Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

2021-11-19 / 47. szám

Magyar Hang , 2021. november 19-25. Nagy Attila Tibor R­ osszindulat, oda nem figyelés szükségeltetik annak megállapításá­hoz, miszerint a Fidesz XXIX. kongresszusán semmi kü­lönös nem történt. Akadtak olyan rosszmájú ellenzékiek, akik az MSZMP kongresszusaival vontak párhuzamot, ott is, itt is százszá­zalékos többséggel választották meg a legfőbb vezető­t. Ezek a kritikusok figyelmen kívül hagyták, hogy Kádár Já­nos elvtárs nem beszélt az MSZ­MP kongresszusain a feleségéhez fűződő kapcsolatáról, Orbán Viktor ellenben igen. Pártelnökké való, elsöprő erejű, 1061 szavazattal tör­tént megválasztása után a minisz­terelnök szó szerint a következő­ket fogalmazta meg: „Azt akarom mondani, hogy ha családos ember vagy, nem dönthetsz egyedül, mert a társadnak, ha nem is áll a rival­dafényben, éppoly nehéz, mint neked, de az is lehet, hogy nehe­zebb. Azért fogadhattam el a Ti megtisztelő bizalmatokat, mert tőle, a feleségemtől megkaptam, megszereztem az engedélyt. Ezért rögtön utánatok neki is köszöne­tet kell mondanom. Több mint 35 éve csinálom, mindig velem voltál, akkor is, amikor nem érdemeltem meg. Köszönöm! Köszönöm, Ani!” Ugye, hogy nem hangzottak el ilyen mondatok a kommunista pártállam kongresszusain a szoci­alista törvényességről, népgazda­sági tervünk teljesítéséről, a szoci­alista-ellenes, ellenforradalmi erők elleni harc fokozásáról szóló beszé­dekben? Kissé meg is lepte a külső megfigyelőt az Orbán mondataiban megbúvó őszinteség, hiszen ilyen bűnbánó szavakkal is fordult a fe­leségéhez: „mindig velem voltál, ak­kor is, amikor nem érdemeltem meg". Rögtön eszembe jutottak a Zámbó Jimmy által énekelt sorok, az Egy­szer megjavulok én c. dalból: „De addig, ne bánts a kóbor szívemért / Ne bánts a szabad lelkemért / Ne bánts, mert visszatérek én / Hová is futhatnék?”. Persze ilyen hosszú párkapcsolatban minden további nélkül lehetnek hullámvölgyek, de hogy az erre való utalást miért kel­lett a frissen megválasztott párt­elnöknek nem pusztán az övéi, de ország-világ előtt is elmondani...? Mert így emberibbnek, őszintébb­nek, végső soron szimpatikusabb­­nak fog hatni a miniszterelnök? A válaszra­­ még­­ nem sike­rült rájönnöm, de a pártelnök-mi­niszterelnök ezen megszólalásá­nak volt még egy további izgalmas üzenete. Eszerint semmi alapja nincs azon híreszteléseknek, mi­szerint a felesége, Lévai Anikó alá­rendelt szerepet játszik a házassá­gukban, sőt, éppen ellenkezőleg: Magyarország politikailag legna­gyobb hatalmú politikusa először nem az illetékes testülettől kér bizalmat, hanem a feleségétől kér engedélyt az újrainduláshoz, a Fidesz további irányításához. És ha a feleség nem adott volna engedélyt, akkor más­naptól nem Orbán Viktor a párt és az ország vezetője? Pusztán a fe­leség miatt súlyos utódlási harc robban ki a Fideszben fél évvel a választások előtt, miután Orbán leteszi a hatalom lantját? Ez most csak egy rosszul sikerült vicc, vagy tényleg hihető, amit hallottunk? A válaszhoz némi támpontot adhat, hogy Orbán Viktor azon ritka alkalmakkor, amikor a csa­ládjáról és a hitveséről beszélt, többször is egyenrangú társként ábrázolta őt. Nagyjából két évvel első kormányfővé választása után a Tv2 Orbán-családot bemutató ORBÁN VIKTOR FACEBOOK-OLDALA: műsorában a férj szintén köszöne­tet mondott Lévai Anikónak, hogy lehetővé teszi politikusi pályafutá­sának folytatását. Lehet persze, hogy Orbán túlzott a kongresszuson. Lehet, hogy való­ban komoly