Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)
2021-11-19 / 47. szám
Magyar Hang , 2021. november 19-25. Nagy Attila Tibor R osszindulat, oda nem figyelés szükségeltetik annak megállapításához, miszerint a Fidesz XXIX. kongresszusán semmi különös nem történt. Akadtak olyan rosszmájú ellenzékiek, akik az MSZMP kongresszusaival vontak párhuzamot, ott is, itt is százszázalékos többséggel választották meg a legfőbb vezetőt. Ezek a kritikusok figyelmen kívül hagyták, hogy Kádár János elvtárs nem beszélt az MSZMP kongresszusain a feleségéhez fűződő kapcsolatáról, Orbán Viktor ellenben igen. Pártelnökké való, elsöprő erejű, 1061 szavazattal történt megválasztása után a miniszterelnök szó szerint a következőket fogalmazta meg: „Azt akarom mondani, hogy ha családos ember vagy, nem dönthetsz egyedül, mert a társadnak, ha nem is áll a rivaldafényben, éppoly nehéz, mint neked, de az is lehet, hogy nehezebb. Azért fogadhattam el a Ti megtisztelő bizalmatokat, mert tőle, a feleségemtől megkaptam, megszereztem az engedélyt. Ezért rögtön utánatok neki is köszönetet kell mondanom. Több mint 35 éve csinálom, mindig velem voltál, akkor is, amikor nem érdemeltem meg. Köszönöm! Köszönöm, Ani!” Ugye, hogy nem hangzottak el ilyen mondatok a kommunista pártállam kongresszusain a szocialista törvényességről, népgazdasági tervünk teljesítéséről, a szocialista-ellenes, ellenforradalmi erők elleni harc fokozásáról szóló beszédekben? Kissé meg is lepte a külső megfigyelőt az Orbán mondataiban megbúvó őszinteség, hiszen ilyen bűnbánó szavakkal is fordult a feleségéhez: „mindig velem voltál, akkor is, amikor nem érdemeltem meg". Rögtön eszembe jutottak a Zámbó Jimmy által énekelt sorok, az Egyszer megjavulok én c. dalból: „De addig, ne bánts a kóbor szívemért / Ne bánts a szabad lelkemért / Ne bánts, mert visszatérek én / Hová is futhatnék?”. Persze ilyen hosszú párkapcsolatban minden további nélkül lehetnek hullámvölgyek, de hogy az erre való utalást miért kellett a frissen megválasztott pártelnöknek nem pusztán az övéi, de ország-világ előtt is elmondani...? Mert így emberibbnek, őszintébbnek, végső soron szimpatikusabbnak fog hatni a miniszterelnök? A válaszra még nem sikerült rájönnöm, de a pártelnök-miniszterelnök ezen megszólalásának volt még egy további izgalmas üzenete. Eszerint semmi alapja nincs azon híreszteléseknek, miszerint a felesége, Lévai Anikó alárendelt szerepet játszik a házasságukban, sőt, éppen ellenkezőleg: Magyarország politikailag legnagyobb hatalmú politikusa először nem az illetékes testülettől kér bizalmat, hanem a feleségétől kér engedélyt az újrainduláshoz, a Fidesz további irányításához. És ha a feleség nem adott volna engedélyt, akkor másnaptól nem Orbán Viktor a párt és az ország vezetője? Pusztán a feleség miatt súlyos utódlási harc robban ki a Fideszben fél évvel a választások előtt, miután Orbán leteszi a hatalom lantját? Ez most csak egy rosszul sikerült vicc, vagy tényleg hihető, amit hallottunk? A válaszhoz némi támpontot adhat, hogy Orbán Viktor azon ritka alkalmakkor, amikor a családjáról és a hitveséről beszélt, többször is egyenrangú társként ábrázolta őt. Nagyjából két évvel első kormányfővé választása után a Tv2 Orbán-családot bemutató ORBÁN VIKTOR FACEBOOK-OLDALA: műsorában a férj szintén köszönetet mondott Lévai Anikónak, hogy lehetővé teszi politikusi pályafutásának folytatását. Lehet persze, hogy Orbán túlzott a kongresszuson. Lehet, hogy valóban komoly beszélgetést