Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

2023-08-04 / 31. szám

22 | MAGAZIN • TUDOMÁNY___________________________________________________2023. augusztus 4-10. [ Magyar Hang RÖVIDEN SCIENTIFIC AMERICAN Örök kérdés: optimális esetben vajon hány évig élhet az ember? A globális várható átlagos élettartam ma 70 év körül alakul, míg több genetikus is azon a véleményen van, hogy ezt akár 115 évre is ki lehetne tolni. Ehhez képest a Bir­minghami Egyetem egyik molekuláris biológusa a napokban meglepő válas­­­szal szolgált a sokakat izgató kérdésre, szerinte ugyanis az emberek akár 1000 évig is élhetnének a genetikai „szoft­verünk” néhány módosításával. Joao Pedro de Magalhaes olyan hosszú életű állatok DNS-szerkezetét (genomját) vizsgálta meg, mint például az orrfe­jű bálna (amely akár 200 évig is élhet) vagy a meztelen vakondpatkány. Ezekből a vizsgálatokból jutott arra a meglepő­nek tűnő következtetése: ha az öregedést sejtszinten megszüntetnénk, az emberek akár egy évezredig, potenciálisan akár 20 ezer évig is élhetnének. A professzor úgy véli, hogy a tudósok a gyógyszerekhez hasonló módon fejleszthetnek ki terápiá­kat az öregedés lassítására. A NASA elvesztette a kapcsolatot a Voya­­ger-2 űrszondával, mert július 21-én a repülésirányítás parancsai nyomán az eszköz antennája véletlenül a Földhöz képest mintegy 2 százalékkal elfordult, így most a szonda által küldött adatok az űrbe szöknek. De még nincs min­den veszve. Már korábban is előfordult hasonló. Az űreszközt ugyanis úgy programozták, hogy évente többször is visszaállítsa antennájának az irányát, hogy az a Föld felé nézzen. A következő ilyen művelet azonban csak hónapok múlva, október 15-én lesz, de addig is a tervezett pályáján száguld. A két Voyager szondát még 1977-ben bocsá­tották fel, céljuk a Naprendszer külső bolygóinak vizsgálata volt. Azóta már mindkét eszköz elhagyta a Naprend­szert, a Voyager-1 2012, míg „testvére” 2018 óta a csillagközi anyagban ha­lad. A Voyager-2 jelenleg 19,9 milliárd kilométerre van a Földtől. A számítások szerint a szonda 2026-ig bírja majd árammal, utána már nem fog tudni ada­tokat küldeni a Földre. Egy indiai rakéta harmadik fokozatához tartozott az a „rejtélyes” tárgy, amelyet július közepén mosott partra a tenger Perth közelében - közölték az ausztrál hatóságok. A mintegy 2 méter magas tárgy lázba hozta az embereket, volt, aki arra gyanakodott, valamilyen katonai eszköz lehet, és akadtak, akik a 2014- ben eltűnt maláj utasszállító gép, az MH-370-es egyik darabját látták benne. Az ausztrál űrhivatal ugyanakkor jelezte, a két ország hatóságai felvették egy­mással a kapcsolatot, hogy figyelembe véve az ENSZ hatályos űregyezményeit is, rendezzék a műholdak felbocsátásá­ra használt indiai Polar Satellite Launch Vehicle elnevezésű, 45 méter magas, négyfokozatú hordozórakétához tartozó töredék ügyét. Nem ez az első eset, hogy Ausztráliában ilyen űrtörmeléket találtak, tavaly augusztusban egy új-dél-walesi juhtenyésztő a SpaceX egyik küldetéséből származó elszenesedett darabra bukkant, amely a karámjából állt ki. Összeállította: Balogh Roland Ha ezt nem lépjük meg, az Alföld kiszárad Tímár Gábor geofizikus a folyószabályozásról, visszaláposításról és a Budai-hegység erdőségeit veszélyeztető tüzekről Ma még elképedve nézzük a mediter­rán térségben pusztító erdőtüzeket, de ha