beszélgetést folytatott a feleségével a hogyan továbbról, de engedélykérésről szó sem volt. Ab­ban a kormányfőnek kétségtelenül igaza van, hogy bizony nem árt, ha a házastársak a fontos kérdéseket megbeszélik egymással, ilyen lehet az is, hogy Orbán vállaljon-e újabb parlamenti ciklust. Rendben van, de akkor is, miért kell ebből ekkora történetet keríteni, főleg nyilváno­san? Ez az „engedélykérés” arra emlékeztet, amikor 2012 tavaszán a miniszterelnök „kikérte” a hód­mezővásárhelyiektől Lázár Jánost - mintha az ottaniakon és nem Orbán akaratán múlott volna, hogy az addigi polgármesterből állam­titkár (később miniszter) lett. És ha az ottaniak tényleg nemet mondtak volna? A kormányfő által előállított helyzet kissé abszurd és kínos volt, de mindenki igyekezett jó képet vágni hozzá (2018-ban sem kérte ki Orbán a hódmezővásárhelyiek véleményét arról, maradjon-e mi­niszter Lázár). A Fidesz kongresszusára visz­­szatérve, a tanácskozás több órá­ját figyelemmel kísérve nem do­bogott az ember szíve hevesen az izgalomtól. Az elnök, az elnökségi tagok megválasztása nem a kong­resszuson dőlt el valójában, ezek előre egyeztetett személyi dön­tések voltak, a testület erre - vita nélkül - pusztán rányomta a pe­csétet. Ez a döntési folyamat persze hosszú évek óta így megy, így ez nem volt váratlan. Pedig ez a tiszt­újítás alkalmas lehetett volna arra, hogy a kormánypárt egyértelműen visszavegye a kommunikációs kez­deményezést az ellenzéktől, külö­nösen annak újdonsült vezetőjétől, Márki-Zay Pétertől. Ehhez olyan po­litikai témájú mondatok kellettek volna, amelyeket hetekig emleget majd a közvélemény - ilyet azon­ban nem hallhattunk. A nemzeti érdek képviselete, bevándorlásel­­lenesség, a nemzeti érdekek ellen fenekedő „Brüsszel”, az azt kiszol­gáló hazai ellenzék felütésű jelzők jól ismertek, és nem újak a válasz­tási osztogatások sem, hiszen ezek már hónapok óta a Fidesz-kom­­munikáció részei. Bár korábban ebben az esetben is sikerült olyan jelenetet felvázolnia Orbánnak, amelyet nehéz elképzelni, neveze­tesen, hogy neki, a nagy hatalmú miniszterelnöknek harcolnia kel­lett volna azért, hogy az alárendelt pénzügyminisztere beleegyezzen a 13. havi nyugdíjba. Akárhogy is volt, ha hihetünk Orbánnak, megkapta az engedélyt hatalma gyakorlásához a feleségé­től. Most már csak az ország lakos­ságától kellene azt megkapnia jövő tavasszal. A szerző politikai elemző ÍTÉLET ORBÁN FELETT Viktor engedélyt kért Anikótól A miniszterelnök még mindig úgy érzi, a legjobb korban van Lukácsi Katalin A­z ellenzéket patologikus gyűlölet és antikrisztia­­nizmus vezeti - mond­ta nagy ívű beszédében Semjén Zsolt a Fidesz kongresszu­sán. Nem mondott újat. Igaz, nem politikus által, de a kormány hold­udvarából hallhattunk már ilyen kijelentést az elmúlt hónapok­ban. - Nekünk a saját hazánkat meg kell védeni a sátán hadaival szemben - Bencsik András, a De­mokrata főszerkesztője ezt abban az elhíresült gondolatfutamában fogalmazta meg, amelyben a pesti srácokat a tálibokhoz hasonlítot­ta. A sátán hadain pedig minket, ellenzéki politikusokat értett. Nem az a szomorú, hogy a kor­mány részéről és táborából ilyen súlyos állításokat fogalmaznak meg. Az aggasztó és érthetetlen az, hogy minősítéseit a Keresz­ténydemokrata­­ Néppárt elnöke komolyan gondolja. Magyaror­szágon olyan politikusok vannak kormányon, akik számára saját ellenzékük a sátán hada, és akiket szerintük az antikrisztianizmus vezet. Ezzel magukat Istenné te­szik, Krisztushoz emelik, bele­rángatva