Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-07-08 / 28. szám

8 PUBLICISZTIKA 2022. JÚLIUS 8-14. Magyar Hang Ficsor Benedek K­épzeljük el, hogy a buja tájba váratlanul teher­autó tolat, és a platóról bűzös szeméthalmot bo­rít a földre. Szemtanúként óvato­san figyelmeztetjük a sofőrt, hogy ezt ne csinálja, mire válaszul ne­künk szegezi az adekvát kérdést: „Mert különben mi lesz?” Civili­zált ember ilyen esetben nem jól irányzott lágyékrúgással érvel, vagy tenyértővel tarkóra mért ütéssel zárja le a vitát, hanem meghunyászkodva visszavonul, esetleg az intézkedés várható ha­tékonysága tudatában eleve rezig­­náltan a hatóságokhoz fordul. De a természet nem civilizált: kivár egy darabig, aztán ellenállhatat­lan erővel csap arcon mindan­­­nyiunkat. - Autóval közlekedni nem de­viancia - reagált a dugódíj ellen­zék által újra felmelegített ötletére Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára az Or­szággyűlésben a múlt héten. Vé­leménye a kormány álláspontját tükrözi: a környezetünk talán valóban változik, de őrizzük meg a hidegvérünket, hiszen amíg a Fidesz irányít, nem kell lemon­danunk az eddigi életünkről. Sok kevésbé látványos intézkedés mellett a rezsicsökkentés és a ha­tósági árassá tett üzemanyag is azt üzeni, hogy történjék körülöttünk bármi, a radikálisnak tűnő élet­módváltás csak Brüsszel, a szél­sőséges faölelgetők és Karácsony Gergely áfiuma. Ismét Fürjest idézve, a kor­mány a fenti gonosztevőkkel el­lentétben „nem akarja nevelni az embereket”, vagyis nem beszéli le őket az autózásról, és nem szól bele, hogy milyen hőfokon üzemel a kazán télen. Valóban nem ne­velik a népet, sokkal kifinomul­tabb módszereik vannak a céljaik elérésére: a más területen is jól bevált kettős beszéddel egyszerre tartják szinten a harci kedvet és hitetik el sokakkal, hogy minden a legnagyobb rendben van. A ránk leselkedő káosz és a békébe cso­magolt jólétet az örökkévalóságig fenntartó kormány képe között megnyíló üres tér Orbán Viktor va­lódi terepe, az a senki földje, ahol Amíg a Fidesz irányít, nem kell lemondanunk eddigi életünkről. Onthatjuk a benzingőzt, fűthetjük a lakást 30 fokra is. Élj a mának! ő írhatja és kedve szerint alakít­hatja a szabályokat. A magyar tár­sadalom jelentős része számára az éghajlatváltozás és az ökológiai válság is elsősorban ebben az or­­báni térben értelmezhető, így pedig a kormányfő lénye­gében nem különbözik a termé­szetbe szennyet borító teherautó sofőrjétől. Azzal, hogy eleve ki­zárja az ellenvéleményt, és esélyt sem ad a számonkérésre, a „mert különben mi lesz?” szellemisé­gét teszi általános elvvé. Erőnek álcázott agressziója azonban ha­tástalan. A végeredmény szem­pontjából ugyanis mindegy, hogy elfogadjuk-e a károkozás tényét és az ember felelősségét a termé­szet tönkretételében, vagy legyin­tünk a liberális hisztériakeltésre, és a változás kiszámíthatóságának biztonsága mögé rejtőzve hirdet­jük a józan ész diadalát. Higgyünk a Jóistenben, a kvantumfizikában, Orbán Viktorban vagy a spagetti­szörnyben, a forróság egyformán felperzseli a földjeinket, a vizünk ugyanúgy elfogy, a vihar pedig mindannyiunk termését tönkre­teszi. De tegyük fel, hogy nem így lesz. Képzeljünk el egy ennél ös­­­szehasonlíthatatlanul kedvezőbb forgatókönyvet, amelyben nem kell lemondanunk a fosszilis ener­giaforrásról, amelyben a hőmér­séklet nem emelkedik drasztikus módon, amelyben nem indulnak el százmilliók a víz, az élelem és jólét irányába, vagyis egy olyan forga­tókönyvet, ami szerint nem omlik össze az emberi civilizáció. Vajon a népmesei fordulat felmentene bennünket a bolygóért vállalt fe­lelősség alól? Ha nem lebegtetik előttünk az apokalipszist, mint a szamárnak a répát, akkor eszünkbe sem jut autó helyett gyalog útnak indulni, vagy tömegközlekedni? Ha a ku­tyafejű Putyin nem harapja ketté a gázvezetéket, már nem is ér­demes letekerni a termosztátot? Mi bajunk származhat belőle, ha változtatunk az életünkön, abban bízva, hogy ezzel tehetünk valamit a környezetünkért, a természetért és a másik emberért egyaránt? Az önmérséklet akár polgári erény is lehetne, de a kormány értelmisé­gi holdudvara által előszeretettel emlegetett konzervatív forrada­lom is ideológiai munícióra lelhet­ne benne. Az egyén és a társadalom lelki­ és mentális állapotára valószínű­leg kedvezőbb hatással lenne, mint a „mert különben mi lesz?” agressziója. A természetről nem is beszélve. Polgári önmérséklet: tenyértővel tarkóra FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN Hasta la vista, propagandista! Dévényi István A hagyományos média szar - emelte magasba jobb mutatóujját ok­tatólag Rogán Antal, és lett mindjárt lapmegszüntetés, tévékiüresítés, szerkesztőségbe­zárás és