Magyar Hang, 2023. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)

2023-12-01 / 48. szám

A Magyar Hang történelmi melléklete TITKOK, TÖRTÉNETEK, TANULSÁGOK A XX. SZÁZADBÓL Antall­­ József jó barátja Harminc évvel ezelőtt, 1993. december 12-én halt meg több mint háromévnyi miniszter­­elnökség után Antall József. Az évfordulón nem a politikus, a kormányfő alakját, tetteit és elképzeléseit idézzük fel, hanem egy különös, meghökkentő állambiztonsági történetet a demokratikus rendszerváltozás előtti időkből. Pethő Tibor M­a is elszorul a nem éppen egész­séges szívem, ha Jóskáról kell szólni - írta a piarista gimnázi­umban verbuválódott szűk baráti kör fontos tagja, Kiss György 1996-ban, az ak­kor már három éve halott miniszterelnökről. „Egyike vagyok azoknak, akik a legrégebben ismerték őt a családján kívül, néhány barát­jával együtt, mint O’sváth Gyuri vagy Tar Pali. A háború után ismerkedtünk meg, lényegében 1946 óta mondhatom, hogy folyamatosan ba­ráti kapcsolatban voltam Jóskával.” A beteg szívű barát (egy ideig miniszter­­elnöki tanácsadó), Kiss György 1991 szep­temberében súlyos, életveszélyes műtét előtt állt. Antall József akkor érkezett Tokióból Párizsba, hogy hazafelé menet átvegye a Ro­bert Schuman-díjat. A kormányfőt a hotel Meurice-ben tájékoztatta Szávai János párizsi nagykövet a hírről. Ahogy Szávai visszaem­lékezésében olvashatjuk: „A szalonban vár­tam, míg Antall lezuhanyozott és átöltözött. Kiss Gyuri kéri, mondtam neki, hogy hívd föl, holnap lesz a műtétje. Morgott valamit dü­hösen, aztán érthetőbben: nem hívom fel, és ha keres, mondd meg neki, hogy nem hívom.” Antall és Kiss nemcsak egy iskolába jártak, volt úgy, hogy egy padban ültek. Kónya Imre szerint a Parlamentben rendre feltűnő barát „udvarias, szerény, jelentéktelen külsejű, rokonszenves ember volt, pszichológus vég­zettségű”. Közel laktak egymáshoz; az Antall család - a volt kisgazda miniszter és második világháborús embermentő apa a feleségével, ifjabb Antall József szintén a feleségével és gye­rekeivel - a Ferenciek terén nagy méretű pol­gári lakásban, Kissék a Kossuth Lajos utcában. Antall Józsefné idézte fel, hogy „számtalanszor hívták egymást kölcsönösen »egy körre«. Ami azt jelentette, hogy a Petőfi Sándor utcán át a Duna-partig és onnan visszasétáltak”, közben beszélgettek, ami sokkal inkább azt jelentette, „hogy a férjem elmondta gondo­latait a világ folyásáról”. Antall József egyik tanár kollégája Mikus Gyula, titkosszolgálati fedőnevén „Egri” egyik jelentésében maga is beszámolt arról, hogy a barátság szoros, de meglehetősen egyolda­lú. „Antall beszél, Kiss leginkább a hallgató szerepét tölti be. ” Ráadásul a dokumentumok szerint Kiss György feszült, mert fél, hogy ’56-os szerepéért felelősségre vonják, ezért is zavarja barátja forradalmi múltidézése. Szorongása látványos lehetett azok számá­ra, akik ismerték. Négy évvel a forradalom és két részleges amnesztia után még mindig elváltoztatott külsővel élt (bajuszt, szakállt növesztett, fekete szemüveget hordott). 1960 nyarán Kisst váratlanul tartalékos katonai szolgálatra hívták be, majd Egerbe vitték, ahol többször kihallgatták. Leíratták vele ’56-os szerepét, hogy novemberben, ha néhány órára is, de Antall-lal és Tar Pállal együtt fegyvert fogott a levéltár Bécsi kapu téri épületében. A terhelő adatok és beisme­rő vallomása elegendő muníciót szolgáltat­tak beszervezéséhez. Rainer M. János szerint, aki a Jelentések hálójában című munkájában részletesen bemutatta Kiss, azaz a „Kátai”, később „Kovács Jenő” fedőnevű ügynök mű­ködését, „túl egyszerű lenne azt mondani: félt, ezért vállalta, ezért írta alá. Kátai­ első jelentései, más ügynökökkel történt ellenőr­zése, az ezekhez fűzött tartótiszti megjegy­zések egyöntetűen a beszervezés »normali­­tását« tanúsították. Kállai és Papp százados nagyon meg volt elégedve Kátai odaadásával, első jelentései alaposságával.” Mi vezethette, befolyásolhatta tehát Kisst? Kétségtelen, hogy szorongott. Ugyanakkor pszichológusként tudományos karriert ál­modott magának, jobb életre vágyott, mint ami a hatvanas évek elején egy perifériá­ra szorult