Magyar Hang, 2022. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
2021-12-31 / 1. szám
2 VILÁGKÉP 2021. DECEMBER 31. - 2022. JANUÁR 6. Magyar Hang Stier Gábor Kilenc nap hiányzott hozzá, hogy ő legyen a legtovább hivatalban lévő német kancellár. Helmut Kohl rekordját nem tudta megdönteni, ám 16 évig, összesen 5860 napig tartó kancellársága így is megsüvegelendő. Főképp, ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy népszerűsége még a távozásakor is 80 százalék körüli volt. Angela Merkel megítélése ennek ellenére nem egyértelmű. Az „endékás” időkből magával hozott túlélési képességére alapozott átlagon felüli taktikai érzékét mindenki elismeri, a válságos helyzetekben azonban megmutatkozott stratégiai gyengesége. Igaz, az árnyékukból lépett elő, Angela Merkel azonban már nem az Európát naggyá tevő generációhoz tartozott. Ha közvetett módon is, de azért még megérintette a világháború szele, fiatalon pedig kapott ízelítőt a hidegháborúból. Majd kezdő politikusként átélte a német egyesítést, a nagyság visszatérését. Az ő nemzedéke így tudta értékelni a békét, a jólétet és a szabadságot. Innen, e status quo megőrzésének vágyából ered a mindenáron a kompromisszumokra törekvő óvatossága, a görcsös ragaszkodás az Európai Unió egyben tartásához, de az is, hogy beleégett az „amerikai álom”, és a „nagy testvér” árnyékából később sem tudott kilépni. Nyugat-Európában talán utolsóként még az ő generációja érti Közép-Európát. Ő különösen, hiszen életének első 35 évét az NDK-ban töltötte, így átélte a szovjet megszállást, a diktatúrát, az ellenállás egyszerre bizsergető és torokszorító érzését, a rendszerváltás felszabadultságát. Az 1954-ben Hamburgban született Angela Dorothea Kasner egy hónaposan keletnémetté válik, amikor evangélikus lelkész apját egy brandenburgi gyülekezetbe küldik szolgálni. Emiatt a háta mögött társai „vörös lelkésznek” nevezik, a rendszer azonban lojalitása ellenére sem bízik meg benne. A fiatal Angela hamar megtanulja, hogy ebben a rendszerben csak magára számíthat, óvatosnak kell lennie, és uralkodnia kell az érzelmein. Bár egy Stasi-jelentés kiemeli kritikus viszonyulását a rendszerhez, ennek ellenére igazodik. Úttörő, majd tagja az ifjúsági szervezetnek, az FDJ-nek, a karrier érdekében ifjú kutatóként a helyi szervezet agitprop titkára. Ugyanakkor konfirmál, és az igent is templomban mondja ki. A munkában hisz, méghozzá olyannyira, hogy a berlini fal leomlásának kábító érzése sem zökkenti ki. A tömeg átsodorja a falon túlra, ám siet haza, mert másnap dolgoznia kell, így korán kel. Az iskoláit kitűnő eredménnyel végzi, és fizikusként egy berlini kutatóintézetben helyezkedik el. Még az egyetemen hozzámegy egy diáktársához, ám hamar kiderül, hogy nem illenek össze. Elválik Ulrich Merkeltől, a nevét azonban hűségesen máig viseli. Második férje a nála tíz évvel idősebb, szintén „keleti” Joachim okos hallgatásával képes volt rákényszeríteni az akaratát másokra. Ezzel a szívóssággal söpörte félre az ellenfeleit a pártján belül is. Elvitathatatlan, hogy ezek az erények sikerre vezették a békeidőkben Sauer. Soha nem keresi a konfliktusokat, befelé forduló, zárkózott és nem vezér típus, nem klasszikus politikus alkat. Ennek ellenére a rendszerváltás hullámán már a politikai karrierjét építi, mentora, Kohl két kormányában is miniszter, és az 1990-es végére már előbb a CDU főtitkára, a majd elnöke, és e minőségében pártfinanszírozási botrányba keveredett tanítómesterének sem kegyelmez. Az egykori „szürke veréb”, a sokat gúnyolt Merkel a 2000-es évek közepére már kancellár, és a kormányrudat 16 évig nem is adja ki a kezéből. Népszerűsége még a legnehezebb pillanatokban sem esik 50 százalék alá, Európa pedig a lába előtt hever. Legnagyobb erénye az volt, hogy a választók a politikán felül állónak érezték. S valóban képes volt játszani a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a liberálisok kottájából is. Soha nem kötelezte el magát idő előtt, hanem rugalmasan kivárta a cselekvésre alkalmas pillanatot. Okos hallgatásával képes volt rákényszeríteni az akaratát másokra. Ezzel a szívóssággal söpörte félre az ellenfeleit a pártján belül is. Elvitathatatlan, hogy ezek az erények sikerre vezettek a békeidőkben. Bölcs hallgatásával, óvatos kivárásával, kompromisszumokra törekvő politikájával a németek a jólét növelésére koncentrálhattak. A 2008-as pénzügyi válságra azonban már kissé megkésve reagált, a 2015-ös migránsválság idején pedig elragadták az érzelmei, és hiába próbált korrigálni, ez a hibája ráégett. Ennek ellenére az európai válságok kezelésben hatékonyan működött a taktikai érzéke. Persze nem csak a görögöknek nem tetszett, hogy Európát a német érdekeknek megfelelően építette. Mint ahogy a CDU balra tolásával két választást is sikeresen behúzott, ez a taktika azonban - mint legutóbb már megmutatkozott - hosszú távon visszaüt. Az pedig szintén nagy kérdés, hogy európai szinten a posztkeresztény, posztnemzeti irány hová vezet. Egy dolog biztos, a 16 éves uralkodás nem szorul magyarázatra. „Európa kancellárja” tudta, mikor kell lelépni a porondról. A mostani válságokkal terhes, viharos időkben az ő erényei ugyanis már aligha érvényesülnének. Korszakhatár A német kancellár jó időben vonult vissza, erényei egyre kevésbé érvényesültek a viharos időkben A távozó Merkel kancellár és utódja, Olaf Scholz, 2021. december 8-án Berlinben. Nincsen rózsa tövis nélkül fotó: REUTERS/FABRIZIO BENSCH <D«5