folytatott a feleségével a hogyan továbbról, de engedélykérésről szó sem volt. Abban a kormányfőnek kétségtelenül igaza van, hogy bizony nem árt, ha a házastársak a fontos kérdéseket megbeszélik egymással, ilyen lehet az is, hogy Orbán vállaljon-e újabb parlamenti ciklust. Rendben van, de akkor is, miért kell ebből ekkora történetet keríteni, főleg nyilvánosan? Ez az „engedélykérés” arra emlékeztet, amikor 2012 tavaszán a miniszterelnök „kikérte” a hódmezővásárhelyiektől Lázár Jánost - mintha az ottaniakon és nem Orbán akaratán múlott volna, hogy az addigi polgármesterből államtitkár (később miniszter) lett. És ha az ottaniak tényleg nemet mondtak volna? A kormányfő által előállított helyzet kissé abszurd és kínos volt, de mindenki igyekezett jó képet vágni hozzá (2018-ban sem kérte ki Orbán a hódmezővásárhelyiek véleményét arról, maradjon-e miniszter Lázár). A Fidesz kongresszusára viszszatérve, a tanácskozás több óráját figyelemmel kísérve nem dobogott az ember szíve hevesen az izgalomtól. Az elnök, az elnökségi tagok megválasztása nem a kongresszuson dőlt el valójában, ezek előre egyeztetett személyi döntések voltak, a testület erre - vita nélkül - pusztán rányomta a pecsétet. Ez a döntési folyamat persze hosszú évek óta így megy, így ez nem volt váratlan. Pedig ez a tisztújítás alkalmas lehetett volna arra, hogy a kormánypárt egyértelműen visszavegye a kommunikációs kezdeményezést az ellenzéktől, különösen annak újdonsült vezetőjétől, Márki-Zay Pétertől. Ehhez olyan politikai témájú mondatok kellettek volna, amelyeket hetekig emleget majd a közvélemény - ilyet azonban nem hallhattunk. A nemzeti érdek képviselete, bevándorlásellenesség, a nemzeti érdekek ellen fenekedő „Brüsszel”, az azt kiszolgáló hazai ellenzék felütésű jelzők jól ismertek, és nem újak a választási osztogatások sem, hiszen ezek már hónapok óta a Fidesz-kommunikáció részei. Bár korábban ebben az esetben is sikerült olyan jelenetet felvázolnia Orbánnak, amelyet nehéz elképzelni, nevezetesen, hogy neki, a nagy hatalmú miniszterelnöknek harcolnia kellett volna azért, hogy az alárendelt pénzügyminisztere beleegyezzen a 13. havi nyugdíjba. Akárhogy is volt, ha hihetünk Orbánnak, megkapta az engedélyt hatalma gyakorlásához a feleségétől. Most már csak az ország lakosságától kellene azt megkapnia jövő tavasszal. A szerző politikai elemző ÍTÉLET ORBÁN FELETT Viktor engedélyt kért Anikótól A miniszterelnök még mindig úgy érzi, a legjobb korban van Lukácsi Katalin Az ellenzéket patologikus gyűlölet és antikrisztianizmus vezeti - mondta nagy ívű beszédében Semjén Zsolt a Fidesz kongresszusán. Nem mondott újat. Igaz, nem politikus által, de a kormány holdudvarából hallhattunk már ilyen kijelentést az elmúlt hónapokban. - Nekünk a saját hazánkat meg kell védeni a sátán hadaival szemben - Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője ezt abban az elhíresült gondolatfutamában fogalmazta meg, amelyben a pesti srácokat a tálibokhoz hasonlította. A sátán hadain pedig minket, ellenzéki politikusokat értett. Nem az a szomorú, hogy a kormány részéről és táborából ilyen súlyos állításokat fogalmaznak meg. Az aggasztó és érthetetlen az, hogy minősítéseit a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke komolyan gondolja. Magyarországon olyan politikusok vannak kormányon, akik számára saját ellenzékük a sátán hada, és akiket szerintük az antikrisztianizmus vezet. Ezzel magukat Istenné teszik, Krisztushoz emelik, belerángatva