külvárosi tanárnak adatott. Ahogy Rainer M. János fogalmaz, a kollégáiról „ké­szített jellemzések­­ megannyi kis felje­lentés - egyértelműen a hálózati identitás megszilárdulásáról árulkodnak. [...] Min­denre figyelt, részletes jelentéseket adott Antall-lal folytatott beszélgetéseiről, Tarnak írott és tőle kapott leveleiről, közreműködött üzenetek és levelek Nyugatra csempészésé­ben (miközben az erre vállalkozó civileknek gyakorlatilag csapdát állított). Készséges és leleményes volt.” A két Antallról, apáról is fiáról 1957-től a nyolcvanas évekig 24 ügynök nagyjából négyszáznyolcvan jelentést írt. Közülük a leg­buzgóbb a csaknem harminc éven át, 1960 au­gusztusától 1989 végéig hálózati munkát vég­ző jó barát volt. Szövegeinek fő tárgya Antall József maradt végig, többnyire - Rainer M. megfogalmazásában - „a maga mérsékelt, kímélő módján tudósított róla”. Valószínűleg Kiss maga is kíméletesnek gondolta magát. Árulkodó - már idézett - kései Antall-mél­­tatásának egyik feltehetően akaratlanul is önigazoló szándékú mondata: Aki Antall Jó­zsefet ismerte, az vagy „nagyon szerette - ezek voltak szerencsére és az ő szerencséjére is többen - vagy pedig nem kedvelte, sőt esetleg gyűlölte.” [Kiemelés tőlem.] Hogy szeretet és gyűlölet esetleg egy em­berben egyszerre is megjelenhetett Antall József iránt, arra talán maga a barát lehet a legjobb példa, aki két alkalommal is rög­zítette - igaz, más szavakkal -, mi az, ami miatt Antall kisebbrendűségi komplexust kelthet környezetében. „A vezetőképesség egyik sajátossága, hogy az emberek szinte önmaguktól indíttatva végzik azt a feladatot, amit a vezető kér és elvár tőlük. Ez a tulaj­donság magas szinten volt meg Jóskában. [...] Az emberekre nagyon nagy hatást tu­dott gyakorolni, mert kisugárzása egyrészt intellektuális volt, másrészt hihetetlen erős érzelmi töltésű” - írta a kilencvenes évek­ben. Nagyjából ugyanez durvábban harminc évvel korábban „Kátai”-tól: „Antall egész lényegét ugyanakkor áthatja annak a tuda­ta, hogy ő valami különösen fontosat csinál, éppen ezért ő nagyon fontos ember. Nagy adag nagyképűség, egoizmus jár együtt ez­zel a gondolkodással. Ugyanakkor roppant magabiztos, és tételei szerinte a legjobbak. Csak egyszer tévedett, amikor nem disszidált ’56-ban. A polgári szemléletű gondolkodást onnan jobban tudná táplálni, és ugyanakkor jobban élne egyénileg.” A korabeli állambiztonság őrült, paranoid (és mindenekelőtt a társadalomra ártalmas hatású) működésére jó példa, hogyan lett Antall egy elejtett megjegyzéséből nyomozás. Miután 1967 tavaszán a Nyugatra visszautazó Tar Páltól Győrben búcsút vettek, a két ba­rát felszállt a Pest felé induló vonatra. Antall Józsefnek talán a tehetetlenség, talán a cse­lekvésképtelenség hatására született irreális tartalmú mondata - „árnyékkormányt kelle­ne alakítani” -, amit „Kátai” persze azonnal jelentett a hatóságnak, lavinát indított el. Az „árnyékkormány” leleplezésére nevet­ségesen nagy erőket vonultattak fel. Titkos­rendőrök hada szegődött a nyomába, amit Antall is érzékelt. Ahogy özvegye később fel­idézte, „gyakran észre is vette őket, ahogy álldogáltak az utca túloldalán. Elkísérték a munkahelyére, elkísérték az óvodába is, ahová a gyerekeket vitte reggelenként. [...] A barátaira nem gyanakodott.” Vagyis, ahogy Rainer M. János írja, „többnyire nem azoktól tartott, akiktől kellett volna. Néha persze el­találta. Védelmi technikái inkább a közvetlen vagy a szoros figyelés esetén voltak eredmé­nyesek.” A titkosszolgálati zaklatás miatt An­tall azonos szövegű levélben fordult Kádár Jánoshoz (akit Országgyűlési Képviselő Úrként szólított meg), Fock Jenő miniszterelnök­höz és Benkei András belügyminiszterhez: „1968. február 7-én, 8-án, 9-én és ma id­én (levelem írása közben is) állandó meg­figyelés alatt tartanak. Állításomat nem ► Antall József leadja szavazatát Budapesten, 1990. március 25-én, a rendszerváltás utáni első szabad választáson. Sokan figyelték FORRÁS: FORTEPAN/SZIGETVÁRY ZSOLT ▼ A legszűkebb baráti kör: O’sváth György, Antall, Tar Pál és Kiss György, alias Kátai FORRÁS: ANTALL JÓZSEF ÉLETE KÉPEKBEN C. KÖTET

Next