Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
2022-07-08 / 28. szám
8 PUBLICISZTIKA 2022. JÚLIUS 8-14. Magyar Hang Ficsor Benedek Képzeljük el, hogy a buja tájba váratlanul teherautó tolat, és a platóról bűzös szeméthalmot borít a földre. Szemtanúként óvatosan figyelmeztetjük a sofőrt, hogy ezt ne csinálja, mire válaszul nekünk szegezi az adekvát kérdést: „Mert különben mi lesz?” Civilizált ember ilyen esetben nem jól irányzott lágyékrúgással érvel, vagy tenyértővel tarkóra mért ütéssel zárja le a vitát, hanem meghunyászkodva visszavonul, esetleg az intézkedés várható hatékonysága tudatában eleve rezignáltan a hatóságokhoz fordul. De a természet nem civilizált: kivár egy darabig, aztán ellenállhatatlan erővel csap arcon mindannyiunkat. - Autóval közlekedni nem deviancia - reagált a dugódíj ellenzék által újra felmelegített ötletére Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára az Országgyűlésben a múlt héten. Véleménye a kormány álláspontját tükrözi: a környezetünk talán valóban változik, de őrizzük meg a hidegvérünket, hiszen amíg a Fidesz irányít, nem kell lemondanunk az eddigi életünkről. Sok kevésbé látványos intézkedés mellett a rezsicsökkentés és a hatósági árassá tett üzemanyag is azt üzeni, hogy történjék körülöttünk bármi, a radikálisnak tűnő életmódváltás csak Brüsszel, a szélsőséges faölelgetők és Karácsony Gergely áfiuma. Ismét Fürjest idézve, a kormány a fenti gonosztevőkkel ellentétben „nem akarja nevelni az embereket”, vagyis nem beszéli le őket az autózásról, és nem szól bele, hogy milyen hőfokon üzemel a kazán télen. Valóban nem nevelik a népet, sokkal kifinomultabb módszereik vannak a céljaik elérésére: a más területen is jól bevált kettős beszéddel egyszerre tartják szinten a harci kedvet és hitetik el sokakkal, hogy minden a legnagyobb rendben van. A ránk leselkedő káosz és a békébe csomagolt jólétet az örökkévalóságig fenntartó kormány képe között megnyíló üres tér Orbán Viktor valódi terepe, az a senki földje, ahol Amíg a Fidesz irányít, nem kell lemondanunk eddigi életünkről. Onthatjuk a benzingőzt, fűthetjük a lakást 30 fokra is. Élj a mának! ő írhatja és kedve szerint alakíthatja a szabályokat. A magyar társadalom jelentős része számára az éghajlatváltozás és az ökológiai válság is elsősorban ebben az orbáni térben értelmezhető, így pedig a kormányfő lényegében nem különbözik a természetbe szennyet borító teherautó sofőrjétől. Azzal, hogy eleve kizárja az ellenvéleményt, és esélyt sem ad a számonkérésre, a „mert különben mi lesz?” szellemiségét teszi általános elvvé. Erőnek álcázott agressziója azonban hatástalan. A végeredmény szempontjából ugyanis mindegy, hogy elfogadjuk-e a károkozás tényét és az ember felelősségét a természet tönkretételében, vagy legyintünk a liberális hisztériakeltésre, és a változás kiszámíthatóságának biztonsága mögé rejtőzve hirdetjük a józan ész diadalát. Higgyünk a Jóistenben, a kvantumfizikában, Orbán Viktorban vagy a spagettiszörnyben, a forróság egyformán felperzseli a földjeinket, a vizünk ugyanúgy elfogy, a vihar pedig mindannyiunk termését tönkreteszi. De tegyük fel, hogy nem így lesz. Képzeljünk el egy ennél összehasonlíthatatlanul kedvezőbb forgatókönyvet, amelyben nem kell lemondanunk a fosszilis energiaforrásról, amelyben a hőmérséklet nem emelkedik drasztikus módon, amelyben nem indulnak el százmilliók a víz, az élelem és jólét irányába, vagyis egy olyan forgatókönyvet, ami szerint nem omlik össze az emberi civilizáció. Vajon a népmesei fordulat felmentene bennünket a bolygóért vállalt felelősség alól? Ha nem lebegtetik előttünk az apokalipszist, mint a szamárnak a répát, akkor eszünkbe sem jut autó helyett gyalog útnak indulni, vagy tömegközlekedni? Ha a kutyafejű Putyin nem harapja ketté a gázvezetéket, már nem is érdemes letekerni a termosztátot? Mi bajunk származhat belőle, ha változtatunk az életünkön, abban bízva, hogy ezzel tehetünk valamit a környezetünkért, a természetért és a másik emberért egyaránt? Az önmérséklet akár polgári erény is lehetne, de a kormány értelmiségi holdudvara által előszeretettel emlegetett konzervatív forradalom is ideológiai munícióra lelhetne benne. Az egyén és a társadalom lelki és mentális állapotára valószínűleg kedvezőbb hatással lenne, mint a „mert különben mi lesz?” agressziója. A természetről nem is beszélve. Polgári önmérséklet: tenyértővel tarkóra FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN Hasta la vista, propagandista! Dévényi István A hagyományos média szar - emelte magasba jobb mutatóujját oktatólag Rogán Antal, és lett mindjárt lapmegszüntetés, tévékiüresítés, szerkesztőségbezárás és sok-sok