Magyar Hang, 2020. június (3. évfolyam, 23-26. szám)

2020-06-05 / 23. szám

Magyar Hang | 2020. június 5-11. Farkas Melinda G­yarmati Dezső 1927. ok­tóber 23-án született Miskolcon. Első tizenöt évét a Buda egyik leg­szebb részén fekvő Németvölgyi úti családi házban és környékén töltötte. Az úszást az akkori szo­kásokhoz képest meglehetősen hamar, tizenegy évesen elkezdte. Már az év nyarán felfigyelt fel rá és leigazolta le a BBTE úszói közé a Császár uszodában edzősködő Mészáros János. Kirúgták az uszodából Sosem derült ki miért, de fél év múlva a Mészáros kirúgta, ezután a fiú két évre eltűnt az uszodák környékéről - olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) Gyar­mati Dezsőről, a Nemzet Sportoló­járól szóló portréjában. A sporttól azonban nem szakadt el, energi­áit a kézilabdára és az ökölvívásra fordította. Szüleinek nem tetszett a bunyó, amelyről azonban csak többszöri rábeszélés után mondott le. A kézilabdában viszont egyre si­keresebb lett, tizenöt éves korában már az NB I.-ben játszott. - Nem szerettem igazán a kézi­labdát - vallotta be később, ami­kor visszatért az uszodába. Egy év múlva már a Gammában védett, a csapat felkerült az I. osztályba. Édesapja elintézte, hogy 1946 őszén Angliába mehessen, egy ad­ventista kollégiumba. Röviddel ké­sőbb a londoni Kingsbury Clubban vízilabdázott. „Ott lettem jó póló­zó” - mondta később az ott töltött esztendőről. Élete első olimpiájára, Londonba 1948-ban aranyérmes reményekkel és a disszidálás szán­dékával utazott ki. A lehetőségek hazájába, Amerikába készült. London viszont csak fél sikert hozott: csupán az ezüst jött ösz­­sze, ő pedig az utolsó pillanatban meggondolta magát, és mégsem vágott neki az amerikai kalandnak Későbbi visszaemlékezése szerint a londoni pályaudvaron figyelte, amint társai elvonatoznak, ő végül nem szállt fel. A pillangókisasszony Az ötvenes évek eleje boldog éveket hozott a fiatal Gyarmatinak Bele­szeretett Székely Évába, az elképesz­tően kitartó és hatalmas küdző­­szellemmel megáldott úszónőbe, aki ekkoriban úgy kapaszkodott vissza a csúcsra, hogy zsidó szár­mazása miatt a második világhá­ború alatt nemhogy sportolni nem engedték, de az élete is veszélybe került. Munkaszolgálatosnak vit­ték, tankcsapdákat kellett ásnia, annyira mostoha körülmények kö­zött tartották, hogy csontig sebes lett a lába, a mosakodást pedig konzervesdobozból kellett megol­dania. Székely megszökött a mun­kaszolgálatról, mégpedig úgy, hogy felpattant egy villamosra. Meg­súgták neki, hogy a Benczúr utcá­ban van egy védett ház, ahol nem eshet bántódása. Éva ott is edzett, lépcsőzött fel és le, sokan azt hit­ték, megbolondult, pedig csak for­mában akarta tartani magát. Nem azzal foglalkozott, hogy veszély­ben van-e az élete, csak az olimpiai győzelem lebegett a szeme előtt. Gyarmati 1950-ben vette tehát feleségül Székely Évát, mindket­ten huszonhárom évesek voltak ekkor, erejük teljében, egy spor­toló számára talán a legkiválóbb életkori szakaszban. Fiatal házas­ként együtt utazhattak a helsinki olimpiára, és mindkettejük álma teljesült, bajnokok lettek. Éva úgy nyert 200 méter mellúszásban, hogy pillangó kartempóval úszott, (akkor még nem volt ebből külön versenyszám), ezért nevezték őt Pillangókisasszonynak. Két évvel később, 1954-ben megszületett gyermekük, Gyarma­ti Andrea, akiből Éva nevelt később világklasszis úszót, hiszen ő volt lánya edzője is. Andreának balsze­rencsés körülmények között, csak az olimpiai ezüst jött össze, pedig képességei alapján sokak szerint kijárt volna neki az arany is. 1956-ban Székely és Gyarmati ismét együtt utaztak az olimpi­ára, ezúttal Melbourne-be. Évát megviselte, hogy alig kétéves kis­lányukat otthon kellett hagynia, itthon pedig a forradalom leveré­se utáni napokban korántsem volt megnyugtató a helyzet. Annyira aggódott, hogy a pakisztáni át­szállásnál haza akart jönni. Ilyen körülmények között nem is jött neki össze a címvédés, a német Ur­sula Hoppe (2 p 53,1 mp) megelőz­te, így „csak” ezüstérmes lett. Férjének viszont a nem min­dennapi körülmények között is összejött a címvédés. 