Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)

2019-07-05 / 27. szám

2 VILÁGKÉP_________________________________________________________________________2019. július 5-11. [ Magyar Hang Ursula von der Leyen német védelmi miniszter és Manfred Weber néppárti frakcióvezető Strasbourgban, az Európai Parlamentben. Paktumpolitika FOTÓ: REUTERS/VINCENT KESSLER Arató László (Brüsszel) E­lmaradt a palotaforga­lom, ha úgy tetszik, győ­zött a praktikus politika az uniós csúcspozíciók elosztásánál. Azok a jelöltek, akik­ről a választók is tudtak, valamint, ha végigkövették az EP-válasz­­tás kampányát, elbuktak. Olya­nok jöttek helyettük, akikről csak sok-sok utánaolvasással lehet hasznos információkat szerezni. Arról, hogy ők mégis mit akar­nak a következő öt évben az uniós posztjukon - nos, erről semmit sem tudunk. Egészen hihetetlen, hogy ezek a személyek körülbelül egy nappal a jelölésük előtt tudták meg, hogy mi vár rájuk. Mit jelent mindez? Azt, hogy tagállamok egyértelműen legyőz­ték a parlamentet. Hiába szavazott több mint 200 millió ember má­jus végén valamire/valakire, jött 28 állam- és kormányfő, maguk­ra csukták az ajtót, aztán mege­gyeztek. Természetesen legitim, választott vezetőkről van szó, az Egy elit klub hétköznapjai Brüsszelbben nem osztottak lapot Közép-Európának viszont nem valószínű, hogy a nemzeti választásokon bármelyi­kük is Ursula von der Leyennel (az Európai Bizottság leendő elnöke), Charles Michellel (az Európai Ta­nács új elnöke), Christine Lagarde­­dal (az Európai Központi Bank új elnöke) vagy Josep Borrell-lel (a leendő külügyi főképviselő) kam­pányolt volna. De lépjünk egyet hátra az első felindultságból kibukott vélemé­nyektől. Az történt, hogy a mag­országok, azaz az EU alapítói, az integráció motorjai és nem utolsó sorban finanszírozói, magukhoz ragadták a kezdeményezést, meg­erősítették az elit klub pozícióit. Sem az északi, sem a balti, sem a kelet-, sem a közép-európai ál­lamoknak nem jutott semmiféle tisztség, akár jelképes sem. Remé­lem, egyszer megtudjuk, mi volt ebben az üzlet. Kezdve ott, hogy Kelet-Közép-Európának tulaj­donképpen esélye sem volt arra, hogy egy erős embert elhelyezzen valamelyik pozícióban, mert nem volt ilyen jelöltje. A bolgár Krisz­talina Georgieva és a szlovák Maros Sefcovic nevét lehetett hallani, de ők úgy estek ki a versenyből, hogy tulajdonképpen részt sem vettek benne. Még ennyi szerepe sem volt egy másik bolgárnak, Szergej Sztanisevnek, akiről kedden dél­után mint az Európai Parlament következő elnökéről beszéltek, aztán amikor este tízkor lezárták Miért érhette meg támogatni az integráció haszonélvezőinek a "nagyok" által megkötött paktumot? Pénzért? És lehet majd tovább lopni? Elnéző mosolyokért? És fel lehet számolni további független intézményeket Romániában, Lengyelországban, Magyarországon? Gazdasági függésért? És lesznek új német, francia, belga és holland­ cégek a régióban? a jelölést, kiderült, Sztanisev nem is indul a posztért, így lett az elnök egy olasz szocialista. Miért érhette meg támogatni az integráció haszonélvezőinek a „nagyok” által megkötött paktu­mot? Pénzért? És lehet majd to­vább lopni? Elnéző mosolyokért? És fel lehet számolni további füg­getlen intézményeket Romániá­ban, Lengyelországban, Magyar­­országon? Gazdasági függésért? És lesznek új német, francia, belga és holland cégek a régióban? Tulajdonképpen ez a forgató­­könyv tökéletesen beleillik a két­­sebességes Európa képébe, amikor kimondva nem, de kimondatla­nul az egyenlő tagállamok között vannak még egyenlőbbek. Ami­kor különböző ügyek mentén a V4-ek beleállnak konfliktusokba, megvétóznák ezt-azt, húzzák a szájukat a közös politikák köré­nek kibővítése során, akkor egyre erősebben hallani Nyugat-Eu­­rópában, hogy: jó, ha ti ezt nem akarjátok, nem baj, de mi szeret­nénk csinálni. Ez megjelenik már azon a szinten is, hogy a döntések jelentős körében az egyhangúsá­got szeretnék többségire cserélni, mert lassan haladnak a dolgok. Mert mindig van valaki, aki meg­torpedózza a jó ötleteket. Persze ezt fel lehet úgy is fogni, mint a demokratikus döntéshozatal elleni támadást, ahol a többség elnyomja a kisebbséget. De az is igaz, hogy a teljes egyenlőséggel legutóbb a kommunizmus érvelt. Visszatérve a titkos megálla­podások korszakának végére, már ha lesz olyan. A britek kilépésé­vel a német-francia tengely fogja meghatározni Európa jövőjét. Pár hete mindkét állam vezetője be­szélt már arról, hogy akkor lehet közvetlenül megválasztani a fon­tos tisztségek betöltőit, amikor a választási rendszer is megválto­zik, és amikor transznacionális listákra lehet szavazni, nem pedig a tagállamok pártjaira. Az is lehet, hogy ez nem lesz olyan sokára: a következő EP-választást részben már ilyen keretek között szeretnék lebonyolítani.

Next