nem teszünk az ország kiszáradása el­len, néhány évtized múlva az otthonunk közelében is bekövetkezhetnek hasonló katasztrófák. Tímár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének geofizikusa szerint legalább egy megyényi területet vissza kellene adnunk a vizek­nek, különben az egyre gyakoribbá váló aszályok sivataggá változtatják az Alföld egyes részeit. Csécsi László A­mikor a vízgazdálkodásról esik szó, rendre előkerül, hogy a XIX. századi folyószabályozás elhibázott kon­cepció volt, és számos problémánk arra vezethető vissza. Ön geofizikusként hogyan látja ezt? - Én úgy gondolom, hogy először azt a kérdést kell feltennünk, mire adtak vá­laszt az elődeink a folyószabályozással. Arra, hogy az Alföldön, körülbelül két és fél, három megyényi területen lápvidék te­rült el, melyeket nem tudtak bevonni a me­zőgazdasági művelésbe. Az volt az akkori folyószabályozók célja, hogy ezen változ­tassanak, továbbá lehetővé tegyék, hogy a terményeket el tudják szállítani vízi úton a távoli piacokra, például a fiumei kikötő­be. Az akkori mérnökök többsége nem volt vele tisztában, hogy a szabályozásnak az az ára, hogy az Alföld túlságosan kiszárad, a szűk mederbe szorított Tisza pedig mé­lyebbre vágja a medrét a talajba, ezért nem tudja szétteríteni a hordalékát a tájban. Rá­adásul mindez árvízvédelmi problémákhoz is vezetett, mert a folyószakaszokhoz rossz sorrendben nyúltak hozzá. Először ugyanis az alsóbb szakaszokon kellett volna beavat­kozni, majd úgy haladni egyre feljebb, így a fentről érkező vizeket már a szabályozott folyó vezette volna le. Magyarországon ez pont fordítva történt, így aztán a felgyor­sult felső szakasz víztömege zúdult rá az alatta levő, szabályozatlan részre, ami nem tudott mit kezdeni ekkora vízmennyiséggel. Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy volt, aki látta a szabályozások káros hatásait, és megoldást is javasolt ezek elkerülésére. Kvassay Jenő, a kor kiemelkedő vízmérnöke arra figyelmeztetett, hogy ha ez a koncepció nem egészül ki a zsilipeken túli területek ví­zutánpótlásának biztosításával, akkor az Al­föld ki fog száradni. Több mint 120 évre volt szükség, hogy az intelmeit meghallgassuk.­­ Most pedig mindenki arról beszél, hogy új válaszokat kell találnunk azokra a problémákra, melyeket a klíma megváltoztatásával és a folyó­szabályozásokkal előidéztünk. Van, aki a duz­zasztásban látja a megoldást, mások inkább nagyobb területek időszakos elárasztásában. Ön melyik úton indulna el?­­ Mindketten. Egyetértek azzal, hogy a vizet lehetőleg a tájban, a növényzetben kell tárolni. Persze nem mindegy, hogy mi­lyen növényzetben. A lápi növényzet, ami szinte teljesen befedi a vízfelületeket, azért különösen alkalmas erre, mert időben el­nyújtja a párolgást. Minél nagyobb terüle­ten vissza kell állítani a vízzel és növény­zettel borított területeket. Csakhogy ma már a bevágódás miatt annyira alacsony a folyók szintje, hogy duzzasztás nélkül csak szivat­­­tyúzással lehetne kijuttatni a vizet a környe­ző területekre. Ebből következik, hogy duz­zasztással kell olyan szintre emelni a folyók szintjét, hogy el lehessen velük árasztani az alacsonyabban fekvő területeket. - Mekkora területeket kellene elárasztanunk ahhoz, hogy hatékonyan működjön a rendszer? - Egy-másfél megyényi területet erre a célra kell fordítanunk. Nyilván nem ös­­­szefüggő felületről lenne szó, minden tele­pülésen meg lehetne vizsgálni, hogy melyek a legkevésbé termékeny, legalacsonyabb értékű földek, és azokat kellene visszaadni a víznek. Itt lépnek be a képbe a szabályo­zók, melyek különböző ösztönzőkkel tehe­tik érdekeltté a tulajdonosokat abban, hogy Csécsi A Tűz és éjszaka Az emberiség közel fele az indoeurópai nyelvek valamelyikét beszéli. