Magyar Hang, 2020. október (3. évfolyam, 40-44. szám)

2020-10-02 / 40. szám

2­I VILÁGKÉP 2020. október 2­8. | Magyar Hang S. ' ' Önmagát koronázta meg Lukasenka Aljakszandr Lukasenka és Szvjatlana Cihanouszkaja is Belarusz elnökének tekinti magát Stier Gábor P­áncélozott harci jármű­vek, katonákkal teli te­herautók jelentek meg a múlt hét közepén a minszki elnöki palota környékén. Az oda vezető utakat reggeltől le­zárták, így a belarusz fővárosban már sejtették, hogy a határidő kö­zeledő lejárta előtt csak megkezdi újabb elnöki ciklusát Aljakszandr Lukasenka. Jól mutatja a jelenle­gi helyzetet, hogy a beiktatás ti­tokban, leginkább egyenruhások körében zajlott. Előzetesen erről egy szót sem szóltak, és még az állami televízió sem közvetítette a ceremóniát. Annak ellenére, hogy ezt még a törvény is előírja. S mi­közben az utcán már gyülekeztek a beiktatás ellen tüntetők, az inter­neten pedig megjelentek a „magát megkoronázó patkánykirályról” szóló mérnök, az elnök a beikta­tás új elemeként átöltözött, és már egyenruhában fogadta a különböző haderőnemek képviselőinek eskü­tételét. Ez a gesztus is jól mutatja, hogy a hatalma immár alapvetően nem a népre, hanem az erőszak­szervezetekre támaszkodik. Az augusztus 9-e utáni napokban elillant az érinthetetlenség Luka­­senkát korábban körülvevő aurája. Az autoriter, de korábban kétség­kívül legitim rendszer egyre látvá­nyosabban fordul át a diktatúrába. Eközben a hol Varsóban, hol pe­dig Vilniusban felbukkanó Szvjat­lana Cihanouszkaja már csak pol­gártársként emlegeti Lukasenkát, az utca pedig a tiltakozások öt­venedik napján „beiktatta elnök­nek”. Csakhogy Vilniusból nehéz azt mondani, hogy ő Belarusz el­nöke, még ha a tiltakozók a Nexta útmutatása alapján annak is te­kintik. Annak ellenére, hogy Ciha­nouszkaja még az ellenzéki Golosz az 5700-ból mintegy 1300 körzetet felölelő alternatív szavazatszám­lálása alapján is csak Minszkben nyert, összességében azonban csak 38 százalékot szerzett, miközben Lukasenka 50,8 százalékot. De ab­ban sem lehetünk biztosak, hogy a nagyvárosokon kívül a kisebb te­lepüléseken is őt ismernék el vagy akarnák a belaruszok elnöknek. Ott tartunk tehát, hogy egy il­legitim választás után van két is-két elnöke is van Belarusznak. Az egyik Minszkben, a másik Vilniusban. Az egyik csalással nyerte meg a választásokat, míg a másik nem nyerte meg. A világ keleti fele Aljakszandr Lukasenkát tekinti elnöknek, míg a másik felén a lemondását követelik, és Szvjatlana Cihanouszkaját fogad­ják államfőnek kijáró tisztelettel. Meddig tarthat ki ilyen helyzet­ben Lukasenka i­legitim elnöke Belarusznak. Míg az egyik mögött egyre növekvő számban ott állnak a belaruszok és a Nyugat, addig a másik mögött Mintha mindkét oldalon tanultak volna valamit az ukrán példából: az egyik nem akarja mindenáron megbuktatni Lukasenkát, míg a másik nem ragaszkodik hozzá mindenáron egyre kisebb támogatással, de még mindig ott van a belarusz társa­dalom egy része, valamint szilár­dan az erőszakszervezetek, és őt ismeri el a Kelet is. Míg az egyik oldal azonnal új választásokat akar, addig a másik egy két-három éves alkotmányozó folyamat során alakítaná át a politikai rendszert, és csak ezután szavaztatna. Azt is csak akkor, ha nagyon muszáj. Nem sietné el a választások meg­ismétlését a világ nagy része sem. Abban Lengyelországon és Litvá­nián kívül egyetért a világ nyugati és keleti fele, hogy a stabilitást kell szem előtt tartani. Mintha mind­két oldalon tanultak volna valamit az ukrán példából: az egyik nem akarja mindenáron megbuktat­ni Lukasenkát, míg a másik nem ragaszkodik hozzá mindenáron. Ez a helyzet, ha a korábbinál jóval kisebbet is, de hagy némi mozgás­teret Lukasenkának, így aztán na­gyobb esélye van egy elhúzódó át­menetnek, amely során Lukasenka irányítja Belaruszt mindaddig, amíg ebben Moszkva segíti. De hogyan irányíthatja az or­szágot valaki, akinek a beiktatása konspiratív körülmények között zajlik, s akinek elnöki tisztét Ber­lintől Párizson át a Baltikumig országok sora nem ismeri el? Nos, ahogy például Nicolás Maduro Venezuelát. Az apparátusra és a rendőrségre, valamint a kato­nákra támaszkodva. Ezek a rezsi­­mek nem örök életűek, ám példák során látjuk, hogy a bukásukig évek telhetnek el. Lukasenkát ugyan több ország sem ismeri el, de ebből még nem következik au­tomatikusan a bukása. Az említett Maduro már két éve választatta újra magát, ám a nyugati és a la­tin-amerikai országok többsége ezt nem ismeri el legitimnek. Az ellenzék vezére, Juan Guaidó azóta kihirdette magát elnöknek, és ezt mintegy ötven ország el is ismer­te. Guaidót elnöki pompával fo­gadják sok helyen, ám Caracasban Maduro az úr. Annak ellenére, hogy az or­szág pusztul, a venezuelaiak tize­de pedig elvándorol. Ehhez képest Belarusz jó állapotban van, Luka­senka pedig nemrég volt Vlagyimir Putyinnál, a kínai elnököt pedig Minszkbe várják. Belarusz ellenzékiek performansza Minszkben. Foggal körömmel FOTÓ: REUTERS

Next