Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)
2019-07-05 / 27. szám
16 MAGAZIN - INTERJÚ Az életünk túlságosan átpolitizált, legalább az a kis idő legyen kivétel, amíg az emberek a műsorát hallgatják - mondta Kőhalmi Zoltán. A humorista, stand-up komikus nem akar megmondóember lenni, nagy igazságok helyett inkább a közös kis dolgainkat igyekszik színpadra vinni, amelyekben mindenki magára ismerhet. Kőhalmi Zoltánnal a Karinthy-gyűrűről, a zárkózottságról, a család vétójogáról, a trágárságról, az első könyvéről és a sumér istenségek szakálláról beszélgettünk. Ficsor Benedek el tartja a Karinthy-gyűrűjét? - Előkelő helyen. A Karinthy-gyűrű a legnagyobb és talán az egyetlen elismerés, amit humorista kaphat, ha a Kossuth-díjat nem számoljuk, de azt, ha jól emlékszem, csak Sándor György és Hofi kapta meg. Nem egy kitüntetésekkel elhalmozott szakma a miénk, más kérdés, hogy a színpadi visszajelzés mellett kell-e még egyáltalán díjazni a humoristákat. De mivel én zsenge gyermekkorom óta vágytam rá, nagy becsben tartom. Sokat látott darabról van szó, egyszer a gyerekeim kaparintották meg, tőlük kellett visszaszereznem, és még egy betörést is átvészelt. Csomó mindent elvittek, de a gyűrűt nem vették észre. Idén Bagi Iván és Nacsa Olivér párosa kapta az elismerést. Díjazásuk nyomán több helyen udvari humoristákról, lakájhumorról írtak, nem az volt a kérdés, hogy jó vagy rossz, amit csinálnak, hanem hogy politikailag melyik oldalon állnak. Létezik jobb- és baloldali humor? - A művészeket kapásból besorolják valahová. És ehhez nem is kell feltétlenül állást foglalni valamelyik oldal mellett, elég, ha a közönség kitalálja valakiről, hogy hová tartozhat. Röhejes, hogy aszerint ítélnek meg, mondjuk, egy karmestert, hogy bal- vagy jobboldali. Egy rokonom úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy két helyre vásárolt bérletet a koncertterembe, ha jobboldali karmester vezényelt, akkor a baloldali páholyból hallgatta, ha baloldali, akkor jobbról. Ennyit tudott tenni a pártsemlegesség érdekében. Ami engem illet, a színpadon szándékosan nem beszélek közéleti dolgokról. A Heti Világgazdaság (Hvg) címlapjáért felelős tervezőként azonban nem tudom távol tartani magam a közéleti humortól, a Facebookon meg is találnak emiatt a sértett fanatikusok. Egy idősebb úr, amikor rádöbbent, hogy közöm van a Hvg-hez, dühösen fröcsögve vádolt meg, hogy a baloldal szekértolója vagyok, amit sokáig titkoltam ugyan, de végül csak lelepleztem magam, és így a kétmillió jobboldali szavazó bojkottálni fogja a műsoromat, én pedig éhen halok. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy remélem, a közönség ennél árnyaltabban gondolkozik, és végül nekem lett igazam, hiszen még mindig nem haltam éhen. - Nem vállalja a baloldali szekértoló szerepét? - Egyes kérdésekben konzervatív vagyok, másokban liberális, egyik politikai oldalhoz sem tudom odasorolni magam. - A politikai szerepvállalás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a szakállát, amiről nehéz eldönteni, hogy Kossuth vagy Széchenyi hatását mutatja inkább. - Én sumér istenségre gondolok. Azoknak kunkorodik úgy a szakálla, mint a szinuszgörbe. De a kérdés nem is az, hogy miért lett szakállam, hanem hogy eddig miért nem növesztettem. Sokáig azt hittem, hogy így nem nevetnek rajtam az emberek, de kiderült, hogy tévedtem, így maradt a szakáll. - Többször mesélt róla, hogy az édesanyja még azt is nehezen viseli, ha borostásan lép színpadra, mit szólt a szakállhoz? - Nem szereti, de én ezt kamaszos lázadásként, önmegvalósításként élem meg. - A politikai távolságtartás a személyiségéből fakad, vagy tudatos alkotói döntés? - Véleményem mindenről van, de a színpadi szereplésem másfajta humort kíván. Én megfigyelő humoristának tartom magam, aki a hétköznapi apróságokból építkezve igyekszik felmutatni vala-Egyes kérdésekben konzervatív vagyok, másokban liberális, egyik politikai oldalhoz sem tudom odasorolni magam mi általános érvényűt. A stand-up veszélyes műfaj, a fellépő könnyen elhiheti magáról, hogy azért nevetnek rajta, mert hatalmas igazságokat mond. Holott a közönség azért vesz jegyet, hogy nevessen, és ha emellett a humorista még okosakat is mond, az jó, de senki sem akarja, hogy valaki kiálljon, és csak okosakat mondjon. Ez ismert betegség a humoristáknál, én ezért kerülöm messziről, hogy megmondjam a frankót. Inkább beszélek magamról, és ha ezekben a