kirúgás, hogy a kormányzati nyilvánosság felületeinek temérdek dolgozója tette fel magának a kínzó kérdést: hát megérte szív- és lélektelenül tolni az üres propagandát? No, de hogyan, és mitől világosodott meg a legelsőbb számú honi véleményvezér? A Megafonnal indult. Ami nem úgy indult, amivé lett, hanem a digitális utcai harcosok kiképző központjaként, mondván: a közösségi felületeken akkora a baloldali-liberális túlsúly, hogy azt egyetlen magára valamit is adó kisdiktatúra sem nézheti se jó szemmel, se tétlenül. Ezekből a képzésekből akkora durranás nem lett, pontosabban semekkora se, mert a Fideszt támogató néprész elszánt leányai és fiai közül nem nőtt ki egyetlen Bohár Dániel, Rákay Philip vagy Deák Dániel sem, így az ötletgazdák úgy döntöttek, hogy maradnak az eredeti verzióknál. Úgyhogy igencsak, de nagyoncsak jó pénzért leszerződtették a véleményformálókat kormányzati kormányzati véleményformálóknak. Yeah! Annyira, de annyira jó hely a NER, amikor benne vagy a sűrűjében! És jön világosság! Nemhiába a célzott Facebook-hirdetésekre elköltött száz- és százmillió forintok, a Megafon-projekt a régi-új arcokkal akkora elérést produkált, hogy tán még azok is beléjük akadtak, akik egyébként soha nem is regisztráltak a Facebookra. Ám a jegyzőkönyv kedvéért annyit idevetnék, hogy mindez nagyjából és körülbelül pont ugyanakkora a kihívás, mint ha Orbán Viktor engem jelölt volna ki, hogy az állami bank kölcsönéből vásároljam meg a kaszinókat, vagy hogy ugyancsak állami pénzből vegyek már egy külföldi repülőgépgyárat, amit a sikeres tranzakciót követően rögvest állami megrendelésekkel töm ki ugyanaz az állam - hát persze hogy azóta már én is milliárdos üzletemberként morzsolgatnám a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szorgos, szürke hétköznapjait. Ha 100 millióval megtolsz egy posztot, az még a halottakat is el fogja érni - szó szerint. És akkor a Bruszilov-gőzhengerként taroló Megafonnal szemben (mellette, de úgy szemben) ott voltak a folyamatosan és lenn És akkor a Bruszilovgőzhengerként taroló Megafonnal szemben (mellette, de úgy szemben) ott voltak a folyamatosan és lendületesen csökkenő példányszámú megyei lapok a még maradék elveikkel a régi szép időkből, a még köteles példányokkal együtt is alig egy kétezer olvasót elérő „elit” kiadványok, a hibahatáron karistoló úgynevezett televíziók, hát persze, hogy az lett a végkövetkeztetés, ezekre az égvilágon semmi szükség nincs dületesen csökkenő példányszámú megyei lapok a még maradék elveikkel a régi szép időkből, a még köteles példányokkal együtt is alig egy-két ezer olvasót elérő „elit” kiadványok, a hibahatáron karistoló úgynevezett televíziók, hát persze, hogy az lett a végkövetkeztetés: ezekre az égvilágon semmi szükség nincs. Ami hamisítatlan fideszes okoskodás, ezt onnan tudom ilyen pontosan, hogy a közmédiában is hasonló történt. Amint túl pártvezérelt lett a híradó, azonnal bezuhant a nézettsége, így azon az egyáltalán nem szép napon bekövetkezett a lehetetlen, miszerint a déli hírműsorra többen kapcsoltak, mint a fél nyolcas esti fő produkcióra. Össze is hívták gyorsan a hírigazgatóságon a válságtanácskozást, hogy akkor most innen hogyan, merre, hova tovább, mert kínos a helyzet, és nem egyértelmű a kilábalás útja, aztán hoppá, pattant az égi szikra, és megszületett a megoldás: a legfontosabb propagandaanyagokat a déli híradóban kell sugározni. Azóta már semmin sem csodálkozom, így néz ki tehát a kommunikációs csodarecept - nem írom oda minden egyes összetevőhöz, hogy közpénzből, hiszen az természetes. Már mifelénk. Tehát: • Tarold le a közösségi felületeket és a videómegosztó oldalakat. • Gyaluld be a közmédiát. • Szüntesd meg a nem kormánypárti rádiózást. • Szórd tele a közterületeket kormányzati tájékoztatásnak nevezett propagandával. • Ezt told meg a kormányzatira teljes mértékben hasonlító, de párthirdetésnek álcázott óriásplakát - másodpropagandával. • Ne állj szóba a nem téged támogató médiával, ha egyik oldal mellett sem áll, akkor se. Sőt akkor aztán pláne ne! • A téged támogató média kérdéseire se válaszolj, csak mondd el, amire kiképeztek. • A téged támogató médiát pakold tele állami hirdetésekkel. • A támogató médiát vond gazdasági, politikai irányítás alá. • Ha ez megvan, innentől elegendő egy országos bulvártelevízió, és meg is érkeztél. Innentől viszont kapaszkodhat az összes apróság a Hír Tv-től a Pesti Srácokon és a 888-on át az önszántából szinte soha, senki által nem kattintott, ismeretlen kontráig. Ám mindez sem jelenti, hogy Rogán Antalnak igaza volt, amikor égnek emelte a mutatóujját, mert a hagyományos média nem szar. Kivéve, ha azzá teszik.