Magyar Hang, 2019. június (2. évfolyam, 23-26. szám)
2019-06-07 / 23. szám
4 I INTERJÚ Neoliberális politikát folytat a Fidesz Pogátsa Zoltán: Oligarchák nem szoktak középosztályt létrehozni ■ Orbán nem törődik a humán területekkel Facsinay Kinga ie szavazott az európai parlamenti választásokon? - A Kétfarkú Kutya K Pártra. - Sokatmondó, hogy közismert közgazdászként és szociológusként egy vicceskedő pártra adta le a voksát. - A kutyapárt a voksok 2,63 százalékával megelőzte például azt az LMP-t, amely a tavalyi országgyűlési választáson listán még 7 százalékot kapott. Ez is sokatmondó. Szerintem arról árulkodik, hogy sok szavazó számára nincs alternatíva, és így próbálják jelezni, hogy valami újat szeretnének. - Miről árulkodik az LMP öszszeomlása, valamint az MSZP és a Jobbik megrendülése? - Arról, hogy a magyar ellenzék jó része nagyon erős hitelességi válsággal küzd, és ezt eddig nem volt hajlandó belátni. Most végleg bebizonyosodott, hogy a karakter nélküli pártok, a kampányban felmutatott, jórészt levitézlett politikusok nem működnek. De attól óva intenék, hogy az EP-választásokból elhamarkodott következtetéseket vonjunk le: a részvételi arány 43,26 százalékos volt, miközben a tavalyi országgyűlési választáson a szavazásra jogosultak csaknem 70 százaléka nyilvánított véleményt. Közel harmincszázaléknyi polgárról tehát - akik tavaly még szavaztak - nem tudjuk, hogy most mit gondol. Azt se felejtsük el, hogy ilyenkor az Európa-párti erők kapnak nagyobb figyelmet, márpedig a Momentum és a DK állt ki leginkább az erős, közös Európa gondolata mellett. Viszont az fontos, hogy Cseh Katalin, Donáth Anna vagy Dobrev Klára személyében ők mutattak fel új arcokat, sőt női politikusokat a kampányban. Lehet, hogy torz a tükör, de a Demokratikus Koalíció akkor is elhúzott a többi ellenzéki párttól. Nekünk Orbán Viktor mellett Gyurcsány Ferenc kell? Az elmúlt években jóval többet kellett volna költeni az oktatásra, az egészségügyre, a kutatás-fejlesztésre, a technológiaváltásra vagy a kis- és középvállalati szektor támogatására, mert ezek nélkül nem lehet kitörni a közepes fejlettség csapdájából. A kormány azonban alapvetően a nagyvállalatokba pumpálta a pénzt, ezért imádja a német tőke Orbán Viktort. S ezért vagyunk továbbra is multinacionális cégek alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzeme - mondta a Magyar Hangnak Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. - A DK pusztán azzal megháromszorozta a szavazatarányát, hogy a kampányban Gyurcsányt lecserélte Dobrev Klárára. A választópolgárok ki vannak éhezve az új arcokra, még egy levitézlett politikus felesége is előrelépés. Elegük van abból, hogy olyan politikusok, akiknek a szereplése 10- 20 éve is kínos volt, még mindig próbálkoznak. Miért is voksolna valaki a szocialista Szanyi Tiborra vagy Újhelyi István Jurassic Parkjára csak azért, mert Jávor Benedek a negyedik helyen be van lengetve, ha a momentumos Cseh Katalinra és Donáth Annára a lista elején is lehet? Dobrev Klára pedig keményen kampányolt, ez meglátszik az eredményeken. Fontos, hogy elvégezte a lábmunkát, elment vidékre is. Az persze vicces volt, hogy Dobrev Klára behúzott egy csomó szavazatot, majd az eredményvárón már Gyurcsány Ferenc értékelt hosszasan. A lényeg azonban változatlan: bármely politikai rendszerben időnként le kell cserélni a politikailag elhasználódott arcokat, ezt itthon is be kellene látni. - Az ellenzéki összefogás sem segít? - Egyesek állandóan arra próbálják nyomni az ellenzéki pártokat, hogy az DK-tól a Jobbikig bezárólag fogjanak össze, mert úgy le lehet váltani az