Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-12-16 / 51. szám

Budai 2022. DECEMBER 16-22. ► versírók, akiknek a műveit azonnal éne­kelték. Amikor megalapítottuk a Kalákát, nagy divatja volt a sanzonnak, ezek a dalok pedig mindig nagyon jó szöveggel párosul­tak. Ezért is gondoltam, hogy saját helyett inkább irodalmi alkotásokat használjunk. Egy dal akkor igazán jó, ha szimbiózisban él a szöveggel, ráadásul sokkal erősebb hatást lehet elérni, ha egy vers hangulatát a zene segítségével próbáljuk visszaadni. Ez az örök érvényű műfaj tartja életben a zenekart ma is. Csak pár évig voltam a Kaláka tagja, de hogy milyen jó kis találmány volt, sem­mi sem mutatja jobban, minthogy a többiek még mindig együtt vannak, fellépnek, kom­ponálnak. Mai napig őrzik a Kalákának azt a nevében rejlő jellegzetességét, hogy együtt, közösen hoznak létre értéket. - Nem hiányoznak a közös zenélések? - Nagyon nehéz egy fenékkel több lovat megülni. Nekem a színház fontosabbá vált, mert sokkal több mindenre adott lehetősé­get. Azóta ez kitölti az életemet. Már minden részletében kipróbáltam magam, talán csak jelmezt nem terveztem. Szőröstül-bőröstül érdekel, persze ma már csak módjával. Na­gyon jól esik immár az is, ha otthon ülhetek, igaz, nem tétlenül. Imádok olvasni, klasszi­kus zenét hallgatni. Ez pihentet, feltölt, és ha néha-néha még játszani is kell esténként, akkor örömmel megyek. -A Kaláka tagjai mind a híres Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskolába jártak. Mitől volt olyan különleges ez az iskola? - A tanárok figyeltek egymásra, a művé­szeteket komplexen tanították: ha a zené­ben eljutottunk a barokkhoz, akkor a barokk festészetről, irodalomról is tanultunk. Szinte nem is kellett tanulni, olyan érdeklődéssel figyeltem az órákat, hogy mindent azonnal magamba szívtam, a reáltárgyakon kívül. Re­mélem, ma is vannak még ilyen intézmények. - Életre szóló barátságok alakultak akkor ki? - Nem az a barátság, amikor mindennap hívogatjuk egymást. Másfajta kötődés. Van olyan általános iskolai osztálytársam, aki ta­lán a legközelebb áll hozzám, mégis évente egyszer találkozunk. De mindig számítha­tunk egymásra. A legjobb barátaim azonban a költők és a zeneszerzők. Ady, Radnóti vagy Csokonai Vitéz Mihály verseire gondolkodás nélkül rá tudok kattanni. - Kisebb-nagyobb kitérőkkel négyéves kora óta ugyanott él, abban a II. kerületi lakásban, amit korábban Dayka Margitnak szántak. Mi az, ami ennyire ide köti?­­ Dayka Margit sosem lakott ott, de a la­káshoz tartozó erkélybe belevésték a ne­vét, így jelezve, hogy ez az övé. 1954-ben épült sztálinbarokk ház, de nagyon szeretek ott lakni, se nem nagy, se nem kicsi, pont jó. Nem szeretem a belvárost, bár néha jó ott sétálni, de lakni semmiképp. Pasaréten a városnak és a természetnek van egy olyan közös kisugárzása, ami nagyon közel áll hozzám. - Ötödjére vették csak fel a színművészetire, ahol Kazimir Károly volt a mestere, később tőle vette át a Thália/Arizona igazgatását. - Végigjártam a szamárlétrát, főiskolás­ként még csak szöveg nélkül, aztán kaptam egy-egy mondatot, kisebb, majd nagyobb szerepeket. Sok mindent eljátszottam, sok­féle műfajban kipróbáltam magam. Első­sorban vidámabb karaktereket alakítottam, de a kedvenceim mégis azok voltak, ahol egyszerre lehetett kacagtatni és megríkni-Csak pár évig voltam a Kaláka tagja, de hogy milyen jó kis találmány volt, semmi sem mutatja jobban, minthogy a többiek még mindig együtt vannak, fellépnek, komponálnak mi a közönséget, pont úgy, mint az életben. Nagyon sokat tanultam mindeközben Ka­­zimirtól, akit sokan méltatlanul támadtak. Hogy joggal vagy jog nélkül, az teljesen mindegy. Mindenkit lehet támadni, szeretni és elismerni. Ő a maga idejében progresszív színházat csinált. Senki nem gondolta, hogy előadás lehet a Kalevalából vagy a Csúfingu­­rából. Viccelődtek is vele a színészek, hogy legközelebb majd a telefonkönyvet fogja színpadra vinni. Jó szerepeket játszottam nála, de egy idő után már vágytam a ha­gyományos