Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

2021-10-15 / 42. szám

Magyar Hang 2021. OKTÓBER 15-21. M Tujázó gyerekek a 46-oson 1949-ben. Keletiből a Nyugatiba FORRÁS: FORTEPAN/MAGYAR RENDŐR Múzeumból, és ismét forgalomba állították. A kocsi a hatvanas éve­kig maradt szolgálatban, azután - noha vissza akarták vinni a mú­zeumba, és a kocsiszekrényt fel is újították - mégis inkább a feldara­bolása mellett döntöttek. Amikor 2008-ban az utolsó UV villamosok (ilyen típusú szerelvé­nyek közlekedtek a 47-es és a 49- es vonalán) eltűntek Budapestről, elhangzott az ígéret: a Duna-par­­ton futó 19-esen megő­rzik a régi kocsikat. Az ígéretet persze nem követték tettek, az UV-k többségét megsemmisítették. Pedig az öreg kocsitípusok megőrzése, mechanikájuk korsze­rűsítése nemcsak, hogy nem ör­dögtől való gondolat, de külföldön nemegyszer igazi sikertörténet. Lisszabon villamoshálózatának históriája nemigen különbözött más európai városokétól. A világ­trend jegyében ott is megindult a hatvanas években a sínek fel­szedése, a járatok busszal való ki­váltása. Az egykori 24 vonalból mára csupán 6 maradt. (Egyiküket az ezredforduló idején azért nem számolták fel, mert az ötlet kisebb lázadást keltett.) A vonalakat üze­meltető társaság úgy döntött, hogy megőrzi a régi szerelvények több­ségét. Mintegy 45 kocsit korszerű­sítettek, ám meghagyták az eredeti karosszériát és az enteriőr nagy részét is. Az ódon villamosok nap­jainkban is Lisszabon egyik turis­talátványosságának számítanak, néhány modern típus mellett jó­részt ezeket láthatjuk az utcákon. De említhetnénk a milánói példát (itt 1928 óta használatos, patinás kocsik is járnak), vagy akár az isz­tambuli (ahol két állandó nosztal­giavonal létezik). Az idők változását jelezte, hogy Pesten a 2010-es években a tava­szi és nyári hétvégeken rendszeres nosztalgiajáratok indultak a 2-es villamos vonalán, illetve Budán, a Széll Kálmán tér és a Hűvös­völgy érintésével. (A villamosbarát koncepció térnyeréseként­­ nem mellesleg az EU is kifejezetten a kötöttpályás közlekedést támo­gatja - valósulhatott meg a budai fonódó villamoshálózat, s szüle­tett meg, egyelőre tervezőasztalon csupán a pesti fonódó gondolata a Bajcsy-Zsilinszky úti pálya hely­reállításával a Dél-Budát a Kiskör­úton keresztül Angyalfölddel és Új­pesttel összekötő vonalról.) A járműállományban jelenleg 22 üzemképes, nosztalgiavillamo­­sozásra használható öreg kocsi van Fejes Balázs villamoskutató szerint. Az ezredfordulót követően a forgalomból kivont, már emlí­tett UV típusúból áll rendelkezésre a legtöbb, 4 állományban (2 sze­relvény, motor és pótkocsi) van a nosztalgianapokat kiszolgálan­dó, 9-et múzeumi célokra őriztek meg, szintén 9 pedig különböző közlekedési és közlekedéstörténeti egyesületek birtokában található.