Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

2021-11-05 / 45. szám

22 MAGAZIN • TUDOMÁNY RÖVIDEN CD Current Biology Az elmúlt 200 évben csökkent az emberek átlagos testhőmérséklete, a Harvard Egyetem friss vizsgálata szerint a férfiak esetében két évszázad alatt 0,59, míg a nőknél az 1890-es évek óta 0,32 Celsius-fokos „lehűlést” figyel­tek meg. Korábbi kutatások szerint a jelenség mögött a javuló mentálhigiénés helyzet, az egészségügyi szolgáltatások és az orvostu­domány fejlődése áll. Korábban ugyanis az állandóan pusztító járványok, a folyama­tos betegségek miatt a szervezet magasabb hőfokon „dolgozott”. A friss kutatás ehhez egy újabb szempontot tett hozzá: a „lehűlés­ben” a fizikai aktivitás csökkenése is komoly szerepet játszik. A Harvard szakembereinek modellje szerint 1 fokos hőmérséklet-csökke­nés körülbelül 10 százalékos csökkenést jelent az anyagcsere sebességében. Az adatok alapján 1820 óta úgy 6 százalékkal lassult mindez, ami a szerzők számításai szerint napi fél óra fizi­kai aktivitásnak, pontosabban egy 27 perces gyors sétának vagy lassú futásnak felel meg egy 75 kilogrammos átlagos férfi esetében. MOLECULAR ECOLOGY A modern ló és legközelebbi rokona, a Przse­­valszkij-ló, más néven ázsiai vadló legalább kétszer vándorolt oda-vissza Észak-Ame­­rika és Ázsia között az Alaszkát, valamint Kelet-Szibériát, Csukcsföldet összekötő Bering-földhídon - állítja egy témában végzett friss nemzetközi tanulmány. A lovak letelepedési területének meghatározásához a molekuláris biológusok vizsgálták a lovak DNS-ét mindkét kontinensről. 262 csont- és fogmintából választottak ki 78-at, amely elegendő DNS-sel bírt. A kutatók a radiokar­bon kormeghatározást és a genetikai elem­zéseket dán és amerikai laboratóriumokban végezték, amelyekhez további 112 mintából néztek még kutatási adatokat. A szakembe­rek a lovak génállományainak nagyarányú és kétirányú terjedését figyelték meg a 950-450 és 200-50 ezer évvel ezelőtti időszakokban. A vándorlás első hulláma túlnyomórészt Észak-Amerikából Eurázsia irányába folyt, míg a másodikat az Eurázsiából Észak-Ame­­rikába tartó mozgás uralta. A térség sok állatánál - így a mamutoknál, a bölényeknél, a farkasoknál, a barna medvéknél és az orosz­lánoknál - is kimutatható a térségi migráció, ám azok általában egy irányba zajlottak, míg a lovaknál rendhagyó módon oda-vissza ható folyamat volt. Ez az „ökológiai folyosó” az utolsó jégkorszak végével, úgy 12 ezer éve zá­rult be, amivel párhuzamosan az észak-ame­rikai lópopuláció kihalt. SCIENTIFIC REPORTS Egy hatalmas patagóniai fosszilis lelőhelyen végzett új kutatás azt mutatja, hogy a legko­rábbi dinoszauruszok némelyike csordában élt, és a vizsgálatok arra utalnak, hogy ez a vi­selkedés lehetett a dinoszauruszok sikerének egyik kulcsa. Az eredményekhez hozzájárult, hogy a grenoble-i székhelyű Európai Szink­­rotronsugárzási Intézetben (ESRF) ugyanazon faj embrióit fedezték fel a megkövesedett to­jásokban. Az argentin lelőhelyen egyéves fiatal állatokat találtak egymással szoros kapcsolat­ban, köztük egy 11 csontvázból álló csoportot nyugalmi helyzetben, ami minden bizonnyal arra utal, hogy a Mussaurus fiatal egyedekből álló fajokat alkotott. A tudósok összehasonlí­tották ezeket az eredményeket más dél-afrikai és kínai fosszilis tojásokkal, és ezek alapján szerintük nagyon úgy tűnik, hogy a társadalmi viselkedés a dinoszauruszok eredetének idejére vezethető vissza. Összeállította: Balogh Roland Felkészülni az ismeretlenre Egyelőre minden eddig ismert koronavírus-mutáns ellen hatékonyak a nyugaton engedélyezett vakcinák. De előbb-utóbb biztosan felbukkan egy variáns, amely képes kicselezni az oltás biztosította védelmet. A vakcinagyártók már most készül­nek erre az esetre. De hogyan lehet felkészülni egy ismeretlen kórokozóra? M­olnár Csaba I­ dén júniusban az Egyesült Király­ságban, Cornwallban tartották a vi­lág legfejlettebb országait tömörítő G7-csoport konferenciáját. A csúcs­­találkozón jelentette be Joe Biden ame­rikai