Magyar Hang, 2021. július-szeptember (4. évfolyam, 27-39. szám)
2021-09-17 / 38. szám
28 MAGAZIN • KRITIKA Ficsor Benedek Hogyan lesz a könyvek emberéből idegengyűlölő, és miként válik az érzékeny, humanista értelmiségi gyilkossá - ezek a kérdések hajtják az olvasót egészen az utolsó betűig Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című regényében. A német író különös játékot űz legújabb - eredetileg tavaly megjelent - művében. Előbb felépít egy hamisítatlanul XIX. századi fejlődésregényt, majd két részben módszeresen darabjaira szedi a történetet, hogy egy pimaszul posztmodern gesztussal még saját magát is gyanúba keverje. A Jóravaló gyilkosokban a drámai realizmus természetesen keveredik a letehetetlenül izgalmas krimivel és az ironikus önéletrajzzal, amit Schulze egy adag történelmi leírással és társadalomkritikával is nyakon önt. Végül a bűnügyi narratíva kerekedik felül, de nem egészen úgy, ahogy várjuk: a nagy leleplezés itt akkor jön el, amikor rájövünk, hogy az izgalmakat a nyomasztó valóság garantálja. A drezdai születésű, Berlinben élő Ingo Schulzét gyakran az NDK krónikásaként emlegetik, művei - Szimpla sztorik, Új életek, Adam és Evelyn - Kelet-Németországban gyökereznek, a középpontban pedig szinte kivétel nélkül a fordulat: a berlini fal leomlása és Németország újraegyesítése áll. A Nádori Lídia kiváló fordításában megjelent Jóravaló gyilkosok esetében is a keleti rendszerváltás a gyújtópont. A Kelet bosszúja Norbert Paulini, köztiszteletnek örvendő drezdai antikvárius életét alaposan felforgatja a váltás, előbb csak az árfolyamkülönbség zavarja össze, majd lassan elmaradnak hűséges vevői, végül a kommunista blokk kéretlen öröksége, az ügynökkérdés is a nyakába szakad. A könyvek szerelmese számára a politika egy távoli, homályos fogalom volt csupán, amint azonban eltűnik a vasfüggöny, és a szabadság fénye bevilágítja az országot, hirtelen előkerülnek a korábban számára láthatatlan részletek, amelyek egyre dühösebbé és elkeseredettebbé teszik. Képtelen felvenni a kapitalizmus diktálta tempót, elvész a ház, amelyben felnőtt, a csődközelbe került férfi pedig az antikvárium árukészletével vidékre kényszerül, ahol egyszer csak a rendőrség kopogtat az ajtaján: bevándorlók elleni rasszista támadások ügyében nyomoznak. Ezen a ponton szakad félbe a fejlődésregény, és tűnik fel az addigi narrátor, egy Schulze nevű író, aki korábban Paulini köréhez tartozott, jelenleg pedig regényben igyekszik megörökíteni az antikvárius színeváltozását. A drezdai születésű, Berlinben élő művész - ezzel a névvel - eltéveszthetetlenül önéletrajzi ihletésű karakter is lehetne, csakhogy a szerző a túlontúl ismerős figurát folyamatosan távolítja magától. A harmadik és egyben utolsó részben Schulzét (a szereplőt) már kívülről látjuk, a szerkesztője lép elő elbeszélővé, és az ő nyomozásában kerül végtelen távolságba a regény írója a regénybeli írótól. Váratlanul ugyanis kibővül a gyanúsítottak köre. „Fontos, magyar könyvet tart az olvasó a kezében, a rendszerváltozás azon könyvét, melyet Magyarországon egyikünk sem írt meg ilyen teljesen, életszerűen, ideológiátlanul” - fogalmazott Esterházy Péter a Szimpla történetek magyar kiadásához írt előszavában. A Jóravaló gyilkosokban a rendszerváltás napjaink eseményeire gyakorolt hatását írta meg Schulze, az Esterházy által említett párhuzam azonban ugyanúgy releváns, mint a Szimpla történetek esetében. A Nyugat és Kelet találkozásának traumatikus emléke a mai napig meghatározó nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de a