1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján, amikor már csak napok választották el az olimpiai küldött­séget az indulástól, Gyarmati beállt a felvonulók közé, majd egy vörös csillag eltávolításában „segédke­zett”. Részt vett a Széna téri bari­kádok építésében is, ekkor „érték” utol játékostársai. Felszólításukra visszatért az edzőtáborba, s on­nantól kezdve csak a közelgő olim­piára koncentrált - emlékezik meg róla írásában a MOB. Amikor megérkezett Mel­­bourne-be, egy Kossuth-címeres zászlóra gyászfátylat kötött, s úgy vonult az olimpiai faluig. „Tar­toztam ezzel a barátaimnak...ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam” - vallot­ta az esetről 1997-ben. Ez a fotó is bejárta a világsajtót ugyanúgy, mint az a kép, amely a vérző arcú Zádor Ervinről készült az olimpiai vízilabdatorna legemlékezetesebb meccsén, a „magyar-szovjeten”. A mérkőzésnek nyilvánvalóan kü­lönleges színezetet adott az egy hónappal korábban vérbe fojtott magyar forradalom. A délután fél négykor kezdő­dő mérkőzésre dugig telt csarnok, amely egy emberként támogatta a magyar csapatot. A magyarok zó­navédekezése ellen a szovjetek te­hetetlenek voltak, így nem sokkal a vége előtt már 4-0-ra vezettünk. Ekkor szabadultak el az indulatok. Zádor Ervint, a csapat legfiatalabb tagját lekönyökölte Valentyin Pro­­kopov, a szovjet center. A magyar játékos szeme mellett felrepedt a bőr, és ömlött belőle a vér. Gyarmati Dezső évtizedek­kel később, a Magyar Nemzetnek Gyarmati Dezső egy 2012-es felvételen, kezében 1956-ban készült portréjával. Melbourne-ben sikerült legyőzni a szovjeteket FOTÓ: REUTERS/BALOGH LÁSZLÓ adott interjúban így fogalmazott: „Már kezdett volna kiúszni a me­dence jobb sarka felé, amikor Mar­­kovitscsal szóltunk neki: Ervin, a másik oldalon! Nem mondom, volt ebben némi hangulatkeltési szándék, de úgy gondoltuk, ennyi belefér. Két helyen repedt fel a bőr a szeme körül, a nadrágjáig folyt le a vér. (...) Több sem kellett a kö­zönségnek, ahogy a mondás tartja: panem et circenses! Néhányan át­ugrottak a korláton, de a medencé-. „Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni i” de, a szovjet játékosok meg mene­kültek ki a másik oldalon.” Az olimpiai bajnoki címet végül a jugoszlávok elleni mérkőzés hoz­ta el. A sorsdöntő meccset a mieink 2-1-re megnyerték, így Magyar­­ország veretlenül lett olimpiai baj­nok. Gyarmatinak ez volt a máso­dik aranya. A melbourne-i olimpia után több sportlegenda nem tért haza, Gyarmati azonban ekkor is vissza­jött, pedig ebben komoly kockázat volt, hiszen Melbourne-ben ő volt a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke. Röviddel ké­sőbb menekülnie kellett családjával, miután egy margitszigeti edzést követően négy marcona alak egy Római-parti házban alaposan hely­benhagyta. Először Bécsbe utaztak, majd Amerikába, aztán onnan újra Európába vezetett az útjuk. 1958- ban aztán hazatértek. Egy ideig a Csepel Művek II-es kapujánál, egy kocsmában csaposként dolgozott a kétszeres olimpiai bajnok, átme­netileg a játéktól is eltiltották. 1960-ban, a római olimpia előtt a párt választás elé állította Gyar­matit és Székely Évát: együtt nem mehettek az olimpiára, mert attól tartottak, disszidálnak. Végül csak Gyarmati ment. Feleségének ez akkora trauma volt, hogy végleg fel is hagyott a versenyszerű úszás­sal. A vízilabdacsapatnak ekkor csak a bronzérem jött össze, ami a disszidálások és a párt által osz­togatott büntetések fényében így is nagyszerű eredmény volt. Gyarmati a római bronz után a Fradiban négy, csodálatos esz­tendőt töltött el, háromszor nyer­tek bajnokságot. Már 37 éves volt, amikor a tokiói olimpiára utazha­tott, ahol az izgalmak csúcsát ismét a magyar-szovjet meccs jelentette. Öt-kettőre kellett nyernünk a baj­noki címhez úgy, hogy két negye­det követően még az ellenfél veze­tett 2-1-re. Végül Dömötör Zoltán legendás góljával beállította 5-2- es végeredményt. Ezzel Gyarma­ti ötödik olimpiáján megszerezte a harmadik aranyát, amelyet egy ezüst és egy bronz foglalt keretbe. „Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni!” - vallotta később a Gyarmati sors című, Peterdi Pál által jegyzett életrajzi könyvben. 