elnök, hogy az Egyesült Államok félmilliárd covidollást adományoz a sze­gény országoknak. Biden mellett ott állt a sajtótájékoztatón Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója. Az amerikai gyógyszer­­cég és a német BioNTech konzorciuma volt az első gyártó, amely elkészült tavaly a koronavírus elleni oltóanyaggal. Bourla, ha már ott volt, tett egy ígé­retet is: azt állította, hogy ha ne adj’ is­ten felbukkanna egy olyan vírusmutáns, amely ellen már nem jó a mostani oltás, akkor a Pfizer száz napon belül előállítja a frissített, már az új változatra optima­lizált vakcinát. Korábban hasonló ígéretek a BioNTech igazgatójától, Ugur Sahintól is elhangoztak. Ő ezt a soha nem látott gyor­saságot azzal magyarázta, hogy a Pfizer - (és a Moderna-) oltások alapját képező mRNS-technológia olyan „nyílt végű” platform (hála Karikó Katalinnak), amely könnyen és a klasszikus vakcinafejlesztés üteméhez képest pillanatok alatt adaptál­ható bármely új víruscélponthoz. Csakhogy egy működőképes vakcina kifejlesztését számos körülmény lassít­hatja, legfőképpen olyan vállalatirányí­tási kényszerek, amelyek egyáltalán nem függnek össze az mRNS-sel. Ahhoz, hogy a száznapos ígéret majd a gyakorlatban is tartható legyen, már abban a pillanat­ban elkezdték a nagy cégek a felkészü­lést, hogy a most alkalmazott vakcinák legördültek a szalagról. Fontos hangsú­lyozni, hogy ez a jövőre vonatkozó for­gatókönyv. Jelenleg a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca vagy a Jansen vakcinái az összes ismert mutáns ellen hatékonyak. Az ismétlőoltások révén (amelyek nem különböznek összetételükben az első dózisoktól) a hatékonyság praktikusan ugyanarra a szintre ugrik vissza, ahol a második dózis után néhány héttel volt. Ám ez a helyzet nem tarthat örökké, az vírus evolúciója előbb-utóbb megtalálja a kiskaput. A cél az, hogy akkor ne olyan felkészületlenül nézzünk szembe az új vírussal, mint tavaly tél végén. A Scientific American szerint a Pfizer, a Moderna és az AstraZeneca cégen be­lül folyamatosan gyakorlatokat hajtanak végre, amelyek során azt szimulálják, hogy felbukkant egy ütőképes mutáns. A gyakorlatok legfontosabb eleme, hogy adaptálják a vakcinát a ténylegesen fel­bukkant variánsok, így a (dél-afrikai) béta vagy az (indiai) delta ellen, majd az így elkészült kísérleti vakcinával klinikai vizsgálatokat kezdenek. Mindezt annak reményében teszik, hogy a módosított vakcinákat végül nem kell majd élesben is bevetniük. Vagyis a cégek azelőtt el­kezdenek vakcinát fejleszteni egy variáns ellen, mielőtt kiderülne, hogy mekkora veszélyt jelent a valóságban, és hogyan működnek ellene a meglévő oltóanyagok. Az új vakcinával majdnem minden fejlesztési lépést végigcsinálnak, a vál­lalaton belüli munkafolyamatok hirtelen átcsatornázásától az engedélyező hatósá­gokkal való koordinációig. Vagyis ugyan­olyan bevetési gyakorlatokat végeznek, mint a tűzoltók, amikor tűzesetet szi­mulálnak. Minthogy arra nem vagyunk képesek, hogy pontosan előre jelezzük, a várt és félt variáns, amely rezisztens­­sé válik a mostani oltásokra, hogyan fog kinézni, a megjelenéséig nem tudunk ellene oltóanyagot fejleszteni. Ezért a jö­vőbeli fejlesztés gyorsítását kell lehetővé tennünk az ismert körülményekhez való alkalmazkodással. Valójában hatalmas szerencse, hogy a tavaly kifejlesztett oltások még mindig ilyen jól működnek, pedig mindet az ere­deti vuhani koronavírustörzs ellen alkot­ták meg. A HIV ellen azért nem sikerült eddig igazán hatékony oltást kifejleszte­ni (és az univerzális influenzavakcina is azért ígéret csupán már évtizedek óta), mert ezek a vírusok sokkal gyorsabban mutálódnak, mint a SARS-COV-2 vírus, így pillanatok alatt kicselezik az oltá­sokat. Amikor azonban tényleg szükség lesz a módosított vakcinákra, az mR­­NS-technológiát alkalmazó cégek szó szerint pár nap alatt előállítják majd az új oltóanyag prototípusát. Az új vakcina előállítása szinte rutinművelet: ma már a világ számos molekuláris biológiai la­boratóriumában végeznek