Magyar Hang, 2020. december (3. évfolyam, 49-52. szám)

2020-12-11 / 50. szám

Magyar Hang 2020. DECEMBER 11-17. tedi betakarítási problémák mi­att az egyéb kórokozók - például a tüdőgyulladásért is felelős pneu­mococcus - és a romló harctéri körülmények is növelték a halálo­zást” - írják a szerzők. Az 1917 és 1919 között tomboló spanyolnáthát - azaz az influenza A vírusát (A/H1N1)­­ a becslések szerint a Föld akkori 1,8 milliárd lakója közül 500 millióan kapták el, a járvány áldozatainak számát 17 és 100 millió közé teszik. (Ösz­­szehasonlításképp: a négy évig tartó első világháború mintegy 16 millió áldozatot szedett.) A ku­tatók szerint Európában a spa­nyolnátha mintegy 2,64 millió életet követelt, és a jelenlegi jár­ványtörténeti adatok alapján a kór Ázsiából került az öreg kontinens­re. Többek között 1917 őszén és telén a britek által ott toborzott - és Ázsiából Kanada, majd az At­lanti-óceán érintésével megérkező­­ csapataik hozták be. A fertőzés gócpontja az észak-franciaországi kikötő, Boulogne volt. A spanyolnátha kapcsán ugyancsak érdekes megállapítás: a jégminták és a korabeli műszeres feljegyzések amellett, hogy meg­erősítik az első világháború csa­tatereit elöntő csapadék szokatlan mennyiségét - amely a fulladásos halálesetek, a tüdőgyulladás és más fertőzések következtében fo­kozta az áldozatok számát -, arról is tanúskodnak, hogy a hirtelen jött időjárási anomália jelentősen megváltoztathatta a madarak, így például a H1N1 madárinfluenza ví­rus egyik elsődleges hordozójának számító tőkés réce vándorlási szo­kásait, útvonalait. A H1N1 állatoktól (madarak és emlősök) ered, s emberre első­sorban a beteg madarak ürülé­kével szennyezett vízforrásokon keresztül terjedt át. Az új adatokat korábbi kutatásokkal összevetve kiderült, a spanyolnátha legsú­lyosabb hullámában, 1918 őszén, a tőkésréce-populáció fertőzött­­sége az ismert minták alapján mintegy 60 százalékos lehetett. Ugyancsak érdekes megálla­pítás, hogy a témában megjelent járványügyi tanulmányok azt is sugallják, az első világháború harc­terein vegyi fegyverként használt klórgáz hatására a vírus sokkal fertőzőképesebb mutációja jelent meg. „Retrospektív epidemioló­giai vizsgálatok azt mutatják, hogy a spanyolnátha magas halálozási arányához jelentős mértékben hoz­zájárultak a pneumococcus-társ­­fertőzések, amelyek az influen­za áldozatai egyötödét tették ki, 34 százalékos halálozással” - ál­lítják a vizsgálatok eredményeiből leszűrve. Évezredek óta velünk van a lövészárokláz Noha az első világháború alatt ka­pott nagyobb ismertséget az ötna­pos, más néven lövészároklázként is ismert betegség, mégis sokkal korábbról ered, mint azt korábban sejtették - derült ki egy járvány­ügyi kutatásból. A ruhatetű által terjesztett betegséget a Bartonella quintana nevű baktérium okozza; a kórokozó a rovar csípésével, an­nak bélsarával együtt kerül az em­ber szervezetébe. A hirtelen fellépő tünetek 3-5 napig tartanak, akik elkapják, lá­zasak lesznek, legyengülnek, szem mögötti, hát- és alsó végtagi fáj­dalmat éreznek. A lép, és a nyirok­csomók megnagyobbodhatnak, és piros kiütések jelentkeznek. Gyak­ran tünetmentes, rendszerint ma­gától gyógyul, de kialakulhat hor­dozó állapot. Francia, amerikai és vietnámi tudósok öt európai ország tizenöt lelőhelyén 145 személy - 67 katona és 78 civa - mintegy 400 fogmintáján végeztek valós idejű polimeráz - láncreakció vizsgálatot. A tizenöt helyszín közül 14-ben megtalálták a kórokozót, az összes vizsgált személy 19,3 százaléka fertőzött volt - a civilek 20,1, míg a katonák 17,9 százaléka hordozta a betegséget. A fertőzés az I. szá­zad óta folyamatosan kimutatha­tó, a legkorábbi nyomait pedig egy Kr. e. 2000 körülre keltezett fran­ciaországi lelőhelyen mutatták ki a déli Peyraoutes-ban. „A katonákat tartják a bakteri­ális fertőzés fő célcsoportjának, de ebben a tanulmányban nem lát­tunk jelentős különbséget a civilek és a katonák között a XVIII. és XIX. században” - olvasható az összeg­zésben. A tudósok arra figyelmez­tettek, hogy a betegség az 1990-es évek óta újra terjedőben van, legin­kább Dél-Amerikában fertőz. Járványkórházban ápolt betegek 1918-ban a kansasi Camp Funstonban FOTÓ: OTIS HISTORICAL ARCHIVES/NATIONAL MUSEUM OF HEALTH AND MEDICINE Ficsor Benedek A miniszterelnök csupán egy bábu, akit a háttérből