­­ Az UV villamos, és előd­je, a Stuka néven ismert, 1939 óta közlekedő T típusú jármű legalább 70 éven át járt a magyar főváros­ban. Ha villamosról beszélünk, 99 A vonalak felszámolásával vagy megrövidítésével, az új szerelvények beszerzésével feleslegessé vált régi kocsikat azonban mára szinte kivétel nélkül feldarabolták, ócskavas lett belőlük nem véletlen, hogy elsőre az UV ugrik be a többségnek. A legna­gyobb darabszámban gyártott, tel­jesen magyar fejlesztésű villamos volt - mondja Markovics Ernő köz­lekedésmérnök, a BKK volt vezér­igazgató-helyettese, aki egyébként szenvedélyes gyűjtő. Összesen 25 UV-motor és pótkocsija vesztegel ipari területeken. Sajnos az elmúlt években a tolvajok alaposan szét­lopkodták a kocsikat, de körülbelül 8-at így is üzemképessé lehetne tenni. A szakember úgy véli, hogy a Pesten hadra fogható 15 UV-vel meg lehetne alapozni a milánói­hoz, a lisszabonihoz és az isztam­bulihoz hasonló egy, vagy akár kettő állandó nosztalgiavonal ko­csiigényeit. Hogy megtérülne-e anyagi­lag is a merész vállalkozás? Szinte biztosan. Elegendő arra gondolni, hogy Lisszabon és Milánó fontos turistaszenzációja a szintén sárga villamos. Egyébként nálunk is az volt, amíg az UV-t ki nem vonták. Az idelátogatók a selejtezni kívánt Ganz-járatokat is megcsodálják. (Budapest ugyanis most a nagy­jából fél évszázados Ganz ipari csuklósokat akarja az akadály­­mentesítésre hivatkozva használt frankfurti villamosokra cserélni drága pénzért. Holott vegyes ko­csikiküldéssel az akadálymentesí­tés könnyen megoldható lenne.) Abban, hogy esetleg más egy­kori típusokat is érdemes lenne-e bevonni egy majdani nosztalgia­vonal közlekedésébe, Markovics Ernő már szkeptikusabb. A régi, légfékes villamosok vezetése jóval nehezebb, igaz, a BKV időnként indít tanfolyamokat. Ezek, köztük a mostani favázas, nyitott pero­­nú nosztalgiajárművek a hétvégi forgalom színesítésére lehetnének alkalmasak, azért is, mert csu­pán hírmondónak maradt belőlük néhány darab. Be lehetne vetni a nosztalgiavonalon a fővárosban rövid ideig közlekedő, Miskolcról és Debrecenből ismerős Bengáli­­kat, sőt megszorításokkal az 1000- es típusú villamosokat (ilyen járt a nyolcvanas évekig az 56-os és az 59-es vonalán), igaz, az utóbbiak kevesebb utast tudnak szállítani. Az 1000-es villamosból néhá­nyat sikerült ugyan megmenteni, de jelenleg csupán kettő üzemké­pes - ezt már egy neve elhallga­tását kérő, szakmai körökben is­mert villamosbaráttól tudom meg. A többit is rendbe lehetne hozni, ám a rekonstrukció drága mulat­ság, kocsinként legalább 100 millió forint lenne valószínűleg. (Az vita­tott, hogy a sínhálózati paraméte­rek változtatása miatt futhatna-e egyáltalán az 1000-es típus a pesti síneken. Igaz, hétvégenként ma is fut, találkozhatunk vele az október végéig közlekedő nosztalgiaflottá­ban.) Az UV-előd Stukából szintén két üzemképes példány létezik. Hogy hol legyen(ek) az állandó nosztalgiavonal(ak)? Két viszony­lat, a 2-es és a 19-es már csak a turistaszempontokra is figyelve - ahogy Markovics Ernő fogal­maz - szinte kínálja magát. Egy korábban nekünk adott interjújá­ban pedig Vitézy Dávid, a Közleke­dési Múzeum főigazgatója elmond­ta: tervük, és ez a Kőbányán épülő komplexum költségvetésében sze­repel, hogy a kiállítóhely a belvá­rosból a 28-as villamos vonalából