Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
2023-08-04 / 31. szám
22 | MAGAZIN • TUDOMÁNY___________________________________________________2023. augusztus 4-10. [ Magyar Hang RÖVIDEN SCIENTIFIC AMERICAN Örök kérdés: optimális esetben vajon hány évig élhet az ember? A globális várható átlagos élettartam ma 70 év körül alakul, míg több genetikus is azon a véleményen van, hogy ezt akár 115 évre is ki lehetne tolni. Ehhez képest a Birminghami Egyetem egyik molekuláris biológusa a napokban meglepő válasszal szolgált a sokakat izgató kérdésre, szerinte ugyanis az emberek akár 1000 évig is élhetnének a genetikai „szoftverünk” néhány módosításával. Joao Pedro de Magalhaes olyan hosszú életű állatok DNS-szerkezetét (genomját) vizsgálta meg, mint például az orrfejű bálna (amely akár 200 évig is élhet) vagy a meztelen vakondpatkány. Ezekből a vizsgálatokból jutott arra a meglepőnek tűnő következtetése: ha az öregedést sejtszinten megszüntetnénk, az emberek akár egy évezredig, potenciálisan akár 20 ezer évig is élhetnének. A professzor úgy véli, hogy a tudósok a gyógyszerekhez hasonló módon fejleszthetnek ki terápiákat az öregedés lassítására. A NASA elvesztette a kapcsolatot a Voyager-2 űrszondával, mert július 21-én a repülésirányítás parancsai nyomán az eszköz antennája véletlenül a Földhöz képest mintegy 2 százalékkal elfordult, így most a szonda által küldött adatok az űrbe szöknek. De még nincs minden veszve. Már korábban is előfordult hasonló. Az űreszközt ugyanis úgy programozták, hogy évente többször is visszaállítsa antennájának az irányát, hogy az a Föld felé nézzen. A következő ilyen művelet azonban csak hónapok múlva, október 15-én lesz, de addig is a tervezett pályáján száguld. A két Voyager szondát még 1977-ben bocsátották fel, céljuk a Naprendszer külső bolygóinak vizsgálata volt. Azóta már mindkét eszköz elhagyta a Naprendszert, a Voyager-1 2012, míg „testvére” 2018 óta a csillagközi anyagban halad. A Voyager-2 jelenleg 19,9 milliárd kilométerre van a Földtől. A számítások szerint a szonda 2026-ig bírja majd árammal, utána már nem fog tudni adatokat küldeni a Földre. Egy indiai rakéta harmadik fokozatához tartozott az a „rejtélyes” tárgy, amelyet július közepén mosott partra a tenger Perth közelében - közölték az ausztrál hatóságok. A mintegy 2 méter magas tárgy lázba hozta az embereket, volt, aki arra gyanakodott, valamilyen katonai eszköz lehet, és akadtak, akik a 2014- ben eltűnt maláj utasszállító gép, az MH-370-es egyik darabját látták benne. Az ausztrál űrhivatal ugyanakkor jelezte, a két ország hatóságai felvették egymással a kapcsolatot, hogy figyelembe véve az ENSZ hatályos űregyezményeit is, rendezzék a műholdak felbocsátására használt indiai Polar Satellite Launch Vehicle elnevezésű, 45 méter magas, négyfokozatú hordozórakétához tartozó töredék ügyét. Nem ez az első eset, hogy Ausztráliában ilyen űrtörmeléket találtak, tavaly augusztusban egy új-dél-walesi juhtenyésztő a SpaceX egyik küldetéséből származó elszenesedett darabra bukkant, amely a karámjából állt ki. Összeállította: Balogh Roland Ha ezt nem lépjük meg, az Alföld kiszárad Tímár Gábor geofizikus a folyószabályozásról, visszaláposításról és a Budai-hegység erdőségeit veszélyeztető tüzekről Ma még elképedve nézzük a mediterrán térségben pusztító erdőtüzeket, de ha nem teszünk az ország kiszáradása ellen, néhány évtized múlva az otthonunk közelében is bekövetkezhetnek hasonló katasztrófák. Tímár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének geofizikusa szerint legalább egy megyényi területet vissza kellene adnunk a vizeknek, különben az egyre gyakoribbá váló aszályok sivataggá változtatják az Alföld egyes részeit. Csécsi László Amikor a vízgazdálkodásról esik szó, rendre előkerül, hogy a XIX. századi folyószabályozás elhibázott koncepció volt, és számos problémánk arra vezethető vissza. Ön geofizikusként hogyan látja ezt? - Én úgy gondolom, hogy először azt a kérdést kell feltennünk, mire adtak választ az elődeink a folyószabályozással. Arra, hogy az Alföldön, körülbelül két és fél, három megyényi területen lápvidék terült el, melyeket nem tudtak bevonni a mezőgazdasági művelésbe. Az volt az akkori folyószabályozók célja, hogy ezen változtassanak, továbbá lehetővé tegyék, hogy a terményeket el tudják szállítani vízi úton a távoli piacokra, például a fiumei kikötőbe. Az akkori mérnökök többsége nem volt vele tisztában, hogy a szabályozásnak az az ára, hogy az Alföld túlságosan kiszárad, a szűk mederbe szorított Tisza pedig mélyebbre vágja a medrét a talajba, ezért nem tudja szétteríteni a hordalékát a tájban. Ráadásul mindez árvízvédelmi problémákhoz is vezetett, mert a folyószakaszokhoz rossz sorrendben nyúltak hozzá. Először ugyanis az alsóbb szakaszokon kellett volna beavatkozni, majd úgy haladni egyre feljebb, így a fentről érkező vizeket már a szabályozott folyó vezette volna le. Magyarországon ez pont fordítva történt, így aztán a felgyorsult felső szakasz víztömege zúdult rá az alatta levő, szabályozatlan részre, ami nem tudott mit kezdeni ekkora vízmennyiséggel. Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy volt, aki látta a szabályozások káros hatásait, és megoldást is javasolt ezek elkerülésére. Kvassay Jenő, a kor kiemelkedő vízmérnöke arra figyelmeztetett, hogy ha ez a koncepció nem egészül ki a zsilipeken túli területek vízutánpótlásának biztosításával, akkor az Alföld ki fog száradni. Több mint 120 évre volt szükség, hogy az intelmeit meghallgassuk. Most pedig mindenki arról beszél, hogy új válaszokat kell találnunk azokra a problémákra, melyeket a klíma megváltoztatásával és a folyószabályozásokkal előidéztünk. Van, aki a duzzasztásban látja a megoldást, mások inkább nagyobb területek időszakos elárasztásában. Ön melyik úton indulna el? Mindketten. Egyetértek azzal, hogy a vizet lehetőleg a tájban, a növényzetben kell tárolni. Persze nem mindegy, hogy milyen növényzetben. A lápi növényzet, ami szinte teljesen befedi a vízfelületeket, azért különösen alkalmas erre, mert időben elnyújtja a párolgást. Minél nagyobb területen vissza kell állítani a vízzel és növényzettel borított területeket. Csakhogy ma már a bevágódás miatt annyira alacsony a folyók szintje, hogy duzzasztás nélkül csak szivattyúzással lehetne kijuttatni a vizet a környező területekre. Ebből következik, hogy duzzasztással kell olyan szintre emelni a folyók szintjét, hogy el lehessen velük árasztani az alacsonyabban fekvő területeket. - Mekkora területeket kellene elárasztanunk ahhoz, hogy hatékonyan működjön a rendszer? - Egy-másfél megyényi területet erre a célra kell fordítanunk. Nyilván nem összefüggő felületről lenne szó, minden településen meg lehetne vizsgálni, hogy melyek a legkevésbé termékeny, legalacsonyabb értékű földek, és azokat kellene visszaadni a víznek. Itt lépnek be a képbe a szabályozók, melyek különböző ösztönzőkkel tehetik érdekeltté a tulajdonosokat abban, hogy Csécsi A Tűz és éjszaka Az emberiség közel fele az indoeurópai nyelvek valamelyikét beszéli. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a több mint száz nyelv családfája egyetlen közös alapnyelvre vezethető vissza, ám a történetük még rengeteg kérdőjelet tartalmaz. Egy friss kutatás szerint az ősnyelv a termékeny félhold vidékén alakulhatott ki, majd a sztyeppéken keresztül terjedhetett tovább Európa felé. z indoeurópai nyelvek közös ősét a Földközi-tenger keleti részén beszélték valamikor 8000 évvel ezelőtt. Erre jutottak azok a kutatók, akik 161 nyelv közös szavait vizsgálták - adta hírül a New Scientist. Az angoltól a szanszkritig terjedő indoeurópai nyelvekről, melyeket a világ népességének közel fele beszél, már régóta úgy gondolják, hogy közös tőről fakadnak. Az első nyelvész, aki ezt a kapcsolatot felvetette, William Jones 1786-ban egy előadásában azt mondta, egyetlen nyelvész sem vizsgálhatja együtt a görögöt, a latint és a szanszkritot anélkül, hogy ne hinné, ezek valamilyen közös őstől származnak. „A kutatók azonban nehezen tudtak megegyezni ennek az úgynevezett proto-indoeurópai nyelvnek az eredettörténetében” - nyilatkozta a lapnak Paul Heggarty, a Perui Pápai Katolikus Egyetem kutatója. Két fő hipotézis létezik. Az első szerint a nyelv a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppei régióban keletkezett, legkorábban 6500 évvel ezelőtt, majd a háziasított lovakkal együtt terjedt el Európában és Ázsia egyes részein. A második, földműveléshez kapcsolódó elmélet szerint az ősnyelv már jóval korábban létezett. A termékeny félhold északi részén, a mai Délkelet-Törökország és Északnyugat-Irán területén már 9500 évvel ezelőtt is beszélhettek, majd a földművelés elterjedésével más régiókba is eljutott. Ezeknek a hipotéziseknek a teszteléséhez Heggarty és kollégái létrehoztak egy adatbázist, amely 170 szóból áll, olyanokból, mint például az „éjszaka” és a „tűz”. Ezeket hasonlították össze 161 indoeurópai nyelvben, köztük 52 régi nyelvben, például az ógörögben. A szavak közötti mintázatok elemzésével a kutatók meg tudták becsülni, hogy a nyelvek mennyire állnak rokonságban egymással, és arra is megpróbáltak következtetni, hogy az egyes nyelvek mikor váltak szét. A kutatók becslése szerint az indoeurópai nyelvek eredete körülbelül 8100 évvel ezelőttre nyúlik vissza, és jó esély van rá, hogy a termékeny félholdból származik, ami a második elmélet feltételezéseit igazolja. De míg az szoros kapcsolatot feltételez az indoiráni nyelvek, például a hindi és a balti-szláv nyelvek, például a lett között, a tanulmány erre nem talált egyértelmű bizonyítékot. Ehelyett a kutatók arra jutottak, hogy az indoeurópai nyelvek több irányban terjedtek el a termékeny félholdról. „Az egyik ilyen irány a sztyeppék felé vezetett, és onnan másodlagos terjeszkedés indult el Európába” - mondja Heggarty. Szerintük ez az európai terjeszkedés körülbelül 5000 évvel ezelőtt történt. Ezt alátámasztják az ősi DNS-adatok is, amelyek arra utalnak, hogy körülbelül ebben az