Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)

2019-07-12 / 28. szám

Magyar Hang 2019. JÚLIUS 12-18. A Volt egyik főszervezője, Lobenwein Norbert az­óta egy nem elérhető Facebook-bejegyzésébe­n megmosolyogtatónak tartotta, hogy lemondta a fesztiválra szervezett be­szélgetését az Orbán-videó miatt, hoz­zátéve: nem hiányzott senkinek, szóba sem került, sőt ő még csak nem is isme­ri. Hogy érintette ez a reakció, már csak azért is, hiszen a dalai a YouTube-on százezres megtekintéssel futnak? - Azóta már beszéltünk. Azért hiszek az ilyesfajta kiállásokban, mert ez elindíthat egyfajta kom­munikációt. Ha csak szimplán ki­megyek a Volt Fesztiválra, és ott találkozom ezzel a politikai pro­pagandával, akkor csak néhány száz embernek tudnék ott, helyben reflektálni. Ha ráadásul még ma­radok, mondjuk, Black Eyed Peasre bulizni, akkor a saját értékrende­met köpöm ezzel szembe. Viszont azzal, hogy ez a bojkott részemről megtörtént, elkezdődött egy olyan kommunikációs folyamat, amely­ben teljesen emberi hangon meg tudjuk beszélni, kinek mi az érték­rendje, és kinek mi fér bele. - Hogyan és miként döntött arról, hogy nem vállalja a soproni szerep­lést? - Nagyon vártam ezt a beszél­getést, a civil katalizátorok témá­ját, amelyet elképesztően fontos­nak tartok, ahogy utána a nagy kedvencemet, a társadalomkriti­kai vonatkozású dalokban is erős Black Eyed Peast is szerettem volna meghallgatni. A feleségem azonban felhívta a figyelmem a videóról szóló cikkre: éjjel volt, 11 után, megpróbáltam mindennek utánajárni, de a felvétel önma­gáért beszélt. Egyrészt hihetetlen szomorúság öntött el, másrészt azonnali reakció volt részemről, de úgy vélem, ma így lehet érvé­nyesen reflektálni bármire is.­­ Mi is a probléma ezzel a videó­val? Akad, aki szerint semmi.­­ Ne kerülgessük a forró kását! Az orosz-szovjet filmes, Eisenstein óta lehet tudni, a filmalkotásban 1 + 1 + 3. Azaz, ha van egy képed, ami mellé raksz egy másikat, utána egy harmadik gondolatra asszociál a néző. Ha tehát adott egy bevágás, amelyen a jelenlegi miniszterelnök arról beszél 1989-ben, hogy távoz­zanak a szovjet tankok, majd pedig kivonuló harckocsikat mutatnak, miközben tudjuk, hogy nem ennek a beszédnek a hatására indult el a folyamat, ez az én értékrendem­be nem fér bele. Azért nem szabad ebbe nem beleállni, mert a szíved­del érezned kell, mi a helyénvaló, és mi nem. Én úgy érzem, ez nem az.­­ Bojkottot hirdetett volna egy ehhez hasonló, nem fideszes „rek­lámfilm” esetében is? Harckocsik, Orbán és esély az értelmes párbeszédre Balogh Roland Nem maradt reakció nélkül, hogy a soproni Volt Fesztiválon a nagyszínpad kivetítőjén azt az 1989-es rendszerváltás harmincadik évfordulójára készült „reklámfilmet” is vetítették, amelyen olybá tűnik, mintha a szovjet csapatok kizárólag Orbán Viktor beszédének hatására vonultak volna ki Magyarországról. A videó miatt a noÁr néven rappelő Molnár Áron színész lemondta részvételét egy panelbeszélgetésen. Erről, illetve a fesztiválok, a zene, a művészek és a politika kapcsolatáról beszélgettünk.