Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)
2021-10-15 / 42. szám
Magyar Hang 2021. OKTÓBER 15-21. M Tujázó gyerekek a 46-oson 1949-ben. Keletiből a Nyugatiba FORRÁS: FORTEPAN/MAGYAR RENDŐR Múzeumból, és ismét forgalomba állították. A kocsi a hatvanas évekig maradt szolgálatban, azután - noha vissza akarták vinni a múzeumba, és a kocsiszekrényt fel is újították - mégis inkább a feldarabolása mellett döntöttek. Amikor 2008-ban az utolsó UV villamosok (ilyen típusú szerelvények közlekedtek a 47-es és a 49- es vonalán) eltűntek Budapestről, elhangzott az ígéret: a Duna-parton futó 19-esen megőrzik a régi kocsikat. Az ígéretet persze nem követték tettek, az UV-k többségét megsemmisítették. Pedig az öreg kocsitípusok megőrzése, mechanikájuk korszerűsítése nemcsak, hogy nem ördögtől való gondolat, de külföldön nemegyszer igazi sikertörténet. Lisszabon villamoshálózatának históriája nemigen különbözött más európai városokétól. A világtrend jegyében ott is megindult a hatvanas években a sínek felszedése, a járatok busszal való kiváltása. Az egykori 24 vonalból mára csupán 6 maradt. (Egyiküket az ezredforduló idején azért nem számolták fel, mert az ötlet kisebb lázadást keltett.) A vonalakat üzemeltető társaság úgy döntött, hogy megőrzi a régi szerelvények többségét. Mintegy 45 kocsit korszerűsítettek, ám meghagyták az eredeti karosszériát és az enteriőr nagy részét is. Az ódon villamosok napjainkban is Lisszabon egyik turistalátványosságának számítanak, néhány modern típus mellett jórészt ezeket láthatjuk az utcákon. De említhetnénk a milánói példát (itt 1928 óta használatos, patinás kocsik is járnak), vagy akár az isztambuli (ahol két állandó nosztalgiavonal létezik). Az idők változását jelezte, hogy Pesten a 2010-es években a tavaszi és nyári hétvégeken rendszeres nosztalgiajáratok indultak a 2-es villamos vonalán, illetve Budán, a Széll Kálmán tér és a Hűvösvölgy érintésével. (A villamosbarát koncepció térnyeréseként nem mellesleg az EU is kifejezetten a kötöttpályás közlekedést támogatja - valósulhatott meg a budai fonódó villamoshálózat, s született meg, egyelőre tervezőasztalon csupán a pesti fonódó gondolata a Bajcsy-Zsilinszky úti pálya helyreállításával a Dél-Budát a Kiskörúton keresztül Angyalfölddel és Újpesttel összekötő vonalról.) A járműállományban jelenleg 22 üzemképes, nosztalgiavillamosozásra használható öreg kocsi van Fejes Balázs villamoskutató szerint. Az ezredfordulót követően a forgalomból kivont, már említett UV típusúból áll rendelkezésre a legtöbb, 4 állományban (2 szerelvény, motor és pótkocsi) van a nosztalgianapokat kiszolgálandó, 9-et múzeumi célokra őriztek meg, szintén 9 pedig különböző közlekedési és közlekedéstörténeti egyesületek birtokában található. Az UV villamos, és elődje, a Stuka néven ismert, 1939 óta közlekedő T típusú jármű legalább 70 éven át járt a magyar fővárosban. Ha villamosról beszélünk, 99 A vonalak felszámolásával vagy megrövidítésével, az új szerelvények beszerzésével feleslegessé vált régi kocsikat azonban mára szinte kivétel nélkül feldarabolták, ócskavas lett belőlük nem véletlen, hogy elsőre az UV ugrik be a többségnek. A legnagyobb darabszámban gyártott, teljesen magyar fejlesztésű villamos volt - mondja Markovics Ernő közlekedésmérnök, a BKK volt vezérigazgató-helyettese, aki egyébként szenvedélyes gyűjtő. Összesen 25 UV-motor és pótkocsija vesztegel ipari területeken. Sajnos az elmúlt években a tolvajok alaposan szétlopkodták a kocsikat, de körülbelül 8-at így is üzemképessé lehetne tenni. A szakember úgy véli, hogy a Pesten hadra fogható 15 UV-vel meg lehetne alapozni a milánóihoz, a lisszabonihoz és az isztambulihoz hasonló egy, vagy akár kettő állandó nosztalgiavonal kocsiigényeit. Hogy megtérülne-e anyagilag is a merész vállalkozás? Szinte biztosan. Elegendő arra gondolni, hogy Lisszabon és Milánó fontos turistaszenzációja a szintén sárga villamos. Egyébként nálunk is az volt, amíg az UV-t ki nem vonták. Az idelátogatók a selejtezni kívánt Ganz-járatokat is megcsodálják. (Budapest ugyanis most a nagyjából fél évszázados Ganz ipari csuklósokat akarja az akadálymentesítésre hivatkozva használt frankfurti villamosokra cserélni drága pénzért. Holott vegyes kocsikiküldéssel az akadálymentesítés könnyen megoldható lenne.) Abban, hogy esetleg más egykori típusokat is érdemes lenne-e bevonni egy majdani nosztalgiavonal közlekedésébe, Markovics Ernő már szkeptikusabb. A régi, légfékes villamosok vezetése jóval nehezebb, igaz, a BKV időnként indít