mindannyiunkat egy Krisztusok és Antikrisztusok a magyar közéletben a fájdalmas és káros dualizmusba. Demokráciának helye nincs, mert eszkazon van. Jó és gonosz csap össze, és a 2022-es választások harca lesz a végső. Nem véletlenül idézem az evangélium helyett az Internacionálét, mert Semjén Zsolt retorikája jobban illik az utóbbihoz. Való igaz, hogy ellentétek nemcsak a marxizmust, hanem a zsidó-keresztény gondolkodást is feszítik, de ott azok az egyének lelkében húzódnak, és nem a társadalomban vagy a közös ihletből táplálkozó nemzetben. Keresztény az, aki harcot csak önmagával vív, míg másokért imádkozik. Lehetőleg nem pusztán szóban. Az imádság az egy lelkűlét, amelyből tettek fakadnak. De a kormány részéről még csak a szavak szintjén sem látom ezt a lelkületet. Miért képviselnék ők a krisztianizmust, és miben kellene látnunk a tetteik között a keresztény civilizáció védelmét? Az ipari mértékű lopásban? A korrupcióban, amely Lánczi András szerint a kormány hatalmának egyik tartópillére? Vagy abban nyilvánulna meg a hatalom angyali énekkel öszszecsengő szentsége, hogy Orbán Viktor szerint az igazság erő nélkül mit sem ér? Hol olvastak ilyet az evangéliumban? Hol olvasták azt, hogy az eszközt szentesíti Magyarországon olyan politikusok vannak kormányon, akik számára saját ellenzékük a sátán hada, és akiket szerintük az antikrisztianizmus vezet. Ezzel magukat Istenné teszik, Krisztushoz emelik, belerángatva mindannyiunkat egy fájdalmas és káros dualizmusba a cél, vagy hogy a názáreti Jézus erővel képviselte volna igazát? „Márki-Zay nevű ember”, így nevezte Semjén Zsolt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét, miközben nem győzött glóriát rajzolni párttársai feje fölé. Péter. Ezt abban a nagy kereszténykedésben a miniszterelnök-helyettes úr elfelejtette kimondani. Látható, hogy a keresztény középosztály klikkjébe csontosodó kormánypárti politikusok nem tudnak mit kezdeni egy kihívójukkal, aki fesztelenebbül vall keresztény, katolikus hitéről, mint tőlük valaha is hallottam. Fájhat szembesülni azokkal a kijelentésekkel, hogy ez az „ember” régebb óta keresztény, mint hős miniszterelnökük, mert már a valódi üldözöttség idején, a rendszerváltás előtt is templomjáró volt szemben KISZ-titkár kollégájával. Arctalanítva személytelenítenék el inkább, hogy ne kelljen belenézniük abba a tükörbe, amelyet Márki-Zay Péter tart eléjük. Nem kérdőjelezem meg a hatalom politikusainak kereszténységét. Az nem az én asztalom. Sőt, pontosan tudom, hogy keresztények, és éppen ezért gondolom azt, hogy a bűnük is nagyobb. Mert ha nem volnának megkeresztelve, ha nem köteleződtek volna el Krisztus ügye mellett, ha nem neveznék magukat ma is legádázabb apostolainak, felelősségük sem volna akkora, így azonban az Örökkévalóra hoznak szégyent. És még a régi toposzt szóba sem hoztam. Semjén Zsolt az ellenzék esetében „magyarellenes reflexek zsigeri beállítottságáról” beszélt. Zsigeri? Csak nem genetikaiként értette? Csak nem összehozta már beszédében 2021 Magyarországán megint egy politikus a vért és a kereszténységet? Álljon távol tőlük! De a „távozz tőlem” parancsot idézve, azt nem kérem, hogy ők is távozzanak tőlünk. Én nem azonosítom őket a sátán hadaival. Éppen ellenkezőleg. Arra kérem őket, hogy jöjjenek közelebb. Szólítsuk egymást néven, nézzünk egymás szemébe, és lássuk meg egymásban az istenarcot. Ez a kereszténység. A szerző a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja PUBLICISZTIKA 11