­ ­ Félreértés ne essék, ha egy baloldali szereplő felszólalása ’89-ből vagy bárhonnan kerülne egy hasonló narratívájú videóba, ugyanígy felháborodnék. Ez nem a jobb- vagy baloldalról szól, hanem arról, hogy egy elvileg politika- és mindenféle propagandisztikus ha­tástól mentes, semleges fesztiválon hol a határ. Például a környezet­tudatos, újrahasználható poharak mellett belefér-e egy atomerőmű népszerűsítése? A kérdés, ki húzza meg a határt. Ha nem mi, akkor az már nem a mi fesztiválunk. - Miként reagáltak a fellépők a felhívására? - Nagy örömünkre reagál­tak, csak nem vertük nagydobra. Akadt, aki nem is feltétlenül miat­tam, de jelezte, propagandamen­tes fesztiválokat szeretne. Megint mások nyíltan ugyan nem vállal­ták, de privátban nekem jelezték, egyetértenek velem. A közös fel­lépés nem varázsütésre zajlik, de látjuk, az MTA, a kulturális tao megszüntetése vagy az ismétlések jogdíjának ügyében, ha tényleg súlyos a helyzet, a szakmabeliek, legyenek akadémikusok, színé­szek vagy zenészek, megtalálják egymást, képesek összefogni, és jelezni: eddig és ne tovább.­­ Akik nem merték vállalni a vé­leményüket, vajon azért tették, mert attól tartanak, nem hívják őket többet fesztiválokra, vagy hogy a jövőben nem számíthatnak NKA-s támogatásokra? - Nem tudom. De a művésztár­sadalomnak el kell döntenie, mi a célja. Falakat dönteni a tehetség­gel, tudással, zenével, színházzal, filmmel, vagy megélhetési mű­vészként szemet hunyni a nekünk nem tetsző ügyek felett. - Örök kérdés, mennyire politizál­jon a zene, illetve a művésztársadalom. - Amellett, hogy a politikusok miatt elértéktelenedett a jelenté­se, Magyarországon már magától a politika szótól is félnek az embe­rek, így a színészek és a zenészek is. Holott a közügyekkel való foglalko­zást is jelenti, amelynek kardinális dolognak, evidenciának kell lennie. Tudom azonban, hogy ez nehéz. Épp azon vagyok, hogy egy olyan for­manyelvet alakítsunk ki, amellyel lehet reflektálni a közéleti ügyekre. Edzeni kell magunkat, hogy meg tudjuk fogalmazni a véleményünket olyan alapvető kérdésekben, mint a kilakoltatás, a hajléktalanság, az egészségügy, a környezetvédelem, az otthonápolás, a sajtószabadság vagy épp az oktatás. Ezekről egye­lőre legfeljebb elszigetelten beszél egy-egy ember a művésztársada­lomban. Az egyéneket ugyanakkor könnyű eltaposni, egy kollektívát már nem. Én hiszek benne, hogy a közönséggel közösen képesek ra- Névjegy Molnár Áron 1987-ben született Újvidéken. Négyéves volt, amikor családjával átköltöztek az anyaor­szágba. Színművész. NoÁr néven indított művészeti-közéleti pro­jektje keretében gyakran reflektál társadalmi kérdésekre.­gyünk fellépni a társadalmi igaz­ságtalansággal szemben. Rajtunk, előadókon is múlik, mi ragad meg az emberekben. - Hogyan lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy miközben azt mondjuk, a propagandának semmi keresnivalója egy fesztiválon, addig egy fellépő keményen kritizálja a kormányzat politikáját? - Felületet biztosítani egy olyan, komoly támogatással bíró intézmény pártoskodó kampányá­nak, mint a Terror Háza Múzeum, szerintem luxus. De önmagában bármilyen, pártokhoz köthető pro­pagandának sincs semmi keresni­valója egy fesztiválon. Ahogy an­nak az előadónak sem, aki direktbe a jobb- vagy baloldalnak kampá­nyol, pártpolitikai alapon sárdo­bál és pocskondiázik. Viszont egy társadalmi kérdésekre intelligens válaszokkal a zenéjén, szövegén keresztül reflektáló előadónak -akit az adott fesztivál meghív, így tematikájába illően magáévá