színházra. Az viszont egyálta­lán nem volt benne a tervben, hogy szín­házigazgató is legyek,­­ a Thália mellett és után a Soproni Petőfi Színházat vezettem egy évtizedig­­ , de annyira kapacitáltak a többi­ek, hogy végül megpróbáltam. A legnagyobb gyomorgörcsöt mindig az okozta, hogy mi­ként mondjam meg valakinek - akár a ba­rátomnak is -, hogy a következő évadban már nem számítunk rá. Önkéntelenül is át­alakult a kollégákkal való viszonyom, nehéz volt utána visszaevickélni a színpadra. Mai fejemmel már nem vállalnám, színésznek tartom magam, és az is szeretnék maradni. -A Thália Színház meghatározó előadása volt az 1988-as Mindhalálig Beatles, ami egy öltözői ötletből indult és Kazimir Károly íratott hozzá darabot. Mitől vált kultikussá ez a darab? - Az utolsó előadás miatt még a Nagy­mező utcát is le kellett zárni, annyian voltak rá kíváncsiak. Nem is számítottunk ekkora sikerre, én azt gondoltam, ki fognak fütyül­ni, mert hozzá mertünk nyúlni a Beatles da­laihoz. De pont az tetszett a nézőknek, hogy színészek voltunk, a sikerben pedig bizto­san közrejátszott a vágyott szabadságérzés is. Még a rendszerváltás után is játszottuk, és az előadás üzenete a politikai környe­zettel együtt alakult. A valóság találkozott a dalokkal. - Hetven felett is még aktívan dolgozik, szá­mos társulattal játszik, zenét ír. A karácsony az elcsendesedés idejét jelenti? - A hétköznapokban is képes vagyok elcsendesedni, ehhez nagy segítséget ad a művészet, az irodalom, a zene. De fontos, hogy az életünkben vannak ünnepek, amikor talán több idő jut a szeretteinkre, arra, hogy számot vessünk magunkkal, a tetteinkkel. Próbáljunk változtatni, ha kell, ha pedig nem kell, örüljünk annak, hogy a megfelelő me­derben folyik az életünk. 9­9 Ahol nem engedik el a rászorulók kezét Barátságos, meleg nappali, forró tea, jó társaság - ezeket kínálja többek között a II. kerület a tél beköszöntével rászoruló lakosainak. Óbudán is bővítették a lehetőségeket, amelyekkel enyhítenének a megélhetési válság okozta gondokon. Albert Enikő E­gyedül élek, nincs közvetlen csa­ládom. Ha most nem jöttem vol­na ide, a Nappaliba, otthon ülnék egész nap. Itt társaságban vagyok, beszélgetek, keresztrejtvényt fejtek. És a re­zsiköltségeken is spórolok közben - Éva több mint négy évtizede II. kerületi lakos, mégis csak most talált rá az idén ötvenéves Marczi­­bányi Téri Művelődési Központra (Marczi). A városrész első adventvasárnapi ünnepsé­gén találkozott Krausz Katalinnal, a Marczi egyik programszervezőjével, tőle hallott a Nappaliról.­­ A rezsiköltségek drasztikus emelkedésekor merült fel az ötlet: segíteni kellene azoknak, akiknek télen nehézséget okoz kifűteni a lakásukat vagy egyszerű­en társaságra vágynak. Sok önkormányzat a kulturális létesítmények bezárásával pró­◄ Nappali: a beszélgetésre van a legnagyobb igény FORRÁS: MARCZIBÁNYI TÉRI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT bálja csökkenteni a kiadásokat, Őrsi Gergely II. kerületi polgármester viszont úgy döntött, mi inkább nyitni fogunk - meséli el a Marczi Nappali történetének kezdetét Krausz Kata­lin. így került sor arra, hogy a művelődési központban megnyissanak egy helyiséget elsősorban a helyi nyugdíjasok számára, bár mint Katalin elmondta, korosztálytól függetlenül mindenkit szeretettel várnak. - Ígérgetni mindenki tud, de azt szeretem, hogy ebben a kerületben meg is valósulnak a jó ötletek - említette ottjártunkkor Éva. A Nappalit a művelődési központ munka­társai rendezték be elsősorban az előadáso­kon használt kellékekkel. Kényelmes kana­pé, fotel, hangulatos teasorok, folyóiratok, keresztrejtvények, társasjátékok várják a ke­rületi lakosokat.­­ A berendezésen kívül itt minden felajánlásból érkezett. November­ben megjelentettük a közösségi oldalunkon, hogy nyitunk és onnantól özönlöttek a segí­tő szándékú felajánlások. Volt, aki újságokat, könyveket, társasjátékokat hozott, egy úr tíz kiló piros almát ajánlott fel. A teasarokban a ropogtatnivalók, édességek, teák is az adó-

Next