RNS-szinté­­zist. Amint izolálták az új vírus támad­ható fehérjéjét, és meghatározták ennek aminosavsorrendjét, szinte automati­kussá válik az új mRNS legyártása. Ezt ezután már csak zsírszerű (lipid­) hólya­gokba kell csomagolni, ami megint csak bejáratott technológia (újabb hála Karikó Katalinnak). Az AstraZeneca és a Szput­­nyik alkalmazta vektortechnológia sem fog sokkal lemaradni az mRNS mögött. Ahogy tavaly, úgy a jövőben is az új vakcinák klinikai tesztelése fogja a leg­hosszabb időt igénybe venni. Ennek gyorsítása érdekében végzik a klinikai vizsgálatokat például a béta-mutáns el­len készített oltóanyaggal, amelybe 930 önkéntest vontak be. Augusztusban már olyan teszteket kezdtek, amelyben a ko­rábban britnek nevezett alfa- és a del­ta-variáns ellen egyszerre optimalizált vakcinát kezdtek kipróbálni. „Nem azért csináljuk ezeket a klini­kai vizsgálatokat, mert azt gondoljuk, hogy az ismert törzsek ellen új vakcinára lenne szükség, hanem be akarjuk gyako­rolni az esetleges vakcinacsere minden aspektusát, a laborvizsgálatoktól kezdve a gyártáson és a klinikai teszteken át az engedélyeztetésig” - nyilatkozta Philip Dormitzer, a Pfizer vakcinaügyi alelnöke. Ugyanezt csinálja a Moderna is: viszony­lag kevés önkéntesen tesztelik a külön­böző variánsok ellen kifejlesztett vakci­nákat, aztán az eredményeket beküldik az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóságnak (FDA). Igyekeznek kialakí­tani egy olyan mechanizmust, amely­nek révén a jövőben a folyamat sokkal gyorsabban végbemehet, mint az tavaly történt. Az AstraZeneca 2800 önkéntest toborzott, akik már be lettek oltva a Pfi­zer- vagy az eredeti törzs ellen fejlesztett AstraZeneca-oltással, és rajtuk próbálja ki a béta-variáns ellen fejlesztett vakci­nát. A bétát gondolják az eddig felbukkant mutánsok közül a legfigyelemreméltóbb­nak, mert ez tudott a leghatékonyabban védekezni az oltott emberek semlegesítő ellenanyagai ellen (szerencsére ez a re­zisztencia sem volt elég ahhoz, hogy az oltás hatástalanná váljon). A variánsok ellen kifejlesztett oltások tényleges hatékonyságának tesztelése lehet a folyamat legnehezebb lépése. Az önálló hatékonyság méréséhez ugyanis olyan embereket kéne találni, akik eddig nem oltatták be magukat, de hajlandók lennének egy kísérleti vakcinát beadatni. Ilyen ember gyakorlatilag nem létezik. Emellett etikai aggályok is felvethetők a kontrollcsoportnak adandó placebóval szemben, hiszen ők emiatt talán nem vagy csak később oltatják be magukat a hatékony vakcinákkal. Minthogy ez a megközelítés nem tű­nik életszerűnek, valószínűleg az új vakcinák tesztelésekor az oltásra érkező embereknek ajánlhatják fel a kísérleti oltóanyagot. Ezután az ő vérükben meg­jelenő ellenanyagokat vizsgálják majd, és ezeket hasonlítják össze a nem beol­­tottakéval (vagy a korábbi vakcinaválto­zattal beoltottakéval), illetve a csoportok való világbeli fertőződését vetik össze. Ez nyilván nem a legjobb módszer a ha­tékonyság tesztelésére - nem hiába ta­lálták ki a kettős vak, placebokontrollált teszteket, de szegény ember vízzel főz. Az 5-11 éves gyerekek vakcinakísérlete­inél is az ellenanyag-termelést vizsgál­ták, hiszen ez a korosztály (szerencsé­re) olyan ritkán betegszik meg súlyosan a covidtól, hogy ha arra vártak volna, míg elég sok betegség és halál történik az alanyok között a statisztikai összehason­lításhoz, évtizedek múlva sem lennének beoltva ezek a gyerekek. De vajon mikor kell megnyomni a vészcsengőt, mikor jön el az ideje az új vakcinák bevetésének? Vagyis hon­nan lehet majd tudni, hogy egy új variáns már jelentős rezisztenciát szerzett a ko­rábbi oltásokkal szemben? Erre nincsen objektív szabály. Ha a közegészségügyi hatóságok azt tapasztalják majd, hogy az oltottak egyre gyakrabban betegszenek meg súlyosan, és egyre többen halnak meg közülük a covid miatt, az nyilván vészjelzésként működik. Pfizer beadására készülve Bangladesben. Kézben tartani a folyamatokat FOTÓ: REUTERS/ SAZZAD HOSSAIN 2021. november 5-11. | Magyar Hang

Next