1952-ben édesapja súlyos beteg­sége, 1956-ban „az októberi napok szépsége és a novemberi napok gyásza”, 1964-ben pedig a válása volt az üröm az örömben. Sírig tartó szerelem Merthogy Gyarmati és Székely 14 éven át tartó házassága 1964-ben véget ért, ugyanakkor, amikor a férfi felhagyott sportolói pályafu­tásával. Még ugyanabban az évben feleségül vette az ünnepelt színész­nő, a gyönyörű Bara Margitot, akitől 1968-ban lánya született, Eszter. (Unokájuk Szilágyi Liliána úszónő). A nagy szerelembe hamar keserű­ség vegyült: hamarosan kegyetlen és alaptalan rágalomhadjárat in­dult Bara Margit ellen. A színész­nőt belekeverték a korabeli sikeres vendéglátóipari vezető, Ónody Lajos elleni koncepciós perbe. Az egész városban elterjedt a pletyka, amely a vadászházakban lezajlott, Bara Margit részvételével zajlott vad orgiákról szólt. Hiába próbált vé­dekezni a rágalmak ellen, a Nem­zeti Színházból az utcára tették, a kollégák, barátok elfordultak tőle, nem kapott újabb szerepeket, ezért 1976-ban végleg visszavonult. - Amikor elkezdték őt vádolni, képtelenné vált arra, hogy szín­padra álljon. (...) Gusztustalan volt. Anyu azt kérte tőlem, próbáljam megérteni, amikor az embert le­köpik az utcán vagy leverik a ka­lapját a fejéről, nem tud kiállni plénum elé, és felszabadultan oda­adni magát a közönségnek. Egé­szen 1976-ig „vegetált” a pályán. Az ügy kirobbanásakor, 1964-ben harminchat éves volt, élete leg­szebb időszakát élte. Onnantól kezdve viszont megváltozott min­den, csak számára megalázó és méltatlan szerepeket kapott, pél­dául idős apácát kellett alakítania, vagy felismerhetetlenre masz­kírozták - mesélte édesanyjáról Gyarmati Eszter 2016-ban, a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Gyarmati pályája azonban sze­rencsére nem alakult ilyen tragiku­san. A hetvenes években edzőként aratott nagy sikereket: az 1972-es müncheni olimpia „kudarcos” ezüstje után vette át a vízilab­da-válogatottat Rajki Bélától, majd rá egy évre világbajnokságot, 1974- ben Eb-t nyert a csapattal, 1976- ban, Montréalban pedig edzőként is olimpiai bajnoki címet szerzett. A nyolcvanas években a Vasas­nál, majd Bolognában lett edző, onnan a rendszerváltás idején Csurka István hívta haza. Tagja lett az MDF-nek, 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselőjévé választották. Nyolc­szor szólalt fel, valahányszor spor­tügyekben. 1994-ben és 1998-ban is szerepelt az MDF listáján, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sport­szekciójának elnökévé választották. Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án halt meg. Hatalmas tömeg kísérte útjára. Bara Margit három évvel később követte őt, Székely Éva pedig idén februárban hunyt el. RETROLIMPIA (9. RÉSZ) Bajnok, hősszerelmes, rendszerváltó A világháborúk idején három nyári olimpiát is töröltek a programból, de most először halasztották el a játékokat. Ha már idén nem örülhetünk magyar aranyéremnek, idézzük fel a régmúlt dicsőségeit, ismerkedjünk meg közelebbről a legendás bajnokokkal. Sorozatunk kilencedik részében Gyarmati Dezsőt, a vízilabdázás ikonját mutatjuk be, aki feleségül vette a „Pillangókisasszonyt”, majd hazánk egyik legszebb színésznője lett a párja. A rendszerváltás idején az első szabad választásokon győztes MDF politikusa volt. SPORT 1 31

Next