nemzetek és az állampolgárok identitásának meghatározásában, valamint az önképünk permanens torzulásának tekintetében is. „Csak ámultam, mekkora könnyebbséget jelent olyan nővel az oldalamon élni, aki tudja, hogyan nőttem fel - írja Schulze narrátora (Schulze). - Olyan nővel az oldalamon, aki mentes a Nyugatnak a Kelettel szembeni természetes megvetésétől. Ehhez a megvetéshez nevezhetném nyugati felsőbbrendűségi érzésnek is - ekkorra már észrevétlenül hozzászoktam. Olyan volt, mint egy szüntelenül kitartott alaphang, magától értetődővé vált.” Norbert Paulini és a regénybeli Schulze életén keresztül a fordulat egy örökké aszimmetrikus viszony origójaként tűnik fel: a Kelet sosem érhet a Nyugat nyomába. A fizikai valójában kegyetlen vasfüggönyt évtizedek óta egy láthatatlan válaszvonal helyettesíti, amely letagadható vagy megkérdőjelezhető, kegyetlensége azonban előbb-utóbb ugyanúgy nyilvánvalóvá válik. Ha máshogy nem, a Kelet veszteseinek bosszújában. És amint az elveszettség érzése gyűlöletté sűrűsödik, már nem számít, hogy focihuligánról vagy művelt antikváriusról van szó, az erőszak a rendszer szükségszerű eredményeként olvasztja egybe a lemaradókat. Vagyis ezúttal is fontos magyar könyvet tart kezében az olvasó. Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok. Ford.: Nádori Lídia. Prae Kiadó, 2021.3990 Ft srainl Jóravaló GYIlKOSOK Fehér Anikó Egyszer meglátogattam az utolsó dudást. A Palócföld szélén, Tereskén, a fővárostól mintegy 66 kilométerre lakott egyedül egy takaros kis házban, melyet példásan rendben tartott. Gyakran hívták akkor már őt különféle műsorokba, táborokba, ahol csodálattal hallgatták, és tanultak tőle. Értékrendje, erkölcsi tartása is példaadó volt valamennyiünk számára. Pál István (1919-2015) 1994-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet, 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja lett, szülőfaluja, Kétbodony és későbbi lakóhelye, Tereske díszpolgára. Szerették és becsülték mindenütt, ahol csak ismerték. Ottjártamkor ki sem fogyott a szóból. Kérte, ne menjek meg, mert ilyeneket még senki sem kérdezett tőle, de hát „ilyeneket a férfiak nem is szoktak...” Miről is faggattam én akkor az idős tudós embert? Istennel való kapcsolatáról, arról, hogyan szólítja meg a feljebbvalót. Sokat tanultam tőle. No, a legtöbben nem ezt tanulták meg tőle, hanem dalait, muzsikáját, valamint a furulya, duda készítését, mert ahhoz is értett. De értett az állatokhoz is, sokáig juhász volt. „A juhnak kilencvenkilenc betegsége van, a századikat találja meg az állatorvos” - mondta gyakran, és valóban, értett a gyógyításhoz is, természetes anyagokkal, fűvel-fával. Életútja tragikussá vált, szeretett felesége, majd fiai halála után azt mondta: „Kihaltak a szívemből a nóták...” Két népzenekutató, népzenész figyelt fel rá, és segítette vissza az életbe, sőt új életszakaszt nyitottak meg számára, a tanítás, a fiatalok közelében levés lehetőségét. Sosem feledjük ezt Juhász Zoltánnak és Agócs Gergelynek. Kedves imája így szól: Kimegyek az ajtóm eleibe, Föltekintek a magas mennybe. Szikár, mint a pásztoremberek Ott látok egy szent kápolnát, Szent kápolna mellett Szent Péter, Szent Pál szentmisét szolgál. Ó, evangélista Szent Lukács, gyere le a fekete föld színére, és prédikáld el a földi népnek, hogy aki ezt a kis imádságot elmondja este lefektjében, reggel fölkertjében, részes leszen a paradicsomkertben. A meglévő mintegy százharmincnégy balladatípusból, ami a magyar nyelvterületen él, a legkedvesebb számomra az a régi és új stílusú dallamokkal