Orbán-kormányt. A Fidesz csak röhög a markába. Ha valahogy nem lehet megverni Orbánt, az épp az összefogósdi. Nem jön ki a matek: 2 + 2 nem egyenlő 5-tel, de még 4-gyel sem, hanem itt 3. Ez olyan, mintha összeöntenénk a levest, a főételt és a deszszertet. Élő ember nincs, aki meg akarná enni. Az egyes irányzatok kioltják egymást. A szélsőjobb és a liberálisok, a szocdemek és a libertariánusok együtt masírozása maga a vegetáriánus steak. Csak a nonstop civakodás jön ki belőle immáron kilenc éve. A baloldalon először arra lenne szükség, hogy létrejöjjön, illetve megerősödjön egy valódi szociáldemokrata, egy liberális és egy zöldpárt. Akkor lehetne válogatni közöttük, megerősödhetnének, és akkor lehetne szó együttműködésről. A jelenlegi identitás nélküli, hiteltelen politikusokkal feltöltött pártokkal nem lehet nyerni, ők az első számú támaszai az Orbán-rendszernek. Ezért fulladnak ki a kormányellenes tüntetések: kimennek az emberek néhányszor az utcára, majd azt tapasztalják, hogy nincs hiteles ellenzék, amire szavazni lehetne. A kormányváltáshoz nem elég a „tüntetés”, új politikusok is kellenek. Egyesek szerint azért vannak ilyen szerencsétlen politikusaink, mert ezt érdemeljük. Hagyjuk már az olyan okoskodásokat, hogy a magyarok ilyenek meg olyanok. Egyfelől azt halljuk Orbán Viktortól, hogy milyen különleges nép vagyunk. Majd a liberálisok elmondják az ellentétét: a magyarok alkalmatlanok a demokráciára, a kapitalizmusra, a versenyre. Amíg kulturalizmussal próbálunk magyarázni társadalmi folyamatokat, addig nem jutunk előre, mert ez harmadik világbeli színvonal. Ha a magyarok istenítése vagy ostorozása helyett nem tudunk arról beszélgetni, miért kellene jobb oktatás, egészségügy, kutatás-fejlesztés vagy erősebb középvállalati szektor, akkor beleragadunk az öngyarmatosító perifériális országok táborába. És ha valóban értékválságban vagyunk? Tanulmányok szólnak arról, hogy minél inkább hátra sorolódik a hagyományos társadalom polgári értékrendje egy országban, annál roszszabbul áll a szénája. Pont fordítva látom az öszszefüggést. Az emberek értékrendje valójában attól függ, van-e esélyteremtő jóléti állam, újraelosztó közösség. Csepeli György és Prazsák Gergely néhány éve A velünk élő feudalizmus című tanulmányukban vette górcső alá az európai értékeket. Ebből az derült ki, hogy például a társadalmi bizalom tekintetében Magyarország és Románia rosszul teljesít, míg a fejlett nyugati államok, élükön a skandináv országokkal, jól állnak. Tényleg baj van nálunk, de szerintem ez a következmény, és nem az ok. Vajon a svédek, norvégok, finnek, dánok miért bíznak meg sokkal jobban az államban és általában az emberekben, mint mi? Azért, mert olyan társadalmat érzékelnek maguk körül, ahol az állam, a közösség komolyan segít a polgárainak. Dániában aki epilepsziás betegségben szenved, lakást kap az államtól. Nálunk még a kiemelt ápolási díj összege is megalázóan alacsony, nem éri el a havi bruttó 60 ezer forintot. Elképzelhetetlen különbségekről beszélünk. Szóval igaza van Marxnak, és „a lét határozza meg a tudatot”? És aztán a tudat is visszahat a létre, de egy társadalmat lecserélni nem lehet, az állam az ösztönzőkkel tud hatni az emberek értékvilágára. Az elmúlt évtizedekben a magyarok 30-40 százaléka élt a létminimum alatt. A háztartások négyötödének nem volt megtakarítása. Az emberek jó része még mindig nincs rendesen megfizetve, ez a jövedelemszint pedig nem motivál semmire sem. Ez lehet az egyik magyarázata a nagy migránsgyűlöletnek is. Miért nem akar segíteni a magyar még a valódi menekülteknek sem? Mert itt nincs jóléti állam, és ő maga