Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)
2021-11-05 / 45. szám
22 MAGAZIN • TUDOMÁNY RÖVIDEN CD Current Biology Az elmúlt 200 évben csökkent az emberek átlagos testhőmérséklete, a Harvard Egyetem friss vizsgálata szerint a férfiak esetében két évszázad alatt 0,59, míg a nőknél az 1890-es évek óta 0,32 Celsius-fokos „lehűlést” figyeltek meg. Korábbi kutatások szerint a jelenség mögött a javuló mentálhigiénés helyzet, az egészségügyi szolgáltatások és az orvostudomány fejlődése áll. Korábban ugyanis az állandóan pusztító járványok, a folyamatos betegségek miatt a szervezet magasabb hőfokon „dolgozott”. A friss kutatás ehhez egy újabb szempontot tett hozzá: a „lehűlésben” a fizikai aktivitás csökkenése is komoly szerepet játszik. A Harvard szakembereinek modellje szerint 1 fokos hőmérséklet-csökkenés körülbelül 10 százalékos csökkenést jelent az anyagcsere sebességében. Az adatok alapján 1820 óta úgy 6 százalékkal lassult mindez, ami a szerzők számításai szerint napi fél óra fizikai aktivitásnak, pontosabban egy 27 perces gyors sétának vagy lassú futásnak felel meg egy 75 kilogrammos átlagos férfi esetében. MOLECULAR ECOLOGY A modern ló és legközelebbi rokona, a Przsevalszkij-ló, más néven ázsiai vadló legalább kétszer vándorolt oda-vissza Észak-Amerika és Ázsia között az Alaszkát, valamint Kelet-Szibériát, Csukcsföldet összekötő Bering-földhídon - állítja egy témában végzett friss nemzetközi tanulmány. A lovak letelepedési területének meghatározásához a molekuláris biológusok vizsgálták a lovak DNS-ét mindkét kontinensről. 262 csont- és fogmintából választottak ki 78-at, amely elegendő DNS-sel bírt. A kutatók a radiokarbon kormeghatározást és a genetikai elemzéseket dán és amerikai laboratóriumokban végezték, amelyekhez további 112 mintából néztek még kutatási adatokat. A szakemberek a lovak génállományainak nagyarányú és kétirányú terjedését figyelték meg a 950-450 és 200-50 ezer évvel ezelőtti időszakokban. A vándorlás első hulláma túlnyomórészt Észak-Amerikából Eurázsia irányába folyt, míg a másodikat az Eurázsiából Észak-Amerikába tartó mozgás uralta. A térség sok állatánál - így a mamutoknál, a bölényeknél, a farkasoknál, a barna medvéknél és az oroszlánoknál - is kimutatható a térségi migráció, ám azok általában egy irányba zajlottak, míg a lovaknál rendhagyó módon oda-vissza ható folyamat volt. Ez az „ökológiai folyosó” az utolsó jégkorszak végével, úgy 12 ezer éve zárult be, amivel párhuzamosan az észak-amerikai lópopuláció kihalt. SCIENTIFIC REPORTS Egy hatalmas patagóniai fosszilis lelőhelyen végzett új kutatás azt mutatja, hogy a legkorábbi dinoszauruszok némelyike csordában élt, és a vizsgálatok arra utalnak, hogy ez a viselkedés lehetett a dinoszauruszok sikerének egyik kulcsa. Az eredményekhez hozzájárult, hogy a grenoble-i székhelyű Európai Szinkrotronsugárzási Intézetben (ESRF) ugyanazon faj embrióit fedezték fel a megkövesedett tojásokban. Az argentin lelőhelyen egyéves fiatal állatokat találtak egymással szoros kapcsolatban, köztük egy 11 csontvázból álló csoportot nyugalmi helyzetben, ami minden bizonnyal arra utal, hogy a Mussaurus fiatal egyedekből álló fajokat alkotott. A tudósok összehasonlították ezeket az eredményeket más dél-afrikai és kínai fosszilis tojásokkal, és ezek alapján szerintük nagyon úgy tűnik, hogy a társadalmi viselkedés a dinoszauruszok eredetének idejére vezethető vissza. Összeállította: Balogh Roland Felkészülni az ismeretlenre Egyelőre minden eddig ismert koronavírus-mutáns ellen hatékonyak a nyugaton engedélyezett vakcinák. De előbb-utóbb biztosan felbukkan egy variáns, amely képes kicselezni az oltás biztosította védelmet. A vakcinagyártók már most készülnek erre az esetre. De hogyan lehet felkészülni egy ismeretlen kórokozóra? Molnár Csaba I dén júniusban az Egyesült Királyságban, Cornwallban tartották a világ legfejlettebb országait tömörítő G7-csoport konferenciáját. A csúcstalálkozón jelentette be Joe Biden amerikai