egyaránt megjelenő ballada, amely a tudományba Bárólány és juhász címen futott be. A társadalmi különbségek feloldhatatlanságáról szól, a szerelmesek tragikus elválasztásával. Nagyon sok helyen ismerik változatait, nyilván oka van ennek. Álljon itt néhány versszak belőle: Szendre báró udvarában van egy fa Juhászlegény furulyázik alatta Furulyaszó behangzik az ablakon: Ébren van-e a nagyságos kisasszony? Kinyílott a kastélynak az ablaka A kisasszony maga nézett ki rajta így sóhajt fel, így gondolja magába: Mért is lettem Szendre báró leánya? Szendre báró felpattan a lovára Kivágtat a közelebbi tanyára Megkérdezi számadótól, bojtártól Nem látták-e a nagyságos kisasszonyt Báró uram, megkövetem a lássan, A kisasszonyt én magam sem nem láttam Három napja nincs elé egy bojtárom, Talán bizony vele van a kisasszony. Jaj de szépen kifaragták azt a fát Amelyikre juhászlegényt akasztják Fújja a szél fekete göndör haját Én Istenem, mért szerettem bárólányt! A palóc pásztorzenét bemutató lemezt Nagy Gábor szegedi néprajzkutató készítette. Ő maga is játszik dudán, furulyán, és kutatja a pásztorélet rejtelmeit. Nagyszerű, hogy elénk tárta ezt az anyagot. Pista bácsi mesél is, Krisztus urunk és Szent Péter találkozásáról a nyájőrzőkkel. Csengőit, kolompjait sem vaktában, hanem hosszas próbálgatás, hangvizsgálat után kötötte az állatokra. Elmondja a duda eredetét is: az ördögöknek is közük van hozzá! Karácsonyi dudálást is hallunk, Pál István mély hite az egyházi népénekek stílushű, mégis saját ízlése szerinti előadását eredményezte. Öröm hallgatni ezeket. A lemezen Pál István és Nagy Gábor játéka mellett egy pacsirtahangú, csodálatos énekes is megszólal: Csizmadia Anna, aki a Délvidékről, a Vajdaságból származik. Felmerülhet a kérdés, mit is keres ő a palóc anyag előadói között. Nos, Anna Kupuszinából érkezett, elvégezte a budapesti Zeneakadémiát, és most szintén Szegeden él. Szülőfalujának mai neve Bácskertes. A Kupuszina nevet az ide betelepített szlovák, palóc lakosság adta, a kapus káposztát jelent, ebből sokat termeltek errefelé. A törökök által elpusztított helységbe a XVIII. század végén Heves és Nyitra megyéből, valamint a kalocsai érsekség falvaiból katolikus magyarokat és szlovákokat telepítettek. A terület lakossága ma is a palóc nyelvjárást beszéli, hallhatjuk ezt Csizmadia Anna gyönyörű, átélt énekében is. Mi, a népzenével foglalkozók azt szoktuk mondani, hogy új népdal már nem keletkezik. Pál István erre is rácáfol. Igaz, nem egészen mai, több mint negyvenéves az a dallam, amit a lemez zárószámaként hallunk. Pál István saját nyugdíjba vonulása emlékére írta szövegét és dallamát. Népzenekutató legyen a talpán, aki nem hiszi igazi, eredeti, közösségi alkotásnak... A lemez tömör, csak az igazságra törekszik. Mondhatnám azt is: szikár, mint a pásztoremberek. Tiszta, egészséges a hangzása is, függetlenül attól, hogy archív felvételek is vannak rajta. Szívből kívánom a hallgatását fülhallgatón keresztül az egészségtelen levegőjű nagyvárosi zajban is. Ki lehet próbálni, egy kicsit helyreteszi a világ rendjét. A kitűnő lemezborító és a hozzá tartozó füzetke Nagy Gábor személyes vallomása (Agócs Gergely bevezetője után). Minden számhoz hozzáteszi tapasztalatát, a felvétel születésének körülményeit. Sokat tanulhatunk belőle. Ez a szöveg csak magyar nyelven olvasható a borítón. Mert a pásztorok hangjában benne van egész sorsunk, gondolkodásunk és ezt csak mi, magyarok értjük igazán. Azt hiszem, Nagy Gábor - Pál István: Ördögmuzsika. CD, szerzői kiadás 2021. SZEPTEMBER 17-23. Magyar Hang