irányítanak, mégis minden politikus miniszterelnök akar lenni. Ha másért nem, már ezért a tanulságért megéri végignézni a Ro­­adkill című brit minisorozatot. A BBC - itt­hon az HBO-n látható - produkciója azonban ennél jóval többet is kínál. A négy epizódból álló széria egy korrupt politikus bukásának történetét dolgozza fel, egymásra vetítve az események morális és politikai ereszcsator­náját, így annak a valószínűtlen látványnak lehetünk szemtanúi, ahogy a Hugh Laurie megszemélyesítette Peter Laurence egy­szerre csúszik a mélybe, és kapaszkodik fel a Downing Street 10. legkényelmesebb szé­kébe. Mintha a morális bukás a politikai siker elengedhetetlen feltétele lenne. Egy brexit utáni fiktív Egyesült Király­ságban járunk, ahol az Európai Uniótól való eltávolodás már a múlt homályába vész, az új cél: naggyá tenni Britanniát. Látszólag ez motiválja a néhol Margaret Thatcherre, néhol Theresa May­re hangolt angol minisz­terelnököt, Dawn Ellisont (Helen McCrory). Valójában persze csak túl akar élni, ügye­sen lavírozva a különféle érdekcsoportok között. Stratégiájának fontos szereplője a közlekedési miniszter, Peter Laurence, aki a történet kezdetén épp a bíróságon aratott győzelmét ünnepli. A konzervatív politikust korrupcióval vádolta meg egy újság, ám a tárgyaláson a vád kulcsfigurája, a lap ok­nyomozó újságírója (Sarah Greene) vissza­vonja a vallomását, a miniszter triumfálhat. Kételynek azonban nem sok hely marad, szinte biztosak lehetünk benne, hogy állí­tásával ellentétben Peter Laurence - még egészségügyi miniszterként - valóban Wa­shingtonban járt, hogy a brit egészségügy lehetséges privatizációjáról - és a befolyó pénz saját zsebébe vándoroltatásáról - tár­gyaljon. Ügyvédei (Pippa Bennett-Warner és Danny Ashok) megmentik, ám az ítélet­­hirdetés után már ők sem hisznek egykori ügyfelüknek, és külön nyomozásba kezde­nek. Ahogy az elbukott per miatt utcára tett újságíró is igyekszik bizonyítani az igazát. Szorul a hurok a miniszter nyaka körül. A hangsúly mégsem a politikai játsz­mákon vagy a hivatali visszaélésen van, a Roadkill fókuszában a politikus emberi arca áll (ne feledjük, fiktív történetről van szó!). Nem elég, hogy folyamatosan me­nekülnie kell a korrupció vádja elől, Peter Laurence-nek a magánéletével is meggyű­lik a baja. Szeretője (Sidse Babert Knudsen) előbb túl szorosra akarja fűzni a kapcsola­tukat, majd eltávolodik tőle, felesége (Saskia Reeves) a tagadásba menekül, lányai (Millie Brady és Ophelia Lovibond) ellenben kímélet­len őszinteséggel támadják, és hogy teljes legyen a káosz, kiderül, hogy van még egy felnőtt lánya (Shalom Brune-Franklin), aki­nek a létezéséről addig nem is tudott. Az itthon főként a Doktor House különc zsenijeként megismert Hugh Laurie lubic­kol a szerepben. Hitelesen növeszt másod­percek alatt rinocérosz vastagságú bőrt, majd bújik elő sebzett vadként alóla, hogy azonnal egy cinikus és arrogáns figurá­ba váltson, és mindehhez csupán néhány arcizmát mozdítja. Tudja, hogy bűnös, és tudja, hogy mi (a nép és a nézők) is tudjuk, hogy bűnös, de ez nem akadályozza abban, hogy töretlenül bízzon a felemelkedésben. Nem amorális, mert tisztában van a tettei erkölcsi terhével, csak éppen mint a hőlég­ballonból a ballasztot, egymás után dobálja ki az aggályokat az életéből. És bármilyen fájdalmas is bevallani, ez mozgatja meg igazán a nézőt. Nem azért, mert a kifinomultan korrupt világ felüdü­lésnek tűnik a brüsszeli orgiákkal fűszere­zett magyar közélethez képest. Hanem mert a bűn és a tisztesség komplex rendszerének szereplői kellően árnyaltak ahhoz, hogy meglássuk a bűnös motivációit is, és ezek ismeretében ítélkezzünk róla. A roadkill szó az út mentén elgázolt állatot jelenti angolul. Az egyik jelenetben Peter La­urence valóban elüt egy szarvast, mégsem ez a vad a széria magára hagyott áldozata, ha­nem a néző. Keresztülrobog rajtunk a politi­ka, és hirtelen rádöbbenünk, hogy a soroza­tok szükségszerű leosztása mintha a fikción túl is működne. Mintha sokakat valóban el­szédítene az antihősben felvillanó hős alak­ja, aki folyamatosan a csúcsra tör, és célja elérésében semmi sem akadályozhatja meg. Csakhogy a valóságban a törtető orrszarvú­­bőr alatt nem Hugh Laurie zseniális játéka rejtőzik. Roadkill - HBO így (nem) bukik meg egy korrupt politikus MAGAZIN 21

Next