tesz, felvállal - igen. - Ezek szerint fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni a pártpolitizálás és a közügyek­kel való foglalkozás között? - Maximálisan! Ezen dolgozom immár másfél éve. De itt egy friss példa: a napokban kért fel egy független képviselőjelölt, hogy a no­r formációval vegyünk részt a kampányában, azonban nem volt kérdés, hogy nemet mondunk rá. Nem veszünk részt sem bal, sem jobb, sem független politikai kampányokban, közügyekkel fog­lalkozunk. A kettő nem ugyanaz!­­ Több olyan társadalmi kam­pányban is részt vesz, amelyeket az ellentábor által „Soros-bérencnek" titulált szervezetek visznek, így az ő kirakásuk szerint nem csoda, hogy „vihart kavart a biliben" az Or­bán-videó miatt. Mit gondol az ilyen reakciókról?­­ Aki ezt a logikai párhuzamot véli felfedezni, azzal nagyon kevés közös platformunk van a vitára. Ettől függetlenül meg kell próbál­ni, már akivel lehetséges. Engem egyébként a konkrét ügy érdekel. Ha az Amnestynek van egy sajtó­­szabadságról szóló programja, az tök klassz dolog. Ha a Transpa­rency Internationalnek meg olyan kezdeményezése van, amely arról szól, hogyan lehet a korrupcióról integráltan beszélni az oktatás­ban, ahhoz a legnagyobb örömmel csatlakozunk. Engem nem érde­kel, kire milyen bélyeget sütnek, kit kik támogatnak Ha jó ügyek - mint a már említett kilakoltatá­sok, hajléktalanság, otthonápolási díj, egészségügy, oktatás -,be­szélni kell róluk!­­ A hiphop, de akár a slam poetry is más műfajokhoz képest fogékonyabb a közéleti kérdésekre. Mondhatni, többek között a társadalmi reflexiók hívták őket életre. A wo­r-dalok is az oktatás vagy épp a migráció témáját feszegetik. Időszakos, egy-egy aktu­ális problémára szeretnének rámu­tatni, vagy folyamatos jelenléttel kí­vánják felhívni a figyelmet a vitákat kiváltó kérdésekre? - Egyelőre azon vagyunk, hogy közösségi finanszírozással megteremtsük a folyamatos mű­ködéshez szükséges forrásokat. Igen, katalizátorok szeretnénk lenni, rávilágítani a problémákra, mindezt ráadásul úgy, hogy a kö- MAGAZIN • INTERJÚ 17 Az orosz-szovjet filmes, Eisenstein óta lehet tudni, a filmalkotásban 1 + 1 k­ö­zönség érdeklődését fenntartva adott témákban különféle prog­ramokat szervezünk számukra két tematika között.­­ Többek szerint minél értőbb, összetettebb egy szöveg, annál nehe­zebb tömegeket megfogni vele, ezért lesz mindig is nagyobb felvevőkész­ség a könnyedebb, a kemény társa­dalomkritikát mellőző popgagyira. Mi a véleménye erről? - Én ezt másképp látom, ma­ximálisan bízom a közönségben. Tapasztalom, és felvillanyoz, hogy egyre többen ismerik és éneklik a szövegeinket. Ráadásul nemcsak a fiatalabbak, hanem az idősebbek is. Ez is jól mutatja, egyetlen ge­nerációt sem szabad kihagyni.­­ Mondják, a YouTube korunk szájhagyománya, szó se róla, a noÁr jól is teljesít ott, ám minden digita­­lizáció ellenére a rádiós lejátszás még mindig fontos ahhoz, hogy egy­­zenész szélesebb körhöz juttassa el üzenetét. Nem zavarja, hogy nem játsszák a dalaikat? - Fontos, nem szeretnénk sem­milyen kompromisszumot sem kötni. Ha a dalaink a döntéshozók szerint nem férnek bele a leját­szásba, szívük rajta. Mi továbbra is keményen dolgozunk, és tudom, hogy fogja a Petőfi rádió is játsza­ni majd a számainkat. Csak fel kell ébredniük 99

Next