sok-sok kirúgás, hogy a kormányzati nyilvánosság felü­leteinek temérdek dolgozója tette fel magának a kínzó kérdést: hát megérte szív- és lélektelenül tolni az üres propagandát? No, de hogyan, és mitől vilá­gosodott meg a legelsőbb számú honi véleményvezér? A Megafonnal indult. Ami nem úgy indult, amivé lett, hanem a di­gitális utcai harcosok kiképző köz­pontjaként, mondván: a közösségi felületeken akkora a baloldali-li­berális túlsúly, hogy azt egyetlen magára valamit is adó kisdiktatúra sem nézheti se jó szemmel, se tét­lenül. Ezekből a képzésekből ak­kora durranás nem lett, pontosab­ban semekkora se, mert a Fideszt támogató néprész elszánt leányai és fiai közül nem nőtt ki egyet­len Bohár Dániel, Rákay Philip vagy Deák Dániel sem, így az ötletgazdák úgy döntöttek, hogy maradnak az eredeti verzióknál. Úgyhogy igen­csak, de nagyoncsak jó pénzért leszerződtették a véleményformálókat kormányzati kormány­zati véleményformálóknak. Yeah! Annyira, de annyira jó hely a NER, amikor benne vagy a sűrűjében! És jön világosság! Nemhiába a célzott Facebook-hirdetésekre elköltött száz- és százmillió forin­tok, a Megafon-projekt a régi-új arcokkal akkora elérést produ­kált, hogy tán még azok is belé­jük akadtak, akik egyébként soha nem is regisztráltak a Facebookra. Ám a jegyzőkönyv kedvéért annyit idevetnék, hogy mindez nagyjából és körülbelül pont ugyanakkora a kihívás, mint ha Orbán Viktor en­gem jelölt volna ki, hogy az állami bank kölcsönéből vásároljam meg a kaszinókat, vagy hogy ugyancsak állami pénzből vegyek már egy kül­földi repülőgépgyárat, amit a sike­res tranzakciót követően rögvest állami megrendelésekkel töm ki ugyanaz az állam - hát persze hogy azóta már én is milliárdos üzlet­emberként morzsolgatnám a Nem­zeti Együttműködés Rendszerének szorgos, szürke hétköznapjait. Ha 100 millióval megtolsz egy posztot, az még a halottakat is el fogja érni - szó szerint. És akkor a Bruszilov-gőzhen­gerként taroló Megafonnal szem­ben (mellette, de úgy szemben) ott voltak a folyamatosan és len­n És akkor a Bruszilov­­gőzhengerként taroló Megafonnal szemben (mellette, de úgy szemben) ott voltak a folyamatosan és lendületesen csökkenő példányszámú megyei lapok a még maradék elveikkel a régi szép időkből, a még köteles példányokkal együtt is alig egy két­ezer olvasót elérő „elit” kiadványok, a hibahatáron karistoló úgynevezett televíziók, hát persze, hogy az lett a végkövetkeztetés­, ezekre az égvilágon semmi szükség nincs dületesen csökkenő példányszá­mú megyei lapok a még mara­dék elveikkel a régi szép időkből, a még köteles példányokkal együtt is alig egy-két ezer olvasót elérő „elit” kiadványok, a hibahatáron karistoló úgynevezett televíziók, hát persze, hogy az lett a végkö­vetkeztetés: ezekre az égvilágon semmi szükség nincs. Ami ha­misítatlan fideszes okoskodás, ezt onnan tudom ilyen pontosan, hogy a közmédiában is hasonló történt. Amint túl pártvezérelt lett a híradó, azonnal bezuhant a né­zettsége, így azon az egyáltalán nem szép napon bekövetkezett a lehetetlen, miszerint a déli hír­műsorra többen kapcsoltak, mint a fél nyolcas esti fő produkcióra. Össze is hívták gyorsan a hírigaz­gatóságon a válságtanácskozást, hogy akkor most innen hogyan, merre, hova tovább, mert kí­nos a helyzet, és nem egyértelmű a kilábalás útja, aztán hoppá, pat­tant az égi szikra, és megszületett a megoldás: a legfontosabb propa­gandaanyagokat a déli híradóban kell sugározni. Azóta már semmin sem csodálkozom, így néz ki tehát a kommuniká­ciós csodarecept - nem írom oda minden egyes összetevőhöz, hogy közpénzből, hiszen az természe­tes. Már mifelénk. Tehát: • Tarold le a közösségi felületeket és a videómegosztó oldalakat. • Gyaluld be a közmédiát. • Szüntesd meg a nem kormány­­párti rádiózást. • Szórd tele a közterületeket kor­mányzati tájékoztatásnak neve­zett propagandával. • Ezt told meg a kormányzatira teljes mértékben hasonlító, de párthirdetésnek álcázott óriásp­lakát - másodpropagandával. • Ne állj szóba a nem téged támogató médiával, ha egyik ol­dal mellett sem áll, akkor se. Sőt akkor aztán pláne ne! • A téged támogató média kérdé­seire se válaszolj, csak mondd el, amire kiképeztek. • A téged támogató médiát pakold tele állami hirdetésekkel. • A támogató médiát vond gazda­sági, politikai irányítás alá. • Ha ez megvan, innentől elegendő egy országos bulvártelevízió, és meg is érkeztél. Innentől viszont kapaszkod­hat az összes apróság a Hír Tv-től a Pesti Srácokon és a 888-on át az önszántából szinte soha, senki által nem kattintott, ismeretlen kontráig. Ám mindez sem jelenti, hogy Rogán Antalnak igaza volt, amikor égnek emelte a mutatóuj­ját, mert a hagyományos média nem szar. Kivéve, ha azzá teszik.

Next