elnök, hogy az Egyesült Államok félmilliárd covidollást adományoz a szegény országoknak. Biden mellett ott állt a sajtótájékoztatón Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója. Az amerikai gyógyszercég és a német BioNTech konzorciuma volt az első gyártó, amely elkészült tavaly a koronavírus elleni oltóanyaggal. Bourla, ha már ott volt, tett egy ígéretet is: azt állította, hogy ha ne adj’ isten felbukkanna egy olyan vírusmutáns, amely ellen már nem jó a mostani oltás, akkor a Pfizer száz napon belül előállítja a frissített, már az új változatra optimalizált vakcinát. Korábban hasonló ígéretek a BioNTech igazgatójától, Ugur Sahintól is elhangoztak. Ő ezt a soha nem látott gyorsaságot azzal magyarázta, hogy a Pfizer - (és a Moderna-) oltások alapját képező mRNS-technológia olyan „nyílt végű” platform (hála Karikó Katalinnak), amely könnyen és a klasszikus vakcinafejlesztés üteméhez képest pillanatok alatt adaptálható bármely új víruscélponthoz. Csakhogy egy működőképes vakcina kifejlesztését számos körülmény lassíthatja, legfőképpen olyan vállalatirányítási kényszerek, amelyek egyáltalán nem függnek össze az mRNS-sel. Ahhoz, hogy a száznapos ígéret majd a gyakorlatban is tartható legyen, már abban a pillanatban elkezdték a nagy cégek a felkészülést, hogy a most alkalmazott vakcinák legördültek a szalagról. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a jövőre vonatkozó forgatókönyv. Jelenleg a Pfizer, a Moderna, az AstraZeneca vagy a Jansen vakcinái az összes ismert mutáns ellen hatékonyak. Az ismétlőoltások révén (amelyek nem különböznek összetételükben az első dózisoktól) a hatékonyság praktikusan ugyanarra a szintre ugrik vissza, ahol a második dózis után néhány héttel volt. Ám ez a helyzet nem tarthat örökké, az vírus evolúciója előbb-utóbb megtalálja a kiskaput. A cél az, hogy akkor ne olyan felkészületlenül nézzünk szembe az új vírussal, mint tavaly tél végén. A Scientific American szerint a Pfizer, a Moderna és az AstraZeneca cégen belül folyamatosan gyakorlatokat hajtanak végre, amelyek során azt szimulálják, hogy felbukkant egy ütőképes mutáns. A gyakorlatok legfontosabb eleme, hogy adaptálják a vakcinát a ténylegesen felbukkant variánsok, így a (dél-afrikai) béta vagy az (indiai) delta ellen, majd az így elkészült kísérleti vakcinával klinikai vizsgálatokat kezdenek. Mindezt annak reményében teszik, hogy a módosított vakcinákat végül nem kell majd élesben is bevetniük. Vagyis a cégek azelőtt elkezdenek vakcinát fejleszteni egy variáns ellen, mielőtt kiderülne, hogy mekkora veszélyt jelent a valóságban, és hogyan működnek ellene a meglévő oltóanyagok. Az új vakcinával majdnem minden fejlesztési lépést végigcsinálnak, a vállalaton belüli munkafolyamatok hirtelen átcsatornázásától az engedélyező hatóságokkal való koordinációig. Vagyis ugyanolyan bevetési gyakorlatokat végeznek, mint a tűzoltók, amikor tűzesetet szimulálnak. Minthogy arra nem vagyunk képesek, hogy pontosan előre jelezzük, a várt és félt variáns, amely rezisztenssé válik a mostani oltásokra, hogyan fog kinézni, a megjelenéséig nem tudunk ellene oltóanyagot fejleszteni. Ezért a jövőbeli fejlesztés gyorsítását kell lehetővé tennünk az ismert körülményekhez való alkalmazkodással. Valójában hatalmas szerencse, hogy a tavaly kifejlesztett oltások még mindig ilyen jól működnek, pedig mindet az eredeti vuhani koronavírustörzs ellen alkották meg. A HIV ellen azért nem sikerült eddig igazán hatékony oltást kifejleszteni (és az univerzális influenzavakcina is azért ígéret csupán már évtizedek óta), mert ezek a vírusok sokkal gyorsabban mutálódnak, mint a SARS-COV-2 vírus, így pillanatok alatt kicselezik az oltásokat. Amikor azonban tényleg szükség lesz a módosított vakcinákra, az mRNS-technológiát alkalmazó cégek szó szerint pár nap alatt előállítják majd az új oltóanyag prototípusát. Az új vakcina előállítása szinte rutinművelet: ma már a világ számos molekuláris biológiai laboratóriumában végeznek