kiinduló leágazáson nosztalgiajá­ratokkal is megközelíthető legyen. ree­tetz , és nem jelöltetheti magát újra. Ilyenkor pedig a vezetők már a történelmi örökségükre gondol­nak. Természetesen most is van­nak ellenérdekelt felek. Az iparág lobbistái a tervezett tilalom következetlenségét kriti­zálják. Azt a logikai alapon nehe­zen kikezdhető kérdést teszik fel, hogy milyen okból akarják éppen a kutyahúst betiltani. Miért nem tiltják akkor be a disznót, a mar­hát, a csirkét és minden egyebet? Erre a kérdésre azon kívül, hogy „mert a nyugat ezt várja el”, nincs egyéb válasz. Ha a mocskos ku­tyafarmokon szenvedő kutyák életminősége lenne a tiltakozás fő oka, akkor az állatvédők megelé­gednének a higiéniai és állatjólé­ti szabályok szigorításával, hogy a kutyatenyésztő telepek ugyan­úgy nézzenek ki, mint például a sertéstenyészetek. De erről szó sincs. A kutyahús elutasítása kul­turális kényszer. Ha azt gondoljuk, hogy a mi állatfogyasztási szokásaink ki­­kezdhetetlenek, nagyot tévedünk. Angliában pontosan ugyanúgy elutasítják a ló elfogyasztását, ahogy a kutyáét. Néhány évvel ez­előtt az IKEA-nak húsgolyók tö­megét kellett visszavonnia, mert kiderült, hogy lóhússal „szennye­zettek” (tehát nem mérgezőek, teljesen ehetők, csak volt bennük némi lóhús is). A briteknél azon­ban tabu a ló megevése. Ellenben én eszem időnként lókolbászt teljesen tudatosan, és nincs elle­ne különösebb morális fenntar­tásom. Mások számára a nyúl is aranyos, szőrös, simogatni való állat, és nem szabad megenni. A kutyahús elutasítása mögött sincsenek biológiai törvénysze­rűségek. Egyszerűen a kulturális közeg teszi fogyaszthatatlanná a legtöbb nyugati ember számára. A kutyahúsfogyasztás sosem volt mindennapos gyakorlat Dél-Koreában, inkább az egyéb húsok hiánya kényszerítette ki a legszegényebbek esetében. Volt időszak, amikor a marha levágását Mindenesetre tény, hogy a dél-koreai fiatalok már gyakorlatilag ugyanúgy gondolkodnak a kutyák elfogyasztásáról, ahogy nyugati kortársaik, ők is családtagként tartanak kutyát tiltották ugyanolyan morális ala­pon, mint ma nyugaton a kutyák megevését, mondván, az ökör és társai az ember társállatai, hiszen segítik a mindennapos munkában, így nem szabad őket megenni. A modern Dél-Koreában inkább már csak az idősek esznek kutyát, ami a keleti történelmi örökség melletti kiállás szimbólumává vált a nyugatosokkal szemben. Ezzel párhuzamosan az ára is az egekbe emelkedett. Akár betiltják, akár nem, a ku­­tyahúsevés egyértelműen „a kiha­lás” felé sodródik Dél-Koreában. Az emberek 83 százaléka állítása szerint soha nem eszik kutyát, és a többségük úgy véli, ez a gyakor­lat negatív fényt vet az országra. MAGAZIN 21 FOGLALJON IDŐPONTOT! © +36 1489 5200 (@) ONLINE.BHC.HU A MAGYAR HANG OLVASÓINAK 25% KEDVEZMÉNYT BIZTOSÍTUNK A HPV-SZŰRÉST TARTALMAZÓ NŐGYÓGYÁSZATI SZAKORVOSI VIZSGÁLAT DÍJÁBÓL. Kérjük, hogy a hirdetést szíveskedjen magával hozni, vagy telefonján lefényképezve felmutatni! BUDAI EGÉSZSÉGKÖZPONT Biztonság és szakértelem OKTÓBER A NŐI EGÉSZSÉG HÓNAPJA HIRDETÉS

Next