történetekben magukra találnak az emberek, akkor elértem a célom. A közös kis dolgainkat szeretem színpadra vinni. Az életünk már így is túlságosan átpolitizált, legalább az a pár óra legyen kivétel, amit a stand-uppal töltenek. - Sokat mesélt korábban zárkózottságáról, szorongásairól. Ilyen habitussal nem megterhelő a színpadi kitárulkozás? - Ha úgy érzem, hogy figyelnek rám, akkor más állapotba kerülök, mintha szeánszot tartanék. A való életben sokkal visszafogottabb vagyok, mint a színpadon. A stand-up esetében ki van jelölve a tér, engem néznek és hallgatnak, vagyis csak én ronthatom el a dolgot egyedül. Ez számomra egy egyszemélyes játék, páros fellépésre nem is vagyok alkalmas, ott más fizikai törvények érvényesek. - Pedig régen még társas táncot is tanult. - De az sem segít. Ahogy az iskolai szavalóversenyeknek sem láttam sok hasznát, amikor először ki kellett állnom a színpadra. A figurámat eleinte a szorongásaimból és az esetlenségemből építettem fel. És ez nemcsak rám volt igaz, az egész műfajnak az esetlenség volt a legfőbb vonzereje szerintem. Mi messze nem voltunk annyira profik, mint amihez a közönség hozzászokhatott a színészek által előadott humoros műsorok esetében. A sutaságunkkal, csapongásunkkal, hadarásunkkal és a hétköznapi kinézetünkkel együtt lehettünk népszerűek. Mára persze megváltozott a helyzet, ma már senki sem azért vesz jegyet a Dumaszínházba, mert esetlen előadásokat akar látni, hanem egy profit, aki legfeljebb felidézi az esetlenségét. - Tudatosan őrizte meg ezt a szorongó karaktert? - Természetesen alakult így. Sosem tervezem az imidzsemet, igyekszem mindig önazonos és őszinte lenni. De persze a figura, amelyik a színpadon megjelenik, nem teljesen azonos velem. A közönség csak a vicces oldalamat látja, így önkéntelenül is másnak látnak, mint amilyen valójában vagyok. - Nehéz is elképzelni például a sötét oldalát, ami Fekete Zoli karakterében öltött testet. - Fekete Zoli szunnyad mostanában. A sötét oldalam arra volt jó, hogy megmutassam a nem annyira vicces énemet, de kétlem, hogy ez igazán sikeres lett volna. - Mit művelt a sötét én, tört-zúzott? - Közlekedési kötekedőként még gyalog is képes voltam követni valakit, hogy végül egy cukrászdában kérjem számon rajta egy záróvonal átlépését. De ezt sem hiszik el nagyon sokan, ahogy például a hangyáimat sem. De miért találnék ki olyasmit, hogy hangyákat tartok? - Még mindig megvannak a hangyái? - Nagy szeretettel elpusztítottam őket, de éppen a napokban Kőhalmi Zoltán 1977-ben született Szentesen. Humorista, első regénye - egy krimiparódia - hamarosan megjelenik. Három gyermek édesapja, fogtam be egy királynőt, vagyis újabb sikertörténet vette kezdetét. - Az előadásaiban kiemelt szerep jut a családjának, hogy viselik, hogy a nagy nyilvánosság előtt kibeszéli őket? - Mindenkinek vétójoga van. Ők találkoznak legelőször a poénjaimmal, sokat beszélek előttük a készülő műsoraimról, így teljesen belelátnak a munkámba. - Sok mindent megvétóznak? - Nem olyan sokat, de minden tiltás nagyon fáj. Mindig a legkeményebb dolgokat húzzák ki, és az erős ecsetvonások sokszor a legjobbak egy műsorban. De fejet hajtok a kérésük előtt, ha rosszulesik nekik valami, akkor nem fogom azzal a poénnal végigturnézni az országot. Egyébként mostanában úgy érzem, hogy nem foglalkozom velük eleget a műsoraimban. A gyerekeim sokkal többször kerültek szóba, amíg kicsik voltak, ahogy lassan belenőttem az apaságba, ők pedig kamaszok lettek, egyre ritkábban mesélek arról, hogy milyen velük együtt élni. El is kezdtem gyűjteni ezeket a történeteket. - A gyerekei megnézik a színpadon? - Megnéznek néha. A fiam a szilveszteri műsor után annyit mondott, hogy jó volt, apa, csak nem nyitod ki rendesen a szádat. Megragadta a lényeget. -Amíg a hazai stand-up szinte elképzelhetetlen káromkodások nélkül, ön látványosan kerüli a trágárságot. - Sokat beszélgettünk erről Bödőcs Tiborral, szerinte van olyan figura, amelyik kifejezetten kívánja a trágárságot. Tőlem távol áll egy ilyen karakter, inkább máshogy oldom meg a helyzetet. De mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál a színpadon. Van, aki cigánykereket hány, és jól áll neki, nekem valószínűleg nem állna jól. - Mennyire határozzák meg a műsort a nézők, létezik rossz közönség? - Nem hiszem, hogy van rossz közönség, inkább csak rossz hely- „Valaki ezért felelni fog” Névjegy 2019. JÚLIUS 5-11. Magyar Hang