RNS-szintézist. Amint izolálták az új vírus támadható fehérjéjét, és meghatározták ennek aminosavsorrendjét, szinte automatikussá válik az új mRNS legyártása. Ezt ezután már csak zsírszerű (lipid) hólyagokba kell csomagolni, ami megint csak bejáratott technológia (újabb hála Karikó Katalinnak). Az AstraZeneca és a Szputnyik alkalmazta vektortechnológia sem fog sokkal lemaradni az mRNS mögött. Ahogy tavaly, úgy a jövőben is az új vakcinák klinikai tesztelése fogja a leghosszabb időt igénybe venni. Ennek gyorsítása érdekében végzik a klinikai vizsgálatokat például a béta-mutáns ellen készített oltóanyaggal, amelybe 930 önkéntest vontak be. Augusztusban már olyan teszteket kezdtek, amelyben a korábban britnek nevezett alfa- és a delta-variáns ellen egyszerre optimalizált vakcinát kezdtek kipróbálni. „Nem azért csináljuk ezeket a klinikai vizsgálatokat, mert azt gondoljuk, hogy az ismert törzsek ellen új vakcinára lenne szükség, hanem be akarjuk gyakorolni az esetleges vakcinacsere minden aspektusát, a laborvizsgálatoktól kezdve a gyártáson és a klinikai teszteken át az engedélyeztetésig” - nyilatkozta Philip Dormitzer, a Pfizer vakcinaügyi alelnöke. Ugyanezt csinálja a Moderna is: viszonylag kevés önkéntesen tesztelik a különböző variánsok ellen kifejlesztett vakcinákat, aztán az eredményeket beküldik az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóságnak (FDA). Igyekeznek kialakítani egy olyan mechanizmust, amelynek révén a jövőben a folyamat sokkal gyorsabban végbemehet, mint az tavaly történt. Az AstraZeneca 2800 önkéntest toborzott, akik már be lettek oltva a Pfizer- vagy az eredeti törzs ellen fejlesztett AstraZeneca-oltással, és rajtuk próbálja ki a béta-variáns ellen fejlesztett vakcinát. A bétát gondolják az eddig felbukkant mutánsok közül a legfigyelemreméltóbbnak, mert ez tudott a leghatékonyabban védekezni az oltott emberek semlegesítő ellenanyagai ellen (szerencsére ez a rezisztencia sem volt elég ahhoz, hogy az oltás hatástalanná váljon). A variánsok ellen kifejlesztett oltások tényleges hatékonyságának tesztelése lehet a folyamat legnehezebb lépése. Az önálló hatékonyság méréséhez ugyanis olyan embereket kéne találni, akik eddig nem oltatták be magukat, de hajlandók lennének egy kísérleti vakcinát beadatni. Ilyen ember gyakorlatilag nem létezik. Emellett etikai aggályok is felvethetők a kontrollcsoportnak adandó placebóval szemben, hiszen ők emiatt talán nem vagy csak később oltatják be magukat a hatékony vakcinákkal. Minthogy ez a megközelítés nem tűnik életszerűnek, valószínűleg az új vakcinák tesztelésekor az oltásra érkező embereknek ajánlhatják fel a kísérleti oltóanyagot. Ezután az ő vérükben megjelenő ellenanyagokat vizsgálják majd, és ezeket hasonlítják össze a nem beoltottakéval (vagy a korábbi vakcinaváltozattal beoltottakéval), illetve a csoportok való világbeli fertőződését vetik össze. Ez nyilván nem a legjobb módszer a hatékonyság tesztelésére - nem hiába találták ki a kettős vak, placebokontrollált teszteket, de szegény ember vízzel főz. Az 5-11 éves gyerekek vakcinakísérleteinél is az ellenanyag-termelést vizsgálták, hiszen ez a korosztály (szerencsére) olyan ritkán betegszik meg súlyosan a covidtól, hogy ha arra vártak volna, míg elég sok betegség és halál történik az alanyok között a statisztikai összehasonlításhoz, évtizedek múlva sem lennének beoltva ezek a gyerekek. De vajon mikor kell megnyomni a vészcsengőt, mikor jön el az ideje az új vakcinák bevetésének? Vagyis honnan lehet majd tudni, hogy egy új variáns már jelentős rezisztenciát szerzett a korábbi oltásokkal szemben? Erre nincsen objektív szabály. Ha a közegészségügyi hatóságok azt tapasztalják majd, hogy az oltottak egyre gyakrabban betegszenek meg súlyosan, és egyre többen halnak meg közülük a covid miatt, az nyilván vészjelzésként működik. Pfizer beadására készülve Bangladesben. Kézben tartani a folyamatokat FOTÓ: REUTERS/ SAZZAD HOSSAIN 2021. november 5-11. | Magyar Hang