Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

2021-10-01 / 40. szám

2 VILÁGKÉP 2021. október 1­7. | Magyar Hang A vesztest vagy a győztest választják a királycsinálók? Szoros versenyben nyertek a szociáldemokraták, míg a jó hajrá ellenére történelmi vereséget szenvedtek a kereszténydemokraták Stier Gábor E­lőször tartottak válasz­tásokat a XXI. század­ban Angela Merkel nélkül a németek. Az elmúlt 19 évben ugyanis mindegyik meg­méretésen ő vezette harcba a ke­reszténydemokratákat, és 16 éven, négy cikluson át irányította is Németországot. Akárcsak nagy elődje és tanítómestere Helmut Kohl. S akárcsak Kohl 16 éve után, az uniópártok most is vereséget szenvedtek. Ez magyarázható az­zal, hogy a hosszú kormányzásban megkopik, karakterét veszti egy párt, ráadásul Merkel nem tudott igazán megfelelő utódot felépíteni. Már csak azért sem, mert a párt­ban nem nagyon tűrte meg az erős személyiségeket, így kancellársága végére lényegében már csak a CDU második vonalából választhatott. A mostani eredmény így csúnyán zárja le Merkel kancellárságát, és beárnyékolja egyébként jó telje­sítményét. A CDU ugyanis utolsó nagy néppártként nyolc éve még 41, de még négy évvel ezelőtt is 33 százalékot szerzett. Azt, hogy Merkel mégis mit jelentett a kereszténydemokra­táknak, jól mutatja, hogy a cent­rumpolitizálásból fakadóan eddig főképp miatta a pártra szavazók elpártoltak a CDU-tól. A közvéle­mény-kutatók szerint az uniópár­­ t Zöldek és a liberálisok (FDP) kezdték el az egyeztetéseket a jövendő koalícióról. E két kis párt ugyanis a német választások igazi nyertese, ők vannak a királycsináló szerepében. Ők döntik el, hogy a választáso­kat szorosan megnyerő szociáldemokraták (SPD), vagy a jól hajrázó, ám 24,1 százalékkal mégiscsak történelmi vereséget szenvedő unió­pártok (CDU-CSU) vezetik majd a kormányt. Ez a helyzet a politikai stabilitás szempontjából nem sok jót ígér.­ tok minden harmadik szavazója kifejezetten Merkel miatt voksolt rájuk, különösen a 60 év feletti nők körében volt népszerű a kan­cellár. A kereszténydemokraták­tól a legtöbb (1,4 millió) szavazó a szociáldemokratákhoz, 830 ezer a Zöldekhez, 470 ezer az FDP-hez vándorolt, 130 ezren pedig otthon maradtak. Döntő volt a vereségben a kancellár-jelölt személye. Armin Lascher nemcsak arctalan volt, ha­nem sokat is hibázott. Szemben a szociáldemokrata Olaf Scholz­­cal, aki óvatos és bakiktól mentes kampányával a leginkább el tud­ta hitetni magáról, hogy ő lehet Merkel méltó utóda. Árulkodó, hogy több mint kétszer annyian tartották őt alkalmasnak a kancel­lári posztra, mint Lascheret. A volt Merkel-szavazók 86 százaléka szeretett volna más kancellárje­löltet, így míg Lascher visszahúz­ta az uniópártokat, addig Scholz lökést adott a még hónapokkal ezelőtt is a marginalizálódás felé csúszó szociáldemokratáknak. A vége ennek ellenére nagyon szoros lett, mert a CDU-CSU jól hajrázott. Bejött a baloldali koalí­cióval riogató taktika, hiszen egy felmérés szerint szavazóik 71 szá­zalékát elsősorban az vezérelte, hogy megakadályozza a baloldali szövetséget. A választásokat végül szoros küzdelemben a 25,7 százalékot szerző szociáldemokraták nyer­ték meg a 24,1 százalékra feljött A Zöldek inkább a szociáldemokraták, míg a liberálisok a kereszténydemokraták vezette kormányba lépnének be, de nyitottak mindkét lehetőségre. Mindenki elhúzódó kormányalakításra számít, a pártok azonban azt ígérik, hogy karácsonyra megegyeznek uniópártok előtt. A végére visz­­szaeső Zöldek 14,8 százalékig ju­tottak, de valamelyest erősödtek a 11,5 százalékot szerző liberáli­sok is. Visszaesett a ötödik hely­re 10,3 százalékkal az AfD, a Die Linke pedig 4,9 százalékával a parlamenti küszöböt sem érte el. Ám mivel a baloldali párt három egyéni körzetben is győzött, így bejutott a Bundestagba, 39 man­dátuma van. Egy helyet szerzett még egy schleswiegi kisebbségi párt, az SSV. Ha mandátumok­ban gondolkodunk, akkor az SPD- nek 206, a CDU-CSU-nak 196, a Zöldeknek 118, az FDP-nek 92, az AfD-nek pedig 83 képviselője van a törvényhozásban. A trende­ket figyelve a szociáldemokraták 53, a Zöldek 51, a liberálisok 12 mandátummal szereztek többet, mint négy éve, míg a keresztény­­demokraták 50, az AfD 11, a Die Linke pedig 30 képviselői helyet veszített. A választási rendszer sajátossá­gai miatt már 735 tagúra duzzadt Bundestagban a többséget most 368 képviselő jelenti, ami össze­jöhet akár a jelenlegi nagykoalíció folytatásával is, hiszen a két nagy pártnak együtt 402 mandátuma lenne. Erre azonban kicsi az esély, hiszen a CDU bejelentette, hogy kisebbik partnerként nem folytat­ná a kormányzást. Az úgynevezett közlekedési lámpa - SPD, FDP, Zöldek - koalíciónak 426, a Ja­­maica-koalíciónak - CDU-CSU, FDP, Zöldek - pedig 406 szava­zata lenne. Ez utóbbi kettőre van a legnagyobb esély, és a két kis királycsináló, programjaikat te­kintve egymástól a legtávolabb álló párt már meg is kezdte az egyeztetéseket. A Zöldek inkább a szociáldemokraták, míg a libe­rálisok a kereszténydemokraták vezette kormányba lépnének be, de nyitottak mindkét lehetőségre. Mindenki elhúzódó kormányala­kításra számít, a pártok azonban azt ígérik, hogy karácsonyra meg­egyeznek. Sem ez, sem pedig a kormány­zás nem lesz egyszerű. A sokszínű és a mandátumokban megosztott parlament mögött ugyanis egy, a stabilitást prioritásnak tekintő, ugyanakkor nagyon töredezett, társadalmi, gazdasági, politikai szempontból heterogén, sok te­kintetben átalakuló társadalom áll. Közben ott sorakoznak a meg­oldandó feladatok, így - csak a legfontosabbakat kiemelve - a klímavédelem, a digitális át­alakulás felgyorsítása, a verseny­­képesség és a globális pozíciók megőrzése jelentette kihívások. Európa árgus szemekkel figye­li a fejleményeket, hiszen azok alakulása nem csak Németország, hanem az egész kontinens sorsát alapvetően befolyásolja. Olaf Scholz eddigi pénzügyminiszter, a legtöbb szavazatot kapott SPD kancellárjelöltje Willy Brandt-házban tartott választási partin. Ő koccinthat FOTÓ: REUTERS

Next