni Magyarországnak a közepes fej­lettség csapdájából. Ehhez gazda­sági szerkezetváltásra lett volna szükség: jóval többet kellett volna költeni az oktatásra, az egészség­ügyre, a kutatás-fejlesztésre, a technológiaváltásra vagy a kis- és középvállalati szektor támogatá­sára. Orbánék azonban alapvető­en a nagyvállalatokba pumpálták 2019. JÚNIUS 7-13. Magyar Hang

Next