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a több mint száz nyelv családfája egyetlen közös alapnyelvre vezethető vissza, ám a történetük még rengeteg kérdőjelet tartalmaz. Egy friss kutatás szerint az ősnyelv a termékeny félhold vidékén alakulhatott ki, majd a sztyeppéken keresztül ter­jedhetett tovább Európa felé. z indoeurópai nyelvek közös ősét a Földközi-tenger keleti részén beszélték valamikor 8000 évvel ezelőtt. Erre jutottak azok a ku­tatók, akik 161 nyelv közös szavait vizsgál­ták - adta hírül a New Scientist. Az angoltól a szanszkritig terjedő indoeurópai nyelvek­ről, melyeket a világ népességének közel fele beszél, már régóta úgy gondolják, hogy közös tőről fakadnak. Az első nyelvész, aki ezt a kapcsolatot felvetette, William Jones 1786-ban egy előadásában azt mondta, egyetlen nyelvész sem vizsgálhatja együtt a görögöt, a latint és a szanszkritot anélkül, hogy ne hinné, ezek valamilyen közös őstől származnak. „A kutatók azonban nehezen tudtak megegyezni ennek az úgynevezett pro­to-indoeurópai nyelvnek az eredettörténe­tében” - nyilatkozta a lapnak Paul Heggarty, a Perui Pápai Katolikus Egyetem kutatója. Két fő hipotézis létezik. Az első szerint a nyelv a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppei régióban keletkezett, legkoráb­ban 6500 évvel ezelőtt, majd a háziasított lovakkal együtt terjedt el Európában és Ázsia egyes részein. A második, földműve­léshez kapcsolódó elmélet szerint az ősnyelv már jóval korábban létezett. A termékeny félhold északi részén, a mai Délkelet-Tö­­rökország és Északnyugat-Irán területén már 9500 évvel ezelőtt is beszélhettek, majd a földművelés elterjedésével más régiókba is eljutott. Ezeknek a hipotéziseknek a tesztelésé­hez Heggarty és kollégái létrehoztak egy adatbázist, amely 170 szóból áll, olyanok­ból, mint például az „éjszaka” és a „tűz”. Ezeket hasonlították össze 161 indoeurópai nyelvben, köztük 52 régi nyelvben, például az ógörögben. A szavak közötti mintázatok elemzésével a kutatók meg tudták becsül­ni, hogy a nyelvek mennyire állnak rokon­ságban egymással, és arra is megpróbáltak következtetni, hogy az egyes nyelvek mikor váltak szét. A kutatók becslése szerint az indoeurópai nyelvek eredete körülbelül 8100 évvel ez­előttre nyúlik vissza, és jó esély van rá, hogy a termékeny félholdból származik, ami a má­sodik elmélet feltételezéseit igazolja. De míg az szoros kapcsolatot feltételez az indoiráni nyelvek, például a hindi és a balti-szláv nyel­vek, például a lett között, a tanulmány erre nem talált egyértelmű bizonyítékot. Ehelyett a kutatók arra jutottak, hogy az indoeurópai nyelvek több irányban terjed­tek el a termékeny félholdról. „Az egyik ilyen irány a sztyeppék felé vezetett, és onnan má­sodlagos terjeszkedés indult el Európába” - mondja Heggarty. Szerintük ez az európai terjeszkedés körülbelül 5000 évvel ezelőtt történt. Ezt alátámasztják az ősi DNS-adatok is, ame­lyek arra utalnak, hogy körülbelül ebben az

Next