tanfolyamokat. Ezek, köztük a mostani favázas, nyitott peronú nosztalgiajárművek a hétvégi forgalom színesítésére lehetnének alkalmasak, azért is, mert csupán hírmondónak maradt belőlük néhány darab. Be lehetne vetni a nosztalgiavonalon a fővárosban rövid ideig közlekedő, Miskolcról és Debrecenből ismerős Bengálikat, sőt megszorításokkal az 1000- es típusú villamosokat (ilyen járt a nyolcvanas évekig az 56-os és az 59-es vonalán), igaz, az utóbbiak kevesebb utast tudnak szállítani. Az 1000-es villamosból néhányat sikerült ugyan megmenteni, de jelenleg csupán kettő üzemképes - ezt már egy neve elhallgatását kérő, szakmai körökben ismert villamosbaráttól tudom meg. A többit is rendbe lehetne hozni, ám a rekonstrukció drága mulatság, kocsinként legalább 100 millió forint lenne valószínűleg. (Az vitatott, hogy a sínhálózati paraméterek változtatása miatt futhatna-e egyáltalán az 1000-es típus a pesti síneken. Igaz, hétvégenként ma is fut, találkozhatunk vele az október végéig közlekedő nosztalgiaflottában.) Az UV-előd Stukából szintén két üzemképes példány létezik. Hogy hol legyen(ek) az állandó nosztalgiavonal(ak)? Két viszonylat, a 2-es és a 19-es már csak a turistaszempontokra is figyelve - ahogy Markovics Ernő fogalmaz - szinte kínálja magát. Egy korábban nekünk adott interjújában pedig Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója elmondta: tervük, és ez a Kőbányán épülő komplexum költségvetésében szerepel, hogy a kiállítóhely a belvárosból a 28-as villamos vonalából kiinduló leágazáson nosztalgiajáratokkal is megközelíthető legyen. reetetz , és nem jelöltetheti magát újra. Ilyenkor pedig a vezetők már a történelmi örökségükre gondolnak. Természetesen most is vannak ellenérdekelt felek. Az iparág lobbistái a tervezett tilalom következetlenségét kritizálják. Azt a logikai alapon nehezen kikezdhető kérdést teszik fel, hogy milyen okból akarják éppen a kutyahúst betiltani. Miért nem tiltják akkor be a disznót, a marhát, a csirkét és minden egyebet? Erre a kérdésre azon kívül, hogy „mert a nyugat ezt várja el”, nincs egyéb válasz. Ha a mocskos kutyafarmokon szenvedő kutyák életminősége lenne a tiltakozás fő oka, akkor az állatvédők megelégednének a higiéniai és állatjóléti szabályok szigorításával, hogy a kutyatenyésztő telepek ugyanúgy nézzenek ki, mint például a sertéstenyészetek. De erről szó sincs. A kutyahús elutasítása kulturális kényszer. Ha azt gondoljuk, hogy a mi állatfogyasztási szokásaink kikezdhetetlenek, nagyot tévedünk. Angliában pontosan ugyanúgy elutasítják a ló elfogyasztását, ahogy a kutyáét. Néhány évvel ezelőtt az IKEA-nak húsgolyók tömegét kellett visszavonnia, mert kiderült, hogy lóhússal „szennyezettek” (tehát nem mérgezőek, teljesen ehetők, csak volt bennük némi lóhús is). A briteknél azonban tabu a ló megevése. Ellenben én eszem időnként lókolbászt teljesen tudatosan, és nincs ellene különösebb morális fenntartásom. Mások számára a nyúl is aranyos, szőrös, simogatni való állat, és nem szabad megenni. A kutyahús elutasítása mögött sincsenek biológiai törvényszerűségek. Egyszerűen a kulturális közeg teszi fogyaszthatatlanná a legtöbb nyugati ember számára. A kutyahúsfogyasztás sosem volt mindennapos gyakorlat Dél-Koreában, inkább az egyéb húsok hiánya kényszerítette ki a legszegényebbek esetében. Volt időszak, amikor a marha levágását Mindenesetre tény, hogy a dél-koreai fiatalok már gyakorlatilag ugyanúgy gondolkodnak a kutyák elfogyasztásáról, ahogy nyugati kortársaik, ők is családtagként tartanak kutyát tiltották ugyanolyan morális alapon, mint ma nyugaton a kutyák megevését, mondván, az ökör és társai az ember társállatai, hiszen segítik a mindennapos munkában, így nem szabad őket megenni. A modern Dél-Koreában inkább már csak az idősek esznek kutyát, ami a keleti történelmi örökség melletti kiállás szimbólumává vált a nyugatosokkal szemben. Ezzel párhuzamosan az ára is az egekbe emelkedett. Akár betiltják, akár nem, a kutyahúsevés egyértelműen „a kihalás” felé sodródik Dél-Koreában. Az emberek 83 százaléka állítása szerint soha nem eszik kutyát, és a többségük úgy véli, ez a gyakorlat negatív fényt vet az országra. MAGAZIN 21 FOGLALJON IDŐPONTOT! © +36 1489 5200 (@) ONLINE.BHC.HU A MAGYAR HANG OLVASÓINAK 25% KEDVEZMÉNYT BIZTOSÍTUNK A HPV-SZŰRÉST TARTALMAZÓ NŐGYÓGYÁSZATI SZAKORVOSI VIZSGÁLAT DÍJÁBÓL. Kérjük, hogy a hirdetést szíveskedjen magával hozni, vagy telefonján lefényképezve felmutatni! BUDAI EGÉSZSÉGKÖZPONT Biztonság és szakértelem OKTÓBER A NŐI EGÉSZSÉG HÓNAPJA HIRDETÉS