mindannyiunkat egy Krisztusok és Antikrisztusok a magyar közéletben a fájdalmas és káros dualizmus­ba. Demokráciának helye nincs, mert eszkazon van. Jó és gonosz csap össze, és a 2022-es válasz­tások harca lesz a végső. Nem véletlenül idézem az evangélium helyett az Internacionálét, mert Semjén Zsolt retorikája jobban illik az utóbbihoz. Való igaz, hogy ellentétek nemcsak a mar­xizmust, hanem a zsidó-keresz­tény gondolkodást is feszítik, de ott azok az egyének lelkében hú­zódnak, és nem a társadalomban vagy a közös ihletből táplálkozó nemzetben. Keresztény az, aki harcot csak önmagával vív, míg máso­kért imádkozik. Lehetőleg nem pusztán szóban. Az imádság az egy lelkűlét, amelyből tettek fa­kadnak. De a kormány részéről még csak a szavak szintjén sem látom ezt a lelkületet. Miért kép­viselnék ők a krisztianizmust, és miben kellene látnunk a tetteik között a keresztény civilizáció védelmét? Az ipari mértékű lo­pásban? A korrupcióban, amely Lánczi András szerint a kormány hatalmának egyik tartópillére? Vagy abban nyilvánulna meg a hatalom angyali énekkel ösz­­szecsengő szentsége, hogy Orbán Viktor szerint az igazság erő nél­kül mit sem ér? Hol olvastak ilyet az evangéliumban? Hol olvasták azt, hogy az eszközt szentesíti Magyarországon olyan politikusok vannak kormányon, akik számára saját ellenzékük a sátán hada, és akiket szerintük az antikrisztianizmus vezet. Ezzel magukat Istenné teszik, Krisztushoz emelik, belerángatva mindannyiunkat egy fájdalmas és káros dualizmusba a cél, vagy hogy a názáreti Jézus erővel képviselte volna igazát? „Márki-Zay nevű ember”, így nevezte Semjén Zsolt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét, miközben nem győzött glóriát raj­zolni párttársai feje fölé. Péter. Ezt abban a nagy kereszténykedésben a miniszterelnök-helyettes úr el­felejtette kimondani. Látható, hogy a keresztény középosztály klikkjé­be csontosodó kormánypárti po­litikusok nem tudnak mit kezdeni egy kihívójukkal, aki feszteleneb­­bül vall keresztény, katolikus hité­ről, mint tőlük valaha is hallottam. Fájhat szembesülni azokkal a ki­jelentésekkel, hogy ez az „ember” régebb óta keresztény, mint hős miniszterelnökük, mert már a va­lódi üldözöttség idején, a rend­szerváltás előtt is templomjáró volt szemben KISZ-titkár kollégájával. Arctalanítva személytelenítenék el inkább, hogy ne kelljen belenézni­ük abba a tükörbe, amelyet Már­ki-Zay Péter tart eléjük. Nem kérdőjelezem meg a ha­talom politikusainak keresztény­ségét. Az nem az én asztalom. Sőt, pontosan tudom, hogy kereszté­nyek, és éppen ezért gondolom azt, hogy a bűnük is nagyobb. Mert ha nem volnának megkeresztelve, ha nem köteleződtek volna el Krisz­tus ügye mellett, ha nem neveznék magukat ma is legádázabb aposto­lainak, felelősségük sem volna ak­kora, így azonban az Örökkévalóra hoznak szégyent. És még a régi toposzt szóba sem hoztam. Semjén Zsolt az ellenzék esetében „magyarellenes reflexek zsigeri beállítottságáról” beszélt. Zsigeri? Csak nem genetikaiként értette? Csak nem összehozta már beszédében 2021 Magyarorszá­gán megint egy politikus a vért és a kereszténységet? Álljon távol tőlük! De a „távozz tőlem” paran­csot idézve, azt nem kérem, hogy ők is távozzanak tőlünk. Én nem azonosítom őket a sátán hadaival. Éppen ellenkezőleg. Arra kérem őket, hogy jöjjenek közelebb. Szó­lítsuk egymást néven, nézzünk egymás szemébe, és lássuk meg egymásban az istenarcot. Ez a ke­reszténység. A szerző a Mindenki Magyar­­országa Mozgalom elnökségi tagja PUBLICISZTIKA 11

Next