sem kapott szinte semmi támogatást az államtól, a közösségtől. Most meg azt várnák el tőle, hogy segítsen például a szír menekülteken, miközben jogosan érzi, hogy az ottani problémákat nem ő okozta. A klímaváltozás, a nagyhatalmak fegyverexportja, a diktátorok nyugati támogatása vezetett az évek óta tartó menekültválsághoz, hazánknak ebben semmi különösebb szerepe nincs. Akkor miért neki kellene megoldani egy másik szerencsétlen ember sorsát? Őt ki segíti? - Erre azért mondhatjuk, hogy önzők és kicsinyesek vagyunk. Én a fentiek miatt megértem a magyarokat, bár szerintem így is segítenünk kellene. A görögök sincsenek jobb anyagi helyzetben nálunk, hiszen gazdasági válságot élnek át, mégis tömegesen fogadtak, illetve fogadnak be menekülteket. Talán az a dolog nyitja, hogy mélyen vallásos társadalomról van szó, akiknek még vannak élményeik arról, hogy ők is menekültek voltak. Bár Trianon és ’56 miatt a magyaroknak is van. Ráadásul Görögországban van kultúrája a szolidaritásnak. Annak, hogy ha baj van, segítsünk egymáson. A magyar családoknak viszont az a tapasztalatuk, hogy ebben az országban őket sem segítették. Meglátásom szerint ezen a szemléleten az állam tudna változtatni: a kormány dolga lenne segíteni, hogy a társadalom aktív és együttműködő legyen. Ha akarna. Már a negyedik Orbán-kormánynál tartunk, és sok mindennel foglalkozik, csak ezzel nem. Viszont újra és újra megszavazzák Miért? - Mert nincs baloldal. A Fidesz nyolcmillió szavazóból 2,5 milliót kap. Ez jó eredmény, de európai jobboldali összehasonlításban nem kiemelkedő. A kulcs az, hogy a baloldal elvesztett 1,5 millió szavazót. Tudom, sokan nevetségesnek tartják, ha 2019-ben még mindig viszszautalok a Gyurcsány-kormány tevékenységére, de a 2004-től 2009-ig tartó korszak volt a magyar gazdaság Hirosimája. Ezt az időszakot az állam és a magánszféra gyors eladósodása, az összeomlás, majd a GDP húsz százalékára rúgó nemzetközi hitelcsomag felvétele, óriási munkanélküliség, a 13. havi nyugdíj elvétele, illetve bérzuhanás jellemezte. Az Orbán-kormány többek között azzal az ígérettel került hatalomra, hogy ők nem folytatják a Gyurcsány-féle neoliberális politikát. A felszínen most minden rendben lévőnek tűnik, épp öt százalékkal nő a gazdaság, sok éve 4-5 százalékkal a reálbérek, szinte megvalósult a teljes foglalkoztatás. A lényeget illetően viszont semmi sem változott. Továbbra is a külföldi - elsősorban a német - tulajdonú multinacionális cégek alacsony hozzáadott értékű beszállítói, összeszerelő üzeme vagyunk. A német tőke imádja Orbánt rabszolgatörvényestül, mindenestül. Óriási mázli, hogy már tíz éve nincs válság, és a nemzetközi feltételek igazán kedvezőek voltak, az amerikai és az európai jegybank önti ránk is a pénzt, özönlenek be az uniós támogatások és a nyugaton élő magyarok hazautalásai. Érdemi gazdaságszerkezeti váltást az Orbán-kormány sem hozott, a folyamatok nem fenntarthatók, de a szavazók szubjektív életszínvonal érzete érthetően sokkal jobb. - Az átlagpolgár nem lát át a szitán? - A hétköznapi ember közgazdasági tudása nagyon korlátozott, az iskolákban nem tanítják meg a gazdasági összefüggések átlátására, így nem veszi észre, hogy az elmúlt kilenc évben sem történt semmi olyan, ami segítene kitörni Magyarországnak a közepes fejlettség csapdájából. Ehhez gazdasági szerkezetváltásra lett volna szükség: jóval többet kellett volna költeni az oktatásra, az egészségügyre, a kutatás-fejlesztésre, a technológiaváltásra vagy a kis- és középvállalati szektor támogatására. Orbánék azonban alapvetően a nagyvállalatokba pumpálták 2019. JÚNIUS 7-13. Magyar Hang